Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-01-11 / 2. szám

1 AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP PERTH AMBOY HERALD Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JÁA. Only* 2(unqnhinn- WcuiAp/ipaA. frtíJbuL ajuL fijubliÁjhsuL in. (psüdh* Cbnbwf. VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 2. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY *^^»20 THURSDAY 1951. JANUÁR 11. Hadseregünk lassacskán ki­vonul Koreából, de a hozzánk hű koreaiakra tragikus sors vár vezetőink sok kemény kritikát lesznek kénytelenek lenyelni. A legsúlyosabb kritikát eddig Taft sznátor mondta, kit ma HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Már jó néhány hét óta va­lószínűnek látszott, hogy a Nemzetek Szövetségének had­serege kénytelen lesz kivonul­ni Koreából, s a demokrácia elveihez hű koreaiakat a sor­sukra fogják hagyni. Elte­kintve attól, hogy az Egyesült Államok emberben, hadi a­­nyagban és tekintélyben so­kat veszített a koreai kaland következtében, a legnagyobb vesztes mégis maga a koreai nép, de főkép azok a koreaiak, kik okkal vagy ok nélkül me­nekülve az előnyomuló kínai és kommunista koreai csapa­tok elől előbb-utóbb elérik azt a pontot, amelyen túl már nincs tovább hova menekülni. Ugyanis Korea egy félsziget, melynek a Mandzsúriával kö­zös szárazföldi határon kívül három oldalon a tenger képezi a határvonalat. A milliókra rugó menekült, koreaiak csak a tenger partokig szaladhat­nak — és onnét nincs további ki-ut. Ezek a szerencsétlen ko­reaiak bíztak bennünk, a ha­talmas Amerikában, hogy mi megvédj ük őket a kínai és ko­reai kommunisták barbariz­musa ellen. A szerencsétlen koreaiak tragikus következményekkel járó tapasztalatok árán győ­ződhetnek meg arról, hogy keservesen csalódtak ben­nünk. Ugyanis mi nemcsak hogy őket, de még saját had­seregünket is alig vagyunk képesek megvédeni a kommu­nista túlerővel szemben. De amig mi valahogy nehezen mégis csak otthagyhatjuk Ko­reát, a milliónyi koreai asz­­szonynak, gyermeknek és fegyvertelen férfinek a sorsa meg van pecsételve. Hogy mennyien esnek majd közü­lük áldozatul a kegyelmet nem ismerő kommunisták bosszúvágyának, — arra jobb nem is gondolni. Kemény kritikák a koreai kudarc miatt Ha valami nem úgy sikerül, mint ahogyan azt előre kiter­vezték, a gondolkodó ember a­­zonnal kutatni kezdi, hogy tulajdonképen mi húzta át a számításokat, ki tévedett, vagy hol történt a hiba? Ha egy magán egyén téved a sa­ját dolgában, akkor rendsze­rint drágán fizet a tévedésé­ért. Ha az ország vezetői té­vednek, akkor azok tévedései­ért a nép fizet. Diktatúrák­ban a nép hallgatva szenved, a demokráciákban a tévedések mibenlétét mindenki a saját elgondolása szerint bírálhatja meg. A reánk nézve balsikerü koreai beavatkozás következ­tében külpolitikánkat intéző — bár nem hivatalosan, de a közvélemény szerint, — a re­publikánus párt fejének te­kintenek. Taft a múlt pénte­ken a szenátusban egy hosszú beszédet tartott, melyben töb­bek között kétségbe vonta azt a ma már megváltoztathatat­lan tényt, hogy vájjon joga volt-e az Elnöknek a Kon­gresszus megkérdezése és be­leegyezése nélkül katonaságot küldeni Koreába? A kérdés helyénvaló, — de nem időbeli. Ezt a kérdést Taft szenátornak mindjárt a koreai beavatkozás első nap­jaiban kellett volna felvetnie, s nem akkor, amikor az ese­mények rosszra fordulása kö­vetkeztében egységre és teljes összefogásra van szükség, nem pedig széthúzásra vezető kritikával gyengíteni az a­­mugy is nagyon kényes hely­zetünket. Az egyetlen, aki ö­­rül ennek a kemény kritiká­nak, az az orosz. Belpolitikai viszályok nagy mértékben befolyásolták külpolitikánknak nem valami szerencsés kialakulását Hft Taft szenátornak abban igaza is van, hogy a kormány­nak nem lett volna szabad ki­zárólag csak a Nemzetek Szö­vetségének határozatára hall­gatva csapatokat küldeni Ko­reába, mégis — nem lehet e­­gészen figyelmen kívül hagy­ni azokat a körülményeket, a­­miknek következtében Tru­man és a State Department belesodorták az országot a koreai kalandba. Igen jól tud­juk, hogy a Nemzetek Szövet­sége a koreai kérdésbe való beavatkozás iránti határoza­tot az Egyesült Államok nyo­mására hozta meg. Érdekes a­­zonban vizsgálgatni, hogy mi késztette az Egyesült 'Államok kormányát arra, hogy az é­­szak-koreai kommunisták tá­madása ellen a dél-koreaiak segítségére menjen? Még a múlt év februárjá­ban Wisconsin állam republi­kánus szenátora, Joseph Mc­Carthy a szenátus előtt tar­tott beszédjében azzal gyanú­sította meg a State Depart­­mentet, hogy alkalmazottjai közül 57-en a kommunista párthoz tartoznak. Kilenc nappal később már 81-re e­­melte a kommunista esz­mékkel rokonszenvező alkal­mazottak számát, kik közül egyesek kimondottan egy kémszervezetnek is tagjai 'voltak — a szenátor állítása szerint. A vádak alapján á szenátus vizsgálatot rendelt el, és ennek levezetését egy 5 tagú bizottságra bízta. Márci­us 8-án szenátor McCarthy egy névsort adott át albizott­­ságnák, melyen 57 név szere­pelt. A meggyanúsítottak leg­nagyobb része azonnal heve­sen tiltakozott a vád ellen és közülük többen hazugnak ne­vezték a szenátort, ki azon­ban rendületlenül tovább folytatta ezt a “tisztitó” kam­pányt és Philip C. Jessup (Folyt, a 4-ik oldalon) “Ágyúnál, tanknál, bombánál erősebb fegyverünk a hit!” Truman elnök Independence­­ben (Mo.) családjával töltötte a Szentestét s onnan egy gomb­nyomással gyújtotta meg a Fe­hér Ház karácsonyfáját. Az elnök megemlékezett kará­csonyi beszédében a Koreában, családjuktól távol küzdő, szen­vedő katonáinkról, majd felszó­lította Amerika népét, hogy le­gyen egységes a kommunizmus zsarnoksága elleni harcban. “A kommunizmus istentelen — mondotta — mig a demokrácia ,a hit gyümölcse. A demokráciá­nak nem az ágyú, nem a tank és nem a bomba a leghatalmasabb fegyvere, hanem a hit, az embe­rek testvéri közösségének és az emberi méltóságnak hite Isten Atyasága alatt.” Előzőleg, a Szenteste napjá­nak délelőttjén a kommunizmus elleni éles beszédet mondott az elnök Kansas City-ből. Az egész világot átfogó erkölcsi mozgósí­tást sürgetett a “Dzsingisz Khá­­nok és Tamerlanok utódainak veszedelme ellen, akik a világ­­történelem legnagyobb gyilko­sai!” Orosz atom-bombák Gordon Dean, az atomerőbi­­zottság elnöke közli a sajtóval, hogy biztos tudomása szerint a szovjet már javában gyártja az atombombákat. A kérdésre, hogy Amerika atombomba lera­­katot állít fel Angliában, nem adott választ Dean. De jelentet­te, hogy kísérletek folytak bu­­várhaj óknak atomerővel való hajtására. Az amerikai atombomba ter­melést lényegesen meggyorsítot­ták. Nemcsak bombákat, de kü­lönféle atomfegyvereket is gyár­tanak már. Az ezerszer is hatásosabb 1950-ben a polio betegség (paralyzis), magyarul: gyer­mekkori bénulás betegsége ismét nagy mértékben szedte áldozata­it Amerikában. Most már három egymást követő évben mind na­gyobb mértékben terjed el az or­szágban s tavaly több mint 30,- 000 gyermek és felnőtt kapta meg ezt a veszedelmes betegsé­get. Minden öt beteg közül négy­nek közsegélyre van szüksége, hogy orvosi, kórházi ápolásban részesülhessen. Ezt a segélyt a National Foundation for Infan­tile Paralysis helyi fiókjai adják azokból a pénzekből, amit min­den évben ilyenkor országszerte gyűjtenek. A polio elleni küzdelemhez szükséges pénzösszeget a “March of Dimes” kampány so­rán gyűjtik egybe s a gyűjtő­­kampány január 15-én kezdő­dik meg s tart január 31-ig. An­nak sikerétől függ, hogy a bete­gek kezelését folytatni tud­ják-e? Most szervezik meg a gyűjtő­­kampányt, mely alatt ezer és ezer önkéntes munkás fogja a Kelet-Nyugat rádió-háborúja A magyarországi lapok* éles kirohanást intéznek az “ameri­kai és angol éter-gengszterek” ellen, akik Németország és Ausztria általuk megszállt terü­letén rendszeresen használják a Szovjetuniónak és a népidemo­kráciáknak megállapított frek­venciákat. Stuttgart, Bayeruth és Heidelberg, Riga, Szimfero­­pol és Odessza frekvenciáján ad, mig München, Frankfurt és Brémen Albánia és Bulgária hullámhosszait zavarja. Salz­burg és Bécs adásai Magyaror­szágot zavarják. A lapok ezután felhánytorgat­­ják, hogy a müncheni rádióállo­más a számára maximálisan megengedett 60 kilowatt helyett 150 kilowattal ad. A szovjet és népidemokra­tikus rádiókhoz hir szerint tö­megével érkeznek a felháboro­dott levelek, melyebben tiltakoz­nak az “amerikai rádió-gengsz­terek” mesterkedései ellen. A levélírók követelik, hogy az ame­rikai, angol és francia hatóságok tartsák be a nemzetközi rádiós­­együttmüködés szabályait. Az USA megszálló hatóságai “egy uj aggressziós háború pro­pagandája” érdekében a szá­mukra kiutalt 3 hullámhossz helyett 26 hullámhosszon sugá­rozzák műsorukat, ami végered­ményben egy “-ktsctikus rádióhá­­boruhoz” vezetett. A lapok végül hangoztatják, hogy az amerikai és “amerika­­bérenc” rádiók sohasem fogják tulharsogni az igazság hangját. Az igazság természetesen az, hogy a Szovjet és csatlósai rend­szeresen zavarják az amerikai adásokat, nehogy a Vasfüggöny mögötti népek megismerjék az igazságot. Hydrogen-bombák gyártását is rövidesen megkezdi Amerika. Az első ilyen bombát Eniwetok szigetén a nyár elején kipróbál­ják. gyűjtést végezni s felkeresi szomszédait s összeszedi az ado­mányokat. Több száz önkéntes munkás jelentkezett már erre a fontos munkára, nagyobbrészük a polio áldozatainak szülei, vagy roko­nai, akik már tudják, mit jelent ez a veszedelmes betegség. Tud­ják, hogy a polio hirtelenül sújt le s egészséges, normális embe­reket szinte egyik napról a má­sikra, tehetetlen, béna emberek­ké tesz. Tehetetlenek, de nem gyógyít­hatatlanok ezek a betegek, hála Apjáért bűnhődik Kun Béla fia a szov­jet-paradicsomban Most jelent meg a párisi “Plon” kiadásában El Camesino tábornoknak, a spanyoyl polgár­­háború kommunista vezérének “Az élet és a halál Szovj etorosz­­országban” cimü könyve. E könyvben El Campesino, aki 10 évi raboskodás után menekült el a “vörös paradicsomból,” töb­bek között megírja, hogy kegy­vesztettsége előtt a moszkvai Frunze Akadémia (katonai fő­iskola) hallgatója volt. Ez aka­démián Taguena spanyol tábor­nokot politikailag és katonailag arra készítették elő, hogy a kellő pillanatban Magyarországon át­vegye a főparancsnoki tisztet. A titokzatos Bata István ve­zérőrnagy, a magyar honvédség uj vezérkari főnöke, akiről sen­ki sem tudja, hogy hol született és merre van hazája, nem azo­nos-e Taguenával? El Campesino beszámol arról is, hogy a kegyvesztettek csa­ládját még irmagjában is elve­­szejtik. A könyv e részében ta­lálj uk az alábbi sorokat: — Kun Bélának, a régi ma­gyar kommunista diktátornak a fiával Pecsoraljev vidékén talál­koztam. Már több évet töltött el a magas Északon; harminc éves elmúlt, amikor 1946-ban láttam, de máris roncsember volt. Alig tudott járni, valóságos púpja tá­madt, feje beesett a vállai közé, karj ai ernyedten csüngöttek. Skorbut támadta meg s minden fogát elvesztette... Jönnek a “vas­pennyk” A cinkkel borított egycente­­sek, amelyeket mindenki vaspen­­n^nek nevez, valószínűleg ismét meg fognak jelenni, mint a há­ború alatt. Az ok:: a takarékos­kodás a rézzel. Még mindig sok vaspenny van forgalomban a há­ború előtti kibocsátásból. 10 centes telefon Az infláció súlyos jele, hogy az ország legnagyobb városában a hagyományos 5 centes helyi telefonhívás 10 cent lett. Mint­egy 4000 műszerész dolgozik a városban a nyilvános telefonál­lomások átszerelésén. Két ötcen­tes vagy egy tizcentes pénzda­rab lesz ezután a hívás ára. Né­hány más városban már hosz­­szabb ideje 10 cent a telefonálás. annak, hogy Amerika jószivü népe 13 év óta, mióta a “March, of Dimes” gyüj tőkampányt folytatják, áldozatkészen adako­zott a polio betegek megsegíté­sére. Minden beteget, ha nincs is anyagi tehetsége, a közadakozás­ból ápolhatnak, gyógyíthatnak. Kérjük olvasóinkat, vegyenek részt a “March of Dimes” gyüj­­tőkampány munkájában, állja­nak be az önkéntes munkások közé, vagy pedig adakozzanak erre a célra tehetségük szerint. Gondoljon mindenki arra, hogy ő maga is egy napon rászo­rultja lehet e jótékony intéz­ménynek...! (Ezek a hírek, rövid, de an­nál többet mondóbb helyzetké­pek nem a washingtoni magyar követségtől, vagy a kommunista és társutas lapokat hazugsággal elárasztó “Magyarok Világszö­vetségétől” érkeznek hozzánk. A forrás tehát feltétlenül meg­bízhatóbb, mint a fentemlitet­­tek. — Szerk.) KARÁCSONY MAGYAR­­ORSZÁGON . . . A bethlehemesek hagyomá­nyossá vált karácsonyi házról­­házra látogatása is ellenséges cselekménnyé minősült a népi demokráciában. Az úttörő moz­galom iskolai alcsoportj aival “megszavaztatták,” hogy a ka­rácsonyt szocialista szellemben, vagyis a “Fenyő Ünnepe”-ként ülik meg és “nem esnek áldoza­tul a csodák varázsló erejének.” Az Úttörő mozgalom 1654-A-50 számú körlevele szerint, — me­lyet az iskolai csapatvezetők kaptak kézhez — “az Úttörő if­­j uság első kötelessége karácsony előtt az legyen, ,hogy Stalin 71 éves születésnapjának jelentősé­gét ismertesse, a bölcs tanító­­mester szellemét és útmutatását követve.” így történt, hogy de­cember 15-e óta kis iskolás gye­rekek “szocialista bethlehemes­­dit” játszva járogattak házról­­házra és a nagy Stalinról szóló versikékkel és dalokkal, azaz csasztuskákkal szórakoztatták a mit sem sejtő vendéglátó csalá­dokat. Ellentétben a régi világ­gal, amikor édességgel ajándé­kozták meg a Bethlehemeseket, kiki a maga munkaterületén többtermelést volt kénytelen fel­ajánlani... A budai Batthyány téri Anna­­templom karácsony este zsúfolá­sig megtelt hívőkkel, úgy hogy mire az éjféli mise ideje elérke­zett, sokaknak nem jutott hely. Az éjféli mise alatt a hívők, akik között számtalan másvallásu is volt, hangosan zokogva három­szor énekelték el a Himnuszt. A templom előtti téren óriási kö­zönség gyűlt egybe, akik már nem fértek be a templomba. A templomból kiszorultak részére a hangszóró felállítását megaka­dályozták és röviddel éjfél előtt kivonultak a riadó-autók és az AVO-sok megkezdték a tömeg szétoszlatását és igazoltatását. A Batthyány téren lévő nagy­vásárcsarnokba terelték be a templom körül térdeplő és köny­­nyező, ájtatos tömeget és a ta­núvallomások szerint többeket bántalmaztak. A riadó-autók megj elenésekor a templomban imádkozok tüntetésként — meg­szakítván a szertartást — a Himnuszt énekelték és ennek le­nyűgöző hatása rettentette visz­­sza a terroristákat attól, hogy behatoljanak a templomba. Né­hány személyt, akik szembeszáll­tak a rendőrökkel, elhurcolták, a tömeget szétoszlatták. UJ CSÁRDÁS . . . Még a csárdást is átlakitják, azaz korszerűsítik. A népműve­lési minisztérium táncművészeti csoportja felhívta a koreográfu­sokat, hogy készítsenek uj csár­dás táncot, amely “jobban kife­jezi a szocializmus felé haladó nép egészséges felfogását és a szocializmus győzelmébe vetett hitét.” HAMISITNAK Befejezték a “Különös házas­ság” cimü uj magyar film fel­vételeit, amelyben — Mikszáth eredeti szövegét meghamitva — a legdurvább módon támadják az egyházat. JÓ AZ SS-LEGÉNY A HÁZNÁL Timár-Trummer Sándort 1945-ben, mint SS legényt kite­lepítették, de 1948-ban vissza­tért. Belépett a kommunista pártba, kitűnő szervezője lett á rendszernek, sőt Barcs egyik 80 holdas gazdáját, aki nem volt hajlandó belépni a termelőszö­vetkezetbe, — leszúrta. Ugylát­­szik ennek a gyilkosságnak kö­szönhető, hogy ugyancsak So­mogy megyei tanácstaggá vá­lasztották. Kanada is készü­lődik Brooke Claxton, a kanadai honvédelmi miniszter kijelen­tette, hogy az ország ez évi ka­tonai költségvetése a legna­gyobb, ami béke idején valaha volt. Kanada növelni fogja szá­razföldi, légi és tengeri erejét, különös tekintettel Alaska és a sarkvidék körzetére. VÁSÁROLJON azokban az üzletekben, amelyek la­punkban hirdetnek. Ez ön­magának, hirdetőinknek és nekünk is javunkra lesz! WASS ALBERT nyugatra menekült magyar iró legújabb müve: • “Ember az országút szélén” Regény a magyar sorsról . . .,az erdélyi lélek szenvedéséről; egy nemzedék pusztulásáról, az országutak vándorává lett hontalan ma­gyar szivek fájdalmáról . . . — ÁRA $1.00 — Megrendelhető e lap Szerkesztőségétől HARC A P0LI0-BETEGSÉG ELLEN f/müM ARC H DIMES (JV JANUARY 15-31

Next

/
Thumbnails
Contents