Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-04-06 / 14. szám

Ismét McCarthy szenátor állt a Ault héten az érdeklődés központjában

Az amerikai politikai színtér szenzációját a múlt héten ismét McCarthy szenátor nyújtotta, amennyiben a szenátus előtt tartott 4 órás beszédében Owen Lattimore megnevezésével hivatalosan megerősítette a már néhány nappal előbb napvilágra jutott hirt, hogy kit tart ő a State Departmentbe befurakodott kommunista kémszervezet fejének. Lattimore a nemzetközi jog tanára volt a Baltimore-i John Hopkins egyetemen és ez időszerint a Nemzetek Szövetségében tölt be fontos állást, mint a dél-kelet ázsiai viszonyok egyik szakértője. Lattimore egy idő óta hivatalos kiküldetésben Afganisztán államban tartózkodott és amint tudomására jutott, hogy McCarthy szenátor mivel vádolja, azonnal repülőgépre ült és már mégis érkezett az Egyesült Államokba, hogy az ellene felhozott váddal szemben személyesen védekezhessék. Mindenesetre a valódi tényállást addig megállapítani nem lehet és Ítéletet hozni nem szabad, mig a gyanúsított védekezését nem tudj uk.

Külpolitikai következmények lehetősége

Azonban tekintettel arra, hogy a kommunizmus erőszakos térfoglalása ellen a demokrácia elvén létező szabad világnak a végsőkig kell védezni, McCarthy szenátortól nem lehet rossz néven venni, hogy kíméletlen harcot folytat a kommunisták ellen. Ha megvan győződve arról, hogy kommunisták vannak a State Departmentben, s ki akarja őket onnét kergetni, ezért nem lehet őt elitélni. Azonban kérdés az, hogy meggyőződése valóban a tényeken alapszik-e. Ugyanis, hä hazafias buzgalmában nem fordított elég gondot a tények kivizsgálására, akkor kétségtelen, hogy a buzgalma többet ártott, mint használt. Akkor az ő tevékenysége igen hasonló lenne a múlt háborúban előfordult sajnálatos esetekhez, amikor egy-egy túlbuzgó pilóta mozgó célpontokat látva az ellenség helyett saját csapataira dobott le bombákat.

Belpolitikai következmények lehetősége

Eltekintve a külpolitikai következményektől, miket Mc-Carthy vádja maga után von, s amikre vonatkozólag mi már két héttel ezelőtt megjegyeztük és amit e napokban Truman elnök is megerősített egy nyilatkozatában, hogy ilyen vád megrendíti a bizalKEDDEN ESTE

van nálunk a lapzárta. A szerdán beérkezett híreket és közleményeket már csak a következő heti számban hozhatjuk. Keretes hirdetéseket szerda estig- telefonon is felveszünk.

mát a sok millióra rugó embertömegeknek, kik az Egyesült Államok segítségével remélnek megmenekülni a kommunizmus veszedelme elől, — belpolitikáiig is kellemetlen következményekkel járhat ez a súlyos vád. Ugyanis előbbutóbb pártkérdéssé válik a McCarthy ügy; a republikánusok mellette és a demokraták ellene foglalnak állást. Ebből természetszerűleg következik, hogy a novemberi kongresszusi választások eredménye igen nagy részben attól függni, hogy McCarthynak igaza volt-e, vagy nem? Ha igen, — akkor a demokraták sok mandátumot fognak vesziten iés kétségessé válik, hogy képesek lesznek-e a képviselőházban a többséget megtartani? Ez esetben az adminisztráció nehéz helyzetbe kerülne, mert ha a végrehajtó szerv, — az Elnök és kormánya, elveszti a befolyását a törvényhozó szervre — a Kongresszusra, akkor megbomlik a politikai egyensúly. Már pedig a jelenlegi válságos külpolitikai helyzetben egy kiegyensúlyozott harmo. nikus,belpolitikai együttműködés, s a vele szorosan összefüggő úgynevezett by-partisan policy, — parancsoló szükséglet. Viszont ha McCarthy nem lesz képes vádját minden kétségen felül bizonyítani, akkor a republikánus pártra járna ez igen súlyos veszteséggel és a jövő év elején összeülő 81-ik Kongreszszusban annyira kisebbségben lennének a republikánusok, hogy nem tudnák a demokratikus államforma tökéletes működéshez nélkülözhetetlenül szükséges kiegyensúlyozó párt szerepét betölteni. A republikánus párt komolyabb vezetői tisztában is vannak azzal a kockázattal, amivel McCarthy vádja jár és azért bizonyos tartózkodással szemlélik az ügy menetét. Ennek következtében csak a nevesebb temperamenturtiu fiatalabb szenátorok sorakoznak fel Mc Carthy mellett.

Az amerikai “happy ending” lehetősége

Van még azonban egy harmadik lehetőség is: az amerikai politikai életben előforduló ellentétek kiegyenlítésének szerencsés megoldási módja. Itt ugyanis nem megy vérre a harc, mint ahogy az a régi európai világban szokásos volt. Itt sohasem vívtak politikai párbajokat, s ha az ellenfelek jól kikiabálták magukat, utána a hevességük rendszerint gyorsan el is múlt. Ha újabb szenzációkat nem nyújtanak a közönségnek, akkor a régiek felett mindenki hamar napirendre tér. Valószínűleg ez lesz a vége a McCarthy ügynek is, mert még a választások túl messze vannak és képtelenség lenne addig állandóan újabb szenzációs kampány anyaggal tömni a választókat. így tehát nincs kizárva, hogy McCarthy szenátor ma még szenzációs vádjaira néhány rövid hét múlva már a feledés jótékony homálya fog borulni.

“Hová mégy?”

Iskolásaink talán jobban ismerik a “Quo Vadis” legendáját mint mi öregek, kiknek emlékező tehetségét elhomályosítja az elmúlt esztendők köde. Frissítsük fel tehát mindnyájunk okulására.

Hitben elődeink, á korai keresztyéneknek kegyetlen nérói üldöztetése idejében történt, hogy római egyházközségüket alapitó s ott székelő Péter főapostolt hivei aggódva féltették, nehogy ő is tömlöcbe kerüljön; ezért rimánkodva kérték, meneküljön biztonságosabb vidékre. Eleinte Péter apostol hallani sem akart erről. A kegyetlenkedések folyton nagyobb mértéket öltöttek; több és több vértanúval gyarapodott a fiatal Egyház. Végre, engedve az egyre sürgetőbb kéréseknek, Péter rászánta magát a menekülésre. Már Róma határán járt, a ma is hires Appia utón, mikor ellenkező irányban haladó Jézussal találkozva, leborult előtte s nagy meglepetésében kérdi: Uram, “quo vadis” — hová mégy?

“Rómába,” felelte Jézus, “hogy mégegyszer keresztre feszítsenek.” Erre Péter szégyenkezve visszatért az Örök Városba, hogy folytassa magasztos munkáját és későbbi vértanuságával bizonyítsa isteni Mestere iránti hűségét és szeretetét.

E történetet Milánó neves püspöke, Szt. Ambrus örökítette meg valamivel több mint háromszáz évvel Krisztus halála után. üdvözítőnk e megjelenése helyén a buzgó szivek felépítették a “Quo Vadis” kápolnáját, melynek szentélye előtt még ma is látható egy kőbe nyomódott lábnyom.

Mi, akik az amerikai magyar élet útját tapossuk, sokszor megfutamodunk kötelezettségeink ismerete s elvégzése elől. Elpuhányosodunk. A magas élet nívó, a modern kényelem elrenyhesit. Ha a jóért áldozatot kell hozni, munkálkodni, nem akaródzik. Feledésbe mennek hagyományaink, dicséretes szokásaink, szülő nyelvünk. Intézményeinket, újságjainkat, nehezen és

folytonos kéregetéssel tudjuk tengődtetni. Véreinket, gyermekeinket nem segítjük előre a haladás magaslatára; sőt ha valamelyikük felkiizdte magát,' irigykedéssel tekintünk rá s igy később ő is elfordul tőlünk; elfeledi még azt is, hogy valaha is magyar szülők gyermeke volt!

Ha nem akarjuk az élet célját eltéveszteni, egészségesebben, nemesebben kell gondolkoznunk; pártoljuk a magunkét: hitet, nyelvet, és felebarátot! Mi, őslakosok-magyarok, tudatában vagyunk annak, hogy a “világ Világosságát” bírjuk. Mert aki sötétségben jár, megbotlik, eltéved és nem tudja, hová megy.

ESZEM MIHÁLY (“Toledo” — Toledo, Ohio)

Beiktatták a trentoni kát. püspököt

Tizennégy püspök közreműködésével Thomas J. Walsh, newarki római, katolikus érsek

Magyar embert jelöltek a demokraták a Városi Tanácsba

Perth Amboy város történelmében, a politikában két olyan fordulat történt a múlt héten, amire eddig példa nem volt. Magyarságunkra nézve különösen kedvező és kitüntető az egyik:

A demokraták 5 jelöltje között, akik “Good Government” jelszóval indulnak a listán, egy derék magyar honfitársunk is helyet foglal: Mihalkó P. István, a városi vízügyi hivatal vezetője. Első eset Amboyban, hogy magyar embert jelöltek a városi tanácsba S bizonyos, hogy magyarságunk osztatlan lelkesedéssel veszi pártfogásába jelöltünket, akinek megválasztása máris bizonyosra vehető.

I A másik példa nélkül álló fordulat az, hogy a republikánusok nem állítottak jelölteket ez alkalommal. Annyira bizonyosra vették a demokraták, illetve a “Good Government” jelöltjeinek győzelmét, hogy egyszerűen elálltak a jelöléstől.

Nem titkoljuk, hogy mint demokraták és magyarok, örömmel vettük Mihalkó P. Istvánnak, a Szent György Szövetség központi pénztárnokának hivatalos jelölése hírét a Perth Amboy-i városatyai tisztségre s a magunk részéről máris: “indorzáljuk” őt, mint ahogy valószínűleg minden itteni magyar intézményünk ezt fogja tenni.

beiktatta a William A. Griffin elhalálozásával megüresedett római katolikus püspöki tisztségbe George William Ahrt. A hatalmas székesegyházban 1100-an voltak jelen az egyházi és világi méltóságok közül, közöttük New Jersey állam összes magyar katolikus lelkészei és világi vezetői, de a templom előtt is több ezernyi tömeg állott, akik már nem fértek be. A vendégek között a legnagyobb érdeklődést mégis a 45 éves püspök agg szülői keltették, akik boldogan látták, hogy fiuk ily fiatalon magas egyházi tisztséget ért el.

Az érsek avató beszédében különösen a kommunizmus ellen kelt ki, amely az emberi szabadságot elnyomni akarja, egy kis csoport hatalma alá vetni az embereket, akiket hitüktől előbb megfosztott.

‘Kicsoda hengeriti el nekünk a követ?’

Lapunk számára irta NT. DR. VINCZE KÁROLY, az amerikai Függ. Magyar Református Egyház főesperese

Jézust péntek esteli sietséggel temető férfiak munkájának a szeretet körültekintésével befejezésére vasárnap hajnalban elindult asszonyok kérdezték ezt egymástól: “Kicsoda hengeriti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?" (Márk ev. 16:3.) Erre az egyre nem éreztek elég erőt magukban. Ez aggasztotta tehát őket a legjobban. És imé, mikor megérkeztek, ezt az erejükhöz mérten nagy munkát már elvégzetten találták. Elvégezte helyettük az Istennek mennyből alászállott angyala (Máté 28:2).

Az életnek ezer kis és nagy tapasztaltában ismétlődik meg ez a húsvéti csoda. Sokszor érezzük, hogy nehéz kőszerü gondok, bajok, félelmek, problémák nehezednek a szivünkre. Elmozdításukra a maguiifc ereje keservesen tudotton kevés, az emberek segítsége kínos lassúsággal mozgó, sokszor pont a legvár-Husvét napján...

A keresztény hit alapjait írásba fektető négy evangélista tanúsítja:

— Péntek napján halálra ítélte a római helytartó, Pilátus a földre szállt Örök Igazságot és római katonák a Golgotha hegyén keresztre feszítették.

Délben kezdődött pénteken, Nagy Pénteken, a kivégzés borzalmas eseménye és három órakor a megfeszített Igazság felkiáltott :

— Atyám, a tekezedbe teszem le lelkemet.

Az irgalmas szivü József elkérte a holttestet Pilátustól, levette a keresztfáról és a hegy oldalába vágott sírba temette. A- zok pedig, a tanítványok, akik hittek benne, keservesen sírtak, üldözők elől bujdostak, hogy meghalt a Mester, aki vezetőjük volt.

De ime, beteljesült az ó-szövetségbeli próféták hihetetlennek hangzó jóslása. Harmadnap reggelére feltámadt a meggyilkolt és eltemetett Igazság, mert azt, ami csakugyan igazság, semmi erőszak nem tüntetheti el a föld szinéről.

Ennek a feltámadásnak közel kétezer esztendős fordulóját ünnepeljük Husvét napján. De a mi magyar szivünk a feltámadás gondolatának öröme között is aggódva kérdezi:

— Mikor jön el a magyar igazság feltámadása?

Ma még mindig nem múlt el a magyar igazság, a magyar szabadság pénteki napja. Ma még mindig borús felette az ég, hiszen nem boldog a magyar. Ma indokoltabb, mint valaha, hogy buzgó lélekkel könyörögjünk a mindnyájunk felett valóhoz, fohászkodva :

— Nyújts feléje védő kart. . . megbünhödte már e nép a múltat s jövendőt!

Könyörögjünk a magyar szabadság feltámadásáért Husvét napján!

tabb helyekről elmaradó, vagy szintén elégtelen. És egyszerre csak kiderül felettünk az ég és tágas mezőn találjuk magunkat! Bajainknak vége szakad, gondjaink és félelmeink kőből köddé foszlanak, problémáink kicsinyhitüségünket megrovó mosollyal megoldotton néznek ránk. Mintha az Urnák angyala járt volna előttünk és végezte volna el helyettünk azokat a feladatokat, amiktől a legjobban féltünk. Nincs gondolkozva élő ember, alcinek ilyen emlékei, ilyen tapasztalatai ne volnának.

Az ilyen tapasztalatok a húsvéti csodában hívővé és bizakodó lelkületűvé tesznek bennünket úgy személyes életünkben, mint világszemléletünkben. És ez nagy áldása az életet létrehozó és annak folyását szemmel kisérő és abba az Általa helyesnek tartott időben s módon beleavatkozó Istennek. Mert az életet senki sem élheti le rája nehezedő nehéz kövek súlyának érzése nélkül, világunkon pedig nyilván látjuk az egész emberiség bölcsességét elégtelennek hirdető problémák sokaságát. A magyar sorsra ránehezedő kövek egyenesen kiáltó aránytalanságban állanak a magyar nép erejével. Ha valáfci, akkor a származása népének sorsán elbusongó magyar igazán kérdezheti: “Kicsoda hegeriti el nékünk a követ a sírbolt szájáról?”

Életkedvet, reménységet a húsvéti csodán izmosodott hit ad nékünk. Ugyanaz az Isten, aki megoldotta a Jézust kereső kegy eletes szándékú asszonyok legaggasztóbb problémáját, a Maga idejében és módjában meg fogja oldani a mi egyéni és közösségi problémáinkat is. El fogja hengeriteni a követ a magyar élet sírboltjáról is. A vörös álom elmúlásában, a végső kialakulásban lesz valami csodálatos, ami Istenre és az ő angyalaira fogja emlékeztetni a hívőket, mint ahogy volt Izráelnek a babiloni fogságból szabadulásában is a zsoltár bizonysága szennt: “Mikor visszahozta az Ur Sionnak foglyait, olyanok- voltunk, mint az álmodok. Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással. Akkor igy szóltak a pogányák: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Ur! Hatalmasan cselekedett velünk az Ur, azért örvendezünk.” (Zolt. 126:1-3).

A mi dolgunk az, hogy ebben a csodásán csodákat cselekvő csodálatos Istenben higyjünk; hogy mindenben Jézust keresni és követni, még ha szemünk láttára temetnék is el, soha meg ne szűnjünk. Ami pedig az Isten dolga, ő azt el fogja végezni a hívőkért, nevének a pogányok között felmag asztaltatásáért, ő mm arra teremtette a köveket, hogy Fiát, Jézust, és azt, aki és ami jézusi, Vele újat húzók alattuk tarthassák, ha,nem arra, hogy Mellette bizonyságot téve még a kövek is kiáltsanak. (Luk. 19:39.)

A HÍRADÓ minden OLVASÓJÁNAK és BARÁTJÁNAK BOLDOG HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK!