Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1950-10-19 / 42. szám
Truman elnök és McArthur tábornok tanácskozása A mult hét végén Harry Truman, az Egyesült Államok elnöke és az országnak egyik legnagyobb katonai tekintélye, McArthur tábornok, a Csendes Óceán egy kis, de világszerte ismert szigeten, a második világháború történelmi nevezetességű Wake Islandján három órás tanácskozást tartott. Úgy az elnök, mint a tábornok több ezer mérföldet tett meg repülőgépen, hogy ezt a néhány órás tanácskozást megtarthassák. Ezen tanácskoztak először egymással. Nagyon fontos mondanaivalaójuk lehetett, ha mindaketten szükségesnek találták, hogy személyesen beszéljék meg az ügyeket. Ha egyelőre nem is tudjuk, hogy mit határoztak ezen a tanácskozáson, kétségtelen, hogy azalatt a három óra alatt nagy jelentőségű esemény történt,, s Wake Island egy újabb históriai tény színhelye lett. Befejezéshez közeledik a koreai háború A koreai hadszíntéren minden j el arra mutat, hogy a háború a gyors befejezéshez közeledik. Alig néhány héttel ezelőtt a helyzet ilyképeni változásáról még álmodni is alig mert valaki. Természetesen a valaki alatt, magunkat az átlag polgárokat, a Mr. és Mrs. Public-ot értjük, mert a legfőbb katonai vezetők nagyon jól tudták, hogy mit csinálnak. Ma már nagyon valószínűtlennek látszik, hogy Koreában az események folyását bármilyen külső hatalom is megváltoztassa. Koreában az első nagy vereséget szenvedte a kommunizmus, mióta világhódító útjára megindult. Ha egyszerű józan ésszel próbáljuk vizsgálgatni annak az okát, hogy Oroszország és a vele szövetséges vörös Kina miért hagyta cserben az észak-koreai kommunistákat, akkor az emberiség jövőjét illetőleg gien kellemes következtetésekre kell jutnunk. Akkor logikusan hinni lehet, hogy a vörös mumus, ami különösen az észak-koreai kommunista hadsereg kezdeti sikerei után újabb sötét felhővel árnyalta be a demokratikus szabad világ borús egét, — nem annyira mumus, mint amennyire vörös. Ma már foszladoznak a nehéz felhők és a koreai égen is rövidesen kisüt a nap. Ha igy megy továbbra is, a vörös szin is veszíteni fog a lelki-szemeket bántó erejéből. A béke érdekében Amerikának fegyverkeznie kell Azonban ha oszladoznak is a felhők, ha remélni is lehet, hogy a nap ismét sütni fog, azért még nincs szivárvány az égen. Mérges szelek újabb felhőket hozhatnak és még messze vagyunk attól, hogy mondhassuk: Békesség a földön ... Az Egyesült Államok népe komolyan készül a háborúra, — hogy békességben élhessen. Hatalmas gyáriparunk, technikai felkészültségünk, legdrágább kincsünk — az emberanyagunk, — mind a háború szolgálatába lettek állítva. Nem lehet minket többé megtéveszteni, nem lehet minket többé félrevezetni, hogy csak üljünk csendben és nyugodtan. Mi felismertük a veszélyt, mely Oroszország felől a szabad világot fenyegeti. Velünk van a szabad világ és velünk lesz mindenki, aki mint szabad ember akarja véges földi életét leélni. Koreában megmutattuk, hogy mi minden veszéllyel szembe szádunk, ami a szabad ember létét fenyegeti. Koreában a szavak helyett tettek beszéltek. Ezt a nyelvet a Kremlin urainak is meg kell érteni. E- zentul mi már ezen a nyelven veszélünk mindaddig, amig tartós békét nem biztosíthatunk az egész emberiségnek. Befejező riportunk az Amerikai Magyar Szövetség konvenciójáról Idejét múlta dolognak látszik két héttel ezelőtti eseményről írni az e heti eseményeket tárgyaló rovatban, de mivel a múlt héten az Amerikai Magyar Szövetség konvenciójáról szóló beszámolónkat nem fejeztük be, azért ígéretünkhöz képest — de lehetőleg röviden — visszatérünk erre a tárgyra. vEgy konvencionális konvenciónak érdekességet rendszerint az ott elhangzott viták adnak. Mennél többet és ham gosabban veszekednek az igen tisztet dlelegátusok, annál érdekesebb a konvenció. Az A. M. Sz. konvenciójának érdekességet az igen tanulságos előadások és a befejező banketten tartott beszédek nyújtottak. Különösen tetszett a hallgatóságákn az az előadás, amit Miss Martha H. Biehle, az IRO egyik magasabb állásban levő tisztviselőnője tartott. Ez az igen kellemes kinézésű és Irene Dunn-hoz hasonló tipusu amerikai nő szivhezszóló beszédben vázolta a displaced personok szomorú helyzetét. Érdekes volt meghallgatni Stanislaw Micolajczyk volt lengyel miniszterelnöknek, a Nemzetközi Paraszt Unió elnökének beszédét. Ezt a tipikusan európai diplomata kinézésű szónokot a tósztmester “His Excellency” titulussal mutatta be és ez a világsajtóban is sokat emlegetett államférfi valóban “excellent beszédet tartott illetve olvasott fel, helyenként azonban annyira idegenül hangzó angolossággal, hogy néhányszor azt az impressziót keltette, mintha anyanyelvén beszélt volna. Komoly tanulmány volt az a beszéd, mit De Witt C. Poole, a “National Committee (Folytatás a 6-ik oldalon) Ötötdik hadtestünk ötödik hadtestnek azokat az árulókat nevezik, akik itt élnek a háborút viselő országban, de nem saját hazájuk győzelmét óhajtják, nem annak sikereiért drukkolnak, — hanem az ellenség diadalát sóvárogják és amit annak érdekében megtehetnek, azt meg is teszik. Ennek az országnak is hatalmas ötödik hadtestje van, — akiket az arra illetékes^ Szövetségi szervünk nyilván is tárt: az amerikai kommunisták. Akik itt élnek ugyan ebben az országban, de szivük és lelkűk mindenestől Sztáliné. A vörps cárért rajonganak, azt tartják a világ első emberének és minden az a jó, amit ő tesz, amit ö elrendel — ellenben minden rossz, amit Washingtonból cselekszenek. Napjainkban újra láthatjuk, hogy akik egyszer a kommunizmusba tébolyultak bele azok mennyire árulói ennek a hazának. Nekik a koreai ügyben is mindenben az igaz, amit Moszkva állít. A vörös lapok egytőlegyig azt fújják itt, amit Moszkva hazudik, hogy a koreai eseményeket mi idéztük fel és mi akartuk, hogy ott vér folyjon és fiaink életüket áldozzák. Nekik minden szó igaz, amit Moszkva állít és bolonditják olvasóikat és egyenesen lázitják őket ennek az országnak a vezetői ellen. Aki olvassa angol vagy magyar nyelvű lapjaikat, annak látnia kell, hogy mit müveinek, mennyire félredobják álarcaikat és mennyire mesztelenre vetkőzve szolgálják Moszkvát. Ma még megtehetik ezt, mert ennek a türelmes országnak a kormánya még tűri amit cselekszenek. De senki se higyje egy pillanatig is, — hogy illetékes helyeken nem ismerik a saját külön ötödik hadtestünk munkásságát. Figyelemmel kisérik azt amikor annak szükségét látják: kezeikre csapnak majd. A fák nem nőnek az égig és Moszkva itteni ügynökei működésének is egyszer gátat fognak állítani. És akkor lesz majd nyivákolás, esküdözés, hogy ők nem kommunisták, hogy ők nem álltak a vörös cár szolgálatában. A vörös vezérek itt mindig Kialudt örökmécsesek ... Budapesten a következő templomokban aludt ki az örökmécses: Orsolyák, Zivatar utca, — Toldy Ferenc utcai otthon, — Régi Szent János — Áldás utcai iskola kápolna — Jó Pásztor Kápolna, Bécsi ut — Temető kápolna, Táborhegy, — Gondviselés Szanatórium kápolnája, Vilma Királynő ut, — Keresztes Nővérek kápolnája, Koszorú utca, Golgotha tér, — Keresztes Nővérek, üllői ut, — Postás kórház, Királyhágó tér, — Erzsébet apácák temploma, Alkony ut, — Iskolaszanatórium, Mártonhegyi ut, — Sión zárda, Sashegyi Miasszonyunk útja, — Salvator Nővérek, Szolágyi Erzsébet Fasor, — Szegénygondozó Nővérek, Dénes utca — Szentgyörgy kápolna és a Szürke Szociális Misszió nővérek Thököly úti temploma(Jellemző ez a hir arra, hogy milyen nagy vallásszabadság dühöng a mai Magyarországon.) SZEPTEMBER VÉGÉN... IRTA: PETŐFI SÁNDOR Még nyílnak a völgyben a kerti virágok Még zöldéi a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a-bérei tetőt. Még ifjú szivemben a láng súg áru,nyár, S még benne virít az egész kikelet, De ime sötét hajam őszbe vegyül már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet.. . Ülj, hitvesem, ülj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sírom fölibe? óh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve boritasz-e szemfödelet? S rábirhat-e majdan egy ifjú szerelme, Hogy elhagyod értp az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a siri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könnyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hívedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre ézeret! HÍREK MAGYARAMERIKÁBÓL DEZSŐ JÁNOS, a Bridgeporti Szövetség 30 éven át volt elnöke 79 éves korában meghalt. Állítólag önkezével vetett véget életének, mert súlyos bántalmakban szenvedett.—Halálával egy izigvérig jó magyar ember, amerikai magyar életünk egy letűnt korszakának egyik kimagasló vezető egyénisége távozott el örökre körünkből... Temetése csütörtökön megy végbe nagy részvét kíséretében Bridgeport, Conn.-ban. Levél a Szerkesztőhöz Kedves Szerkesztő ur! “Végső elkeseredésünkben” cim alatti cikküket olvastam és csodálkozom, liogy ilyen kevesen adakoztak. LSdig 49 dollár gyűlt össze. Hát hol Vannak a jószivü magyarok? Kérem, Szerkesztő ur, legyen szives a mellékelt 2 dollárt átadni Nt. Dr. Vincze Károly főesperes urnák (az ő Címét nem tudom) egyet én és a másik dollárt a szomszédasszony küldi. Egy trentoni katolikus özvegyasszony és réf. szomszédja * ❖ * (A szerkesztő megjegyzése: az ilyen névnélküli leveleknek van értelme és megbocsátható, ha írója nem kívánja felfedni kilétét. A franciaországi nyomorgó menekült család számára küldött jószivü adományokat köszönjük és továbbítottuk a Főesperes úrhoz.) ezt tették, ha bajba kerültek. De akiket elbolonditottak, azok mindig megszenvedtek azért, mert rájuk hallgattak. (Magyar Bányászlap) TARNÓCZY ÁRPÁD lapjának, az Akroni Magyar Hírlapnak 30 éves jubileumát ünnepük vasárnap, október 22-én Ohio állam Akron városában. Az ünnepség nem annyira a lapnak, mint magának Tarnócy Árpádnak szól, aki nemcsak, mint amerikai magyar lapszerkesztő és a szó szoros értelmében véve: lapcsináló (mert ő maga szedi és készíti el lapját,) de mint kiváló költőnk általános népszerűségnek és szeretetnek örvend egész Magyar-Amerikában. Ennek a szeretetnek az érzetével köszöntjiik őt mi is e helyről e jubiláris alkalomból! NT. BORSHY KEREKES GYÖRGY, a Református Egyesület központi titkára, amerikai magyar közéletünk egyik kiváló vezéregyénisége állt az Amerikai Magyar Népszava élére, mint a lapvállalat alelnöke és a lap főszerkesztője. A főszerkesztői pozíciót mellékfoglalkozásként tölti ugyan be, de a lapon máris észrevehető az egészséges változás, amióta ő a szellemi irányítója és Szántó Lajos birtokába jutott... Gratulálunk és szeretettel köszöntjük e helyről is uj nagytiszteletü főszerkesztő kollégánkat! Gerenday Mór I Lapzártakor vettük a hirt, hogy Gerenday Mór, az amerikai magyar lapcsinálás egyik legrégibb embere, amerikai magyar életünk közismert egyénisége 74 éves korában csütörtökön, október 19-én reggel, hosszas gyengélkedés után Trentonban meghalt. Temetése az Inglesby Funeral Home-ból lesz, valószínűleg holnap, pénteken. “Minek az újságíróknak segélyalap? 99 Küszöbön az árellenőrzés Truman elnök ki j elentette, hogy a kormány az árellenőrzés bevezetésével foglalkozik, mivel az árak — az elnöki figyelmeztetés ellenére — tovább emelkednek. Az infláció meggátlására van szükség az árellenőrzésre. De Truman még egyre habozik; szeretné elkerülni a korlátozásokat. Közben mindenütt bér javításokat követelnek az uniók, a gyárak viszont drágítással hárítják át az emelést a közönségre. Az inflációs versenyfutás, mondották gazdasági szakértőink, már javában folyik. Truman szeretné elkerülni a múlt háború után elkövetett hibákat, melyek drágulást vontak maguk után. Ezért kell óvatosan cselekednie. Az Amerikai Magyar Sajtószövetség segélyalapot óhajt összehozni azok részére, akik itt, Amerikában, magyar Írásból élnek, mert 1950-et Írunk és ebben az évszámban már benne van az úttörő magyar irók és újságírók estéje. Káldor Kálmán, a Sajtószövetség elnöke, — néhány más közéleti vezéregyéniség ellenjegyzésével, — kampányt indított ezzel a céllal. Most, hogy a kampány indul, engem is felkért a Sajtószövetség arra, hogy a Segélyalap kérdésében megnyilatkozzam és nem lehetetlen, hogy épen az én hozzászólásom lesz az első szó, ami “ebben az ügyben” a nyilvánosság előtt elhangzik. Etikailag kétségtelenül helyesebb lett volna, ha “kívülről” világított volna rá valaki elsőnek, a Segélyalap megteremtését követő viszonyokra, de... tájékoztatási célokból, — akármilyen kényelmetlen dolog is magunkról beszélni, — mégis jobb talán, ha egy újságíró szólal meg először. Mielőtt Íráshoz ültem volna, ez a merevlelkü kérdés jutott el hozzám: ‘Minek az újságíróknak segélyalap? Vájjon kik azok, akik közülök segélyre szorulnak?” Erre a kérdésre fogok itt válaszolni néhány nagyon pontos és' fontos megállapítással és olyan egyszerű mondatokban, amiket nem érthet félre senki és aminek igazságát mindenki könnyen ellenőrizheti. Az ujságáirók és irók akkor építették ki “az amerikai magyar hírszolgálat hálózatát,” — a fővonalait mindenesetre! — amikor még pipás magyarok és kendős magyar asszonyok járták városaink utcáit. Az “építkezési költségeket” amerikai üzletemberek, a már régen múlt hirdetési irodák és az ősi, szintén régmúlt, magyar vállalkozások viselték. Az amerikai magyar közélet jóformán ingyen jutott hozzá. És ezt a kényelmes helyzetet alaposan meg is szokta. Ez az oka annak, hogy mióta a régi források megszűntek, az amerikai magyar sajtó alig leküzdhető szükséget szenved. Tisztelet a kivételnek, mert — hála Istennek! — ilye,nek is vannak. Ahol nyomdász a szerkesztő, ott még csak hagyján!... mert másféle jövedelmekből egyensúlyozhatja a kiadásait. Ahol azonban a szerkesztő volt kénytelen nyomdásszá lenni, ott fordítva áll a helyzet, mert hiszen a szerkesztői székbe sokkal könnyebb és olcsóbb dolog is beülni, mint... ebből a székből nyomdásznak állni. Olyan lapkiadók pedig, akik idegen nyomdában kénytelenek a lapukat kiállíttatni, legfeljebb a lapkiadás költségeit hozhatják össze és semmi esetre sem élhetnek meg a lapjukból. (Nem is abból élnek!) Ezért történnek olyan sűrűn sajtóbálok, bankettek, piknikek és egyéb vidám sajtóesemények szerte Magyar Amerikában, a szomorúan súlyos gondok elhárítására, enyhítésére. Az újságírók és irók, ilyen küzdelmes életben, nem sokat törődhettek magukkal és igy aztán . . . egymásután mennek tönkre egészségileg is, másként is. De azért a közéletünket, a magyar társadalmat, annak minden alapítását, továbbra is becsülettel és — legtöbb vonatkozásban, — továbbra is ingyen szolgálj ák. Körösiőy János, aki a Segélyalap eszméjét felvette és annak első alapbankóit letette, —- országjáró ember. Jólismeri az újságírók életét és küzdelmeit. Tudja azt is, hogy ha egy-egy magyar iró vagy újságíró elfárad, megbetegszik vagy kenyérnélkiil marad, — képtelen önmagán segíteni. Ezért ajánlotta fel jubileuma jövedelmét az újságírók Segélyalapjának megteremtésére. Mert, — ugy-e, Körösi őy János? — aki lapot ad ki és ha legalább egészsége van hozzá, küzdjön meg a gondjaival! A Segélyalap nem ilyen esetekre szól. A Segélyalap azoknak lesz segítségére, akiknek pihenésre van szükségük, akik megbetegedtek és akik öregségükre, kenyér nélkül maradtak. Mert ime például: egész sor olyan újságíróról tudok magam is, akik máris ilyen sorsra jutottak; tudom, hogy nem egy nagyszerű tollú iró és írónő 5-10 dolláros cikkezésekkel keresi össze a mindennapi kenyerét; tudom, hogy pl. egy nagyon tehetséges magyar poéta évtizedek óta betegeskedik anélkül, hogy eddig bármiféle intézményes segítségben is lett volna része; tudok újságíróról^ aki csak úgy fizethette ki a kórházi költségeit, hogy felmondta az életbiztosítását ; tudom, hogy egy újságíró özvegyét, nem is olyan rég, valamelyik County Home-ban kellett elhelyezni és hogy szegény azóta, ott, ebben az elhagyatott-' Ságban, meg is halt; < tudom, hogy kollegáim közül ebben az évben mindössze hárman nyaraltak, —■ (az egyik egy napig, a másik öt napig és a harmadik egy egészhavi lapszünet árán!... valóban egy egész hónapig). és tudom, hogy mindez . . . nincs egészen rendjén! A Sajtószövetség által kibocsátott és annyi kiváló magyar névvel ellátott FELHÍVÁST tehát én, az újságíró, őszinte hozsanával fogadom és nagyon hiszak abban, hogy egyesületeink, egyházaink és közéletünk alkotó tagjai, a SEGÉLY ALAPOT meg is teremtik. Végül: legyen meggyőződve magyar társadalmunk arról, hogy mi, akik hozzájárulunk ehhez az akcióhoz, — nem MAGUNKON akarunk segíteni, hanem EGYMÁSON. . Tamócy Árpád. KEDDEN ESTE van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdetéseket szerda estig telefonon is elfogadunk.
