Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-11-02 / 44. szám

A helyzet bizonytalansága miatt Koreába újabb erő­sítéseket küldünk Heti újságban nem köny­­nyü pontos beszámolót adni a harctéri hírekről. Azzal kezd­tük e heti beszámolónkat, hogy Koreában már nincse­nek komoly harcok, mert az észak-koreai komm unista hadsereg oly nagyarányú vesztségeket szenvedett, hogy organizált ellenállást tovább­ra kifejteni aligha lesz képes. Azonban kisebb-nagyobb csa­pattestek, mik véletlenül ki­maradtak az előnyomuló szö­vetséges csapatok hálójából, a háttérben itt-ott meglepetés­­szerű rajtaütéssel háborgat­ják a fronttól már messzire visszamaradt amerikai oszta­gokat. Azt irtuk továbbá, hogy a múlt hét folyamán kü­lönböző forrásokból származó hírek szerint kínai kommunis­ta csapattestek is részt vesz­nek a mandzsuriai hatáf kö­zelében némileg erősödő har­cokban, azonban határozott bizonyíték nincs arra vonat­kozólag, hogy a kínai kommu­­valósitani azt a fenyegetésü­­nisták tényleg meg akarják-e két, hogy Kina nem nézheti tétlenül az “amerikai imperi­alizmus” terjeszkedését Kore­ában. Nemcsak mi, de a kínai vörösök is jól tudják, hogy a háborút Koreában az észak­koreai kommunisták kezdték el azzal, hogy hadseregükkel bevonultak Dél-Koreába. A tényleges igazságnak az elfer­dítése a kommunistáknak nem okoz lelkiismeret furda­­lást. De amire rá akarunk térni most — az, hogy hétfőn reg­gel váratlanul rossz hírek jöt­tek Koreából. E hireg szerint most már a kínaiak tényleg beavatkoztak a koreai hábo­rúba, s a mandzsuriai határ közelében ismét komoly har­cok dúlnak. Mindenesetre a mi hadveze­tőségünk intézkedéseiből lát­ni lehet, hogy a kínai beavat­kozás lehetőségét nem hagy­ják figyelmen kiviil. A múlt vasárnap a mandzsuriai ha­tártól mintegy 75 mérföldnyi­­re délre Korea keleti partján újabb amerikai csapatok szálltak partra és ma már o­­llyan erő áll rendelkezésünkre a távol Keleten, hogy az re­mélhetőleg vissza fogja tar­tani az oroszok attól, hogy to­vábbi háborús kalandokba küldje a nekik vakon engedel­meskedő ázsiai kommunistá­kat. Indó-Kinából az előző heti sok hir után, amik a fran­cia csapatok vereségeiről és visszavonulásáról szóltak, a múlt héten semmi újabb hir nem érkezett. Ellenben a hét elej én napokig tartotta magát az a hir, hogy kínai kommu­nnista csapatok behatoltak Tibetbe, hogy felszabadítsák a tibetieket. Hogy kitől szaba­dítsák fel őket, vagy hogy a­­karnak-e a tibetiek “átszaba­dulni” vörösökké — az egy nyílt kérdés maradt, amire a választ nem annyira a tibe­tiektől kell kérni, hanem a megfelelő válaszra inkább az oroszok ázsiai politikájának tanulmányozásából lehet kö­vetkeztetni. Manapság még a világ leg­eire) tettebb országa, mint amilyen Tibet is, — fontos lehet Tibet a közel egyforma né­pességű Kina és India között fefkszik. Bár a világ legma­gasabb hegységeivel van kö­rülzárva és mintegy két mil­liónyi lakossága számításba sem jöhet az összesen mintegy 850 millió indiai és kínaival szemben, mégis Kina és India közötti szabad útnak akadálya a kis Tibet. Ugyanis a Hima­laya hegység a könnyen elzár­ható szorosaival, miknek vé­delmére aránylag nagyon ke­vés emberi erő is nehezen le­küzdhető ellenállást lenne ké­pes kifejteni elég akadálynak és egyszersmind elég oknak látszik arra, hogy Tibet — felszabaduljon. Tibet papi u­­ralom alatt áll a Dalaji Lámá­val az élén. Tibetben minden 10-ik ember a papi rendhez tartozik. Nemcsak az egyházi, de a világi uralom is az ő ke­zükben van. A nép a maga módja szerint boldog és meg­elégedett és a “felszabadítás elleni védekezésben az a 200 ezernyi tibeti pap-katona a Himalaya hegységben hősies­ség tekintetében aligha ma­radna hátra a történelem lap­jaira kitörülhetetlenül bevé­sett thermopylei szoros hősei­nél. (A thermopylei szoros­ban 300 spártai hős Leonidas­­szal az élén 480-ban Krisztus születése előtt megvédte Gö­rögországot a perzsa invázió ellen, azonban a hősök mind­annyian életüket vesztették hazájuk megmentése érdeké­ben.) Tibet elfoglalása tehát nem menne olyan könnyen, mint azt a lakosság számából ítélve várni lehetne. Az észak­koreai kudarc bizonyára óva­tosabbá teszi az oroszokat, a­­zonkivül a téli évszak bekö­vetkezése nemcsak Tibetben, de valószínűleg a mandzsuriai határon is tétlenségre fogja kényszeríteni az ázsiai kom­munista hadseregeket. A hideg háború szó-harcai Ha a harctereken szünetel­ni is fog a téli hónapok alatt nagyobb arányú tevékenység, — mert arra egyelőre kevés remény van, hogy Koreában rövidesen hivatalosan békét kössenek, — a Nemzetek Szö­vetségének ülésein Vishinsky orosz külügyminiszter köröm­szakadtáig harcol a saját ál­láspontjának igazsága mel­lett. A múlt szombaton Vi­shinsky 2 óra és 15 percig be­szélt az U. N. politikai bizott­ságának ülésén. Többek kö­zött azt a nevetséges orosz vá­dat is megismételte, hogy Ko­reában az Egyesült Államok kezdte meg a háborút, s ottan (Folyt, az 5-ik oldalról) “Emberi jogaiktól fosztják meg a magyarokat!” Lake Successben Percy C. Spender, Austztrália külügymi­nisztere, a U. N. nagygyűlése a­­latt erélyes intézkedéseket köve­telt, hogy megrendszabályozzák Magyarország, Románia és Bul­gária kommunista kormányait, amelyek polgáraikat legelemibb emberi jogaiktól fosztják meg. — Nyilvánvaló, — mondotta Spender, előterjesztve megdöb­bentő bizonyítékait — hogy ez a három ország nem tartja be a békeszerződésben vállalt kötele­zettségeit, melyek közé tartozik az is, hogy polgárainak jogait, szabadságát tiszteletben tartják. A leleplezéseket az összes tag­­államo kdeleg^tusainak megkül­­dötték és az a céljuk ezzel, hogy az egész világon mindenütt a szabad államokban ismertetik a helyzetet. Napirenden tartják a visszaéléseket és a terrort, mely­­lyel a szerencsétlen magyar, ro­mán, bolgár polgárokat tartják rettegésben. Ugyancsak adato­kat tesznek közzé aról, hogyan fosztja ki ez a három vazallus kormány a polgárságot és a nem kommunista elemeket. Az igazság erejével kell lesúj­tani a három csatlóskormányra, — fejezte be beszédét Ausztrália külügyminisztere. Van elég élelmiszer Charles F. Brannan földmive­­lésiigyi miniszter kijelentette, hogy van bőven élelmiszer Ame­rikában és igy ezért nem kellene még bevezetni az árszabályozást. Ennek ellenére az élelmiszer­­árak még néhány hónapig drá­gulni fognak, mondja Brannan. Amerika megosztj a feleslegét más országokkal. Alan Valentine az Economic Stabilization adminisztrátora, volt rochesteri egyetemi tanár azt mondja, hogy a legnagyobb veszély, amely bennünket fenye­get — az ifláció. Az ár és bér­ellenőrzést azonban mint végső eszközt tartogatják majd ennek meggátlására. Meg akarták ölni HARRY S. TRUMAN elnökünket két Puerto Rico-i nacionalista merénylő meg akar­ta gyilkolni. Az ideiglenes “Fe­hér Ház”-ba azonban nem jut­hattak be, mert a titkosrendő­rök feltartóztatták őket. A kö­zelharcban több rendőr megse­besült, egy meghalt s az egyik merénylő is halálos golyót ka­pott. A másik a kórházban várja a villanyszéket. Vesekő “olvasztás” Azok, akik félnek a vesekő műtéttől, a jövőben nem kell, hogy az operáló kés alá feküdje­nek. Vesekövétől vegyi utón szabadítják még őket. Az eljárás révén a vesekő felolvad és eltá­vozik a testből minden baj, fáj­dalom nélkül. Dr. Cornelius W. Vermeulen, az illinoisi egyetem professzora dolgozta ki ezt az új­fajta módszert. Újfajta gazolin A General Motors vezetői je­lentik, hogy az autóipar olyan gazolint kíván, amely nem hagy koromlerakást maga után és megszünteti a motor “kopogá­sát.” Kiváló vegyészek dolgoz­nak a probléma megoldásán. A másik cél, hogy jobbminőségü, de olcsóbb gazolint gyártsanak. Készül már az autófesték, ame­lyet nem lehet megkarcolni és amely nem pattog le olyan köny­­nyen mint a mai festékek. Nemzetközi kiállí­tás New Yorkban i A minden évben szokásos “Nők Nemzetközi Kiállítása” az idén november 6-tól 12-ig lesz megtartva New Yorkban, a 71st Regiment Armory-ban (Park A ve. & 34th St.) naponta déli 12-től este 11-ig. A mintegy 150 amerikai és nemzetiségi csoport által rendezendő kiállításnak magyar osztálya is lesz egy kü­lön magyar pavillonban s ennek bevételei az Amerikai Magyar Segélyakció célait szolgálják majd. November 9-én, csütörtökön este 8:30 kezdettel Magyar Est lesz a kiállításon, nagyszerű programmal. A Nők Nemzetközi Kiállításán látható áruk, kézi­munkák, régiségek, újdonságok meg is vásárolhatók. Kish András halála Kish András, 354 Kirkland Place, Perth Amboy-i honfitár­sunk kedden, október 31-én hosz­­szas betegeskedés után 62 éves korában, a Roosevelt kórházban meghalt. Egyik alapitó tagja és éveken át főgondnoka, vezető­egyénisége volt a Kálvin János Magyar Református Egyház­nak. Tisztelték, becsülték, sze­rették Kish bácsit nemcsak egy­házi tagtársai és munkatársai, de magyarságunk széles körei­ben igen sokan. Mi sem jellem­zőbb erre, mint az, hogy még a volt anyaegyháznak, a Kirkland Place-i Független Református Egyháznak lelkésze, Nt. Dr. Vincze Károly is többször meg­látogatta betegsége idején Kish Andrást, az Istenfélő, egyházá­ért dolgozó jó magyart, aki már készülődött s most elindult a nagy útra... Kihűlt tetgmét a Kanai Te­metkezési Otthonban ravataloz­ták fel, ahonnan temetése pénte­ken délután 1:30-kor lesz a Kál­vin János ref. templomban d. u. 2 órakor megtartandó gyászis­tentisztelet után a Clover Leaf magyar temetőjébe. Bánatos özvegye, valamint le­ánya Irénke, édesanyja (az óha­zában) és más rokonsága, bará­tai, tisztelői gyászolják elhunyt derék magyar honfitársunkat. Hírek a vasfüggöny mögül... A BUDAPESTI Nagykörútnak a Nyugati pályaudvartól a Rákó­czi útig terjedő részét a városi tanács “népművelési osztálya” Lenin körútnak nevezte el. A “dolgozók kívánságára” megvál­toztatják még a következő utca­neveket: Prohászka Ottokár ut­ca, Apponyi tér, Garami Ernő utca, Kunfi Zsigmond utca, Széli Kálmán tér, gróf Teleki Pál ut­ca, gróf Zichy Jenő utca, Zápo­lya utca, Montgomery rakpart, Ferdinánd hid, Csáky utca, Dal­­mady győző utca, Haller ter, Görgey Arthur utca és Hock Já­nos utca (e nevek egy része 1945 utáni keletű). Az uj elnevezések ezek lesznek: Sztahanov, Oleg, Kosejov, Ifjú Gárda, Franki Leo, Szamuelly Tibor és persze: Béke. Van már Pesten: Sztálin ut, Vorosilov ut és egy sereg más muszka nevű utca éte tér. (Ha egy, mondjuk: 10 évvel ezelőtt elkerült pesti ma hazajutna a magyar fővárosba, aligha tudna tájékozódni a sok fura elnevezés miatt..! De máskülönben sem é­­rezné magát otthon az eloroszi­tás magyar fővárosában, amit ma még Budapest-nek hívnak). AZ ERDÉLYI Brassót is Sztálinról nevezték el. A barca­­ság fővárosa, az erdélyi “Heidel­berg” szintén ezt a gúnynevet kapta... A MAGYARORSZÁGI lapok versenyt csinálnak abból, hogy melyik tud több hazugságot Írni, melyik tud a hazug vörös propa­gandának jobban megfelelni. Legutóbb az egyik ilyen díszpél­dány azt irta, hogy: Lodügin a neve az izzólámpa feltalálójá­nak. Orosz tudós, aki 1849-ben született. Ő találta ki a helikop­tert is. A villany-lámpát Edison úgy lopta el tőle... AZ AMERIKA felé irányított magyarországi rövidhullámú rá­dió-leadások utján a lehető leg­vadabb, bárgyú, hazug propa­­gandázás folyik. Nemrégiben egy volt “amerikás magyar” nyilatkozatát közölte a budapes­ti rádió, aki azt mondotta, hogy 20 évig volt Amerikában, na­gyon nehezen dolgozott mindig, de alig tudott itt magának meg­élhetést biztosítani... 20 év alatt azért nem lett amerikai polgár, mert sohasem volt 15 dollárja, hogy kivegye a polgárpapirt . . . Most boldogan él otthon, dolgo­zik, szépen keres és a Balaton mellett üdül . . . Amerikai ma­gyarok közül vájjon ki hiszi el ennek a szerencsétlen hazatért­nek a hazugságait? Vájjon ki hiszi el az ilyen Ámerika-ellenes, gyalázkodó, hülye hazudozáso­­kat? Csakis a kommunisták és tárutasaik, akiknek még megle­vő néhány itteni magyarnyelvű lapja szintén telítve van hasonló odaátról küldött,’ irányított, fi­zetett propaganda-cikkekkel. (Ezt azért is Írjuk ide ismétel­ten és hangsúlyozottan, hogy, ha netán lapunk odaáti vörösek ke­zébe kerülne, lássák, hogy eb$en a szabad hazában mennyi min­den szabad ... A kommunisták még mindig gyalázkodhatnak, propagandázhatnak itt szaba­don... Szerk.) A MAGYAR ÍRÁS NAPSZÁMOSAI Az amerikai magyar lapok el­len sok. a kifogás. A kifogás mértéke annál nagyobb, minél frissebb amerikás a kritikus. Kezdetlegesek, nivótlanok, tar­talmatlanok, nagy kérdések iránt közömbösek, magyartala­nok és tele vannak sajtóhibák­kal. Nem érdemes őket kézbe­venni, — mondják azok, akik még alig-alig melegedtek meg köztünk. Nem nagyon érdemes velük vitatkozni. Vitatkozni Színes televízió november 20-tól A Federal Communications Commission engedélyt adott a Columbia Broadcasting System­­nek színes televíziós adásokra. November 20-tól kezdve színes televíziós képeket ad a CBS, de egyeglőre csak kísérleti célokra, mert a közönségnek még nincs alkalmas vevőkészüléke. Több mint 8 millió készüléket kell majd átalakítani, hogy a színes adásokat felfoghassák. Az RCA és más nagy vállala­tok pert indítottak az FCC el­len azon a címen, hogy az álta­lános bevezetésre legalkalmatla­nabb szisztémát engedélyezték. 42 és félbillió segély A kongresszusi bizottság meg­állapította, hogy a második vi­lágháború befejezése óta Ameri­ka 42 és félbillió dollár értékű segélyt osztott szét szövetségesei közt. Ez annyit jelent, hogy min­den élő amerikai polgára 283 dollár esik a közterhekből. Rally és tea-est a Séllyei Klubban A választások előtti szokásos “rally” a Séllyei Klubban most vasárnap, november 5-én este lesz, fél 8 órai kezdettel. Belépti dij természetesen nem lesz, el­lenben finom süteményekkel, “zamatos” teával várják a Sél­lyei Klub asszonyai a vendége­ket, a klub tagjait és barátait. Jelen lesznek az összes demokra­ta jelöltek, akiknek megfelelő bemutatásáról is gondoskodik a vezetőség. A Séllyei Klub női osztályá­nak vezetősége lapunk utján is kéri a tagságot és azok barátait, hogy minél nagyobb számban le­gyenek ott ezen a hangulatos és fontos tea-estélyen, illetve poli­­kai rally-n. '___________ÍS­A Public Service osztalékai A Public Service Electric and Gas Company Igazgatósága ok­tóber 17-i ülésén a $1.40 kedvez­ményezett rendes kibocsájtásu részvényeknek ez év negyedik évnegyedre eső jutalékát rész­vényeként 35 centben állapítot­ta meg, amit december 22-én vagy azt megelőzőleg fizetnek ki az 1950 november 30-án nyil­vántartott részvényeseknek. Az Igazgatóság' ugyanakkor a 4.08 százalékos cumulative ked­vezményezett részvények évne­­gyedi osztálékát is megállapítot­ta még pedig részvényenként $1.02-ben, amit szintén decem­ber 22-én, vagy azt megelőzőleg fizetnek ki azoknak a részvénye­seknek, akik 1950 november 30- án a nyilvántartásban szerepel­tek. ugyanis csak azokkal érdemes, akik tudják az okokat, amikből az okozatok, az eredmények kö­vetkeznek. Különben mi “öreg amerikások” sem voltunk jobbak a Deákné vásznánál. Mi is elé­gedetlenek voltunk mindennel, amikor idejöttünk. Azóta azonban tanultunk va­lamit. Ha nem is sokat... Megtanultuk többek között azt, hogy a magyarságnak, itte­ni számarányához mérten, ki­­terjedtebb és jobb sajtója van, mint akármelyik más, velünk egyidőben idekerült fajtának. Megtanultuk azt, hogy az első nemzedékbeli i d e vándoroltak legnagyobb részét itt kellett hozzászoktatni az újságolvasás­hoz, sok esetben pedig az irás­­olvasáshoz egyáltalában. Megtanultuk azt, hogy egy­­egy hetilapnak legtöbbször csak egyetlen alkalmazottja van, aki tulajdonos, szerkesztő, üzlet­szerző, kollektor és szedő is egy személyben. Megtanultuk azt, hogy közös­ségi életünk ott a legegészsége­sebb, ahol a telepnek saját lap­ja van, mely az összeköttetést fenntartj a, az intézmények munkáját támogatja. A mi magyar telepeink nem túlságosan népesek. A nehány nagy várost leszámítva csak szá­zasokban, legfeljebb az egytől ötezerig számlálhatok a lelkek. Az újságolvasó magyarság szá­mát a legjobb akarattal sem le­het ma már százezernél maga­sabbra becsülni. És ezt az arány­lag kis közönséget még mindig vagy negyven, szabályosan meg­jelenő sajtótermék, napi, heti, félhavi, havi lap táplálja. Ho­gyan táplálja? Aránylag jól, mert hiszen egyházaink, intéz­ményeink, megbecsültségünk, számunk fogyásának ellenére is, nem hanyatlóban, hanem emel­kedőben vannak. És kik végz'ik ezt? A sajtó te­rén nyilvánvalóig azok az irók és újságírók, akik szerelmesei maradtak a magyar nyelvnek s napszámosaivá lettek a magyar írásnak- Ez a pálya gazdagságot sohasem adott, vagyont aligha szerzett bármelyiküknek. Ma­gyarul olvasó nemzedékünk ter­mészetes csökkenésének arányá­ban helyzetünk napról-napra ne­hezebb. Sokuknak kezében re­meg már a toll, néhány már tar­tani sem tudja. Szűkölködnek, írásukkal, szolgálatukkal épí­tettek, de maguk fölé hajlékot emelni nem tudtak. Nem volt miből. Megrokkantan, kiörege­detten, ugyan kihez fordulhat­nának segítségért?! Jön rájuk az öregség garmada baja, be­tegség látogat, kórházi költség kellene vagy valami minimum, amin kenyeret lehetne venni... Lajainkban egy “FELHÍ­VÁST”-! talál az olvasó. Arról szól, hogy meg kell teremtenünk az Amerikai Magyar írók és Új­ságírók Segélyalapját. Több köz­életi emberrel én is aláírtam. Önként és szívesen. Olyan szíve­sen, ahogyan most ajánlom meg­­szivlelésre. Amerikai magyarsá­gunkban hem szoktunk csalódni. Jó embereknek segíteni kell a jó ügyet. Borshy Kerekes György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents