Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-02-23 / 8. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 8. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1950. FEBRUÁR 23. Komoly gazdasági zavarokat akozna, ha a szénbányászok sztrájkja e héten nem érne véget A múlt vasárnap az ország szénkészlete előreláthatólag csak öt napra volt elegendő. Ez zt jelentette, hogy ameny­­nyiben abányászok nem enge­delmeskednek John L. Lewis parancsának és hétfőn nem állanak munkába, öt nap után az ország gazdasági egyensú­lyát kiszámíthatatlan követ­kezményű események fogj ák veszélyeztetni. A vasút társa­ságok már eddig is kénytele­nek voltak szénhiány miatt igen sok vonatot leállítani, mert nem volt elegendő szén a lokomotivok fűtésére. A múlt pénteken már számos nagy gyárban szünetelt a munka, mert az acélgyárak, a legtöbb ipari terméknek nélkülözhe­tetlen alapanyagának készí­tői, a szénhiány miatt nem voltak képesek elegendő acélt gyártani. A bányász unió és a bánya­­tulajdonosok között folyó tár­gyalások a hét végi szünet miatt hétfő délutánig fel let­tek függesztve. ~E sorok Írá­sakor még a tárgyalások ujra­­felvételéről nem tudunk be­számolni, de tekintettel arra, hogy katasztrofális köyetkez­­ményekkel járna, ha néhány napon belül a veszélyes pon­ton aluli tartalék szénkészlet teljesen kifogyna, s bár a je­lenlegi helyzet szerint a bá­nyászok semmi hajlandóságot sem mutatnak arra, hogy a bányatulajdonosokkal köten­dő uj szerződés nélkül hozzá­fogjanak ismét szenet bá­nyászni, mi mégis azt hisz­­szük, hogy a józan ész és be­látás segítségével néhány na­pon belül sikerülni fog ezt a fenyegető gazdasági kataszt­rófát elkerülni. Nagy izgalmat okoz Ameriká­ban a Vogeler elleni bünper tárgyalása Budapesten Budapesten e napokban kezdték meg Robert At Voge­ler, az International Tele­phone és Telegraph Company egyik helyettes alelnöke elleni bűnügyi tárgyalást. A 38 éves Vogeler, ki cége képviseleté­ben évekig élt Magyarorszá­gon, kémkedés és szabotázs elkövetésével vádolva a múlt év november 18-k aóta a ma­gyar hatóságok foglya. Letar­tóztatása óta állandóan kérte a budapesti amerikai követ­ség a magyar hatóságokat, hog yengedj ék Vogelert a bör­tönben meglátogatni, azonban a magyar hatóságok megta­gadták ezt a nemzetközi vi­szonylatban szokásos jog gya­korlását. Anélkül, hogy annak bírálatába bocsátkoznánk, hogy Vogeler elleni vádaknak van-e alapja, vagy nincs, ez a tény, hogy Vogeler, mint a­­merikai polgár nem érintkez­hetett saját országának hiva­talos közegeivel, amit itt A- merikában hasonló vád alap­ján letartóztatott Gubicsev orosz állampolgártól nem ta­gadtak meg, még akkor is kü­lönös világításba helyezné a jelenlegi magyar igazságszol­gáltatást, ha véletlenül Voge­ler nyilvános tárgyaláson vé­dekezni próbált volna az elle­ne emelt vádakkal szemben. Azonban annál furcsábbá tenné az egész Vogeler ügyet, hogy ő a tárgyaláson minden ellene felhozott váciban bű­nösnek találta magát, ha az eddigi összes politikai büntár­­gyaláson, amiket Oroszor­szágban és az orosz fennható­ság alatt álló összes csatlós ál­lamban tartottak hasonlóké­pen nem vállalták volna ma­gukra a vádlottak az ellenük emelt vádakat. De Vogeler sem volt kivétel és ő is a régi jól bevált recept szerint val­lott és viselkedett a nyilvános tárgyaláson. Érthet etlen, hogy miért nem védekeznek a kommunista bíróságok előtt álló vádlottak? Százakra rugó azoknak a száma, akikről a világsajtó is tudomást vett, hogy a legsú­lyosabb vádakkal szemben sem próbáltak védekezni. Le­het-e azt elképzelni, hogy e so kszáz közül legalább egy ne védekezett volna? Pedig az ilyen önbeismerés alapján ha­lálra Ítéltek között voltak o­­lyanok is, ha visszaemléke­zünk az első nyilvános nagy orosz politikai btintárgyalás­­ra, amit az 1930-as évek má­sodik felében tartottak, — a­­kik a jelenlegi orosz rendszer megalapozásában vezető sze­repet játszottak. Ezek között sok tudós, s forradalmi múlt­tal rendelkező intellektuális egyén is volt. Lehetséges-e az, hogy ezek mind bűnösök vol­tak és ellene fordultak volna a saj át elképzelésük alap j án megvalósult rendszernek? Ha valóban ellene fordultak vol­na, ez legfeljebb csak azt je­lentené, hogy azért fordultak ellene a rendszernek, mert az nem az és nem olyan, mint a­­milyennek ők azt elképzelték. De akkor legalább megmond­ták volna a nyilvános tárgya­láson. De ők nemcsak hogy elhallgatták ezt a valószínű feltevést, de egyesek kérték, hogy a legsúlyosabb büntetés­sel sújtsák őket. Ezek után természetesnek látszik, hogy minden gondol­kodó ember egy kicsit töpren­geni fog azcn, hogy milyen eszközzel képesek az oroszok és a fennhatóságuk alá került államok hatósági közegei ilyen önvallomásokra bírni az embereket? De akárhogy is töprengünk, s akármennyire is próbáljuk elfogulatlanul bírálni a helyzetet, arra a kö­vetkeztetésre kell jutnunk, hogy nem ok nélkül húzták le a vasfüggönyt az oroszok, hogy elválasszák a saját és a csatlós államok lakóit a demo­kratikus szabad világ népei­től. (Folyt, a 4-ik oldalon) Hírek a vasfüggöny mögül... (Azok az újságok, melyek a magyarországi kommunista kormány hivatalos propaganda irodájától kapott híreket közlik, egy békés, boldog, fejlődő, épülő Magyarországot igyekeznek az olvasó lelki szemei elé festeni. A “külföld tájékoztatására” a Magyarok Világszövetsége neve alatt a vörös kormány fizetett propaganda-emberei egy elég sűrűn ideérkező kőnyomatost adnak ki s a mai óhazai magyar életet rózsásnak, reményteljesnek beállítani igyekvő itteni magyarnyelvű kom­munista és társutas lapok első oldaltól az utolsóig ezzel vannak telegyurva . . . Hogy mennyire hamis az a kép, amit szülőhazánkról s a magyar nép helyzetéről festenek, mutatják az alábbi s a jövőben e rovatcim alatt közölt hírek — amiket természetesen, nem a mai magyar kormány jut­tatott el hozzánk ... — Szerk.) OROSZ HADIKÉSZÜLÉS MAGYARORSZÁGON A Rajk-pör befejezése óta mind nagyobb a megdöbbenés Magyarországban, amit az orosz csapatok megjelenése előidézett. Folytatódnak a hadi készülődé­sek és beavatott kommunista körök szerint “tavaszra készen kell lenni.” Már nagy meglepetést okoz­tak a november 15 és 20 között elrendelt behívások, amikor mozgósították az 1924—1927-es korosztályok azon tagjait, akik még eddig nem kaptak behívót, valamint behívták az 1928-as korosztályt. Napokon át tele vol­tak a vonatok zöld ládákkal, ke­serű arckifejzéssel bevonuló u­­joncok ezreivel. Miután Moszkva és a Buda­pesti kommunisták egyaránt gyanakodnak, hogy a magyar katonák kommunista megbízha­tósága kissé gyenge lábon áll, a bevonuló újoncoknál a téli hóna­pokban a fősulyt a politikai ne­velésre helyezik. Délelőtt három órán keresztül, majd a teljes dél­utánon át zúgják a fűikbe a kommunista propaganda szóla­mait és igyekeznek velük megér­tetni, hogy a dicsőséges Szovjet­unió a béke legfőbb támasza és ha háborút indít, azt kizárólag békevágyból teszi. A hadikészülődésekkel kapcso­latban megerősítették a MÁV Andrássy-uti főépületében tar­tózkodó' orosz katonai bizottsá­got, amelynek vezetője egy Su­­rigin nevii szovjet őrnagy, köz­vetlenül adja ki parancsait Beb­­rics közlekedésügyi miniszter­nek. A Budapesti melletti mátyás­földi, budaörsi és ferihegyi re­­piilőtrek mellé rohammunkával építik Rákospalota mellett a leg­újabb repülőteret, amely első­sorban szovjet vadászgépek szá­mára készül. Egymás után hadiüzemmé nyilvánítják a gyárakat, ame­lyek igy az AVO, illetve a kato­napolitikai rendőrség közvetlen ellenőrzése alá kerülnek. A buda­pesti Soroksár-uti Lampart­­gyár és annak székesfesérvári fióküzeme, kizárólag fegyver- és lőszergyártásra áll át. A szovjet csapatokat Szeged környékén meghagyták közvet­lenül a jugoszláv határ mentén, a többi határrészről visszavon­ták a csapatokat, legnagyobb ré­szük a Dunántúlon és a Dupa- Tisza között van beszállásolva. A legnagyobb nyugtalanságot országszerte az az intézkedés keltette, hogy valamennyi álla­mi közhivatal, gyár és üzem po­litikai osztálya parancsot ka­pott: terjessze fel a honvédelmi minisztériumba azoknak az al­kalmazottaknak névj egyzéket, akiket polgári foglalkozásban meg kell hagyni. Természetesen a felmentés legfontosabb kelléke a politikai megbízhatóság, a szakmai nélkülözhetetlenséget nem kell figyelembe venni. Az általános mozgósításhoz való ilyen előkészületet a szov­­j et békekongresszusainak min­den lármájánál és a békefrázi­sok szajkózásánál többet mond a magyar közönség számára. 37 CSEPELI MUNKÁST KIVÉGEZTEK A mai Magyarország nem más, mint a magyar dolgozók szönyü börtöne, ahol a munká­soknak nincs semmi más felada­tuk, mint végkimerülésig az orosz hadigépezetért dolgozni. Börtön, internálás, Szibéria vár mindenkire, aki bírálni meré­szel, vagyíaki a rettenetes kény­szermunkából egy percre is el­akad. A csepeli Weiss Manfréd-gyár 16,000 munkásából 1947-ben hármat, 1948-ban 15-öt és 1949- ben 19-et végeztek ki állítólagos “szabotázs” címén; mig börtön­be vagy internáló táborba, vagy Szibériába hurcoltak 1947-ben 68 munkást, 1948-ban 370-et és 1949-ben 490 munkást. Ezeken kívül az elteltek száma — akik­ről még'lmhyí hírlsem jött, hogy Szibériába hurcolták őket, — ebben a három évben 642. Mindez csupán egy gyárból, mely 16,000 munkást foglalkoz­tat, mennyi lehet az ilyen sze­rencséidnek száma a többi gyá­rakban az egész országban? CSUFOLKODÁS Szent István Napját régi jel­legétől megfosztva a magyar népköztársaság hivatalos ünne­pévé nyilvánították. OROSZ KATONÁK FOSZ­TOGATNAK A MAGYAR FALVAKBAN A “Christian Science Moni­tor” cimü napilap, amely .lapot tárgyilagosnak fogadhatjuk el, cikksorozatban számol be a ma­gyarországi áldatlan helyzetről. A február 3-ikán megjelent cik­kében a Magyarországon újab­ban elszállásolt orosz katonaság viselkedésével is foglalkozik. “Az elmúlt nyár folyamán je­lentős számú orosz katonaság érkezett az országba. Leginkább délen láthatók. Hosszú tankosz­lopok vonultak át Hódmezővá­sárhely és Szeged uccáin, — az utóbbi csak 10 mértföldnyire van a Jugoszláv határtól. A csa­patok nem maradtak a városok­ban, hanem -elszállásolták azo­kat a falvakban. Kecskeméten (75 ezer lakos­ságú város) az orosz katonák katonai barakkokban laknak és általában azt lehet hallani, hogy fegyelmezettebben viselkednek, mint a megszállás alatt. A falvak mentén azonban u­­gyanolyan panaszok hallhatók, mint 1945-ben és 1946-ban — “zaklatják” a nőket és foszto­gatnak. Budapesten az utóbbi időben nem lehetett nagyobb szovjet csapattesteket látni. De röviddel ezelőtt kis különítmények Buda­pest számos uccájában kábeleket raktak le, ami arra vall, hogy Szovjet hadvezetőség székel a városban. A cikkíró szerint senki sem sejti, honnan kerültek elő a ti­tokzatos orosz csapatok, ame­lyek két célt szolgálnak: alátá­masztják a magyar kommunista kormányt, amely egy hónapig sem léteznethe az orosz hadsereg jelenléte nélkül, a másik pedig: készenlét a jugoszlávok ellen. A cikk* szerint késégtelen hogy megfeszített munkával némi ja­vulást értek el a kommunisták egyes iparban, de azért még mindig nagyon népszerűtlenek. A magyar nép a kommunista kormányt nem tekinti a saját magyar kormányának, hanem idegen ország, Oroszország ér­dekképviseletének. A magyar nép nincs velük. Nem számit, mit mondanak az emberek a nyilvánosság előtt, maguk között mást beszélnek. Már megszokták, hogy a nyilvá­nosság részére mást mondanak, mint amit maguk között meg­­vallanak. Egész cinikusan fog­ják fel e kettős szeredet, — a­­hogy a cikkíró megjegyzi — és várják a szabadulást, amikor az emberek önmaguké lesznek és az ország újra a magyarságé. Magyarországon hangosan beszélni, vagy gondolkodni, vagy akár álmában beszélni ar­ról, hogy mit szeret, vagy nem szeret, mit remél a magyar pol­gár — életveszélyes dolog. Utazni tilos. Akinek a kezében táskát, bőröndöt látnak, az mindjárt “diszidens gyanús.” Mégis ezrével akadnak, akik vál­lalják a börtön kockázatát és megpróbálnak átsiklani a hatá­ron, ahol akna-csapda, vérebek és géppuska golyók fogadják, ha elvéti a lépést. Szovjet észjárás, sok logika nincs benne, de a magyar báb­kormány vakon engedelmeske­dik az orosz parancsnak, amely­nek lényege: az elégedetlenek­nek tilos távozni az országból. Viszont életlehetőség sincs a számukra. Lassan sorvadnak el, elrongyolódnak, két malomkő között őrlődve. A polgári elem az a kommu­nizmus “természetes ellensége.” Úgy mutogatnak rá a kommu­nisták — mármint azok a sze­rencsések, akiket a legutóbbi nagytakarításnál nem rekvirál­­tak — mint a leprásokra. Miről álmodik a magyar 1950- ben? A legfrissebb vágyálom, amit aztán száj ról-száj ra adnak, mintha csak hetek kérdése lenne az egész: hogy Németország és Ausztria módjára Magyarorszá­got is megszállják a nyugati ha­talmak. Lesz amerikai, angol és francia zóna. És persze — min­denki átköltözhet majd a nyu­gati övezetbe. KALAUZBÓL FŐBÍRÓ A budapesti Tábla másodelnö­kévé Tar János villamoskalauzt nevezték ki. Az ünnepélyes bea­vatáson Ries miniszter hangoz­tatta, hogy egy egyszerű mun­kásnak magas bírói állásba való kinevezése azt mutatja, hogy a magyar népköztársaság a ma­gyar dolgozók országa. (Ez na­gyon szép, de honnan veszi az egyszerű munkás a magas bírói álláshoz szükséges jogtudo­mányt ?! Beadvány a honta lanok érdekében Az amerikai Szenátusban rö­videsen tárgyalásra kerül a “Hontalan Törvény” módosítá­sa. Ez tette szükségessé és idő­szerűvé, hogy a törvényjavasla­tot előkészítő Bizottság figyel­mét felhívjuk a magyar hontala­nokat elsősorban érintő tények­re. Az Amerikai Magyar Szövet­ség és a Magyar Nemzeti Bizott­mány közös beadvánnyal fordult a Szenátus igazságügyi bizott­ságához a jelenleg tárgyalás a­­latt álló hontalan törvény ágyé­ban. A két szervezet arra kérte az amerikai törvényhozást, hogy 1. állítsa vissza az uj honta­lan törvénynek a képviselőház által már megszavazott, de a Szenátus igazságügyi bizottsága által törölt azo» rendelkezést, amely szerint 15,000 menekült, a menekülés időpontjára való te­kintet nélkül, bevándorolhat az Egyesült Államokba. 2. Mindszenthy hercegprímás és Ordass püspök elitéltetése ti­tán a kommunista vallásüldözés miatt 1949 január és 1950 ja­nuár 1 között külföldre mene­külni kényszerült magyarok ré­szére állapíttassák meg egy két­ezres kontingens. 3. A beadvány utal azokra a nehézségekre, amelyek az utób­bi időben a volt magyar katonák Hivatalos antiszemi­tizmus Ismeretes az a tárgyalás, a­­melyet Rabinovici, Izrael meg­bízottja folytatott nővérével Pauker Annával a romániai zsi­dók kivándorlása ügyében. A már megkezdett és szívélyes me­derben haladó tárgyalást Moszkvában hirtelen lefújták és egyben Pauker Anna körül hűvös szelek kezdenek fujdogál­­ni. Biztosra vehető, hogy a ro­mán külügyminiszter nő elveszí­tette Moszkva kegyeit s beava­tottak úgy tudják, hogy a kegy­vesztés bizonyos valuta és más értékek csempészésével van ösz­­szefüggésben. Ezeket az értéke­ket Pauker fivérén keresztül szerette volna biztosabb terület­re juttatni. Egyidejűleg Romániában hi­vatalos részről a zsidókkal szem­ben egyre élesebb megnyilvánu­lások észlelhetők* Az országos rabbiegyesületet betiltották, va­gyonát elkobozták, de feloszlat­tak minden zsidó egyesületet és ezek vagyona is az állam tulaj­donába ment át. A kormány még a tisztán vallásos irányú Vita Evreasca és Mantuirea ci­mü lapokat is betiltotta. Megszűnt a vallásoktatás és szigorúan tilos a héber nyelv ta­nítása. bevándorlása elé gördültek. E- zek orvoslását kéri és rámutat azokra a méltánytalanságokra, amelyek a volt ellenséges álla­mok polgárai ellen alkalmazott e r e d e ti megkülönböztetésből származnak. A beodványt a Magyar Nem­zeti Bizottmány részéről Varga Béla, Közi Horváth József, Sze-' gedy-Maszák Aladár és az Ame­rikai Magyar Szövetség részéről Balogh E. István február 10-én személyesen nyújtották át Pat McCarran szenátornak, az igazságügyi bizottság elnöké­nek. McCarran szenátor szívé­lyes hangú beszélgetés folyamán különböző f e 1 világositásokat kért, majd pedig megígérte, hogy a beadványt gondosan ta­nulmányozni fogja. Ezután a küldöttség átnyújtotta a bead­ványt Herbert R. O’Conor ma­rylandi szenátornak, aki egy év­vel ezelőtt nagy beszédben tilta­kozott Mindszenty hercegprí­más üldözése ellen.” Készenlétben vagyunk A fegyveres erő vezetői, akik Omar Bradley vezérkari főnök vezetésével látogatást tettek a Távoikejeti amerikai bázisain, most bizalmas jeTenfest íeWék az"’*’ elnöknek. A jelentésben a kato­nai vezetők dicsérték a fegyve­res erő felkészültségét és az e­­■ gyesitett fegyveres szervek álta­lános jó harci állapotát a csen­des óceáni körzetben. Mesterséges eső Noha New Yorkban valami keveset javult a vizhelyzet, a vá­rosi vízmüvek vezetője kijelen­tette, hogy újabb “száraz na­pot” fognak rendezni jövő hé­ten, hogy vizet takarítsanak meg. Egyben tanulmányozni fogják a mesterséges esőcsinálás módját is, hogy New Yorkban kipróbálják. ‘ Fagyasztott” ősök Érdekes ásatásokat vezetett nemrég egy geológus Altaj­­hegységekben. — Minthogy ott a hőmérséklet állandóan a fagy­pont alatt van, a régi szkita nép sírjaiban a holttestek gyakran épségben maradnak meg. Töb­bek közt egy szkita vezér, körül­belül 2500 éves holttestét ásta ki, amely annyira ép volt, hogy bőrén jól látszottak az állatokat ábrázoló tetoválások. A leletek szerint a régi szkita kultúra igen magas színvonalú volt. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! Deportáltak kártérítési követelései A háború alatt Németországba deportáltak bizonyos kártérítésre jogosulnak. Az ilyen ügyeket nemzetiségi, vagy vallási csoportok különböző szervezetei intézik. Sikerült megszereznünk a közép-európai zsidóság érde­keit képviselő és ügyeit intéző szervezet címét, amely az igényjogosultak beadványait továbbítja. Úgy hisszük, igen sok menekült magyar zsidó testvérünknek szolgálatot testünk e cim közlésével annál is inkább, mert már többen érdeklődtek ez ügyben nálunk. Az igényjogosultsági beadvá­nyoknak 1950 március 31 előtt Németországban kell lenniök. További információkért tehát az érdekeltek erre a címre Írjanak, telefonáljanak, vagy menjenek el személyesen: American Federation for Jewish People of Central Europe, 1674 Broadway, New York, N. Y. Telefon: Circle 5-7775. *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents