Hiradó, 1951. január-június (30. évfolyam, 1-26. szám)
1951-01-18 / 3. szám
w Our 30th Anniversary 30-ik Jubileumi Évünk AMERICANIZATION AND POLITICAL HUNGARIAN WEEKLY polgárosító és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JPul Oniif. Tiiuupcüiian. TbuvApapaM faüiad and {pubÜAhod ul (Pe/iih. Cünboij, VOL. XXX. ÉVFOLYAM — NO. 3. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1951. JANUÁR 18. Rövid hírek — apró megjegyzésekkel Csoda mindig volt, s mindig lesz: különösen — rossz csoda Olvasóink nagy része élénk , figyelemmel kiséri hetenként rendszeresen megjelenő külpolitikai fejtegetéseinket. Jól eső elégtételül szolgál nekünk azért a gondos körültekintéssel végzett munkánkért, amellyel e fejtegetéseket elkészítjük, hogy azok iránt női olvasóink is meglehetős nagy érdeklődést tanúsítanak. Elsősorban az anyákat érdekli a külpolitikai helyzet, mert akinek katonaköteles korban lévő fiaik vannak, azok reszketve figyelik az eseményeket, amiknek kialakulásától fiaiknak élete forog kockán. Azonban, hogy e rovatunkat változatosabbá tegyük, kisebb jelentőségű, de azért érdekesnek tekinthető rövidebb hirekkel is tarkítani akarjuk ezt. Egy ilyen hir például az, hogy Harley G. La Marr nevű 20 éves* fiatalembert a múlt héten a New York állambeli Sing Sing fegyházban kivégezték, mert tavaly februárban Mario L. Frisbee buffaloi nőt rablás közben megölte. Mielőtt a fiatal rablógyilkost a villanyszékbe ültették, édesanyjának megengedték, hogy őt meglátogassa. Ehhez a szomorú bucsulátogatáshoz különleges engedélyre volt szükség, mert az anyja, Amelia Paliwodzinski, 30 éves fegyházbüntetését üli — férjének meggyilkolása miatt. Ebben az esetben ismét bebizonyosodott, hogy nem messze esik az alma a fájától, — vagy még helyesebben, — az anya a fiától. Magyar katonák ismét idegen vezényszavaknak engedelmeskednek A magyar fiuktól a múltban nemcsak azt követelték meg, hogy jó katonák legyenek, de a német kommandót is tudni kellett nekik. Ezeket a vezényszavakat próbálták a lehetőség szerint elmagyarositani, úgy hogy például a Hapták-ot a német Habt Acht-nak magyaros elnevezését valósággal magyar szónak tekintették. Most, hogy Magyarország “független” (?) lett, a fiuknak nem kell már haptákban állni, mert erre egy uj szó jött divatba. Ha nem tévedünk, — szmirno a neve ennek az uj haptáknak. Orosz vezényszó ez, mert amint Ausztriából jött hírből olvassuk, az orosz elrendelte, hogy Magyarországon a vezényszavakat orosz nyelven is tudni kell a magyar katonáknak. Szomorú dolog az, hogy a magyar fiuknak mindig idegen kommandóra kellett állni — haptákban. Csodákban ma már nem nagyon hisznek az emberek, — de különösen jó csodákban — nem. Azonban néha mégis történnek csodák, ha valakinek a jó és rossz között nincs más választása, mint csodákban hinni. A négy éves kis Carolyn Joan Purcell szüleinek azt mondták Atlantában az orvosok, hogy leánykájuknak a szemét rákbetegség támadta meg, s az egyetlen lehetőség a gyermek életben maradására az, ha mindkét szemét kioperálják. A szülőknek választani kellett a között, hogy leánykájuk vagy elpusztul, vagy pedig élni fog, — de örök vakságban. Rettenetes nehéz volt e két lehetőség között dönteni és az egész országban izgatottan várták, hogy mit határoznak majd a szülők? Napokig tartott a szülők tépelődése, mig végül is az anya kívánsága az volt, hogy leánykájának szemeit semmi esetre se vegyék ki, mert hátha úgyis megsegíti őt a jó Isten. Atlantában egy jótékony egyesület elegendő pénzt adott a szegénysorban élő Purcelléknak, hogy leánykájukat az Egyesült Államok leghíresebb kórházába, a Mayo Klinikára vigyék, mely a Minnesota államban lévő Rochester városban van. Ott az orvosok megállapították, hogy a kis leánynak szemén nincs rák, s csak egy aránylag könnyen meggyógyítható betegség támadta meg a szemét. Az anyának igaza volt, hogy hitt a csodában, — mert valóban az volt. Atlantában az orvosok a Purcell leányka szemének betegségét — csodarosszul állapították meg. Rossz irányba akart , utazni A washingtoni magyar követségen meglehetős izgalmat okozott a múlt héten egy Henry Gartner nevű ember, ki késsel összeszurkálta Gyulai Ida követségi tisztviselőnőt. Mig az előhívott rendőrök megérkeztek, a követségi alkalmazottak revolverrel a kezükben tartották féken a késelő merénylőt. A rendőrségen Gartner azt vallotta, hogy azért támadta meg a követségi tisztviselőnőt, mert megakadályozta őt abban, hogy Magyarországra utazhassák. Nem furcsa? Itt Amerikában egy ember ölni lett volna képes, hogy bemehessen Magyarországba. Ott a lakosságnak legnagyobb része szintén ölni lenne képes, — csakhogy kimehessen Magyarországból. Szívesen hozzunk áldozatot, — hogy békében élhessünk A következő 18 hónapban az Egyesült Államok 140 billió dollárt fog költeni fegyverkezésre. Csak összehasonlítás utján lehetne valóban elképzelni, hogy milyen óriási öszszeg ez a 140 billió dollár. Mivel a fegyverkezés a béke megóvása érdekében történik, — az amerikai nép szívesen fizeti a béke árát. Ha a kormánynak sikerül a “pay as (Folyt, a 4-ik oldalon) Az amerikai magyarság szive Megemlékeztünk már arról, hogy az Amerikai Magyar Segélyakció ügyvezető titkárának, Dobozy Arthurnak európai utján szerzett személyes tapasztalatai is nagymértékben igazolták az erópai táborokban és nyomortanyákon nélkülöző hontalan magyar testvérek gyors megsegítésének szükségességét. A Segélyakció ezidei karácsonyi gyűjtése máris lehetővé tette, hogy a leggyorsabb segítség céljaira az amerikai magyarság adományai ott kiosztásra kerülhessenek. A Segélyakció vezetősége soronkivül intézkedett, hogy Ausztriába $1,160.— és Németországba $1,120.— öszszegben segítség menjen át. Az átutalás máris megtörtént és a kiosztás közeli napokban kezdetét veheti. Boldog örömmel töltheti el mindegyik nagylelkű adakozót az a tudat, hogy az ő adománya legjobb és leggyorsabb felhasználást nyert. Sajnos mindez a nagy szegénységhez és nélkülözéshez képest csak csekély morzsának látszik, de mégis újabb bizonyságtétel amellett, hogy az amerikai magyar testvérek szerető keze megint egyszer kinyúlt az elesett testvérek felé és kifejezésre juttatta azt a nagy emberi szolidaritást, amely az Óceánt is áthidalja és az arra legjobban reászorulókat nem hagyja cserben. A gyűjtés még folyik és igy mindazok, akik bármely okból még ne madták fel adományukat, fentiek alapján — úgy érezzük, — sietni fognak, hogy ők is csatlakozhassanak az amerikai magyar szivek segítő akciójához. (Ezek a hírek, rövid, de annál többet mondóbb helyzetképek nem a washingtoni magyar követségtől, vagy a kommunista és társutas lapokat hazugsággal elárasztó “Magyarok Világszövetségétől” érkeznek hozzánk. A forrás tehát feltétlenül megbízhatóbb, mint a fentemlitettek. — Szerk.) RABSZOLGA-MUNKA Az “Ifjúság Békeerődjének” építkezése lassan félhivatalos állami internáló táborrá válik. Budapestről naponta érkeznek újabb szállítmányok, ifjak és öregek egyaránt. Az ifjak az első napokba nmég dalolnak és lelkesednek, az öregek azonban egykedvűen és gondterhelt arccal végzik munkájukat. A munkanélküliséget szovjet módra számolja fel a kommunista kormány. Napi 10 órás alapmunka mellett 18 forint 50 fillért kapnak az öregek, akiknek nagyrésze állásukat vesztett tisztviselőkből és kereskedelmi alkalmazottakból kerül ki. Akik a szó szoros értelmében az éhenhalás helyett jöttek betont keverni, utat építeni és talicskázni, — éhbérért. December 2-án rendőrkiséret mellett egy 200-as csoport érkezett. Valamennyi volt szerzetes, akiket Kistarcsán és Hajdúböszörményben őriztek. A rendőri felügyelet helyett most napi 2 forintot kapnak munkájukért. A fiatalok saját élelmüket osztják meg a testileg és lelkileg összetört meg nem alkuvó papokkal. 1951 tavaszára úgy tervezik, Azonnal letartóztathatok a kémgyanusok Truman elnök aláírta a törvényt, amely felhatalmazza az FBI detektivjeit, hogy a kémkedéssel, szabotázzsal, vagy a nemzet biztonságát bármilyen más módon sértő cselekedettel gyanuusitott egyéneket nyomban letartóztathassák. Az igazságügyminisztérium kérésére hozták meg ezt a törvényt, mert kommunista kémek gyakran bújtak ki a törvényes felelősség alól azon a címen, hogy nem volt lefogató parancs kiadva ellenük. Aligha lész újabb forgalmi-adó A képviselőház tagjai és a Ways and Means bizottság semmi hajlandóságot nem érez ujabb sales tax kivetésére, mellyel csak a kiskeresetű vásárlóközönséget sújtanák. 1 Békét akarunk Truman elnök egy demokratapárti vacsotán rövid beszédet mondott, hangoztatta, hogy Amerika békét akar és szabadságot, de nem akarunk békét minden áron. Olyan hatalommal állunk szemben, amely nem hisz az erkölcsi törvényekben. Azért kötnek szerződéseket, hogy megszeghessék. Csak az anyagi javakban hisznek, lelki, szellemi, erkölcsi értékeket nem ismernek el — mondotta az elnök. hogy a munkáslétszámot 18,000 főre emelik fel és legalább 5000 internáltat szándékoznak foglalkoztatni. A kommunisták nagy erővel szervezkednek az építkezésnél. Megalakították a dunapentelei tábor pártszervezetét, megindították a rendszeres pártéletet és a munkásoknak — a párton kívülieknek is -— heti 4 óra szemináriumon és 2 óra orosz nyelvtanfolyamon kell résztvenniök. December elején megtörtént az első szabotázs. Kisiklott egy kisvasút, amely építőanyagot szállított. A legutóbb történt halálos kimenetelű szerencsétlenséget szintén szabotázsnak tudják be. Az építkezést egy 11 tagú központi üzemi bizottság ellenőrzi és jellemző a kommunisták félelmére az, hogy még a szálláshelyeken is megszervezték a bizalmi besúgó hálózatot. 150 tagú ÁGIT PROP (agitáló és propaganda) gárda működik, melyek “függetlenítve” vannak, vagyis csak fizetést kapnak, és építő munka helyett mindössze agitálniok, szónokolniok kell a szocializmus előnyeiről. Dunapentelére beköszöntött a kemény téli időjárás. A munka után hazatérő munkásokat legtöbbször jéghideg barakk fogadja és aki látja levest kanalazó szomorú arcokat, képet alkothat magának a magyarországi munkásparadicsomról, melynek, .— mint a kommunisták állítják — a legnagyszerűbb ötéves tervbeli építkezése folyik Dunapentelén. Rákosi eltűnt Budapestről... Megbízható forrásból hírek érkeztek arról, hogy Rákosi Mátyás, szerencsétlen szülőhazánk kommunista diktátora eltűnt Budapestről. Már tiz napjamem mutatkozott a nyilvánosság előtt. Azt hiszik, hogy Moszkvába rendelték. Alig két héttel azelőtt operálták ezt az akasztófavirágot, golyva-műtéttel. Rákosit valószínűleg éppen úgy, mint az olasz kommunista vezért, Togliattit és a többi csatlós országok “betegeskedő” kormányfőit, valamint a nyugati országok kommunista quislingjeit a Kremlinbe szólították. A Politburo elégedetlen a dolgok állásával és alighanem ujabb tisztogatást rendeltek el. Könnyen meglehet, hogy a raportra vitt kommunista vezérek közül egyik-másik úgy érkezik majd haza, mint Georgi Dimitrov, a bolgár kommunista államfő, akit szintén “üdülésre” vittek Moszkvába s onnan azután koporsóban küldték vissza . . . Chiang harcra készen Chiang Kai Shek, a kínai nemzetiek vezére Formosa szigetén ismételten felaj áldotta, hogy csapatokat küld Koreába, a vörösök ellen. Ugyanakkor hajlandó Kínában is partra szállani, hogy hátulról támadjon Maora, aki a kínai hordákat Koreára zúdította. Diplomáciai körökben azonban — a múltak tapasztalatai után — kételkednek abban, hogy a kínai nemzetiek komolyan harcolni tudnak. Azzal érvelnek Chiang ellenfelei, hogy a Generalissimo a polgárháború alatt csak hátrált, de ritkán harcolt. Kétbillió dollár értékű amerikai hadianyagot kapott, amelynek javarésze veszendőbe ment, vagy a kommunisták kezére jutott. Orvosi rendelőt nyitott Amboyban Örömmel értesítjük Perth Amboy és környéke magyarságát, hogy egy elismert sebészorvossal gazdagodott városunk. A magyarszármazásu Dr. William Tóth, aki Fordson-lakik, a 97 Ford Ave.-n, megnyitotta általános sebészeti rendelő j ét Perth Amboyban a 147 Market Street-en, az elhunyt Dr. Meinzer helyén. Dr. Tóth most fejezett be egy öthónapra terjedő munkásságot mell- és véredénysebészetből a philadelphiai Hahnemann Medical Collegében és kórházban, ahol 1943-ban graduált. Graduálás után a norfolki haditengerészeti kórházban működött mint intern és 52 hónapot szolgált a Navy orvosi testületben. 1947 óta a Hahnemann kórházban rendes vezető residens általános sebész volt és társainak sebészetet adott elő 1949 augusztus 1 és 1950 szeptember 1 között és szeptember 1-től mostanáig mellkasi és véredénysebészetet. Dr. Tóth nős; két szép gyermek aytja. Szülei néhai Tóth Lajos és életben levő édesanyja: Mrs. Elizabeth Tóth, akik ezelőtt Dordson laktak, a Fords Avenuen. Édesanyja jelenleg Miamiban lakik. Dr. Tóth 1935-HÍREK RAB-MAGYARORSZÁGBÓL Mindszenty üzen ma is December 26-án, karácsony másodnapján múlt két éve annak, hogy Mindszenty József, Magyarország bíboros hercegprímása a kommunista pribékek foglya lett . . . Megkinozták, meghurcolták, gyalázták, elitélték, de a becsületes érzésű magyarság s a világ minden tisztességes gondolkozást! embere számára ő ma is: századunk egyik legnagyobb magyarja, hitének, egyházának, nemzetének nagy élő mártírja; keletnyugat élet-halálharcának önfeláldozó, igazi nagy hőse! A rabságban sínylődő bíboros, Mindszenty József hétpecsétes zárral van elkülönítve nemzetétől s a világtól, de szava, üzenete elér hozzánk ma is . . . Élő, örök megnyilatkozásai, kiáltásai a világ lelkiismeretéhez ezek egy nagy, önfeláldozóan bátor férfiúnak, aki nemcsak magyar egyházfejedelem, de a nemzet legkritikusabb történelmi napjaiban egy magárahagyott, pusztulásra kárhoztatott, elnémított nép szószólója, vezére is volt. Magyarok, mindenütt e nagyvilágon, ma talán még ércesebb hangon, még példamutatóbban szól hozzánk Mindszenty bíboros, 1948. november 18-án mondott szavaival: J‘Állok Istenért, Egyházért, Hazáért, mert ezt a kö-tclességet rója rám a nagyvilágon legárvább népem történelmi szolgálata, Nemzetem szenvedése mellett a, magam sorsa nem fontos ...” Vagy ezzel az intelmével: “Valahányszor imádság száll el ajkatokról, mindig foglaljatok bele minden magyar embert, határon innen, határon túl és a ti szivetekben legyen ott minden magyarnak fájdalma és kínszenvedése. Ebből a nagy, magyar fájdalomegységböl ne engedjetek soha, senkinek a kedvéért!” V . . . Idő el nem moshatja, események el nem szürkithetik a nagy magyar mártírnak ezeket és hasonló megnyilatkozásait ... szavainak csengése tiszta, mint a szinaranyé, kemény, mint a gyémánt s ezért: örökértéküek! MÁSOK ÍRJÁK JOBB KÉSŐN, MINT SOHA Robesontól, a hires néger énekestől a State Department az útlevelet megvonta, ami miatt a vörösek és rózsaszínűek elég erősen lármáznak. Nem ideje volt, hanem régen idejét múlta, hogy ilyen intézkedés történjék, mert Robeson és a vele egyszőrü gentlemenek állandóan azért utazgattak hol Moszkvába, hol más európai országokba, hogy ez ellen a haza ellen agitáljanak és szervezkedjenek. Mint a többi kommunista áruló, Robeson is régen nyíltan megmondta, hogy orosz-amerikai háború estén ő az ellenséget támogatná, mert ő előre tudja, hogy a Szovjetnek lenne igazságos ügye, nem a saját hazájának. Robeson ur egy Ízben már átköltözött Oroszországba, s gyermekeit ott járatta iskolába, egy pár évig. Egyszer csak jónak látta haza térni minden pereputtyával, valószínűleg azért, mert agitációit — Moszkva utasítására — itt kívánta folytatni. Nincs rá semmi szükség,, hogy a nemzet nyílt ellenségeit, árulóit utazgatni engedjék. Ha Robeson ur úgy akarja, feltétlenül kap útlevelet — mint orosz polgár, s ebben az esetben valószínűleg nem állna sem a State Department, sem más az útjába, hogy távozzék ebből az országból. Csakhogy a világhírű énekes szeretné a pájt meg is enni, meg el is tenni. Szeretné áruló munkáját a nemzetközi mezőkön Oroszország érdekében folytatni, közben azonban a dollárok hazájának ban graduált a Woodbridge High Schoolban és 1939-ben a Franklin and Marshall Collegében, Lancaster, Pa. minden előnyét élvezni. Ha van kifogásolni valónk ebben az ügyben, akkor az az, hogy ezt évekkel előbb kellett volna megtenni, s hogy ugyanígy kellene minden kommunistával és együtt utazó elvtárssal megtenni. Emlékezünk még rá, mikor pl. a Magyar Jövő egy “Nagy János” néven itt élő szerkesztője utazgatott szabadon ki és be A- merikába, amig a kommunista kormány végleg haza nem rendelte, hogy előbb főispánt azután követet csináljon belőle. Nemrég az “Uj Előre” egy másik volt nagysága tért vissza ebbe a • házba, valószínűleg mert Rákosiék szükségét érezték, hogy munkáját most újra itt folytassa. Reméljük, hogy mikor egyszer a Bridges ügy a Supreme Courtot is megjárta, az idegen születésű vörös amerikai polgárok szintén sorra kerülnek, s ha utazást tesznek lehetővé a számukra, akkor az az utazás toloncuton fog történni. (Magyar Bányászlap) PÁRTOLJA lapunk hirdetőit, mert akik a Híradóban hirdetnek, őszinte nagyrabecsülői a magyarságnak i
