Hiradó, 1950. január-június (29. évfolyam, 1-26. szám)

1950-06-15 / 24. szám

VOL. XXIX. ÉVFOLYAM — NO. 24. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1950. JUNIUS 15. Seinfci sem akar háborút és mégis egyre bizonytalanabb a béke Igen jellemz a külpolitikai helyzet bizonytalanságára az a tény, hogy felelőségteljes állásban lévő diplomatáink, sőt maga Truman elnök is igen gyakran ad egymással el­lenkező nyilatkozatot a világ­béke megőrzését illetőleg. E nyilatkozatokban a borús ki­látások derűs lehetőséggel fel­váltva jelentkeznek, s mig a pesszimisták a borús nyilat­kozatokból háborús veszedel­mek közelségét olvassák ki, addig az optimisták a derűs kijelentések által megnyug­tatva rózsaszínűnek látják a jövőt. Ezen ellentétes elgon­dolásáért senkit sem lehet túl­zással illetni, mert a jövő kia­lakulása teljesen bizonytalan és a találgatásoknak alapját kizárólag az egyéni érzések képezik. Azonban ha az Egyesült Ál­lamok elnöke hozza nyilvános­ságra véleményét a külpoliti­kai helyzetre vonatkozólag, e vélemény alap j át sem találga­tás, sem egyéni érzés nem ké­pezheti. E véleménynek súlya van, mert az egész világ felfi­gyel reá. Truman elnök a múlt­­szombaton St. Louisban tar­tott beszédében, mit a Mis­sissippi folyó partján létesí­tett Jefferson emlékmű fel­avatásánál mondott, többek között kijelentette, hogy: “Az emberiség reményeinek cini­kus figyelembe nem vételével a Szovjet Union vezetői a de­mokráciáról beszélnek, azon­ban ténylegesen egy diktatú­rát állítottak fel. Nemzeti függetlenség kinyilvánítása dacára — országukban nem­zeti rabszolgaság van. Béké­ről prédikálnak, — de mégis minden erejüket háborús ké­szülődésre használják, s a tör­ténelem folyamán sehol az ö­­vékhez hasonló nagy hadsereg békében nem létezett.” Azután hosszasan fejteget­te az elnök, hogy elszigetelt­ség, az úgynevezett “isola­tionism” nemcsak a legbizto­sabb ut a háborúhoz, de egy­szersmind a leggyorsabb ut a biztos vereséghez.” Ha az iso­­lacionistáknak a politikáját követnénk, s nem adnánk meg a legmesszebbmenő segítséget a még szabad nemzeteknek,— mondta az Elnök, — akkor e­­zeket egyenként és egymásu­tán nyelné el az orosz, s az E- gyesült Államok egyedül ma­radna, mint a szabadságnak egyetlen védelmezője.” Azu­tán rámutatott az Elnök olyan tényekre, mik a mi békés szándékainkat kétségtelenül igazolják, mint például a há­ború befejezése után hadsere­günknek gyors leszerelése, a Nemzetek Szövetségében ki­fejtett erőlködésünk a világ­béke fenntartása érdekében és még sok hasonló közismert tényt sorolt fel, amikkel szem­ben az oroszok homlokegye­nest ’ellentétes politikát foly­tatnak. Az ilyen beszédek, amikhez hasonlót az orosz államférfi­ak is mondanak, — természe­tesen a saját igazukat próbál­va bizonyítani, — tulajdonké­pen az úgynevezett “hideg há­borúnak” egy bizonyos részét képezik. Ez még nem lenne nagy baj, mert hacsak ők be­szélnek, s mi is csak beszé­lünk, ez senkinek sem fog ár­tani. De ha túlságosan izgat­ják a kedélyeket, egyszerre csak vége szakadhat a türe­lemnek. Azért diplomatáink állandóan uj megoldási terve­ken törik a fejüket és igy még ősz előtt, amikor a Nemzetek Szövetségének biztonsági ta­nácsa össze fog ülni, hogy vagy megoldja ezt a “békét­­len” állapotot, vagy pedig mi­után a további próbálkozáso­kat hiábavalónak találva — egyszerűen megszűnjék, — Acheson k ül ügy miniszter Anglia, Franciaország és 0- roszország külügyminisztere­it egy tanácskozásra akarja összehívni. Kétséges, hogy az oroszok elfogadják e tanács­kozásra való meghívást, azon­ban ha ők őszintén akarnának békés egyetértésben élni a vi­lággal, e tanácskozáson ismét alkalmuk nyílna e szándékuk megvalósítására. Azzal azon­ban ők minket warmongerek­­nek neveznek, még nem vál­nak a béke apostolaivá. Minden rossznaik van jó ol­dala is, — ele átengednénk a jó oldalt, ha a rossz is elmaradna Mint minden háború, igy tehát a jelenlegi hideg háború is igen sok pénzbe kerül. A közvetlen pénzbeli segélyen kívül, mit különféle címeken adunk a nyugati demokrata országoknak, hogy megvéd­­hessék népeiket a kommuniz­mus cégére alatt terjeszkedő orosz imperializmus veszélye ellen, — sajnos — hadifelsze­relést, de azonkívül rengeteg élelmiszert, sőt az életszínvo­nal emeléséhez szükséges kü­lönféle árut is kell nagy mennyiségben Európába szál­lítanunk. Ennek természetes következménye, hogy a mun­kaviszonyok az Egyesült Álla­gokban majdnem a prosperi­tás határáig emelkedtek. Azonban olyan prosperi­tást, melynek a fentebb rámu­tatott indító okai vannak, nem lehet nagyon egészséges­nek tartani. Ennek az árát na­gyon drágán kellene megfizet­nünk, ha nem találnánk meg­felelő módot a költségek előte­remtésére. A magas adók, mikkel nemcsak a prosperi­tásból származó hasznot ter­helik meg progresszív alapon, vagyis a haszon növekedésé­nek arányában fokozatosan e­­melkedve, de magukat a mun­kásokat is terhelő magasabb adók, — az az alap, amiből ezt a mesterséges prosperitást fent lehet tartani. Lényegé­ben ez egy' olyan gazdasági körforgás, amelyben a mun­kából és haszonból újabb munka és haszon létesül, anél­kül azonban, hogy a piac el lenne árasztva oly sok áruval, amire vevőt nem lehetne talál­ni. Ebben az esetben a munka lecsökkenne mindaddig, mig a túltermelés következtébeni sok áru iránt kereslet mutat­koznék. Ha azonban az árut elajándékozzuk, mint az a je­len esetben történik, a munka (Folyt, a 4-ik oldalon) A békét veszélyez­teti a szovjet A három nyugati nagyhata­lom jegyzéket küldött Oroszor­szágnak, azzal vádolva a szov­jetkormányt, hogy megszegte a jaltai és a potsdami szerződése­ket és a világbékét veszélyezteti, amikor 50,000 főnyi német kom­munista hadsereget tart fegy­verben. Ha a Kremlin őszintén kíván­ja a békét, akkor ennek úgy adja bizonyítékát, hogy a keleti zóna náci-kommunista seregét szél­nek ereszti — mondja a közös jegyzék. A szovjet kifelé állandóan hangoztatta, hogy Németorszá­got le kell fegyverezni és lefegy­verezve tartani. Ezzel szemben áll a tény, hogy állandóan újabb csoportokat “képeznek ki” és miután megfelelő kommunista oktatásban részesültek ezek az exnácik, besorozzák őket a had­seregbe. A kelenémet hadsereget tüzér­séggel, tankokkal, légirajjal, légelháritó ágyukkal szerelték fel az oroszok. Egy ilyen hadse­reget igazán nem lehet “rendőr­“GYÖKERES ÁTSZER­VEZÉS”- A Magyar Népköztársaság elnökének, Szakasits Árpádnak lemondatását a kommunista párt gyökeres MDP-átszervezé­­se követi. A meglepetésszerűen elmozdított 12 főispán után to­vábbi vezető személyek kerülnek a politikai süllyesztőbe. Gerő Er­nő, a magyarországi Politbüro vezetője bizalmas kabinet-ülésen a megyékben uralkodó botrá­nyos körülményekről számolt be. Zártkörű beszámolójának főbb pontjai a következők voltak: Az állami kölcsön kismérvű jegyzé­se, a kulákok elleni harc kudar­ca, a vetési munkaverseny sza­­botálása, a szabad árucikkek á­­rainak hirtelen emelkedése, a pártgyülések csökkenő látoga­tottsága. A Magyar Dolgozók Pártjában tisztogatás előtti han­gulat uralkodik. A kiszivárgott hírek szerint Moszkva a régi funkcionáriusok két hónapon belüli leváltására adott paran­csot. Az a hir járja, hogy Moszk­va Rákosit Gerő Ernővel kíván­ja felcserélni. “FIGYELMEZTETŐ SZOLGÁLAT” Ez év januárja óta különös akció folyik Magyarországon. Titokzatos levélírók géppel irt, nem sokszorosított egyéni vo­natkozású leveleket írnak olya­noknak, akik mostanában vezető helyekre kerülnek. Az uj válla­lati vezetőket, élmunkásokat, szthanovistákat, a politikai élet korifeusait figyelmeztetik, vi­gyázzanak, figyelik őket. Jó lesz nemcsak ébernek, hanem óvatos­nak is lenni, mert ma még csak népbiróságok vannak, eljön az idő, amikor majd a nemzeti tör­vényszékek vonják felelősségre azokat, akik a bolsevizmus talp­­nyalóivá szegődtek. Az akció magát Figyelmeztető Szolgálat­nak nevezi. Legkülönbözőbb fo­galmazásban, a címzett viszo­nyait jól ismerve, családi körül­ményeit mérlegelve és magáné­letét latolgatva érkeznek a titok­zatos levelek s a címzettek egy Kommunista püspö­köt kapták a ma­gyar evangélikusok A New York Times jelenti, hogy a magyar evangélikus egy­ház püspökévé Dezséry László kommunista párttagot válasz­tották. A 36 éves pap valamikor Ordass Lajos püspököt támogat­ta, aztán ellene fordult és élesen bírálta “a magyar egyházak re­akciós elemeit.” így sikerült elnyernie a kom­munista kormány bizalmát. De­zséry most Ordass helyére ke­rült, aki börtönbüntetésének le­töltése után nemrég szabadult ki a fogságból, ü Dezséry az utóbbi években már szovjet “kollaboránsnak” számított és -sokan elfordultak tőle köpönyegforgatása miatt. Az uj püspök természetesen szivvel-lélekkel támogatja a je­lenlegi rendszert. ségnek nevezni” állapítja meg az amerikai jegyzék. A kommunista német haderő élén Petrakovszky orosz tábor­nok áll, a szovjet ellenőrzőbizott­ság feje. része álmatlan éjszakákon fon­tolgatják az intelmeket. Az Ál­lamvédelmi ^ Jóságokhoz töme­gesen jutnak el a Figyelmeztető Szolgálat levelei. A politikai rendőrség nagy apparátussal nyomoz. DÜHÖNG A “VALLÁS­­SZABADSÁG” A budaepsti Kiscelli-uti elemi iskola harmadik és negyedik osz­tályos tanulóinak írásbeli dolgo­zatot kellett imi ezzel a címmel: “Miért nem hiszek Istenben?” FEGYHÁZBÓL A VEZÉRKARBA Az oroszok a magyar hadsereg tüzérségével és műszaki vezeté­sével elégedetlenek és ennek hangos kifejezést is adtak a Du­nántúl tartott nagy fegyvergya­korlat vezérkari megbeszélésén. Farkas Mihálynak tulajdonít­ják, hogy a valamikor Európá­ban jó hírnevet szerzett magyar tüzérség s műszaki alakulatok már nem jól működnek. Farkas Mihály, jelenleg altábornagyi u­­niformisban díszelgő honvédel­mi miniszter, nyomdász segéd volt Kassán. A fegyvergyakorlat után jól lehordták a népi demokrata hon­védelmi minisztert, érdeklődtek nála, hogy hol vannak a régi jó tüzérségi tisztek. Amire Farkas azt válaszolta, hogy a váci fegy­­házban. Ternegg volt tüzérségi felügyelő tábornokot, aki nyolc­évi büntetését ülte a váci fegy­­házban, szabadon bocsátották és régi rangfokozatával szolgálatra behívták. Ugyan ez történt hat magasabb rangú tüzérségi tiszt fogollyal és sok más elbocsátott katonatiszttel. NÉPGAZDASÁG VAGY NÉPGAZSÁG? Kossá István, az egykori vil­lamos vezető, később a Szak­­szervezeti Tanács főtitkára, parlamenti házelnök és végül pénzügyminiszter, sokat járván korcsmákba, borközi állapotban itszteletlen hangon nyilatkozott Gerő- Ernőről és családjáról, és | ezért búcsút kellett vennie a bár­Egyre szemtele­nebbek A japán kommunisták levelet írtak MacArthur tábornoknak, felszólítva a generálist, hogy ír­ják alá végre a japán békeszer­ződést és vonják ki az amerikai csapatokat az országból. Tokió­ban és Osakába na rendőrség so­rozatos házkutatásokat tartott a kommunista vezérek lakásán. E- zek az orosz zsoldban álló agitá­torok underground harcra iz­gatják Japán népét. Taft a háború mellett * Robert A. Taft republikánus szenátor (O.) beszédet mondott, melyben annak a véleményének adott kifejezést, hogy ha az oro­szok elfoglalják nyugati Euró­pát “Amerikának háborúba kell mennie. A szovjet jelenleg sok­kal nagyobb veszélyt j elent a vi­lágra nézve mint annak idején a németek” — mondotta az ohioi honatya. sonyszéktől. így bukott az Or­szágos Bérhivatal élére. Most azokba a korcsmákba, mint a Sirályba, a Tulipánba és a Markó utcai Molnár-vendéglő­be a régi vendégek már neta mernek járni, mert nyomoznak azok után a tanuk után, akiknek füle hallatára Kossá István kellő bornyomás alatt néha hangosan monologizált: — Haj, csak ne lenne a leá­nyom a szovjetben, másképp be­szélhetnék én! Kossá uj kinevezése megje­lent a Népszavában fs, a követ­kező szöveggel: “A minisztertanács a Nép­­gazsági Tanács elnökének ja­vaslatára Kossá István elvtársat az OMB elnökévé nevezte ki.” A nyomdászok ellen, akik e­­zért a szörnyű “sajtóhibáért” fe­lelősek, megindították az eljá­rást. • UJ OROSZ TALÁLMÁNY Április 2-ról 3-ra virradó éj­szakán Budapesten teljes hold­­fogyatkozás volt látható. Egy kimenekült újságíró előadása szerint az elővigyázatos Boldi­zsár Iván, külügyminisztériumi államtitkár, figyelmeztette a la­pok szerkesztőségeit, hogy az é­­gi jelenségek pertraktálása nem kívánatos. Ez az intézkedés vagy a történelmi materializmus vo­nalát kívánta szolgálni, vagy pe­dig védekezés a közismert pesti vic cellen, mely szerint Micsurin mester uj találmánya a követke­ző: Az orosz termésezttudósnak sikerült egy hosszantartó kísér­lete. A napot keresztezte a hold­dal és azóta az oroszoknak se éj­jelük se nappaluk... MAGYARORSZÁGON a föld­alatti, úgynevezett “Figyelmez­tető Szolgálat a “Lenin élt, Le­nin él, Lenin élni fog” vörös jel­szót igy módosította: “Matyi ült, Matyi él, Matyi lógni fog!” MINDEN LEVÉL, amit kül­földre írunk, fontos! Hazuságo­­kat cáfolhat meg, jobb megér­tést hozhat létre, a világbékét szolgálhatja. Hírek a vasfüggöny mögül... LEVELEK AMERIKÁBÓL 2. NE FELEDKEZZÜNK EL A MOZIKRÓL! Azokat a mozidarabokat, a­­melyeket ma Amerikában ad­nak, előbb vagy utóbb a külföldi mozilátogatók milliói is látni fogják. A statisztika szerint, e­­gyedül Európában 110 millió férfi és nő néz meg amerikai fil­meket minden évben, tehát na­gyobb közönség, mint magában Amerikában. Bizonyos, hogy a mi olvasóink is voltak moziban nemrégen. Mit láttunk a vászonra vetítve? Le­het, hogy detektivtörténetet, a­­melyben gengszterek uccai csa­tát vívnak a rendőrökkel. Lehet, hogy szerelmi történetet, amely­ben gyönyörű filmcsillag, fény­űző palotában, csodálatosan drá­ga ruhákban kápráztatja el a közönséget. De amikor az előadás után ha­zaballagunk a csendes uccán a bezárt füszerüzletek és drogéri­ák redőnyei előtt, a szomszédos házakig, elmosolyodunka gengszterek kalandos történetei­re és a filmsztár fantasztikus á­­lomvilágára gondolva. Tudjuk, hogy mindez játék volt csupán, hogy a munkában eltöltött napot kellemes szórakozással fejezhes­sük be. Milyen más szemmel látja ezeket a darabokat a külföldi kö­zönség ! Sokan valósággal azt hi­szik, hogy minden igaz, amit a vásznon mutatnak. A gengszte­rek csatáját izgalommal kisérve, feltételezik, hogy ilyen gonoszte­vők garázdálkodnak minden a­­merikai városban és minden ut­cán. A filmcsillag palotájáról pedig azt képzelik, hogy a jómó­dú amerikai mind igy él. De ha maguk nem is hinnék, vannak, akik a fülükbe súgják: “Látja az amerikaiakat?... Mi­lyen brutálisak!... Milyen gazda­gok!” Hogyan segíthetnek ezen a té-Sztálin utóda Jólinformált helyről szárma­zó értesülések szerint Sztálin utódja Molotov lesz s ezt mint­egy 6 hónapon belől hivatalosan is el fogják határozni. Állítólag Sztálin maga ígérte oda neki ál­lását, mert mindenben vak en­gedelmességgel szolgálta ki őt. Molotov rendkívül népszerűtlen ember egyébként a szovjet hatá­rain kívül épugy, mint azokon belül... Más “jólinformáltak” tudni vélik, hogy Sztálin utóda a fia lesz. Kisebbfajta “Sztalin-di­­nasztia” jön létre igy, esetleg holmi titulus-toldalékokkal ké­sőbb... Annyi bizonyos, hogy a 70-en felüli “burleszk-bolsi” dik­tátor maga is kifelé igyekszik, el a balfenéken... Utódról pedig, természetesen, idejében gondos­kodni kell.... Két évbe telik *.. A kormány szakértőinek szá­mítása szerint még beletelik két év, mire Amerika városainak védelmével elkészülnek. A terve­ken most dolgoznak. A polgári védő program lényege, hogy megfelelő óvóhelyeket építsenek, ahová a lakosság menekülhet a­­tómbombás légitámadások ese­tén eddig húsz állam szavazott meg törvényeket, melyek a pol­gári védő-program kidolgozását rendelik el. védésén az Amerikából jövő le­velek? Hogyan harcolhatnak a hamis képzetekkel, amelyek az amerikai mozidarabok nyomán kialakulnak? Először is: Minden, amit egy amerikai a rokonainak és bará­tainak a szülőhazájába ir, segít­het abban, hogy ennek az or­szágnak hü képét mutassa be. Ha ezek a levelek életünkről— mindennapi eseményeinkről, ap­ró örömeinkről, múló bánataink­ról és reményeinkről emlékeznek meg — külföldi barátaink uj ké­pet fognak nyerni Amerikáról. Az emberek majd ezt mondják: A mozi világa talán mégsem o­­lyan, mint a valóság. Az én ame­rikai barátom másképen él, mint a mozidarabok hősei. Még egy­szer sem irta, hogy gengszterek­kel vívott pisztoly csatát!... Itt törik meg a hazugságok­ban való hite. Lassanként a való­ság képével helyettesíthetjük a sok hamisságot. Lesznek olyan olvasóink, akik még ennél is tovább mennek. A- zok igy fognak Írni: “Azt hall­juk, hogy Ti az amerikai mozi­darabok minden szavát kész­pénznek veszitek. Azt hiszitek, hogy a mi való életünket mutat­ják be. Vannak ilyen darabok is, de a legtöbbjük költészet vagy tündérmese. Ahogy otthon rab­lókkal, boszorkányokkal és go­nosz mostohákkal ijesztgetett a dajkánk, a mozik igy vetítik e­­lénk a gengszterek vagy kőszívű gyárosok képét; a csodaszép mo­zicsillag pedig Hófehérkének vagy Hamupipőkének az ameri­kai változata. Aki szülőhazájába ir, ne fe­ledkezzék meg a mozikról. Az egyszerű, őszinte levél meggyő­zőbb lesz, mint Hollywood kép­zeletvilágának minden tündér­meséje. Bőségben uszunk... A kormány számos gondjá­ba ja között az elsők között szere­pel a hatalmas vaj felesleg, vala­mint a sajt, tej és más tejter­mékek, melyeket a farmereket segítő árpolitika révén felvásá­rol és elraktároz. 125 millió dol­lár értékű tejtermékkel rendel­kezik jelenleg Uncle Sam. Főleg sok a vaj — a nyakán. 137 mil­lió font van, 250 millió font szá­rított tej és 44 millió font sajt... Eladni nem lehet, mert leronta­ná a piaci árakat. Jótékonysági intézmények aránylag kevés tej­terméket fogyasztanak. j (Magyarországról ugyanak­kor az a hir érkezik, hogy nagy , az élelmiszer-hiány, az emberek ismét hosszú sorokban állnak az ■ üzletek előtt és — éheznek ...Aj kormány pedig azt hazudozza a népnek hogy: Amerikában mi- ; lyen nagy a nyomor, hogy éhezik j a nép, stb.) s

Next

/
Thumbnails
Contents