Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)
1950-06-29 / 26. szám
“FOURTH OF JULY” ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJA JULIUS 4-IKE AMERIKA SZABADSÁG-ÜNNEPE Minden igaz, jóérzésü amerikai boldog és büszke érzéssel ünnepli “Fourth of July”-t, a Függetlenség Napját. 1776. julius 4-én megvalósult az akkori 13 kolónia képviseletében megszervezett konvenció fejének, Thomas Jeffersonnak álma: Philadelphiában aláírták a “Függetlenségi Nyilatkozat” cimü okiratot, amely az amerikai nemzetnek az angol kényuralom alól való felszabadulását kiáltotta ki. Szabadságunk és függetlenségünk megőrzésének legelső feltétele az, hogy minden körülmények között legyünk hűségesek ehhez a hazához és minden téren teljesítsük honpolgári kötelességünket ! Megkezdődött a “próba-háború” Nagy kálváriát kell annak járni, aki manapság be szeretne jutni Amenkába A múlt héten végül törvényerőre emelkedett Displaced Personokra vonatkozó eredeti törvény módosítása, mely az Egyesült Államokba bevándorolható hontalan menekültek számának emelésén kívül az eredeti 1945 január 1-i határidőt, amely előtt el kellett valakinek hagyni hazáját és Németország és Ausztria meghatározott zónáiban vagy pedig Olaszországban kellett tartózkodnia, mielőtt Displaced Person-nak volt tekinthető, — 1949 január 1- ben állapították meg. Vagyis akik 1949 január elseje után lettek hontalanok, bár a törvényben meghatározott zónában is tartózkodnak, — nem tekinthetők displaced personoknak. Viszont ha bármily régen is lettek egyes személyek hontalanok, ha nem tartózkodnak a törvényben meghatározót területen, — displaced personoknak nem tekinthetők. Ez a magyarázata annak, hogy miért volt kénytelen 106 hontalan személy, elhagyni az Egyesült Államokat, hova egy hónappal ezelőtt érkeztek meg Shanghaiból ,hol még jóval 1945 előtt találtak menedéket a nácik üldöztetése ellen. Ezek előzőleg német és osztrák állampolgárok voltak, kik megérkezve San Franciscoba, azt hitték, hogy végül mégis csak sikerült nekik bejutni a földi menyországnak tekintett Amerikába. Hát bejutni — csak bejutottak, de a fentemlitett törvény rendelkezései értelmében itt nem maradhattak. Igen befolyásos egyének jártak közbe érdekükben, de a hatóságok nem találtak más gyakorlati megoldási módot arra, hogy a törvény megszegése nélkül maradhassanak itten, minthogy visszamennek német vagy osztrák menekült táborokba, hol displaced person jogot nyernek és azután mint ilyenek, visszatérjenek az Egyesült Államokba. Ezt a kétségtelenül körülményes eljárás régen vaskalapos bürokratiznak nevezték, s úgy látszik, hogy ezt a divatot a máskülönben igen praktikus amerikaiak is követik. A Gen. S. D. Sturgis amerikai transport hajón hagyta el a férfiakból, nőkből s gyermekekből álló csoport az Egyesült Államokat, hova közülük azok, akiket az amerikai konzulátus még Kínában a bevándorlásra alakalmasaknak talált, körülbelül egy hónap múlva már visszatérhetnek ide. Ezek között van olyan is, akinek már több amerikai születésű unokája is van, de viszont a csoportban lévő néhány tüdőbajos egyén sohasem léphet ismét az amerikai partokra. Ezek könnyes szemmel mondtak búcsút a new yorki külső kikötőben lévő Szabadság Szobornak, az emberi szabadság e szimbólumának melynek első megpillantása annyi sok millió embernek adott már reményt arra, hogy ezentúl már szabad emberként élhetik életüket egy szabad országban. Jobb a kényelmetlen óvatosság mint a kényelmes kodkázat Mig ez a 106 ember könynyes szemmel hagyta el az országot, máj dnem ugyanazon időpontban egy másik csoportnak sok tagja pedig éppen azért könnyezett, mert — legalább ideiglenesen — nem hagyhatta el az országot. A National. Student Association mintegy 600 tagja részére kibérelte a Svalbard nevű norvég hajót, hogy azon egy európai túrára menjenek. A 6000 tonnás hajót, melynek juh 3-án kellett volna Rotterdamba érkezni, a Coast Guard nem tartotta hajózási és tűzbiztonsági szempontból megfelelőnek egy ilyen naték és Norvégia megszállásának idején csapat szállításra használták. A háború után a norvégek hadi kárpótlás fejégyobb csoport szállítására. Ez a hajó eredetileg a németeké volt, kik azt 1938-ban épitetben kapták ezt a hajót, mely még nemrégiben is mintegy 900 menekültet szállított Ausztráliába az International Refugee Organization felügyelete alatt. Az amerikai diák-turisták részére némileg átalakították a hajó belső berendezését, s többek között például a hármas egymás felé helyezett hálóhelyek helyett csak két soros hálóhelyeket akartak használni, — de még igy sem felelt meg a hajó az amerikai biztonsági követelményeknek. A Coast Guard nagyon helyesen cselekedett, mikor megtagadta az engedélyt a diák turisták behajózására. Ez azonban keserű csalódást okozott az utazási láztól felhevült fiataloknak. Különösen roszszul esett ez a 19 éves George Steelnek, a Yale Egyetem hallgatójának, ki feleségével a 23 éves Valeria Noel, a Radcliffe College hallgatójával a tanulmányi kirándulás előnyeit a nászutazás kellemességeivel akarta a hajó utazás által összekapcsolni. Truman elnöknek is tudomására jutott a turista diákok csalódása és utasítást adott az illetékes közegeknek, hogy egy amerikai transzport hajót bocsássanak a turisták rendelkezésére és önköltségi áron szállítsák őket Európába. Ez az önköltségi ár körülbelül 240 dollárt tesz ki Európába és vissza a norvég hajó 320 dolláros körutazási jegyével szemben. Az a pár napi késedelem, mig egy megfelelő amerikai hajó útra készen állhat, az útiköltség közötti különbség révén bőven meg lesz jutalmazva. Ismét egy újabb szomorú amerikai rekord 58 élet árán Mig a hajó, vasút és más normális közlekedési eszközök használatával kapcsolatos elővigyázati szabályok szigorú betartása esetén a baleseteket a minimumra lehet lecsökkenteni, a repülőgépem utazás egy olyan kockázatot jelent, (Folyt, a 4-ik oldalon) Erről a nevezetes évfordulóról, amely 1826-ra esett, olyan ritkán emlékezik meg a sajtó, hogy a legtöbb amerikai azt fogja hinni, hogy az alábbiakat csak most ásták ki a nemzeti levéltárból. A Függetlenség Nyilatkozatot, amely uj korszakot nyitott meg a világtörténelemben, ötvenhatan itrák alá eredetileg, de ötven évvel később már csak hárman voltak életben közülük. Ez a három férfi: John Adams, Thomas Jefferson és Charles Carroll voltak. Mind a hármukat meghívták természetesen Washingtonba, hogy a félszázados, nagyszabású ünnepségen résztvegyenek. Abban az évben John Adams, az Egyesült Államok második Elnöke 92 éves, Thomas Jefferson, az Egygesült Államok harmadik Elnöke, 84 éves volt. A Carolltonból való Carroll, aki két évvel később meghalt, akkor a 89-ik évét érte el. így hát 1826-ban e három nevezetes férfi már inkább a történelemé volt, mint a jelené. A két első nagy államférfi még megpillanthatta az ötvenedik évforduló napjának felkeltét, de a legnyugtát már egyikök sem láthatta. Jefferson a virginiai Monticelloban, szeretett szülővárosában és John Adams a massachusittsi Quincy-ben lévő Adams Houseban, 1826. julius 4-én két órai időközben megszűntek élni! Kevés ilyen véletlen összetalálkozást ismerünk a történelemben, mint John Adams és Thomas Jefferson halálát ugyanazon napon és pedig annak az ünnepnek az ötvenedik évfordulóján, amelynek megteremtésében oly nagy érdemük volt. Thomas Jefferson szerkesztette a halhatatlan okmányt és ő kiáltotta ki a nemzet lelkesedése közben. A forradalmi háború nehéz napjaiban és a Kontinentális Kongresszus ülésein, meleg, személyes barátságban álltak egymással és azonos politikát követtek John Adamssal. Az 1796-iki elnökválasztásnál azonban mindketten elnökjelöltek voltak s akkor — rövid időre — eltávolodtak egymástól. John Adams 71, Jefferson 68 szavazatot kapott s igy az előbbi lett az Elnök. A legközelebbi, az 1800-ik évi elnökválasztásnál azonban már Jeffersont választották meg és 1804-ben a Függetlenségi Nyilatkozat szerzője másodszor is elnök lett. De ekkor már megint zavartalan barátságban éltek, amely életük végéig tartott, sürü levélváltást folytatva. Azon a napon, amikor Adams és Jefferson örökre lehunyták szemüket, John Adams rövid üzenetet küldött az ünneplőknek e szavakkal: “Independence Forever!” (Függelenség Mindörökké!) Jefferson érzelmeit pedig abban a válaszban fejezte ki, amelyet a washingtoni ünneplésre való meghívásra küldött a rendezőnek. 1826. junius 24-én kelt Jefferson életének utolsó levele, amely igy szól: “Tisztelt Uram! Nagyon hízelgő rám nézve a megtisztelő meghívás, mint annak a nevezetes okmánynak életbenlévő aláírójára, amelyet én magam és a világfejlődés ihlete együtt alkottunk meg. Betegségem fájdalmaihoz érzékenyen hozzáj árul, hogy nem vehetek részt az ünneplésben és nem osztozhatom polgártársaim örömében.” “Különös gyönyörűséggel találkoztam volna azzal a maroknyi emberrel, akik azon a napon hozzánk csatlakoztak a vakmerő és kockázatos döntésnél, amikor lánc helyett kardot választott nemzetünk. Elégtétellel láttam volna tényt, hogy polgártársaim ötven éves tapasztalatok és sikerek után, továbbra is jóváhagyják a választást, amelyet akkor gyakoroltak.” “Azt kívánom, hogy a mi megmozdulásunk az egész világnak bátorítást adjon ahoz, hogy láncait mindenütt letörje, hogy megszabaduljon a babona és tudatlanság átkaitól és élvezze a szabad önkormányzat biztonságát.” “Az emberiség kezdi felismerni az egyén jogainak mibenlétét. A tudomány és '-felvilágosodás rávilágít az igazságra, hogy az emberek nem arra születtek, hogy megnyérgeljék és megsarkantyuzzák őket, öröklött jogogon, Isten kegyelméből.” “A világ többi része is rá fog jönni erre. Ami bennünket illet, e nap évfordulóján emlékezzünk meg mindig, mit j elentenek ezek a jogok nekünk és törhetetlenül ragaszkodji4E hozzájuk.” 1950. julius 4-én felelevenítettük a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének szavait. Ékesenszóló intelmük nemcsak nekünk szól, hanem az egész világnak. Arra a hírre, hogy a magyar koronát Amerika ki akarja adni a kommunistáknak, — akik azt (és más egyébét is) a Magyarországon elitéit és börtönbe zárt Robert Vogeler amerikai üzletemberért akarják kizsarolni cserébe — a világ magyarj ai talán még soha sem tapasztalt egyöntetűséggel kiáltottak nemet! A tiltakozások, kérések, felvilágosító levelek özöne ment Washingtonba az elmúlt néhány nap alatt. Az Amerikai Magyar Szövetség, a Nemzeti Bizottmány, országos egyleteink, egyházaink és a különböző magyar telepek vezető emberei és magán személyek ezrei küldtek leveleket és táviratokat Truman elnökhöz, a State Departmenthez, szenátorokhoz, képviselőkhöz a közel ezer éves magyar királyi korona, a “magyar nemzeti függetlenség és a keresztény civilizáció” ezen jelképének megmentése erdékében. * * * Perth Amboyból az alábbi távirat ment a múlt héten Truman elnökhöz: “An attempt by the United States government to trade the Hungarian crown in exchange for a person — Robert A. Vogeler — is an attrocious attack against a helplessly groaning nation. It is our belief that neither the American government nor the Moscowdirected regime has the right to barter with a sacred crown. The 1000-year-old crown is symbolic to the Hungarian nation and its disposal is similar to the loss of our written Declaration of Indpendence in America.” Tizezer mérföldet repültek egyhuzamban Hat B-36 légierőd tizezer mérföldes ut után megérkezett Honolulu urpeülőterére. Két napon át, leszállás nélkül haladtak a hatalmas bombázók a Csendes Óceán fölött, miután Californiából elindultak. 157 egyetemi alkalmazottat menesztettek Az University of California kormányzó tanácsa úgy döntött, hogy az egyetem 157 tagját, akik nem voltak hajlandók aláírni a nyilatkozatot, melyben kijelentik, hogy nem kommunisták, menesztik és eltávolítják az egyetem kötelékéből. Élelmiszer - levegőből és napfényből Charles F. Kettering, az ohioi születésű feltaláló, a General Motors nyugalomba vonult alelnöke előadást tartott az Advertising Clubban. Kijelentette a 74 éves kutató, hogy egy éven belül sikerülni fog megoldania a clorophyl problémáját. Aztán élelmiszert tudunk majd gyártani — a levegőből, napfényből és vízből. “Therefore, in the name of many thousands of American citizens of Hungarian decent in Perth Amboy, N. J., we vigorously protest against any such a sacrilegious attempt.” Ami magyar fordításban körülbelül igy hangzik: “Az Egyesült Államok kormányának az a szándéka, hogy cserébe kiadja a Magyar Koronát egy személyért, — Robert A. Vogelért, — merénylet egy tehetetlenül vergődő nemzet ellen. A mi meggyőződésünk szerint sem az amerikai kormánynak, sem a Moszkva által dirigált rezsimnek nincs joga ahhoz, hogy egy szent koronával csereberéljen. Az ezeréves korona a magyar népnek egy szimbóluma s annak átadása hasonló lenne az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eredetijének elvesztésével.’ “Éppen ezért, sokezer Perth Amboy, N. J.-i magyar származású amerikai polgár nevében határozottan tiltakozunk az ilyen szentségtelen próbálkozások ellen.” A távirat aláírói a következők: Főt. Horváth Lőrincz római katolikus és Főt. Gaydos Albert görög katolikus plébánosok, Nt. Dr. Vincze Károly ref. főesperes, Nt. Szatmáry Bertalan, Séllyei F. Lajos rendőr-magisztrátus, Mihalkó P. István városi tanácsos, Zámbory Sándor Housing igazgató és Diénes László lapszerkesztő. AZ ISMERETLEN levélíró szobrot érdemel, ha a 35 millió amerikai, aki külföldi származású, az igazságot Írja meg Amerikáról külföldre, rokonainak és barátainak. Az észak-koreai kommunista hadsereg 50,000 emberrel rárontott a békés délkoreai köztársaságra. Hatalmas szovjet-gyártottá légiflotta kísérte az északiak # \ hadműveleteit. A kommunista rádió az amerikaiakat okolja a polgárháborúért. Észak Korea szovjet-quislingje, Kim II Sung elnök hivatalosan is hadat üzent Dél Koreának. A világ minden tisztességesen gondolkozó embere mélyen elitéli a kommunisták agresszív támadását, amellyel talán egy uj abb világháborút indítottak el . . . * * * A Szövetséges Nemzetek biztonsági tanácsa üzenetet küldött a koreai kommunistáknak, kiadva nekik “a tüzet szüntess” parancsot. Ugyanakkor meghagyta, hogy az inváziós sereg azonnal hagyja el Délkoreát. Az oroszok nem vettek részt a tanács rendkívüli ülésén. Az az álláspontjuk, hogy a határozat “törvénytelen” mert a kommunista Kina delegátusai nem vettek részt azon. Egy újságíró kérdésére, hogy mi történik, ha az északiak nem engedelmeskednek az UN parancsnak, azt a választ kapta illetékesektől, hogy a szövetséges nemzetek ez esetben még erősebb eszközökhöz folyamodnak. Szó van arról is, hogy a tagállamok eÉuttal felállítják az annyiszor tervezett nemzetközi “rendcsináló” hadsereget. A szovj etet felszólították, •hogy ne támogassa az inváziót. * * * Truman elnök vakációjáról hazatérve bizalmas konferenciát tartott a kormány tagjaival, tanácsodóival és katonai szakértőivel a koreai helyzetről: Amerika azonnal segítséget küld Dél Koreának. Teherszállító repülőgépek viszik a fegyvert, muníciót Seoulba. Diplomáciai körökben súlyosnak ítélik a helyzetet, annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy az oroszok állanak “a próbaháboru mögött.” Nyilván látni akarják, hogy meddig megy el Amerika. “A tűzzel játszanak” — mondották a kongresszus tagjai. William F. Knowland californiai republikánus szerint “ha Dél Korea elveszett, semmiféle más kis nemzet nem lesz többé biztonságban a kommunistákkal szemben.” Egyes szenátorok lehetségesnek tartják, hogy az oroszok nyílt segítséget adnak majd az inváziónak, sőt katonaságot is küldenek a frontra. Ezzel aztán el is indul a valóságos nagy háború, a harmadik világháború, amely tulajdonképen folytatása lesz a másodiknak, amelybe annakidején a világ békéjének és embermilliók bold ogságának megszerzése és biztosítása érdekében mentünk bele... HA AMERIKA igazságát akarjuk külföldön terjeszteni, a személyes vonatkozású levelek ezt hatásosabban tehetik. ERÉLYES TILTAKOZÁSOK A MAGYAR KORONA ÜGYÉBEN t
