Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1950-09-21 / 38. szám
“HÁTBAKAPTUK” A VÖRÖSEKET! Amerikai segítség Európa népének A koreai hadszíntéren megfordult a kocka A múlt héten szenzációs fordulat állott be a koreai háborúban; McArthur tábornok személyes vezetése mellett amerikai csapatok partra szántak Dél-Kórea volt fővárosától, Seoul-tól mintegy 15 mérföldnyire lévő tengeri kikötőben — Inchon-ban. Ezzel a lépéssel egy olyan barvuros hadműveletet hajtottak végre az amerikai csapatok, amik a koreai háború befejezését végtelenül meggyorsítják, feltéve, hogy egyéb bonyodalmak nem állanak be. Az eddigi koreai fronton mely a partra szállott csapatok jelenlegi állásától mintegy 165 mérföldre van délre, az észak-kóreai kommunista hadsereg helyzete fokozatosan fog roszszabbodni, mert sem hadiszerben, sem pedig ember anyagban utánpótlást alig fognak tudni kapni, ha a főbb vasútvonalak és fontosabb utak központját képező Seoul az amerikaiak kezébe kerül. Mire e sorok nyomtatásban megjelennek Seoul elfoglalása valószínűleg már befejezett tény lesz, mert két nappal a partraszállás után az észak-kóreaiak erős ellenállása dacára is már csak alig egy pár mérföldre voltak tőle. Ügyes csellel sok amerikai katona életét sikerült megkímélni Az amerikai hadműveletet igen jól kitervezett elgondolás alapján hajtották végre. Inchon kikötjét egy kis szigetecske védte, mely annyira meg volt erősítve, hogy a partraszállást csak igen nagy emberáldozat révén lehetett volna végrehajtani, hacsak a szigeten elhelyezett ágyú ütegeket előzetesen el nem némitják. Ez ütegeknek állásait az amerikaiak nem tudták és egy ügyes tervre volt szükség, hogy ezeket felfedezhessék. Az amerakiak öt kisebb naszádot küldtek a sziget és a kikötő közötti pár mérföldes csatornába azzal a céllal, hogy a koreai partvédő ütegek parancsnokai látva ezeket a könyen elpusztítható ellenséges célpontokat, — azokat ágyutüz alá vegyék. Az amerikai had vezetőség jól tudta, hogy milyen kockázatos vállalkozásba küldte az öt naszádot, mi ka partvédő nehéz ütegek ágyutüzében könnyen elpusztulhattak volna. Azonban bízva a jó szerencsében, a naszádok szépen behajóztak a csatornába és várták, hogy mi lesz? A koreaiak bizonyára azt gondolták, hogy milyen buták is ezek az amerikaiak, mert nem gondolnak arra a veszélybe, melybe a hajóikat velevitték. A koreaiak előbb csak nézték, hog ymit akarhatnak ezek az amerikai hajók az ellenség torkában? Sejtették, hogy valami “fogás” van e szokatlan demonstrácia mögött, de miután az amerikaiak látszólag közömbösen viselkedtek, az egyik parti üteg végül is rálőtt a naszádokra. Erre vártak csak a naszádok parancsnokai és azonnal teljes erőből tüzelni kezdtek az amerikai ágyuk a rejtekhelyét eláruló parti ütegre. Ezt természetesen a többi, ütegek személyzete nem nézhette tétlenül és nemsokára az összes ütegek bombázni kezdték az amerikai hajókat, mik folytonosan tüzelve, de ügyes manőverezéssel igyekeztek kijutni a veszélyből. Ugyanis a naszádok páncélzata aránylag igen gyenge és ágyúik sem vehették fel a harcot a sokkal nagyobb kalbierü parti ütegekkel. Az amerikaiak azonban aránylag csekély veszteséggel mégis elérték céljukat. Másnap az észak-kóreai hadijelentésben büszkén repítették szerte a világba a nagy győzelem hírét, amit az amerikai hadi hajók felett arattak. Az öröm azonban korai volt, mert a hadvezetőségünk az igen megerősített nagy fontossággal biréó sziget öszszes ütegeinek pontos helyét megtudta és másnap a legnehezebb hadihajóink óriási ágyuikkal jóformán teljesen porrá zuzsák a koreaiak parti ütegeit. Két nappal a koreaiak győzelme után, mit az amerikai naszádok felett “arattak,” — megtörtént a partraszállás Inchon kikötőjében. • A következő 2-3 hét a béke \ vagy háború kérdésében döntő jelentőségű lehet Seoul elfoglalása után csapataink bizonyára igyekezni fognak az egész koreai félszigetet nyugatról keletre teljese nátvágni. Ha ez sikerül, akkor a mintegy 140,000 emberből álló észak-kóreai kommunista hadsereg, mely a mi csapatainkat Dél-Kórea sarkába szorította, — teljes csapdába kerül. Bár a fanatikusan küzdő észak-kóreai hadsereget nem lesz könny dolog teljesen megsemmisíteni, mégis csak idő kérdésének látszik ennek bekövetkezése, — hacsak . . . Ezt a “hacsak” szót használta a Koreában harcoló amerikai csapatok vezénylő tábornoka, Walton Walker is, ki a sajtó képviselői előtt kijelentette, hogy a Seoul közelében partra szállt amerikai csapatok segítségével a győzelem rövid időn belüli kivívása nem kétséges, hacsak az észak-kóreaiak nem jutnak váratlan utánpótláshoz. Nem kétséges, hogy Walker tábornok e kijelentésével arra az állítólagos 200,000 főnyi kommunista hadseregre célozott, mely egy pár héttel ezelőtti hírek szerint a mandzsuriai határon, vagyis közel Észak- Kóreához áll készenlétben. Igen kellemetlen erre az eshetőségre még csak gondolni is, amikor a sok keesrü csalódás után végül jó híreket is hall(Folyt. a 4-ik oldalon) Az utóbbi időben katonai szakértőink mind gyakrabban hangoztatták, hogy a koreai háború kritikus időszakán túlestünk s a Szövetséges Nemzetek ellen of - fenzivája útban van... Legtöbben kétkedve fogadtak ezeket a kijelentéseket, hiszen délkorea csücskében már alig-alig álltuk a sarat s úgy nézett ki, mintha már csak rövid idő választana el attól a szomorú naptól, amikor seregeink csúfosan és sietve el kell hagyják Koreát... Mígnem egy szép napon — és ez a szép nap múlt péntken volt — a szövetséges haderők feltartóztathatatlan erejű partraszállást valósítottak meg Dél-Korea fővárosának, Seoulnak a közelében. Inchont kikötőjében, amely nem messze fekszik az északiakat a déliektől elválasztó ama bizonyos 38-ik szélességi vonaltól. Hátbakaptuk a vörösket, még pedig olyan zseniális harcászati módon, hogy ha a főváros felszabadul, ami minden órában várható, (vagy lapunk megjelenésekor már talán meg is történt) a vörösek felszerelési és utánpótlási főútvonala el lesz vágva s a délen szemüket meregető mintegy 150,000 kommunistából igen sok a szövetségesek foglya lesz... Egyidejűleg a keleti partvidéken és a nyugatin, 15 és 30 mérföldnyire az ellenséges front mögött újabb délkoreai csapatok szálltak partra. Az inváziót itt is hadihajók ágyutüze előzte meg, majd légirajok érkeztek sorozatos hullámokban. A bombazápor Mit láttak Moszkvában? A magyar paraszt delegáció, melyet a kormány küldött Oroszországba, hogy személyesen győződjenek meg róla, milyen “paradicsomi életet élnek a szovjet kolhoz parasztok,” párhetes körút után visszaérkezett Magyarországba. A magyar földművesek, akiknek Potemkin-kolhozokat mutogattak az oroszok, parancsszóra áradoznak moszkvai tapasztalataikról. Rákosiék most propaganda célokra használják fel a parasztok szájába rágott “nyilatkozatokat.” és az ágyúzás után szálltak partra a délkoreaiak. Az utánpótlás máris nagy tömegben érkezik és a meglepett kommunistáknak még nem volt idejük arra sem, hogy megfelelő számú csapatot küldjenek hátra. A kommunista front megrendült az invázió hirére. A sorozatos légi bombázások amúgy is meggyengítették az ellenség morálját és elvették a harci kedvét. A szövetségesek előrenyomulása ezzel megkezdődött. Ezentúl a kommunisták fognak mindenütt hátrálni... persze, csak ameddig tudnak. A koreai háború várva-várt nagy fordulópontja elérkezett s most már joggal remélhetjük a mielőbbi végső győzelmet! Fájdalommentes szülés kockázatai Dr. R. F. Becker, orvos a pennsylvaniai State Collegeban kísérletekkel igazolta, hogy a fájdalommentes szülés kockázatokkal járhat a gyermekre. Bebizonyította, hogy az oxigén hiánya károsan hat a csecsemő idegrendszerére és későbbi életében idegzavarokat okozhat. Köztudott dolog, hogy a fájdalommentes szülésnél használt kábítószerek oxigént vonnak él az anyától. “Rettegjenek” A legújabb kommunista sillabusok, melyek csak » legmegbízhatóbb vezetőkhöz jutnak el, arra nézve adnak utasítást, hogy a párttitkároknak éreztetni kell a tagsággal a párthatalom végrehajtó szerveinek kezét. A szöveg hangsúlyozza: “a megelégedettség hiba lenne, az önelégültség bűn, egy kis izgalom nem árt és az emberek csak rettegjenek.” 5 millió zarándok Több mint ötmillió zarándok haladt át a Szentév alatt a Szent Péter Bazilika kapuján. Karácsonyig további három milliót várnak Rómába. Megnyit a Mitruska Temetkezési Otthon Fordson Mitruska János közismert magyar temetésrendező üjabb, Fords-i Temetkezési Otthonának formális megnyitása múlt szombaton volt. Sokan elmentek megtekinteni ezt a modernül berendezett, szép nagy és tiszta halottasházat, a gyásznak éö végtisztességadásnak tiszteletben tartott újabb helyét Fordson, a New Brunswick Ave. 531 szám alatt, sokan pedig virágcsokrot küldtek és gratuláltak az uj vállalkozáshoz. Kétségtelen, hogy a Fordson és környékén lakó magyar családok kényelmére van ez a közelben levő Temetkezési Otthon, amelynek managere Mitruskáék fia, Frank E. Pribék. A gyászoló családok bizalommal fordulhatnak a Mitruska János magyar temetésrendezőhöz, akinek régi, jónevü Perth Amboy-i Temetkezési Otthona mellett most ez az uj, Fords-i Otthona is rendelkezésükre áll. A teljesen elkészült és rendeltetésének átadott fordsi Temetkezési Otthonból már temettek is egy asszonyt, aki a minap, egy autószerencsétlenségből kifolyólag vesztette életét. A “John S. Mitruska Funeral Home” Fords főutcáján, New Brunswick Avenue 531 szám alatt van, a város központjában, a legszebb helyen. Hatalmas autóparkoló hely is tartozik hozzá, ami nagy előnyére szolgál a gyászolóknak. A minden irányból jövő autóbuszok is ott állnak meg a közelben. Az impozáns, fehérre festett nagy épületben kényelmes beosztású helyiségek vannak. A nagy ravatalozó szoba, női lounge, férfi dohányzó szobák, stb. a mai modern kor követelményeinek megfelelő berendezéssel álla gyászolók rendelkezésére. Az uj Mitruska Funeral Home telefonszáma P.A. 4-1713, vagy pedig az amboyi intézet száma: P.A. 4-1712.) Éjjel-nappali szolgálat. Mitruska János ennek az uj, fordsi Temetkezési Otthonnak a megnyitásával is tanujelét adta annak, hogy minden tekintetben előzékenyen áll a magyarság szolgálatára. Nyugat-Európa védelme Acheson külügyminiszter kijelentette, hogy támogatja a nyugati német haderő felállításának tervét. A demokratikus német hadsereg nyugati Európát védelmezné a kommunisták ellen. A német fegyverkezést a szovjet kényszertiette a nyugati hatalmakra, miután százhúszezer nácit tartanak fegyverben a keleti zónában, ahol az oroszok ágyúval, légirajjal látták el a kommunista hadsereget. Nehogy a koreai eset ismétlődjék, szükségessé vált a nyugati németek felfegyverzése. Az angol kormány ugyancsak a terv megvalósítása mellett foglalt állást. Henry Cabot Lodge Jr. republikánus szenátor azt kívánja, hogy húsz amerikai divíziót is küldjenek Európába a nyugati szövetségesek védelmére. Okos ember újságot olvas Lelkiismeretes ember’, előfizet. Amerikai polgárok 1949-ben 126,048,100 dollárt áldoztak arra, hogy európai lakosokat, ottani menekülteket és hontalanokat segítsenek, — az amerikai külügyminisztérium legújabb jelentése szerint. Ezek a magánadakozások körülbelül 50 amerikai jótékony intézmény utján történtek, amelyek a külügyminisztériumnál — mint ilyenek — bejegyeztették magukat. Ez összegben ''nincs benne az, amit az Egyesült Államok kormánya költött erre a célra, sem azok az ajándékküldemények, amelyeket amerikai lakosok európai lakosoknak közvetlenül küldtek. A fenti összegből 78 millió 177,155 dollár készpénzt képvisel, a fenmaradó 47 millió 870,945 dollár pedig különféle árut. Érdekes, hogy a kis Magyarország lakosai a harmadik helyen állnak a nemzetek között, amelyek az amerikai közönségtől segítséget kaptak: 7,197,713 dollárt. MEGINT MEGSZÓLALTUNK Egy kimutatás fekszik előttem. Arról beszél, hogy az elmúlt esztendő folyamán Amerika jószivü népe, a hivatalos kormánytámogatást 1 e s zámitva, társadalmi ufon'ménhyi segítséget nyújtott Európa szükölködőinek. Chák természetes, hogy azonnal a magyarságra vonakozó adatokat kerestem benne. Kétszer is meg kellett törölni a szem üvegemet, amig elhittem, hogy jól látok. Magyarország cim New Jersey State Fair szept. 24-től okt. 1-ig Odahaza, az óhazában “nagyvásárnak,” vagy országos vásárnak mondták az ilyesmit, — itt úgy hívják, hogy “State Fair.” A New Jersey állami State Fair az idén szeptember 24-től október 1-ig lesz Trentonban, a fair groundon. Államunk farmerei, valamint az amerikai kereskedelmi és ipari élet legkitűnőbb termékeit állítják ki e hétnapos vásári deje alatt és amint Mr. Marshall, a kiállító bizottság elnöke és a State Fair rendezője jelenti, az ország leghíresebb látványosságai szerepelnek a programon. A vásár közönsége nemcsak a kiállított termékeket és állatokat szemlélheti meg, de élvezetes programokat is végig élvezhet. A vsár ideje alatt államunk politikai életének sok kiválósága is megjelenik a helyszínen, tekintettel a közelgő választásokra. Farmereink úgy termékekben, mint tenyészállatokban a legelsőbbrendü “példányokat” állítják ki — közöttük szép számmal magyar farmerek is — és díjszabással, nyereményekkel jutalmazzák a legjobbakat. Általában az egész vásár, amely iránt az idén is rendkívül nagy az érdeklődés, New Jersey ellam életében évről-évre fontos eseményszámba menő nevezetességé, amelynek megtekintését minden olvasónknak őszintén ajánljuk. alatt ugyanis 7,197,713 dollárnyi összeg van feltüntetve. És ez nem tréfa s nem propaganda. Az adatokat külügyminisztériumunk bocsátotta rendelkezésére az Advisory Committee on Voluntary Foreign Aid néven ismeretes szervezetnek. Erről pedig tudni kell, hogy azokat a segélyakciókat tartja nyilván, melyek nem nyerészkedésre alakultak, amerikai polgárok vezetése és ellenőrzése alatt állanak s politikamentesen végzik munkájukat. Ilyen a mi Amerikai Magyar Segélyakciónk is... A kimutatás megjelenését előző napokban vagy tízezer amerikai magyar is kapott valami olvasnivalót. Kérő levelet a mi Segélyakciónktól. Azért csak enynyien a pár százezerből, mert ennyire tehető azoknak a száma, akik következetesen felelni szoktak felhívásainkra. Ez azonban nem azt jelentii, hogy a többi elzárta volna szivét és erszényét a nyomorgó és hontalan magyarság jajkiáltásai elől... Csak azt, hogy ennyien méltányolják az intézményeken keresztül történő segélynyújtás vitathatatlan jelentőségét. A többi is segít rokonokon, barátokon de magánu-^ ton. Ennek adatai azonban nem szedhetők össze, nem mutathatók ki. Már pedig éppen most, mikor az Amerika-ellenes propaganda annyira dühöng, bizony jó lenne a számok erejével adn icáfolatot az “amerikai imperialisták” világgá kürtőit szívtelenségéről. Közte a mi magyarságunkéról is. Szóltunk tehát újra a Segélyakció intézőbizottságának nevében, valamennyiünk aláírásával azokról a szüségletekről, amik olyan kiáltóan jelentkeznek s amiknek kielégítése éhezők táplálását, betegek gyógyulását, munkanélküliek munkáját, hontalanok reménységét jelenthetné. Szóltunk újra, mert szólanunk kellett. Amerikai magyarságunk becsülete és lelkiismeretének nyugalma kényszeritett erre. Nem tudjuk, hányán olvassák e sorokat azok közül, akik körlevelünket kapták? És hányán olyanok, akik erről a lépésről csak innen értsülnek? Mindnyájan látni szokták azonban lapjainkban magyar-cimeres, amerikai zászlós állandó közleményünket, mely “TESTVÉR” megszólítással fordul a megértésre hajlandókhoz. Kérjük, nagyon kérjük: ne engedjenek a pustaságba hiába kiáltó szónak lennünk. Feleljenek. Adjanak! Gyorsan! Még ma! Mert uj háborúnak fellegei gyülekeznek felettünk. Mentenünk kell, aki és ami még menthető! Borshy Kerekes György Vissza az óramutatói ! Szeptember 23-án, most szombaton este, vagy vasárnap reggel az óramutatót egy óráyal visszaigazitjük, mert éjfél után vége a nyári időszámításnak és vasárnap már d rendes Standard- időszámítás lesz ismét érvényben. ALBA NEVIS VERSEIBŐL ___________________________ APÁM LEVELE “Kedves fiam; Itt küldök húsz forintot; A szivem fáj, mert érzem, hogy kevés. Szegény fiúnak nagy városban élni, Tudom magamról, hogy milyen nehéz. Meg aztán — tudod — nehéz idők járnak, A mi szerény kis hajlékunk felett. Ne vedd rossz néven, édes kis fiacskám, Ha most csak húsz forintot küldhetek. Dehát: dolgozz! Amit magad kerestél Az a falat a legjobban esik. Lásd, én sem kaptam semmit az apámtól, Sokat küzdöttem, kínlódtam pedig. Bátran előre; A tiéd az élet! Az Úristen majd csak reád tekint. De ha — netán — mégis szükséget látnál, Csák írjál....... és én küldök majd megint.” CSAK EGY . . . Csak egy igennel mondott többet ajkad, Csak egy gyűrűvel lettél gazdagabb, Csak egy bokréta-dísszel lett szebb szobácskád, Csak egy rövidke hirt közölt a lap. Csak egy pár jó barátod üdvözölt, Veled csak ennyi, óh, csak ennyi történt, S nekem az egész világom rombadőlt . •. v #
