Hiradó, 1950. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)

1950-11-30 / 48. szám

Válságosra fordult a világhelyzet

óriási vasúti katasztrófa New Yorkban

A múlt hétnek számos szenzációja között a legsajnálatosabb az a vasúti katasztrófa volt, mely aT_,ong Island vasútvonalon történt. Ez a vonal New Yorkot Long Island számos kisebb városával köti össze s ezen New Yorkban naponta 300,000 személy utazik, kik ott hivatalokban, üzletekben és gyárakban dolgoznak. Thanksgiving Day előestéjén az utasok számát növelte az'a sok személy, kik ünnep előtti vásárlásaikat végezték New Yorkban. A Pennsylvania állomásról este 6 óra 9 perckor zsúfolásig megtelt vonatot 4 perccel később egy hasonlóan túlzsúfolt vonat követett, mely egy néhány mérföldig ugyanazon a vágányon haladt, mint 6.09-es vonat. Ez utóbbinak a fékje váratlanul elzáródott és a vonatvezető ne mtudta elindítani a vonatot. Egy kanyarban hirtelen feltűnt az 50 mérföldes sebességgel rohanó 6.13-as vonat. Egy pár másodperccel később a 6.13-as vonatnak első kocsija belefuródott a nyílt pályán megakadt 6.09-es utolsó kocsijába. Hosszú órákba tellett, mig az egymásba szaladt két kocsiból ki tudták szedni a halottakat és sebesülteket. 77-en pusztultak el az összeütközésben és a sebesültek száma több százra rúg.

Azt egyelőre a vizsgálat nem derítette ki, hogy vájjon az automatikusan működő villany jelzőkészülék nem mutatta, hogy ugyanazon a vágányon, amelyen a 6.13-as szaladt, egy másik vonat áll, vagy pedig hogy a második vonat vezetője elnézte-e, hogy a jelzőkészülék tilosra áll? Ugyanis a második vonat vezetője az össeütközésben életét vesztette. A Long Island vasútvonalon az idén ez már a második nagy vasúti katasztrófa. Az első az év elején történt, és ebben 33 személy vesztette el életét. Ez a körülmény a hatóságokat szigorú intézkedésekre késztette. New York város polgármestere elrendelte, hogy a város határán belül a long islandi vonatok 25 mérföldnél nagyobb sebességgel nem közlekedhetnek, New York állam kormányzója a jelenleg csődben lévő vasút társaság két gondnokát felfüggesztette az állásuktól. Ha New York város határán belül jó sok mérföldnyi távolságig csak 25 mérföldes sebességgel haladhatnának a Long Island vasút vonatjai, akkor aligha lennének képesek lebonyolítani a reggeli és esti órákban azt a rettentő nagy forgalmat, ami 300,000 személy szállítására szükséges. A menetsebesség

ily nagy aránya csökkentésébe az utasok a fenforgó veszély dacára sem nyugodnának bele. Az amerikaiak túlságosan hozzá szoktak a rohanáshoz. Ennek a rohanásnak azonban nagyg ára van. Ha a vasút társaság nem sajnálná a pénzt uj, modern és minden tekintetben megbízható önműködő j elzőkészülékekre, a pár perc különbségű gyorsabb utazásért nem kellene az utasoknak időnként olyan drága árat fizetni.

A Thanksgiving napi békehírek alapnélküliek voltak

Thanksgiving Day a hálaadás napj a Amerikában. Az idén e napnak ünnepi hangulatát különösen a felnőtt fiú gyermekekkel rendelkező szülőknek egy örömteljes hir nagyban fokozta. Úgy az újságokban, mint a rádión békehírek kerültek forgalomba. E híreket megerősíteni látszott az a körülmény, hogy a koreai fronton napok óta csend volt és a mi csapataink még csak ellenséges járőrökkel sem találkoztak. McArthur tábornok tokiói főhadiszállásáról ugyan megcáfolták e békehíreket, .de a cáfolat nem eléggé világos és határozott szövegéből egy kis optimizmussal egész komolyan lehetett e hírek valódiságában hinni. Ugyanazon a napon jött hire annak is, hogy a kínaiak 29 sebesült amerix

kai katonát meglehetős barátságos körülmények között visszaküldték a mi frontunkra. Ezzel a barátságosnak látszó tettel egyidejűleg forgalomba került az a hir is, hogy a kínai katonák nem akarnak az amerikaiak ellen harcolni.

McArthur offenzivája csak két napig tartott

.Két nappal később már senki sem említette ezeket az öröm híreket, ellenben a hadi jelentésekből megtud tűk, hogy a koreai háború utolsó nagy offenziváj át, melynek sikere egyszersmind a koreai háború befejezését fogja jelenteni, — McArthur tábornok megindította. Két napig minden úgy ment, mint ahogyan azt a hivatalos harctéri j elentésekből következtetni

lehetett. A Nemzetek Szövetségének lobogója alatt küzdő nagyrészt amerikai és délkoreai csapatok, miknek erejét legalább 100,000 főre lehet becsülni, a zord téli időjárás és igen nehéz terep dacára is könnyen haladtak előre, mert az egyesült kínai és észak-koreai csapatok alig fejtettek ki valamilyen ellenállást is. Me Arthur személyesen is megjelent a harctéren, majd repülőgépen az ellenséges állások felett is elszállt. Olyan jól nézett ki minden a harctéren, egy kis időbeli különbséggel, hogy McArthur megismételte azt a történelmi nevezetességű kijelentést, amit az első világháború kezdeti sikerei után Vilmos né-' met császár tett, hogy mire a falevelek lehullanak fiaink visszatérhetnek a harcterekről. McArthur karácsonyra (Folyt, a 4-ik oldalon)

Észak-Koreában, a kommunisták hirtelen előretörése és az a körülmény, hogy többségben jól felszerelt kinai katonák nyomulnak át a manchuriai határon, szinte egyik napról a másikra megváltoztatta a “világhelyzetet.” A helyzet annyira komoly kezd lenni, hogy magával a Szovj ettel való nyílt összecsapás lehetősége is minden percben fennforog.

MacArthur tábornok, az E- gyesült Nemzetek haderejének főparancsnoka kedden kijelentette, hogy ez most már egy egészen más háború, mint az eddigi volt, ami alatt minden valószínűség szerint azt * értette, hogy a következményekért ő

Nem lehet többé sulfaorvosságokat küldeni Magyarországba

A Federal Commerce Department rendeletet adott ki, amely azonnali hatállyal engedélyhez (licence) köti Sulfa-orvosságok külföldi kivitelét. Oroszországba és a csatlósországokba való szállításra nem adnak engedélyt. Ennek következtében penicilin és streptomicin orvosságok többé nem küldhetők Magyarországba sem.

nem vállalhatja többé a felelősséget. A U. N. kell döntsön, még pedig haladéktalanul, hogy mi legyen a következő lépés. Olyan háborút, amelyikben az ellenség utánpótlási vonalait egyszerűen nem szabad bombázni, nem lehet megnyerni, — ugyanakkor azonban: nem szabad elveszteni... Lehetetlen állapot! A kongreszszus több tagja máris úgy nyilatkozott, hogy a végső és egyetlen megoldás: ultimátumot küldeni a vörösöknek s ha arra sem reagálnak, irgalmatlanul atombombázni őket! A döntő sakkhuzást nem lehet tovább halogatni, véget kell vetni ennek az egyre rosszabbodó állapotnak. Döntőre kell vinni a dolgokat. A világhelyzet válságosra fordult...

Kényszermunka táborok Magyarországon

Szovjet mintára óriási kényszermunka táborokat állítanak fel Magyarországon. A cél, hogy a rabmunkára fogott munkabíró férfiakat és nőket ingyen dolgoztassák és az/ötéves tervet igy “olcsón” v.-tósitsák meg Rákosiék. Politikai foglyokat is munkára kényszerítenek. Ezenkívül 30,000 gonosztevő ül a magyarországi börtönökben ezeknek a jövőben szintén dolgozniok kell.

Magyar nő hadügyi államtitkár

Rosenberg Anna, magyar származású nőt Truman elnök — Marshall tábornok, honvédelmi miniszter ajánlatára — helyettes államtitkárrá nevezte ki. Ez az első eset Amerikában, hogy egy nőt bíztak meg ilyen fontos hivatal vezetésével.

Mrs. Rosenberg Budapesten született és 12 éves korában jött szüleivel Amerikába. Kiváló szakértője a munkásságot érdeklő kérdéseknek is. Tagja volt annak a bizottságnak, amely az általános hadkötelezettséget tárgyalta. Az Egyesült Nemzetek tudományos és kulturális szakosztályában is előkelő állást tölt be.

Ujlald-Kováchy

nász

Fényes esküvő színhelye volt november 10-én, pénteken este 7 órakor az a clevelandi Első Magyar Ref. Egyház nagytemploma. Nt. Dr. Újlaki Ferenc, az amerikai magyar élet vezéregyénisége, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnöke vezette a fehérmárvány urasztala elé választottját: özv. Kováchy M. Györgynét a clevelandi Első Magyar Református Egyház néhai nagynevű főgondnokának özvegyét.

Az esketést díszes násznép jelenlétében a vőlegény veje, Nt. Dr. Szabó István végezte.

A násznagy Kovács Imre loraini lakos, Dr. Újlaki jóbarátja volt, a nyoszolyó asszony pedig özv. Dr. Cherna Endréné.

Az esküvőt Dr. Fried Sándor és neje fairview-i (O.) otthonában lakodalmi vacsora követte, amelyről az uj pár Washingtonba utazott.

A Public Service épületek karácsonyi diszken

A Public Service and Gas Company kereskedelmi irodáinak karácsonyi kivilágítását november 22-én kezdték meg az egész államban. Az ünnepi világositási effektusokhoz több mint 18,000 villany körtét használnak fel.

Ezek a villany tablók különböző koszorúkat, csillagokat, gyertyákat és girlandokat ábrázolnak, amelyek teljes fénypompával adják vissza a szent ünnep hangulatát. Számtalan garázsépület, remiz és gyárépület is disbe öltözik az ünnepekre. A vállalat kereskedelmi irodáinak kirakatait és az eladási termek belsejét is felékesitik ebből az alkalomból.

Nem lesz megtartva!

Úgy volt, hogy a “Turáni Regősök” december 3-án a Kirkland Place-i református teremben hangversenyeznek s a tiszta jövedelem felét a Segélyakciónak adják. Ez a hangverseny, felmerült akadályok miatt, nem lesz megtartva.

ARCÁTLANSÁG!

A jobb sorsra érdemes, bridgeporti szenzáció-hajhász hirharsonában az utóbbi időben sok kerge cikket, nyilatkozatot, miegymást olvastunk, de hencegésével, szerénytelen tolakodásával, ágaskodásával és saját mellveregetésével ez a legutóbbi valamennyit betetőzi . . .

Főt. Mihalovics Zsigmondnak, az Actio Catholica volt igazgatójának a római “Katolikus Szemlében” megjelent egyik cikkét cáfolandó, a bridgeporti köpködőlap főszerkesztője nem kevesebbet állít, mint azt, hogy:

“Az igazság az, hogy az én szerkesztésemben megjelent Amerikai Magyar Népszava volt az első, nemcsak az amerikai magyar, de a egész amerikai sajtóban, amely a Mindszenty ügyet, annak kezdeti stádiumától, nyilvánosságra hozta, napirenden tartotta, annak borzalmait felfedte és világraszóló jelentőségére rádöbbentette a közvéleményt.”

Ejnye, ejnye, Hári ur, hát azokban az időkben, sőt azokat megelőzően is, az ön elgondolása szerint ugyanbizon hol volt pl. a Vatikán hivatalos és félhivatalos lapja, az “Osservatore Romano” és hol volt Magyar-Amerika egyik legnagyobb, legelterjedtebb és legsúlyosabb szavú hetilapja, a “Katolikus Magyarok Vasárnapja”? Hát csakugyan azt akarja elhitetni uraságod jámbor olvasóival, hogy a Mindszenty ügy borzalmait az ön Népszavája fedte fel a világ előtt és döbbentette rá a közvéleményt, mialatt a nagy vatikáni lap és a nagy katolikus magyar hetilap hallgatott, mint a nyúl a fűben ? S még van arca ahhoz is a kis szerénytelennek, hogy magát Főt. Biró Benedeket, a K. M. V. főszerkesztőjét idézi ehhez tanúnak?

Azt még elhisszük, hogy olvasóinak egy része beveszi ezt a “súlyos tévedést,” — bevett az már mást is — de azt', hogy az ő lapját “országos nagy református lapnak” suttyomban eltervezők helyeselnék az ilyen otromba manőverezést, a dicsőség-haj hászásnak ilyen módját, azt még mi sem hisszük el! Szálasi volt bécsi atasséjának ravasz közreműködésével sikerült egy harmadik államban hirdetéseket felszedetni megtévesztett üzletemberektől, visszaválasztásra pályázó kormányzótól sikerült október 6-át “magyar gyásznappá” nyilváníttatni s abból a lapnak nagy reklámot verni, (mi megtettük választás nélkül is ezt 1948 március 15-én és nem csináltunk belőle önreklámot), sikerült egy “Voice of America” rádió-üzenetet is az üzenet elmenetele előtt agyoncsapnia, — mindenféle ócska trükkökkel operálni jóhiszemű emberek között nem nagy kunszt, uram, — de ezt a legújabb békát nem fog sikerülni lenyeletni senkivel, azt biztosra vesszük!

SZABAD LEGYEN-E A MUNKÁS VAGY RABSZOLGA?

IRTA WILLIAM GREEN az American Federation of Labor elnöke Ez a cikk ahoz a sorozathoz tartozik, amelyet kiváló amerikaiak irtaik a “Letters from America” nevű mozgalommal kapcsolatban.

Az elnyomatást még jobban gyűlöljük, mint a háborút. A munkásság hajlandó mindent feláldozni, hogy a világot a kommunisták támadásától, a kommunista rabszolgaságtól, a kommunista romlástól megóvja.

A szabad munkásszervezetek védőbástyák a kommunizmus ellen. Az amerikai munkásszövetség támogatta a Marshall Tervet, mint a béke támaszát és segítő készségünk jelképét. Jóváhagyta az Atlanti Szerződést és kormányunk külpolitikáját, amely elitéli a támadó' kommunizmust és segíti a világ szabad népeit. Az amerikai munkásság eltökélt szándéka, hogy megvédi a szabadságot és demokráciát mindenütt a világon.

Sokszor beszéltem arról, hogy Európának és más világrészeknek a népeit tájékoztatnunk kell, hogy miben nyilvánul meg a mi segítségünk és arról, hogy a mi szándékaink nem imperialisztikusak. Ezért nagyon örülök, hogy amellett, amit kormányunk és munkásszervezeteink tesznek ebben az irányban, a külföldi születésű hazafias amerikai polgárok milliói arra használják fel külföldre Írott leveleiket, hogy az igazságot hirdessék Amerikáról. A mi politikánk és inditóokaink körül felmerült félreértéseket eloszlatják ezzel és ellensúlyozzák az amerikaellenes propagandát, amelyet a Kremlin tudatos ügynökei és öntudatlan bábj ai terjesztenek. A Common Council for American Unity és mindazok, akik a Levelek Amerikából nevii mozgalmat támogatják, őszinte dicséretet érdemelnek vállakózásukért és az elért eredményekért.

Az amerikai munkásszervezetek tagjai között rengeteg első és második generációs polgár kad, akik rendszeresen írnak leveleket külföldi rokonaiknak s barátaiknak. Nagyszerű ötlet volt azt javasolni, hogy minden levelükbe legalább is egy mondatot iktassanak be, ami az amerikaellenes propaganda m e gcáfolására alkalmas. Az amerikai munkások sok mindenre büszkék lehetnek, de elsősorban a munkásság szabad szervezkedési jogára. Saját erejükből építették fel szervezeteiket, jogaik és érdekeik hathatós képviselőivé. A munkásmozgalmak Amerika életében rendkívül fontos szerepet játszanak.

Az Egyesült Államok szabad munkássága nem lehet közömbös az iránt, hogy mi történik a világ többi részében sem. Két és fél évvel ezelőtt, 1948. február 26-án, az Egyesült Nemzetekhez benyújtott felhívást írtam alá, amely többek között ezeket mondja: “A világ rabszolgáinak a száma húsz millióra emelkedett... Akik nyerészkednek azon, hogy embereket rabszolgákká alacsonyitsanak le, nem fedik fel a való tényeket... A szabad munkásság sehol sem biztos

addig, amig a rabszolgaságot bárhol is eltűrjük... Követeljük a rabszolgaság eltörlését mindenütt, ahol a fejét felütötte.

Ez a felhívás elsősorban a Szovjetben uralkodó viszonyokra célzott. Az amérikai munkásszövetség gondosan megvizsgálta a szovjet munkáspolitikáját és azt, hogyan kezelte Oroszország a leigázott népek munkásságát. Úgy találtuk, hogy a proletárdiktatúra jelszava alatt a külföldi munkások milliói rabszolga-munkára kényszerültek.

Még az orosz nemzetiségű munkások bérét és munkafeltételeit is a kormány állapítja me# önkényesen. A munkásszervezetek nem képviselhetik a munkások érdekeit és kiváságait, mert rendőri intézménnyé alakultak át, amelyeken keresztül a kormány rendszabályozza a munkásokat és szigorú fegyelmet kényszerít ráj uk.

A moszkvai, úgynevezett munkásvezérek ellenzik azt, hogy amerikai munkásság a rabszolgaság éllen szót emeljen és az orosz kormány kényszereszközeit bírálja. A “Trud” cimü hivatalos lápjukba nazzal vádolnak, hogy “William Green elnök és az amerikai munkásszövetség többi yezérei, az elemi demokráciának nagyobb ellenségei, mint sok amerikai burzsoá.” A szovjet sajtóban fel-felmerült ilyen támadások az oro.^ szók azon -való bosszankodását leplezik, hogy a kommunizmus nem képes számbaj öhető hódítást felmutatni Amerikában, amig az amerikai munkásság erős és szabad.

A világ ma kritikus időkön megy át. Az amerikai munkásmozgalom tisztában van ezzel. Az Egyesült Államok nagy árat kénytelen fizetni azért, hogy fenntartsa a békét, de ez nem gyöngíti az amerikai népnek a béke fentartására irányuló egyesült törekvését és nem téríti el attól, hogy bátran szembeszálljon a szovj et térj eszkedésének támadó szellemével.

Belföldön is őrt kell állnunk szabadságunk intézményei mellett amelyek Amerika erejének alapját biztosítják. Vannak itt is emberek, akik elf élj tik, hogy a cárok elnyomása kergette a munkásságot a kommunisták karmai közé. Az amerikai munkásság ma hatalmas és szabad, de eltökélt szándéka, hogy az is marad, a mi hazánk és a világ szabadság szerető népeinek jövője érdekében.