Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-08-10 / 32. szám

Sötéten látjuk a jövőt és egyetlen reményünk csak az hogy talán tévesen magyarázzuk az esemé­nyeket. A múlt hét eseményei nagyban igazolták azokat a pesszimisztikus megjegyzé­seket, amikkel a hét elején készült rovatunkban kom­mentáltuk a híreket. Most még több okunk van azt ál­lítani, hogy tényleg csak egy csoda mentheti meg az em­beriséget egy harmadik vi­lágháború szörnyű katasztró fájától. Ami a tényleges há­borút illeti, abban egy bizo­nyos mértékig már benne vagyunk a koreai harcok ré­vén. Azonban ez alapjában véve még csak egy kis tűz, a mit eloltani könnyen lehetsé­ges volna, ha a világ “tűzol­tó” azt őszintén akarnák. Ezek a “tűzoltók” Lake Suc­­cess-ben tanácskoznak a Nemzetek Szövetségének Biztonsági Tanácsában. A múlt keddi üléstől kezdve már látni lehetett, hogy az orosz “tűzoltókban” nincs meg a hajlandóság a koreai tűz elfojtására. A pénteki ülésen történt kijelentések­ből pedig majdnem kétség­telenül következtetni lehet azt, hogy az oroszok nem­csak hogy nem akarják a ko­reai háborút lokalizálni, ha­nem Ázsiának egyéb pontja­in újabb összetűzések meg­indításával készen állnak ar­ra, hogy a demokratikus vi­lágrenddel döntő harcba ke­veredjenek. Nem tudjuk magunkat hiú reményekkel áltatni, ha tárgyilagosan és minden el­fogultságtól mentesen vizs­­gálgatjuk és elemezzük az eseményeket. Látjuk, hogy javulás helyett napról-napra rosszabbodik a helyzet és a világ békéje most már csak egy nagyon gyenge hajszá­lon függ. Ez egyáltalában nem megnyugtató érzés és az egyetlen reményünk az, hogy talán tévedünk, amikor oly sötétnek látjuk a jövőt. De nézzük csak, hogy mi tör­tént a múlt héten a diplomá­ciai és a hadi fronton. A béke megmentésének az orosz a legnagyobb akadálya. A Biztonsági Tanács múlt pénteki ülésén Jacob Malik, Oroszország képviselője és a Tanács augusztus havi elnö­ke — ki több mint hat hóna­pi bojkott után váratlanul kijelentette, hogy az előre megállapított sorrend sze­rint augusztus hónapban az oroszokra kerülő elnöki tisztséget be fogja tölteni — javaslat gyanánt terjesztette elő, hogy a kéreai harcok megszüntetése iránti tárgya­lásokat csak abban az eset­ben lehet megkezdeni, ha a tárgyalásokra meghívjuk úgy Észak- mint Dél-Kórea, valamint a kommunista Kina kiküldötteit és ha az Egye­sült Államok azonnal vissza­hívja csapatait Koreából. Malik ajánlata éppen úgy hangzott, mint mikor egy győztes ország a legyőzött­­nek megszabja a feltétele­ket, amik mellett hajlandó abbahagyni a hadművelete­ket, hogy megkímélje a vesztes félt a további szenve­désektől. Elképzelhető felháboro­dást keltett ez az elbizako­dott és vakmerő ajánlat, a mely homlokegyenest ellen­tétben áll a Nemzetek Szö­­vetségénke azon határozatá­val, mely Észak-Kóreát ag­­gressziv támadónak bélye­gezte, amikor csapataival Dél-Kóreát megtámadta. Mindenki jól tudja, hogy ez nemcsak Oroszország bele­egyezésével, hanem egyene­sen orosz parancsra történt. Mindazonáltal Oroszország­ig legalább a látszatot kel­lett volna fenntartani, hogy hajlandóságot mutat, sőt ke­res is egy félig-meddig elfo­gadható alapot, melyen meg lehet indítani a tárgyaláso­kat a békés megegyezés le­hetőségére. Oroszország azonban diktálni akar a vi­lágnak, de elsősorban is az Egyesült Államoknak. Eh­hez Oroszország nem elég erős, sem pedig a világ, de különösen az Egyesült Álla­mok nem elég gyenge. így tehát az orosz akarat előtt a világ nem fog meghajolni. Mielőtt az Egyesült Államok képviselőjének alkalma lett volna az orosz ajánlatra vá­laszolni, a Biztonsági Tanács ülését Malik nagy gyorsan berekesztette és a tárgyalá­sok folytatását kedd délu­tánra halasztotta. Az embe­riség jövőjét illetőleg igen aggasztó probléma néhány napig az, hogy mi fog történ­ni a Biztonsági Tanács ked­di ülésén? A koreai harctér esemé­nyei miatt■ nincs okunk aggódni. A koreai hadszíntéren a hét végén a helyzet a vihar előtti hirtelen szélcsendhez hasonló. A harctér igen össze zsugorodott. Az Egyesült Államok csapatai az újab­ban küldött megerősítések dacára is ma már csak egy aránylag kicsi j-észét tartják a koreai félszigetnek. Ez a kis rész azonban, Pusan ki­kötővel a központban nem­csak egy sokáig tartható, ha­nem szinte bevehetetlen erősségnek látszik, amit há­rom oldalról a mi kétségte­lenül teljes fölényben levő tengeri haderőnk is hatáso­san fog védeni. Légi fölé­nyünk az észak-kéreai csa­patok utánpótlását ember­ben és hadi anyagokban bi­zonyára képes lesz annyira megnehezíteni, hogy az ed­digi megpróbáltatások dacá­ra is a harctéri helyzet miatt különös aggodalomra nincs (Folyt, az 5-ik oldalon) “Atom-bombát nekik!” Hoffman michigani republi­kánus képviselő felszólította a kormányt, hogy ne habozzék tovább, vegyék elő az atom­bombát és dobják le a koreai kommunistákra, csakúgy mint Oroszországra, mert ez az egyetlen módja annak, hogy megállítsák az oroszok világ­hódító étvágyát. “Ha soká várunk vele, késő lesz és megjárhatjuk!” mon­dotta a honatya, aki a beszéd után ezrével kapta a helyeslő leveleket. Amerika torkig lakott az orosz zsarolásokkal és fenye­getésekkel. Miközben mi béké­ben éltünk és dolgoztunk, a szovjet éjjel-nappal fegyver­kezett. Tizenötmillió rabszolga végez ingyen munkát a fe­­gyenctelepeken és táborokban, gyárakban és bányákban a szovjet számára. — Miért várunk arra, hogy Sztálin elkészüljön és aztán ő jöjjön ellenünk figyelmeztetés nélkül egy kiadós atombomba záporral? — véli Hoffman, ki bizonyosra veszi, hogy a kom­munisták nem lesznek olyan emberségesek és csak arra fognak tekintettel lenni, hogy mielőbb befejezzék. Amerika meghódítását. — Máris háborúban va­gyunk, a hidgeháboruból lövöl­döző háború lett. Ez az átme­neti állapot talán még pár évig tart, aztán a szovjet kirukkol majd saját atombombáival és más meglepetésekkel. Kegyet­lenség atombombát használni? De nem kegyetlenek a kommu­nisták, akik ki akarnak irtani bennünket a föld színéről? Em­berségesek ezek a szovjetim­perialisták a meghódított né-Tizenegymillió orosz rab Michael Rozanoff volt orosz politikai fogoly, akinek sike­rült kiszöknie a vasfüggöny mögül azt állítja, hogy jelen­leg 11 millió orosz ül börtön­ben politikai okok miatt. Java­részüket a munkatáborokban foglalkoztatják. Ellenőrzik az idegeneket A bevándorlási hatóságok a jövőben megszigorítják az ide­genek ellenőrzését, hogy mega­kadályozzák a szabotázsokat és a kémkedést. Az 1940 évi tör­vény alapján az idegeneknek re­gisztrálnak kell és ujjlenyoma­tot vesznek róluk. Azokat, akik nem jelentkeztek letartóztatják s megbüntetik. A hatóságok azt remélik, hogy a jelentkezési kényszerrel sikerül majd elfogni azokat, akik törvénytelen utón jutottak az országba és jelenleg itt bujkálnak engedély nélkül. Többezerre becsülik azoknak a számát, akik vizűm nélkül tar­tózkodnak Amerikában. pekkel? Halálra dolgozhatják őket, kiszívják életerejüket, aztán tömegsírokba kaparják őket. Mit várhatunk mi ilyen emberektől? A háborútól rettegő nőknek ezt mondotta Hoffman: — Inkább koncentrációs tá­­barban akarod látni a fiadat, lányodat, ahol majd halálra kí­nozzák őket, vagy adsz neki egy lehetőséget, hogy fegyver­rel a kezében harcoljon sza­badságáért. “Valami bűzlik Dániában”... Nem is annyira Dániában, mint inkább Németországban és általában egész Európában: va­lami készül! Kémeink jelentik, hogy a szovjet emberei seré­nyebben mozgolódnak minden­felé, amiből katonai szakértőink arra következtetnek, hogy a szovjet legkésőbb 60 napon belől lerohanja Európa nyugati or­szágait is. 50 divízió áll készen­létben Oroszországban, amellyel játszva foglalhatják el egész Európát. Ha pedig jelenlegi haderejük nem elég, 30 nappal később további 150 divíziót ál­líthatnak fegyverbe. Európa pe­dig, mondják szakértőink, alig­ha tud majd komoly ellenállást tanúsítani ... A harmadik vi­lágháború pedig elkerülhetetlen, a szovjetre nézve ilyen helyzeti előnyöket rejtő, de később nagy meglepetéseket és végső veresé­get hozó lesz! Vért kér a Vörös Kereszt George C. Marshall, az Ame­rikai Vörös Kereszt elnöke vért kér a koreai haderő sebesültjei számára. Országos mozgalom in­dul, hogy önkéntes adományokat gyűjtsenek a vér-bank számára. Reuma ellen A legújabb orvosi kísérletek azt igazolják, hogy a hires reu­ma ellenes gyógyszer, mely azonban rendkívül drága, a cortisone insulinnal együtt is eredményesen használható. — így a költségek a felére csök­kennek s a beteg olcsóbban jut a megváltó segítséghez. ÜZENET HAZA a fundamentom Istentől való és Istentől való az ajcarat, mely újra építi a falakat. A viz szalad, de a kő marad, a kő marad. Üzenem az otthoni hegyeknek: a csillagok járása változó. És törvényei vannak a szeleknek, esőnek, hónak, fellegeknek és nincse ború, örökkévaló. A viz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a földnek: csak teremjen, ha sáska rágja is le a vetést. Ha vakond túrja is a gyökeret. A világ fölött őrködik a Rend s? nem vész magja a nemes gabonának, de hire sem lesz egykor a csalánnak, az idő lemarja a gyomokat. A viz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem az erdőnek: ne féljen, ha csattog is a baltások hada. Mert erősebb a baltánál a fa s a vérző csonkból virradó tavaszra uj erdő sarjad győzedelmesen. S még mindig lesznek fák, mikor a rozsda a gyilkos vasat rég felfalta már s a sújtó kéz'is szent jóvátétellel hasznos anyaggá vált a föld alatt . . . A viz szalad, a kő marad, a kő marad. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: ha egyenlővé teszik is a földdel, nemzedékek őrváltásain jönnek majd újra boldog építők és kiássák a fundamentumot s az erkölcs ősi hófehér kövére emelnek fa-lat, tetőt, templomot. Jön ezer uj Kőmives Kelemen, ki nem hamuvaljs nem emb érvérrel köti meg a békesség falát, de szenteltvízzel és buzakenyérrel és épit régi köböl uj hazát. Üzenem a háznak, mely fölnevelt: És üzenem a volt barátaimnak, kik megtagadják ma a nevemet: ha fordul egyet újra a kerék, én akkor is a barátjok leszek és nem lesz bosszú, gyűlölet, harag. Kezet nyújtunk egymásnak és megyünk és leszünk Egy Cél és Egy Akarat: a viz szalad, de a kő marad, a kő marad. És üzenem mindenkinek, testvérnek, rokonnak, idegennek, gonosznak, jónak, hűségesnek és alávalónak, annak, akit a fájás iiz és annak, kinek kezéhez vércseppek tapadnak: vigyázzatok és imádkozzatok! Valahol fönt a magos ég alatt mozdulnak már lassan csillagok s a viz szalad és csak a kő marad, a kő marad. Maradnak az igazak és a jók. A tiszták és a békesség esek. Erdők, hegyek, tanok és emberek. Jól gondolja meg, ki mit cselekszik! Lüoasszák már az égben fönt a rostát s a csillagok tengelyét olajozzák szorgalmas angyalok. És íészen csillag fordulás megint és miként hirdeti a Biblia: megméretik az embernek fia s ki mint vetett, azonképpen arat. Mert elfut a viz és csak a kő marad, a kő marad. Bajorerdő, 1948. ITASS ALBERT A BÉKANYELŐ KÍGYÓ Irta: Dr. Vincze Károly református főesperes Gyermekifju koromban, sürü bokrok árnyékában bukkantam rá — a békanyelő kígyóra. Bor­zalomtól dermedten néztem, a­­mint hihetetlenül kitágult tor­kán át beljebb és beljebb dolgoz­ta a félig már elnyelt szerencsét­lent békát. Úgy rémlett, mintha tekintetünk találkozott volna. A kígyó szeme csupa könyörgést látszott visszatükrözni. Mintha ezt mondta volna: “Hagyj bé­két, kis komám, legalább amig ezt a rongy békát lenyelem!” Ez az emlék jut eszembe az Oroszországtól sugalmazott “bé­­ke-aláirások” gyűjtésének a hal­latára. A kigyó még egy kis időt szeretne, hogy a zsákmányul torkába került és juttatott sze­rencsétlen kis népeket még job­ban benyelje, megeméssze, hitük az Istenük ellen őket harcosokká, janicsárokká átképezze, terve­zett világhódító hadjáratában őket sánctöltelékeknek felhasz­nálja. Vannak, akik ennek a kigyó­­lelkü “béke-kampánynak” be­dőlnek vagy szekundálnak. Mert ostobák bármily durvaszövésü szitán is átlátni. Mert gerincte­lenek bármire is “Nem”-et mon­dani. Mert lelketlenek és ha csak nem éppen őket nyeli, minden kígyónak készek időt adni. Mert a lelkűkben kommunisták, ha párt-igazolvány nincsen is a zsebükben. Mert a háborút a leg­főbb rossznak és a békét bármily áron is a legfőbb jónak tartják. Ez utóbbiak az úgynevezett pa­cifisták. Ezek rendszerint vallá­si vagy lelkiismereti meggyőző­désükre, főképpen pedig a Krisz­tusra szeretnek hivatkozni. A pacifizmus a keresztyénség elferdülése. Igazi bibliai alapja nincs, mert békét akar élvezni egy bűnös világban. Teljesen Mulatsági naptár AUGUSZTUS 13 — Verhovay Nap, Danish Grove, Me­­tuchen. Kára zenekar. AUGUSZTUS 20 — Woodmen Nap, St. James Hall, Carteret. Kára zenekar. SZEPTEMBER 3 — Rádiós Piknik, a Szt. László egyház és a Kára zenekar rendezésé­ben. Linwood Grove. OKTÓBER 8 — Szt. Imre Her­ceg Egylet női osztályának 35- ik évfordulója. Szt. László te­rem, New Brunswick. Kára zenekar. OKTÓBER 13 — A new bruns­­wicki Szent Imre Lyceum Ka­baré Estje a Szent László Hall-ban. Kedves Kálmánék zenekara. OKTÓBER 21 — A Budapesti Női Dem. Klub (Perth Am­boy) Szüreti Mulatsága. Pu­laski Hall. (További bejelentéseket ké­rünk.) Kacagó bagoly A new yorki állatkert szá­mára sikerült megszerezni egy ritka madárfajtát, a kacagó baglyot. New Zeelandból hoz­ták a furcsa madarat, amely különös, rikoltó hangon nevet, bár megfigyelők szerint ez a nevetés inkább sikoltásnak hangzik. biblia-ellenes értékelés alapján a legfőbb és minden más érték árán is megőrizendő értéknek tartja a puszta testi létezést. Erkölcsteleh, mert kész szabad folyást engedni a gonosznak. Az ellen nincs kifogása, hogy udva­rokat kerítéssel körülvegyenek, folyókat megszabályozzanak be­tegségek ellen küzdjenek, de az ellen már tiltakozik, hogy a go­nosznak gátat vessenek, önző, mert mig a közbékességért való harcot másokra hagyja, addig a közbékesség áldásait lelkiisme­reti furdalás nélkül kész élvezni. A hitvallásos magyar refor­mátus vallás talaján pacifista gondolkodásnak és magatartás­nak nincsen helye. Második Hel­vét Hitvallásunk, amelyre min­den konfirmált tagunk fogadal­mat tesz, amelyre minden pa­punk és eláljárónk még külön fel is esküszik, elismeri a védel­mi háború szükségességét, ami­kor ezt mondja: “Ha a haza kö­zös java és az igazság azt kíván­ja, hogy a hatóság kényszerű­ségből háborút viseljen: akkor (a polgárok) életüket is áldoz­zák fel és vérüket is ontsák a közjóért és hatóságért, még pe­dig az Isten nevében, készséggel, vitézül és elszántan. (XXX. Rész. 4. pont.) A mi kereszténységünk nem elámitható, testi, önző, orránál fogva rángatható, vérszegény, elvtelen, gyáva kereszténység, hanem a testi életnél is drágább lelki értékeket valló; a közjót az egyéni jó fölé helyező önzetlen; az örök, végső keresztény ideá­­iokat szem előtt tartó, de egy bű­nös világ realitásaival istszámo­­ló; a gonosznak gátat vetni nem félő, igaz, éber, bátor keresz­ténység. Az emberiséget csak egy ilyen kereszténység mentheti meg a kitryó gyomrától. Amerikai acélból készültek... A hatvan tonnás orosz óriás­tankok, melyekkel most amerikai katonákon gázolnak át a kom­munisták — amerikai acélból készültek. Annak idején még a világháború után adták el nagy mennyiségben az acélt az oro­szoknak. Az angolok is adtak el acélt a szovjetnek, több mint 100 millió dollár értékben. A go­lyóálló acélt német szakemberek tökéletesítették. Elnyújtják a vál­ságot Acheson külügyminiszter szerint a szovjet “mellébeszé­léssel” nyújtja el a koreai vál­ságot. Malik orosz delegátus trükkje, hogy a kínai kérdéssel huzza-halogatja a koreai kér­dés tárgyalását, csak elnyújt­ja a háborút. Az oroszok célja időt nyer­ni, miközben — igy remélik —■ az északi kommunisták elfog­lalják egész Koreát. Malik — Acheson szerint — “törvényte­len eszközökkel dolgozik és visszaél azzal a hatalommal, melyet mint a biztonsági ta­nács augusztusi elnöke a UN reáruházott. \

Next

/
Thumbnails
Contents