Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)

1951-06-14 / 24. szám

PERTH AMBOY HERALD AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND JhsL Onh^, KunqWiian, (YlsiwAfiafWi, £dit&L wuL (pubiiAhsuL in, (pßAih, ÜmJbm YOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 24. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1951. JUNIUS 14.----- ■■■■ - • saaaa ; ■ ■■ -A rémület órái A krónikás tolla tintával ir, s tollának sohasem szabad re­megnie. Ma könnyel rójuk e sorokat és toliunk remeg. Magyarországon bekövetke­zett a legrosszabb. Az, amire már oly hosszú idő óta számí­tunk, de, amelynek valami csoda bekövetkezése folytán történő elmaradásában re­ménykedtünk mégis. Bécsbe érkezett hirek sze­rint Budapesten megkezdő­dött a deportálás. Éjjelente teherautók állanak meg a há­zak előtt, kommunista pribé­kek csörtetnek fel a lépcső­kön, s a durva kezek meg­nyomják a csengő gombját, a­­mely úgy sikolt fel a sötétbe burkolózott lakásokban, mint­ha már hangjával akarná megölni a szólitottakat... Viszik a vörösök a magyar­ság ezreit. Viszik rabszolgá­nak, viszik a pogány vörösis­ten áldozati bárányának. A megsemmisitőtáborok . tátott kapuja várja szegény vérein­ket, a legrettenetesebb halál, amely elől sokan inkább az a­­zonnali halálba menekülnek. Viszik az öregeket, a ma­­guktehetetlen embereket, a nyugdíjasokat, visznek min­denkit, aki terhére van Rákosi költségvetésének. Katholikus, protestáns vagy izraelita, — asszony, férfi vagy karonülő gyermek — mindegy, nincs irgalom! Néhány éve nyugat felé hurcolta Hitler szeren­csétlen áldozatait, most kelet felé dübörögnek a halálvona­tok Sztálin és helytartói pa­rancsára. S a szabad világ egyelőre még tétlenül szemléli mind­ezt. Mi hisszük, hogy már nem sokáig. Hisszük, hogy a szabad világ nem fogja ölhe­tett kézzel végignézni, hogyan irtja ki a vörös rém a fél vi­lágot, s a fél világban a drága Magyarországot! * Botrány az angol külügyminisztériumban Amióta Anglia szocialista kormányzás alá került, szinte minden félesztendőben kipat­tan egy-egy olyan ügy, amely sem a Labour Partynak, sem Angliának nem válik különö­sebb dicsőségére, — sem pe­dig a szabad emberiség üdvé­re. Még alig ültek el a Moszk­vába szökött olaszszármazásu angol atomkutató botrányá­nak hullámai, s még alig o­­csudtunk fel az atomkémke­désért elitéit Fuchs ur hiva­tali visszahelyezésének megle­petéséből, — ime, most meg két angol diplomata tűnik el rejtélyesen, s veszi útját, hi­rek szerint, a minden vörösök Mekkája felé. A két szöke­vény, Mr. Donald MacLean a külügymnisztérium amerikai osztályának feje és Mr. Guy Burgess, a távolkeleti ügyek osztályának egyik főtisztvise­lője s jóidéig Hector McNeil államminiszter titkára volt. Nem tudni, vittek-e titkot Moszkvába vagy sem. De vi­hettek. Mert habár a régi tit­kos diplomácia ideje lejárt, ezek az “urak,” úgy hírlik, mégis tudtak egyről-másról, amiről talán még a moszkvai kémek mindeddig nem tettek jelentést. Holmi katonai tit­kokról van szó, valamint a diplomáciai levelezés titkos kulcsairól. Gyakorlatilag ta­lán nem olyan nagyon jelen­tős éppen ez az eset. De igen­is nagyon jelentősek és na­gyon aggasztóak ezek a jelen­ségek. Úgy látszik elérkezett az utolsó pillanat, hogy az an­gol labour-kormány rendet teremtsen a maga hivatalai­ban, vagy pedig az angol nép teremtsen magának megfele­lőbb, megbízhatóbb kor­mányt, amely ellent tud állani a vörös penetrációnak. * Irán szelidül . . . Teheráni jelentés szerint az iráni kormány mégiscsak “el­halasztotta” a brit olajvállala­tok kisajátítását, holott még a minap is azzal fenyegető­zött, hogy a kitűzött időnél egy perccel sem vár tovább, így tehát alkalom van a tár­gyalások folytatására. Az iráni sajtó élesen tá­madja Mohammed Mossa­degh miniszterelnököt, aki megveszekedett idegengyűlö­letében ezeket a komor napo­kat hozta az országra s alkal­mat adott a Szovjetnek arra, hogy az iráni határon lesbe­­állhasson, várva a beavatko­zásra alkalmas percet. Az iráni határra egyébként újabb orosz csapatok érkez­tek, s folyamatban van a tan­kok és a nehéztüzérség felvo­nultatása is. így tehát még korántsem lehet arról beszél­ni, hogy a viharfellegek elvo­nultak Irán fölül. * A MacArthur-ügy újabb fejleményei A MacArthur felmentésé­vel kapcsolatos vizsgálat, — amint ez várható is volt, — ismét újabb érdekes fejlemé­nyeket hozott. A szenátus vizsgálóbizott­sága részéről William F. Knowland szenátor kérdést intézett MacArthur tábor­nokhoz, hogy vájjon 1945 de­cember 7-én csakugyan java­solta-e Kina nemzeti és kom­munista csoportjainak egye­sítését és koalíciós kormány alakítását Pekingben. MacArthur tábornok a kér­désre hosszabb távirattal vá­laszolt, amiben azt hangsú­lyozza, hogy az ő akkori hoz­zájárulását a koalíciós kor­mány alakításának tervéhez nem lehet úgy magyarázni, mintha ő a kommunistákkal való együttműködést taná­csolta volna. Kifejti, hogy a kommunis­ták akkor jelentéktelen ki­sebbségi pártot alkottak és több más csoporttal szerepel­tek volna a létesítendő kínai egységben. De az ő javaslata (Folyt, a 4-ik oldalon) Balassa Béla, a lemondott magyar konzul diplomát szerzett a Rutgers Egyetemen Annakidején megírtuk, hogy Balassa Béla volt new yorki ideiglenes főkonzul, — aki Mind,szenty bíboros hercegprí­más és 1 Ordass püspök elitélése miatt 1949 februárjában lemon­dott a magyar külügyi szolgálat­ban évtizedeken át viselt állásá­ról, — ösztöndíjat kapott a Rut­gers Egyetemre, ahol a könyv­tárnoki szaktudományt válasz­totta változott életpályájának megalapozásához. Egy év alatt elvégezte tanulmányait, — meg­birkózott a nehéz tanulmányi munkával, aminek elvégzéséhez másnak, különösen idegennek, talán évek kellenének, — és a múlt szombafon végbement dí­szes évzáró ünnepélyen kézhez kapta diplomáját: “Bachelor of Science in Library Science.” A lapok első oldalas nagy cikkben Írtak Balassa Béla mes­teri munkájáról; arról az em­berről, aki 50 éves korában be­állt ismét diáknak, diplomát szerzett s uj életpályán indul el... A külügyi szolgálatból a könyv­tárnoki szakra tért át s valóság­gal “uj életet kezd” . . . “Csak Amerikában van erre lehetőség — mondotta Balassa Béla — ab­ban az országban, amelyet be­vándorlók, mint jómagam, épí­tettek naggyá, és amely szíve­sen fogadja és bátorítja az ide­­jövőket.” Nagy elismeréssel nyilatkozott az amerikai ifjú­ságról és az oktatási rendszer­ről, de megjegyzete, hogy az a­­merikai tanuló ifjaknak több le­hetőséget kellene nyújtani arra, hogy külországokba mehesse­nek, idegenekkel érintkezzenek ítélőképességük gyarapítására. “Az Egyesült Államoknak nagy szerepe van a világ dolgainak in­tézésében s már ezért is fontos, hogy az egyetemek és főiskolák, ahol csak lehetséges, program­jukba vegyék a külföldi tanul­mányutak megszervezését” — mondotta az “öreg diák,” aki fe­kete talárban, szögletes sapká­val a fején, mosolygósán állt az Lapunk mai számában kezd­jük folytatásokban közölni leg­újabb regényünket, amelyet Eu­rópából küldött egy honfitár­sunk. Ezt a magyar regényt az amerikai magyarság még nem ismerheti, hiszen az itteni könyvtárakban nem kapható. Regénynük egy magyarszár­­mazásu detroiti fiatalemberről szól, aki az óhazába látogat és ezzel száz és száz bonyodalom ve­szi kezdetét. Ez a regény valóban csupa izgalmas kaland, csupa feszültség, csupa szerelem és — csupa kacagás. Egészen bizo­nyosak vagyunk benne, hogy kedves olvasóinknak nagyon nagy örömet szerzünk vele, hi­egyetem 2009 végzet diplomása között, a Rutgers stádium több­ezer főnyi szemtanúja előtt... A diploma-kiosztás és évzáró ünnepély főszónok||’az egyetem elnöki székéből távozó Robert C. Clothier volt. Jelentőit az ünne­BALASSA BÉLA pélyen maga Driscolljkormányzó is, valamint Howard A. Smith szenátor, aki a diszdoktori dip­lomát nyert 9 kitüntetett egyike volt. A 185-ik évi záróünnepé­lyen az egyetem öreg végzettjei is felsorakoztak, volt köztük o­­lyan is, aki 1900-ban szerezte diplomáját... Balassa Béla július 1-én elfog­lalja állását Washingtonban, egy orvosi könyvtV n:*>Feles'- • gével, a bájos, jólelkü Mrs. Ba­­lassával Washingtonba költözik, elmennek körünkből, de remél­jük, hogy nem mennek “ki” egé­szen a mi amerikai magyar éle­tünkből, ahol megszerettük ő­­ket, derék, jószivü, jó magya­roknak ismertük meg őket... Sok szerencsét, sikert, boldo­gulást kívánunk Balassa Béla könyvtárnok urnák uj életpályá­ján s őszintén gratulálunk el­ért eddigi, amerikai ereményé­­hez! Sikere magyar siker, hír­neve magyar hírnév, hasznára van vele balsorstépte magyar fajtájának s ezért is: öröme a mi örömünk is! szén igazán nem lehet jobb re­gényt kívánni, mint amit egy­szerűen nem tud többé abba­hagyni az ember, ha már egy­szer belefogott. Minden kedves olvasónknak kellemes szórakozást kívánunk! Éppen azért, hogy minél több kedves magyar testvérünknek szerezhessünk jóleső örömet, lapunkból a mai számtól kezdve, a postai szabályzat értelmében három hétig mutatványszámot küldünk minden olyan helyi és környéki honfitársunknak és magyar családnak, ahol a váro­sunk közbecsült s ismert magyar lapját talán még nem ismerik közelebbről, — de úgy gondol­juk, hogy szívesen fogadják. Biztosan meg fogják kedvelni AMERIKA NEM TŰRI TOVÁBB... Az igazságügyminisztérium megtette a szükséges lépéseket az amerikai vörös alvilág ki­gyomlálására. A kommunista pártra végső csapást fognak mérni, hogy a Szovjetnek ezt az amerikai kémhálózatát megsem­misítsék. A Supreme Court ítélete, a­­mely fenntartja all kommunis­ta vezér ellen hozott Ítéletet, csak megerősítette az igazság­­ügyminiszterium illetékes köze­geinek elhatározását, hogy gyor­sított ütemben végeznek a kom­munistákkal. Az ítélet alapján 12,000 más kommunista ellen járnak majd •el és ültetik őket a vádlottak padjára, mivel hazaárulást kö­vettek el, amikor orosz érdekek szolgálatába szegődtek. A Smith-törvény értelmében büntetendő cselekményt követ el az, aki a jelenlegi kormány e­­rőszakos megdöntését akarja. A kommunista párt veszélyesebb tagjait már évek óta szemmel tartják, működésűkről pontos értesülése van a FBI-nak. Amint a háború előtt és alatt megfigyelték a nácikat és a hír­hedt Bund-tagokat, akiket aztán a szükséges pillanatban börtön­be vetettek vagy deportáltak, u­­gyanugy ellenőrzik a kommunis­tákat is. Igen megnyugtató, hogy a vö­rösök amerikai garázdálkodásá­nak percei immár meg vannak számlálva! Washingtonban el­cserélték ... Az iráni kormány közlése sze­rint Truman elnök leveleit — amelyeket az iráni kormányhoz, illetve az angol miniszterelnök­höz intézett — Washingtonban elcserélték és az Attleenek szóló levelet küldték Iránba, s a má­sikat Londonba. Iránban felol­vasták az angolokhoz intézett ü­­zeneteket, Londonból pedig azt jelentik, hogy ők viszont az Iránnak szóló levelet kapták meg. (Még szerencse, hogy ebből nem támadt megint újabb bo­nyodalom !) Mérges szabók Az angol szabók hetilapja megtámadta a festőakadémia ki­állítását. Azt irta, hogy súlyos kárt okozott az angol szabóipar­nak azzal, hogy a kiállított több száz kép közül majdnem száz meztelen női modellokat ábrázol. BOLSEVISTA RUHA­­ÖNKRITIKA A magyarországi kommunis­ta sajtó kifakadt a ruhaipar el­len, amely “fércmunkát” szállít az üzleteknek. A közönség felhá­borodottan hozza vissza a gyat­ra kész ruhákat, amelyeknek nemcsak a szabásuk rossz, de hamar felfeslik a varrásuk, na­pok alatt leesnek a gombok és ha az ilyen ruha egyszer megázott, akár el is dobhatják. lapunkat és ugyanolyan jóbará­tai lesznek, mint már meg­annyi lelkes magyar. _— Jö­vőheti mutatványszámunkhoz részletesebb tájékoztatót is fo­gunk mellékelni, kedves olvasó­ink szolgálatára. Addig is: a vi­szontlátásra ! Mai számunkban kezdjük közölni uj regényünket Egyidejűleg mutatványszámot is küldünk a sokszáz érdeklődő magyar testvérünknek (Ezzel a közleményünkkel lapunk régi olvasói már a múlt hé­ten is találkoztak. E bejelentést megismételjük legújabb olvasóink kedvéért. Ugyanis lapunk barátai legutóbbi számunk megjelenése óta elhalmoztak minket kedves ismerőseik és barátaik címeivel, mindazokéval, akikről úgy gondolják, hogy szintén örömmel fogad­nák lapunkat. Ezért ismételjük meg ezt a közleményünket, vala­mint uj folytatásos regényünk első részét is, hogy legújabb kedves Olvasóinkat se érje sérelem. — Természetesen mai számunkban a regény egy újabb részét is közöljük!) NAGY SPORT NAP ÉS PIKNIK A New Brunswick-i Magyar Amerikai Atléta Klub most va­sárnap, junius 17-én, délelőtt 10 órai kezdettel nagyszabású Sport-Napot és Pikniket rendez Lincoln Highway-n (No. 27), New Brunswick és Metuchen kö­zött levő népszerű magyar pik­nik-helyen, a Linwood Grove­­ban. A gyönyörűen átalakított és megnagyobbított helyiségben többezer ember számára van hely, úgy, hogy még esős idő e­­setén is tető alatt szórakozhat mindenki. A futball-mérkőzések már a délelőtti órákban elkezdődnek és egész nap lesz valami esemény­számba menő program. Többek között fellép Kovács József, a fiatal és máris nagyhírű magyar hegedűművész is. Zene, tánc már délután 1 órakor kezdődik. Nyolc football-csapat fog játszani a Sport Napon: a New Yorki Magyarok, Newarki Né­metek, Elizabethi Németek, Trenton Extension, Trenton Ol­den, Newarki Portugálik, Eli­zabethi Portugálok és a bruns­­wicki HAAC csapata. A new yorki magyarok intézője meg­ígérte, hogy legerősebb csapatá­val fog lejönni a Sport-Napra, mert a múlt évben Trenton vitte el az ezüst-serleget . . . Ezidén New York gyors és fiatal játé­kosokból álló csapattal jön le. A Sport Napon a Kára és Né­meth Testvérek hires rádió-ze­nekara fog muzsikálni. Aki egy szép és élvezetes napot akar el­tölteni, az ott lesz ezen a sporttal és mulatozással egybekötött sza­badtéri “kiránduláson” és e­­gyüt fog mulatni Connecticut, New York és New Jersey sport­­kedvelő közönségével! Nagysze­rű enni és innivalókról is gon­doskodik a Rendezőség. Belépti-dij 75 cent. A televízió - szovjet találmány! A szovjet legújabb “találmá­nya” a televízió. Tudományos folyóirataik szerint a televíziót orosz mérnök találta fel, sőt a szines televízió is orosz ember müve. (Megérjük még, hogy a spa­­nyolviaszkról és a debreceniJoa-, júszpedrőről is kiderül, hogy a nagy Sztálin személyesen talál­ta fel!) «C 1 «//• •• Szerkesztői üze­net” Budapestre í í Lapunk kiadóhivatala levelet kapott Budapestről. A levélben a kommunista “Állami Hirdető Vállalat” közli, hogy lapunkban hirdetni szeretne, s ezért kéri, közöljük velük hirdetési tari­fánkat. Kiadóhivatalunk a szerkesztő­ségnek adta át e levelet megvá­laszolás végett. Válaszolunk. Nem magánle­vélben, hanem olvasóink ezrei­nek nyilvánossága előtt. S e “szerkesztői üzenetet,” — mint­hogy eltér a szokványostól, — nem hátul, elbújtatva hozzuk, hanem vezető helyen. A válasz érdemben rövid. Csak egy szó. , Csak ennyi: “Nem!” Nem, önök számára nincsen hirdetési tarifánk. Mi semmi pénzért nem hirdetjük a bolse­­vizmus semmiféle termékét sem. De egyet előjegyezhetnek. ír­ják be előjegyzési naptáruk a­­ma lapjára, amely rab-Magyar­­ország felszabadulásának nap­ját fogja jelölni, ezt: “A perth amboyi Híradó, a new bruns­­wicki Magyar Hírlap és a tren­­toni Függetlenség ingyen hir­det.” Igen, a felszabadulás után ingyen és lelkesen fogjuk hirdet­ni a magyar nép szabadságát. De nincs annyi kincse a vörös­kasszának, amellyel egy betűt is megvásárolhatnának a mi la­punkból! VERHOVAY KERÜLETI GYŰLÉS Nono, kis hamis! A N. Y. Syrakuse-beli Post- Standard cimii újságban hirde­tés jelent meg, amelyben valaki háztartási munka céljaira “nő­nemű asszonyt” keres. A Verhovay Segély Egylet 2-ik konvenciós kerülete most vasárnap, junius 17-én reggel 9 órai kezdettel tartja alapszabály szerinti gyűlését Perth Amboy­­ban, a független magyar rgfor- KÍfkTánfl "PlSP&í iskolatermében. A kerülethez tartozó fiókok képviselői ezen a gyűlésen tár­gyalják meg az őszi konvenció elé kerülő alapszabály-módosító javaslatokat és más indítványo­kat és ugyanekkor négy delegá­tust is választ a gyűlés, akikét megbíz, hogy az egylet érdekei­nek megfeleőleg gyakorolják szavazati jogaikat és képviseljék a tagságot a konvención. A 2-ik kerülethez tartózó fi­ókosztályok a következők: 52. New Brunswick, 70. Newark, 87. Passaic, 120. Perth Amboy, 176. Roebling, 292. Manville, 305. Woodbridge, 317. Wharton, 501. Carteret és 518. New Brunswick, N. J. ❖ ❖ ❖ A kerület elnöke, Puskás Sán­dor, régi Verhovay ember, aki úgy az 52-ik osztály élén, mint a 2-ik kerület elnöki tisztében oda­adó igyekezettel, hozzáértéssel és a tagság érdekeit mindig szem előtt tartva szolgálja egy­letét hűségesen, évtizedek óta. 1909-ben vett részt először Ver­hovay konvención, mint delegá­tus s azóta csaknem mindegyik konvención ott volt fiókja, illet­ve kerülete képviseletében. Mél­tán mondhatjuk hát, hogy a 2- ik kerület konvenciós delegáció­ja nagyszerűen egészült ki ezzel a tapasztalt sokat látott-hallott emberrel s reméljük, hogy a jö­vőben sem lesz ez máskép . . . Le­het, hogy kikapunk Puskás Sán­dortól ezért a néhány őszinte mondatért, de a 2-ik kerület gyűléséről szólva kikivánkozott belőlünk ennek a felemlitése . . . Augusztus 12-re ne csináljon más programot ! TALÁLKOZ­ZUNK A SAJTÓ-NAPON

Next

/
Thumbnails
Contents