Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-06-29 / 26. szám

“FOURTH OF JULY” ÖTVENEDIK ÉVFORDULÓJA JULIUS 4-IKE AMERIKA SZABADSÁG-ÜNNEPE Minden igaz, jóérzésü amerikai boldog és büsz­ke érzéssel ünnepli “Fourth of July”-t, a Függetlenség Napját. 1776. julius 4-én megvalósult az akkori 13 koló­nia képviseletében megszervezett konvenció fejének, Thomas Jeffersonnak álma: Philadelphiában aláír­ták a “Függetlenségi Nyilatkozat” cimü okiratot, a­­mely az amerikai nemzetnek az angol kényuralom alól való felszabadulását kiáltotta ki. Szabadságunk és függetlenségünk megőrzésének legelső feltétele az, hogy minden körülmények között legyünk hűségesek ehhez a hazához és minden téren teljesítsük honpolgári kötelességünket ! Megkezdődött a “próba-háború” Nagy kálváriát kell annak járni, aki manapság be sze­retne jutni Amenkába A múlt héten végül törvény­erőre emelkedett Displaced Personokra vonatkozó eredeti törvény módosítása, mely az Egyesült Államokba bevándo­rolható hontalan menekültek számának emelésén kívül az eredeti 1945 január 1-i határ­időt, amely előtt el kellett va­lakinek hagyni hazáját és Németország és Ausztria meghatározott zónáiban vagy pedig Olaszországban kellett tartózkodnia, mielőtt Dis­placed Person-nak volt te­kinthető, — 1949 január 1- ben állapították meg. Vagyis akik 1949 január elseje után lettek hontalanok, bár a tör­vényben meghatározott zóná­ban is tartózkodnak, — nem tekinthetők displaced perso­­noknak. Viszont ha bármily régen is lettek egyes szemé­lyek hontalanok, ha nem tar­tózkodnak a törvényben meg­határozót területen, — dis­placed personoknak nem te­kinthetők. Ez a magyarázata annak, hogy miért volt kénytelen 106 hontalan személy, elhagyni az Egyesült Államokat, hova egy hónappal ezelőtt érkeztek meg Shanghaiból ,hol még jó­val 1945 előtt találtak mene­déket a nácik üldöztetése el­len. Ezek előzőleg német és osztrák állampolgárok voltak, kik megérkezve San Francis­­coba, azt hitték, hogy végül mégis csak sikerült nekik be­jutni a földi menyországnak tekintett Amerikába. Hát be­jutni — csak bejutottak, de a fentemlitett törvény rendel­kezései értelmében itt nem maradhattak. Igen befolyásos egyének jártak közbe érde­kükben, de a hatóságok nem találtak más gyakorlati meg­oldási módot arra, hogy a tör­vény megszegése nélkül ma­radhassanak itten, minthogy visszamennek német vagy osztrák menekült táborokba, hol displaced person jogot nyernek és azután mint ilye­nek, visszatérjenek az Egye­sült Államokba. Ezt a kétség­telenül körülményes eljárás régen vaskalapos bürokratiz­­nak nevezték, s úgy látszik, hogy ezt a divatot a máskü­lönben igen praktikus ameri­kaiak is követik. A Gen. S. D. Sturgis ameri­kai transport hajón hagyta el a férfiakból, nőkből s gyerme­kekből álló csoport az Egye­sült Államokat, hova közülük azok, akiket az amerikai kon­zulátus még Kínában a be­vándorlásra alakalmasaknak talált, körülbelül egy hónap múlva már visszatérhetnek ide. Ezek között van olyan is, akinek már több amerikai születésű unokája is van, de viszont a csoportban lévő né­hány tüdőbajos egyén soha­sem léphet ismét az amerikai partokra. Ezek könnyes szemmel mondtak búcsút a new yorki külső kikötőben lé­vő Szabadság Szobornak, az emberi szabadság e szimbólu­mának melynek első megpil­lantása annyi sok millió em­bernek adott már reményt ar­ra, hogy ezentúl már szabad emberként élhetik életüket egy szabad országban. Jobb a kényelmetlen óvatos­ság mint a kényelmes kodkázat Mig ez a 106 ember köny­­nyes szemmel hagyta el az or­szágot, máj dnem ugyanazon időpontban egy másik cso­portnak sok tagja pedig ép­pen azért könnyezett, mert — legalább ideiglenesen — nem hagyhatta el az országot. A National. Student Association mintegy 600 tagja részére ki­bérelte a Svalbard nevű nor­vég hajót, hogy azon egy eu­rópai túrára menjenek. A 6000 tonnás hajót, melynek juh 3-án kellett volna Rotter­damba érkezni, a Coast Guard nem tartotta hajózási és tűzbiztonsági szempontból megfelelőnek egy ilyen na­­ték és Norvégia megszállásá­nak idején csapat szállításra használták. A háború után a norvégek hadi kárpótlás fejé­­gyobb csoport szállítására. Ez a hajó eredetileg a németeké volt, kik azt 1938-ban épitet­­ben kapták ezt a hajót, mely még nemrégiben is mintegy 900 menekültet szállított Ausztráliába az International Refugee Organization felü­gyelete alatt. Az amerikai di­ák-turisták részére némileg átalakították a hajó belső be­rendezését, s többek között például a hármas egymás felé helyezett hálóhelyek helyett csak két soros hálóhelyeket akartak használni, — de még igy sem felelt meg a hajó az amerikai biztonsági követel­ményeknek. A Coast Guard nagyon he­lyesen cselekedett, mikor megtagadta az engedélyt a di­ák turisták behajózására. Ez azonban keserű csalódást oko­zott az utazási láztól felhevült fiataloknak. Különösen rosz­­szul esett ez a 19 éves George Steelnek, a Yale Egyetem hallgatójának, ki feleségével a 23 éves Valeria Noel, a Rad­­cliffe College hallgatójával a tanulmányi kirándulás elő­nyeit a nászutazás kellemes­ségeivel akarta a hajó utazás által összekapcsolni. Truman elnöknek is tudomására ju­tott a turista diákok csalódá­sa és utasítást adott az illeté­kes közegeknek, hogy egy a­­merikai transzport hajót bo­csássanak a turisták rendel­kezésére és önköltségi áron szállítsák őket Európába. Ez az önköltségi ár körülbelül 240 dollárt tesz ki Európába és vissza a norvég hajó 320 dolláros körutazási jegyével szemben. Az a pár napi kése­delem, mig egy megfelelő a­­merikai hajó útra készen áll­hat, az útiköltség közötti kü­lönbség révén bőven meg lesz jutalmazva. Ismét egy újabb szomorú amerikai rekord 58 élet árán Mig a hajó, vasút és más normális közlekedési eszközök használatával kapcsolatos e­­lővigyázati szabályok szigorú betartása esetén a baleseteket a minimumra lehet lecsökken­teni, a repülőgépem utazás egy olyan kockázatot jelent, (Folyt, a 4-ik oldalon) Erről a nevezetes évforduló­ról, amely 1826-ra esett, olyan ritkán emlékezik meg a sajtó, hogy a legtöbb amerikai azt fog­ja hinni, hogy az alábbiakat csak most ásták ki a nemzeti le­véltárból. A Függetlenség Nyi­latkozatot, amely uj korszakot nyitott meg a világtörténelem­ben, ötvenhatan itrák alá erede­tileg, de ötven évvel később már csak hárman voltak életben kö­zülük. Ez a három férfi: John Adams, Thomas Jefferson és Charles Carroll voltak. Mind a hármukat meghívták természe­tesen Washingtonba, hogy a fél­százados, nagyszabású ünnepsé­gen résztvegyenek. Abban az évben John Adams, az Egyesült Államok második Elnöke 92 éves, Thomas Jeffer­son, az Egygesült Államok har­madik Elnöke, 84 éves volt. A Carolltonból való Carroll, aki két évvel később meghalt, akkor a 89-ik évét érte el. így hát 1826-ban e három nevezetes fér­fi már inkább a történelemé volt, mint a jelené. A két első nagy államférfi még megpillanthatta az ötvene­dik évforduló napjának felkel­tét, de a legnyugtát már egyikök sem láthatta. Jefferson a virgi­niai Monticelloban, szeretett szülővárosában és John Adams a massachusittsi Quincy-ben lé­vő Adams Houseban, 1826. ju­lius 4-én két órai időközben megszűntek élni! Kevés ilyen véletlen összeta­lálkozást ismerünk a történe­lemben, mint John Adams és Thomas Jefferson halálát u­­gyanazon napon és pedig annak az ünnepnek az ötvenedik évfor­dulóján, amelynek megteremté­sében oly nagy érdemük volt. Thomas Jefferson szerkesztette a halhatatlan okmányt és ő kiál­totta ki a nemzet lelkesedése közben. A forradalmi háború nehéz napjaiban és a Kontinen­tális Kongresszus ülésein, me­leg, személyes barátságban áll­tak egymással és azonos politi­kát követtek John Adamssal. Az 1796-iki elnökválasztásnál azon­ban mindketten elnökjelöltek voltak s akkor — rövid időre — eltávolodtak egymástól. John Adams 71, Jefferson 68 szava­zatot kapott s igy az előbbi lett az Elnök. A legközelebbi, az 1800-ik évi elnökválasztásnál a­­zonban már Jeffersont válasz­tották meg és 1804-ben a Füg­getlenségi Nyilatkozat szerzője másodszor is elnök lett. De ek­kor már megint zavartalan ba­rátságban éltek, amely életük végéig tartott, sürü levélváltást folytatva. Azon a napon, amikor Adams és Jefferson örökre lehunyták szemüket, John Adams rövid ü­­zenetet küldött az ünneplőknek e szavakkal: “Independence Forever!” (Függelenség Mind­örökké!) Jefferson érzelmeit pedig abban a válaszban fejezte ki, amelyet a washingtoni ün­neplésre való meghívásra kül­dött a rendezőnek. 1826. junius 24-én kelt Jefferson életének u­­tolsó levele, amely igy szól: “Tisztelt Uram! Nagyon hí­zelgő rám nézve a megtisztelő meghívás, mint annak a neveze­tes okmánynak életbenlévő alá­írójára, amelyet én magam és a világfejlődés ihlete együtt alkot­tunk meg. Betegségem fájdal­maihoz érzékenyen hozzáj árul, hogy nem vehetek részt az ün­neplésben és nem osztozhatom polgártársaim örömében.” “Különös gyönyörűséggel ta­lálkoztam volna azzal a marok­nyi emberrel, akik azon a napon hozzánk csatlakoztak a vakmerő és kockázatos döntésnél, amikor lánc helyett kardot választott nemzetünk. Elégtétellel láttam volna tényt, hogy polgártársaim ötven éves tapasztalatok és sike­rek után, továbbra is jóváhagy­ják a választást, amelyet akkor gyakoroltak.” “Azt kívánom, hogy a mi megmozdulásunk az egész világ­nak bátorítást adjon ahoz, hogy láncait mindenütt letörje, hogy megszabaduljon a babona és tu­datlanság átkaitól és élvezze a szabad önkormányzat biztonsá­gát.” “Az emberiség kezdi felismer­ni az egyén jogainak mibenlétét. A tudomány és '-felvilágosodás rávilágít az igazságra, hogy az emberek nem arra születtek, hogy megnyérgeljék és megsar­­kantyuzzák őket, öröklött jogo­­gon, Isten kegyelméből.” “A világ többi része is rá fog jönni erre. Ami bennünket illet, e nap évfordulóján emlékezzünk meg mindig, mit j elentenek ezek a jogok nekünk és törhetetlenül ragaszkodji4E hozzájuk.” 1950. julius 4-én felelevenítet­tük a Függetlenségi Nyilatkozat szerzőjének szavait. Ékesenszó­­ló intelmük nemcsak nekünk szól, hanem az egész világnak. Arra a hírre, hogy a magyar koronát Amerika ki akarja adni a kommunistáknak, — akik azt (és más egyébét is) a Magyar­­országon elitéit és börtönbe zárt Robert Vogeler amerikai üzlet­emberért akarják kizsarolni cserébe — a világ magyarj ai ta­lán még soha sem tapasztalt egyöntetűséggel kiáltottak nem­et! A tiltakozások, kérések, fel­világosító levelek özöne ment Washingtonba az elmúlt néhány nap alatt. Az Amerikai Magyar Szövetség, a Nemzeti Bizott­mány, országos egyleteink, egy­házaink és a különböző magyar telepek vezető emberei és magán személyek ezrei küldtek levele­ket és táviratokat Truman el­nökhöz, a State Departmenthez, szenátorokhoz, képviselőkhöz a közel ezer éves magyar királyi korona, a “magyar nemzeti füg­getlenség és a keresztény civili­záció” ezen jelképének megmen­tése erdékében. * * * Perth Amboyból az alábbi távirat ment a múlt héten Tru­man elnökhöz: “An attempt by the United States government to trade the Hungarian crown in ex­change for a person — Robert A. Vogeler — is an attrocious attack against a helplessly groaning nation. It is our be­lief that neither the American government nor the Moscow­­directed regime has the right to barter with a sacred crown. The 1000-year-old crown is symbolic to the Hungarian nation and its disposal is sim­ilar to the loss of our written Declaration of Indpendence in America.” Tizezer mérföldet repültek egy­huzamban Hat B-36 légierőd tizezer mérföldes ut után megérkezett Honolulu urpeülőterére. Két na­pon át, leszállás nélkül haladtak a hatalmas bombázók a Csendes Óceán fölött, miután Californiá­­ból elindultak. 157 egyetemi alkal­mazottat menesz­tettek Az University of California kormányzó tanácsa úgy döntött, hogy az egyetem 157 tagját, a­­kik nem voltak hajlandók aláír­ni a nyilatkozatot, melyben kije­lentik, hogy nem kommunisták, menesztik és eltávolítják az e­­gyetem kötelékéből. Élelmiszer - levegő­ből és napfényből Charles F. Kettering, az ohioi születésű feltaláló, a General Motors nyugalomba vonult alel­­nöke előadást tartott az Adver­tising Clubban. Kijelentette a 74 éves kutató, hogy egy éven belül sikerülni fog megoldania a clorophyl problémáját. Aztán é­­lelmiszert tudunk majd gyárta­ni — a levegőből, napfényből és vízből. “Therefore, in the name of many thousands of American citizens of Hungarian decent in Perth Amboy, N. J., we vigorously protest against any such a sacrilegious at­tempt.” Ami magyar fordításban kö­rülbelül igy hangzik: “Az Egyesült Államok kor­mányának az a szándéka, hogy cserébe kiadja a Magyar Koro­nát egy személyért, — Robert A. Vogelért, — merénylet egy tehetetlenül vergődő nemzet el­len. A mi meggyőződésünk sze­rint sem az amerikai kormány­nak, sem a Moszkva által diri­gált rezsimnek nincs joga ah­hoz, hogy egy szent koronával csereberéljen. Az ezeréves koro­na a magyar népnek egy szim­bóluma s annak átadása hasonló lenne az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat eredetijének elvesz­tésével.’ “Éppen ezért, sokezer Perth Amboy, N. J.-i magyar szárma­zású amerikai polgár nevében határozottan tiltakozunk az ilyen szentségtelen próbálkozá­sok ellen.” A távirat aláírói a követke­zők: Főt. Horváth Lőrincz ró­mai katolikus és Főt. Gaydos Al­bert görög katolikus plébáno­sok, Nt. Dr. Vincze Károly ref. főesperes, Nt. Szatmáry Berta­lan, Séllyei F. Lajos rendőr-ma­gisztrátus, Mihalkó P. István városi tanácsos, Zámbory Sán­dor Housing igazgató és Diénes László lapszerkesztő. AZ ISMERETLEN levélíró szobrot érdemel, ha a 35 millió amerikai, aki külföldi származá­sú, az igazságot Írja meg Ameri­káról külföldre, rokonainak és barátainak. Az észak-koreai kommunista hadsereg 50,000 emberrel rá­rontott a békés délkoreai köztár­saságra. Hatalmas szovjet-gyártottá légiflotta kísérte az északiak # \ hadműveleteit. A kommunista rádió az ame­rikaiakat okolja a polgárhábo­rúért. Észak Korea szovjet-quis­­lingje, Kim II Sung elnök hiva­talosan is hadat üzent Dél Kore­ának. A világ minden tisztességesen gondolkozó embere mélyen el­itéli a kommunisták agresszív támadását, amellyel talán egy uj abb világháborút indítottak el . . . * * * A Szövetséges Nemzetek biz­tonsági tanácsa üzenetet küldött a koreai kommunistáknak, kiad­va nekik “a tüzet szüntess” pa­rancsot. Ugyanakkor meghagy­ta, hogy az inváziós sereg azon­nal hagyja el Délkoreát. Az oro­szok nem vettek részt a tanács rendkívüli ülésén. Az az állás­pontjuk, hogy a határozat “tör­vénytelen” mert a kommunista Kina delegátusai nem vettek részt azon. Egy újságíró kérdésére, hogy mi történik, ha az északiak nem engedelmeskednek az UN pa­rancsnak, azt a választ kapta il­letékesektől, hogy a szövetséges nemzetek ez esetben még erősebb eszközökhöz folyamodnak. Szó van arról is, hogy a tagállamok eÉuttal felállítják az annyiszor tervezett nemzetközi “rendcsi­náló” hadsereget. A szovj etet felszólították, •hogy ne támogassa az inváziót. * * * Truman elnök vakációjáról hazatérve bizalmas konferenci­át tartott a kormány tagjaival, tanácsodóival és katonai szakér­tőivel a koreai helyzetről: Amerika azonnal segítséget küld Dél Koreának. Teherszállí­tó repülőgépek viszik a fegy­vert, muníciót Seoulba. Diplo­máciai körökben súlyosnak íté­lik a helyzetet, annál is inkább, mert nyilvánvaló, hogy az oro­szok állanak “a próbaháboru mögött.” Nyilván látni akarják, hogy meddig megy el Amerika. “A tűzzel játszanak” — mondot­ták a kongresszus tagjai. William F. Knowland califor­­niai republikánus szerint “ha Dél Korea elveszett, semmiféle más kis nemzet nem lesz többé biztonságban a kommunistákkal szemben.” Egyes szenátorok lehetséges­nek tartják, hogy az oroszok nyílt segítséget adnak majd az inváziónak, sőt katonaságot is küldenek a frontra. Ezzel aztán el is indul a valóságos nagy há­ború, a harmadik világháború, amely tulajdonképen folytatása lesz a másodiknak, amelybe an­nakidején a világ békéjének és embermilliók bold ogságának megszerzése és biztosítása érde­kében mentünk bele... HA AMERIKA igazságát a­­karjuk külföldön terjeszteni, a személyes vonatkozású levelek ezt hatásosabban tehetik. ERÉLYES TILTAKOZÁSOK A MAGYAR KORONA ÜGYÉBEN t

Next

/
Thumbnails
Contents