Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1949-10-27 / 43. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 43. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1949. OKTÓBER 27. Az Egyesült Államokban a militarizmus nem került fölénybe a polgári hatalommal szemben Úgy látszik, hogy alighanem kenyértörésre kerül a dolog a haditengerészet vezetői és a tulajdonképen felettes hatóságukat képező polgári egyének között, ki a védelmi és hadügyminiszteri tárcát töltik be. Truman elnök, mint az Egyesült Államok haderejének főparancsnoka, úgyszólván korlátlan hatalommal rendelkezik az összes fegyveres erőkhöz tartozó egyének státuszát illetőleg, mert minisztereinek ajánlására kinevezhet, elmozdíthat vagy nyugdíjba küldhet bármilyen rangú katonai személyzet, ha ezt magasabb állami érdekek megkövetelik. Mivel a haditengerészet vezetői a különböző szolgálati ágak közös parancsnokság alá hozása ellen meglehetős nyíltan tiltakoztak, mert ez által az eddig élvezett önállóságukat bizonyos mértékig korlátozva látják, a katonaságnál szokatlan engedelmetlenségnek elég nyiltkifejezést adtak a Kongresszus alsó házának illetékes katonai bizottsága előtt. Erre vonatkozólag mi már két héttel ezelőtt megjegyeztük, hogy magasrangu katonai személyek sohasem szerették, ha polgári személyek, — bármily magas hivatalt viselnek is azok, beleavatkoznak a különböző fegyveres erők egymásközti torzsalkodásába. Ez a militarista szellem régen még a legliberálisabb az európai államban is képes volt régen megőrizni függetlenségét minden külső beavatkozástól. Politikusok azért sohasem avatkoznak be a hadsereg belső ügyeibe. Egy néhány admirális és vice-admirális megfeledkezett arról, hogy az Egyesült Államokban a militarizmus csak szükségtelen rossz, amire minket csak háborúk tudnak bizonyos mértékig rákényszeríteni. Itt különös előnyöket a legmagasabb katonai körök sem vindikálhatnak maguknak, — s azért nem meglepő, hogy ahirek szerint — President Túrna nrövidesen néhány admirálisnak, illetve vice-admirálisnak alaposan meg fogja nyirbálni szárnyait. Kit okol az acél munkások sztrájkjáért Noiv York város polgármestere? Az acél munkások és a puhaszén bányászok immár hetek óta tartó sztrájkja komoly veszéllyel fenyegeti az Egyesült Államok gazdasági életének egyensúlyát. A bányák és acél gyárak közelében lévő városok kereskedelme már megbénult s ez a gazdasági paralizis mindjobban szerte-széjjel terjed az egész ország területére. Szénhiány miatt számos vasút társaság volt kénytelen csökkenteni a a naponta indítandó vonatok számát és ha a két sztrájk november 15-ig nem fejeződik be, hosszabb ideig ki nem heverhető gazdasági katasztrófával kell számolnunk. Éppen azért reméljük, hogy a józan ész és belátás győzedelmeskedni fog az egyszer már kimondott szó megmásithatatlansága felett, — amit enyhe szóval kifejezve — elbizakodott önfejűségnek nevezhetünk. Körülbelül ezt a gondolatot fejezi ki New Yőrk város polgármesterének, O’Dwyer-nek az United States Steel Corporation elnökéhez, Benjamin Fairless-hez küldött sürgönye, melyben O’Dwyer azt kérdezi az onszág legnagyobb acél gyárának elnökétől, ki a saját, illetve vállalatának állásponját kijelentve, nem akar tovább tárgyalni az uniók vezetőivel: “Is this a matter of principle or bullheadedness?” (Elvhez ragaszkodás-e ez, vagy önfejűség?) Leszálltak a lóról az amerikai katonák Az Egyesült Államokban a; ló katonai Szempontból teljesen elveszítette jelentőségét. A régi idők daliás lovas katonája, a fiatal leány sziveknek szágban a múlt ködös emlékei közé tartozik már. A ló helyett jeep-en parádézik az amerikai katona. Ez a magyarázata annak, hogy mig a National Horse Show Association rendezésében tartott lovas katonai csapat versengésben jelenleg négy országnak titkos ideálja ebben az orkatonai team-je arat babérokat itt Amerikában, a mi sziaz e héten Harrisburgban, neinket nem képviseli senki majd New York-ban a Madigül a kanadai Torontóban tartandó nemzetközi lovas versenyeken. ESKÜ ALATT VALLOTTA Gyorsítják az amerikai atomtermelés tempóját Az amerikai atomerőtemelés tempóját lényegesen gyorsítani fogják. 300 millió dollárral irányoznak elő többet erre a célra, mint a múltban, jelentik jólinformált helyről. A kongresszus atomerőbizottságának e 1 nöke, McMahon demokrata szenátor közli, hogy Truman elnök felhatalmazta a program tempójának gyorsítására. Újabb építkezések lesznek, kibővítik a telepeket és fokozzák, az energia termeléssel kapcsolatos kutató munkát. -Ez a program már jóval azelőtt készen állott, mielőtt még kiderült, hogy a szovjetnek is van atombombája — mondotta a szenátor. A múlt hetekben Dr. Takaró I Géza new yorki református lelkésznek a szövetségi szenátus albizottsága előtt tett vallomásából idéztünk egy megrőkönyitő részt, a vallomásról azonban akkor még nem tudtunk és igy nem is állíthattuk teljes határozottsággal azt, hogy ESKÜ ALATT történt. Most, — a gyorsírással felvett hivatalos jegyzőkönyv TELJES szövegének birtokában — bátran mondhatjuk, hogy Takarót, kihallgatása kezdetén meg eskették és pedig eképpen (idézet a jegyzőkönyvből) : “Sen. Estland: Reverend Géza Takaró, will you hold up your right hand? Do you solemnly swear that the testimony you are about to give before the subcommittee of the Judiciary Committee of the Senate of the United States shall be the truth, the whole truth and nothing but the truth, so help you God? Mr. Takaró: I do.” * ❖ * Dr. Takaró vallomásából egyébként sok érdekes dolgot megtudunk. Többek között egy ilyen kiemelkedő kijelentése is van: . I am an avowed anti-Communist and have been from the very beginning of my ministry.” Vájjon ezt a kijelentést-hogyan tudja Dr. Takaró összeegyeztetni azzal a ténnyel, hogy például a “Magyar Jövő” c. kommunista napilapban és egykori társutas lapocskákban cikkezett éveken át, azokban közölte egyháza híreit s azokkal legyeztette magát? Mert ez bizony nem valami meggyőző jele a kommunista-ellenes álláspontnak! Kiváncsiak vagyunk, mit szólnak a new yorki vörösek Dr. Takarónak fent idézett eskü alatt tett kijelentéséhez? Címerek és címek eltörlése Megírtuk már, hogy a Moszkvát szolgáló magyar csatlós kormány félredobta Magyarország szép ősi címerét és helyébe a bolsi címert majmoló címert rajzoltatott. Most az a hir érkezik Budapestről, hogy Pongrácz Kálmán polgármester rendeletben megszüntette a fővárosi régi címer és a “székesfőváros” elnevezés használatát. A székesfőváros elnevezés helyett ezután “Budapest főváros” elnevezést kell használni. Ugyancsak törölték a miniszterelnöki címet és Dobi István ma már a “minisztertanács elnöke.” Rövidesen az országgyűlés helyett az Wszágtanács” nevet használják, azután már csak a “tanácsköztársaság” név újbóli felvétele van hátra! Az Amerikát ócsároló Békessi állítólag megszökött Magyarországról és kommunista-ellenes cikket küldött Rómából... A börleszk-kolsevikiek, vörösek és társutasok new brunswicki magyarnyelvű szócsöve túláradó örömmel jelentette be most kéthete, hogy a lap budapesti szerkesztőjéül sikerült megkaparintania a kiváló, remektollu, nagyszerű újságírót, Békessi Imrét. Multheti lapszámunkban mi rámutattunk arra, hogy ez a Békessi miféle ember; milyen Amerika-ócsároló gya lázatos cikkekkel szórakoztatja a mai óhazai kommunista lapok jobb sorsfa érdemes olvasóit s hogy milyen pontosan megtalálta “a zsák a foltját.” Békessi úgy ir, ahogy fizetnek érte s úgy látszik annak ir, aki többet fizet... Ezt a feltevésünket igazolni látszik az a cikk is, ami “Az Újság” clevelandi magyar hetilap multheti számában jelent meg s amelyik elmondja, hogy: “Békessi Imre kommunistaellenes cikket küldött... A cikket Gombos Zoltán (a Szabadság szerkesztője) kapta kézhez. A cikk Rómából érkezett, ahová Békessi Imre fiát ment meglátogatni. Hogy engedéllyel jutott-e ki, vagy úgy szökött-e meg Magyarországból, nem tudjuk, de azt határozottan állíthatjuk, hogy kiszabadulván a ‘vas-függöny’ mögül, szembe helyezkedik a kommunistákkal és nem valami rózsás színben tünteti fel uralmukat.” “Az Újság” cikkének csak az idevonatkozó fenti részét idéztük és ez elég is arra, hogy — ha Békessi csakugyan Rómában van és kommunista-ellenes cikket irt — két dolgot tisztán állítson elénk: : 1.) A m e r i k a-gyalázásból, kommunistáknak h i z e lgésből még ma is nehéz Magyarországon megélhetést csinálni, tehát még Békessi is jobbnak látta tovább állni, mielőtt nem késő, — és 2.) a vörösek és társutasok lapja alaposan bevásárolt vele, amikor budapesti szerkesztőnek sietve felfogadta és valósággal betegre dicsérte ezt a szerencsétlen embert (amerikai karrierje nem sok szerencsével járt s úgy látszik, az óhazai sem...), akit a jövő héten minden bizonynyal most már el fog mondani mindennek, demokrácia-ellenesnek, árulónak, stb. a kommunisták jólismert receptje szerint... Piiff neki! Még megérjük, hogy a tegnap még Amerikából minden ronda zagyvaságot összeíró Békessi holnap már Amerikabarát lesz, Rómából dicshimnuszokat zeng Amerika felé s leleplező cikksorozatot ir a kommunistákról... (Ha valaki jól megfizet érte, Békessi megír mindent... De meg ám!) Igazságszolgáltatás - 1949-ben Pócspetriben az idei búcsú alkalmával incidens történt. Az ünnepi szentmise alatt egy ismeretlen fiatalember cigarettára gyújtott a templomban. Egy öreg gazda erre felháborodásában olyan erővel ütötte ki a fiatalember szájából a cigarettát, hogy a fiatalember áj ultan esett össze. A mise után letartóztatták a — gazdát. Kosa M. Ernőt lelkésszé szentelik New Brunswickon Vasárnap, október 30-án, a Reformáció emlékünnepén szenteli lelkésszé Kosa Ernőt a Magyar Egyházkerület New Brunswickon, a Magyar Református egyházban, amelyben felnevelkedett. Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! Tiszt. KÓSA ERNŐ A fiatal lelkész Nt. Kosa András new trunswicki lelkésznek és nejének fia. Iskoláit a felszentelendő fiatal lelkész New Brunswickon és Bloomfielden végezte, ahol főiskolai diplomája mellett megszerezte a lelkészi diplomát is. Röviddel graduálása után a clevelandi első egyház hívta meg segédlelkésznek. Az ünnepi istentisztelet d. u. 4 órakor kezdődik, amikor a magyar egyházkerület, elnökével élén hivatalosan is kézrátétellel hatalmazza fel a fiatal lelkészt az Isten országában való ténykedéseire. Az istentiszteletet az egyházkerület elnöke, Nt. Rácz Győző fogja vezetni. Dr. Szabó István clevelandi lelkész prédikál, felszentelő imát mond a fiatal lelkész keresztapja, Nt. Papp Károly toledói lelkész; előimát mond Nt. Kecskeméthy László, rövid angol beszédet mond a bloomfieldi kollégium elnöke, Dr. Frederick Schweitzer. Résztvesz az istentiszteleti programon Tiszt. Bertalan Imi'e is, a fiatal lelkész sógora. A környékbeli egyházak, valamint lelkészeik hivatalosak úgy a délutáni istentiszteletre, mint az azt követő bankettre. A lelkészek közül többen Ígérték megjelenésüket és öröm lesz látni, amint a nagyszámú lelkészcsoport kézrátétellel emeli papi méltóságra a fiatal lelkészt. A clevelandi egyháztól is jönnek számosán a lelkészszentelésre, hogy szemtanúi legyenek ennek a felemelő aktusnak. Az egyházi ünnepély már reggel megkezdődik, amikor közös angol-magyar istentiszteleten Nt. Papp Károly toledói lelkész fogja hirdetni az igét angol és magyar nyelven a reformáció emlékünnepére egybegyűlteknek. Az istentisztelet reggel fél 11-kor kezdődik. Alkalmi vacsora követi az istentiszteletet este 6 órakor a templom alatti nagyteremben és ha szükség van rá, a klubhelyiségben. A vacsora alatt adják át üdvözletüket az egyház különböző testületéi és mások, a felszentelt lelkésznek. A vacsora alatt mutatkozik be a közönségnek egyik világhíres magyar nótaszerzőnk, aki csak egy pár hónapja van Amerikában. :Jc :Jc :i: Szeretettel köszöntjük e FLÓRIÁN TIBOR: Amerika szabad földjén (Részlet a szerzőnek október 1 6-án a nerc yorki WWRL Rádióállomás magyar óráján elhangzott beszédéből) A Németországban töltött négy és fél év életem legnehezebb korszaka volt. Valóban számkivetés. A nyomor és nélkülözés minden válfaját végigszenvedtem. Az amerikai csapatok megérkezése után vérátömlesztéssel adtak vissza az életnek. ❖ ❖ ❖ Résztvettem az Europa nyugatán élő magyarság kulturális munkájában. A demokrácia szellemét hirdető lapokat alapítottunk, előadásokat rendeztünk, mindig nagyon vigyázva arra, hogy sorainkba ne férkőzhessenek kifogásolható múltú emberek. A magyar szó segítségével igyekeztünk bátorságot önteni a nyomortól lesújtott és minden emberhez méltó életlehetőségétől megfosztott véreinkbe. Ezeken a lapokon át adtunk él etjeit amerikai magyar testvéreinknek és felhívtuk figyelmüket arra a példátlan nyomorra, amelyben Európa nyugatán él az önhibáján kívül hontalanná lett magyarság. * *. * Rövid 3 hetes ittlétem alatt már többször hallottam amerikai magyar testvéreimtől ezt a, mondatot: “Amikor kijöttünk, mi is nehezen kezdtük el az életet Amerikában.” Úgy hiszem, hasznos szolgálatot teszek, amikor rámutatok itt egy alapvető különbségre köztünk “dipik,” refüzsék, emigránsok s a régebbi amerikás magyarok között. A régi amerikai magyarok egészséges testtel és lélekkel jöttek át az óceánon — kevés kivétellel— és az óhazából való kivándorlásra nem egy történelmi kényszerűség hajtotta őket. Ha az itteni próbálkozásuk nem sikerült, vissza is térhettek az óhazába. De mi Amerika földjére hontalanokként érkezünk és amikor idejövetelünkkel a nyugatot és az itteni életformát választottuk, ez egyúttal azt is jelenti, hogy ezzel a ténnyel el is zártuk a magunk számára a hazatérés útját mindaddig, amig Magyarországon a nyugati értelemben vett demokrácia szelleme nem fog győzedelmeskedni. Mi * testileg-lelkileg összetörtén érkezünk Amerikába. Az E-helyről és ebből az ünifepi alkalomból Kosa Ernőt, a felszentelés előtt álló ifjú református lelkészt és a kedves jó szülőket, akik a legszebb, legemberibb hivatás útjára indították el fiukat. Kosa Ernő nem minden ok nélkül lehet büszke őszbecsavarodó hajú édesapjára, aki évtizedek óta becsülettel végzi közöttünk magyar papi hivatását, Nt. Kosa András és a Nagytiszteletü asszony pedig méltán lehetnek és lesznek büszkék egyetlen fiukra, akit vasárnap, mint papját fogadja kebelébe az Anyaszentegyház. Apponyi fia is elmenekült Ifj. Apponyi Albert, Apponyi György fia és a nagynevű Apponyi Albert unokája elmenekült Magyarországról és jelenleg Ausztriában tartózkodik. urópában nyomorban és megaláztatásban töltött hosszú évek s a kijutással járó rendkívüli nehézségek megfosztanak minden erőnktől. A new yorki kikötő Szabadság-szobrának felirata valóban nekünk, hontalanoknak, refüzséknek és emigránsoknak szól: “Küldjéték hozzám az élfáradtakat, szegényeket, a zsabadság után vágyalcozókat, a hontalanokat, az élet vihara által sodortakat és én befogadom őket.” Mi Amerikának jó polgárai akarunk lenni és nem felejtjük el soha, hogy az ő segítségével jutottunk ki a nyomorból és leigázottságból olyan földre, ahol már többé nem kell megaláztatást, vagy megrövidítést szenvednünk sem nemzeti, sem vallási hovatartozandóságunk miatt. Itt valóban emelt fejjel, zsabad emberekként élhetünk. * * * Életemben sohasem politizáltam. Nem tartoztam soha sem a jobb, sem a baloldalhoz, csak a fáradhatatlanul dolgozó néphez, . Velük együtt csak a munka érdekel, a hivatás, kenyér, élet és Isten. Azon az egyetlen utón haladok, mely egy emberibb és szabadabb élet felé vezet. Ember vagyok és magyar. Az építőkhöz tartozom, akik hisznek a fejlődésben. Bárhonnan is nézzél, ugyanaz maradok változatlanul: testvéred, akivel egyazon életközösségben kell élnem.1 Nem hiszek semmiféle táborban és semmiféle csoportban, mely nem vall mindenkit magához tartozónak. Mindenkihez tartozom, aki hinni tud és hívőnek vallja magát. Meggyőződésem, hogy csak a hit igazi demokráciája és a szeretet válthatja meg a világot! ❖ ❖ Sic Befejezésül itt a nyilvánosság előtt köszönetét mondok az Amerikai Magyar Szövetségnek, mely kijutásunknak lehetőségét teremtette meg, a new yorki Magyar Irodalmi Körnek, mely áldozatos és lelkes munkával enyhítette nyomorunkat a németországi számkivetés alatt és minden ott sínylődő magyar írónak, művésznek pártfogója volt. Hálás szívvel mondok köszönetét két new yorki igazszivü barátomnak és Sohonyai Sándoréknak, akik megérkezésünk után az első otthont nyújtották nekünk s azoknak a nemeslelkü new brunswickiaknak, akik ajándékaikkal és szeretetük melegével juttatják eszünkbe, hogy ide “haza” jöttünk, testvéreink közé. Az Európa nyugati részében maradt, önhibájukon kívül hontalanságra Ítélt sok magyar érdekében egy kérésem lenne az amerikai magyarsághoz: Ne szűnjenek meg továbbra is segtieni őket! Küldjenek minél több assurance-ot nekik és mentsék át őket abból az Európából, amely fölött évtizedek óta csak viharfelhőket láttunk. Isten áldja meg Amerikát, akire egész Európa úgy tekint, mint megmentőjére! Amerikaiak, a Ti kezetekből várjuk az életet és a szabadságot!
