Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1949-07-14 / 28. szám

Anglia gazdasági válsága a nyugati demokráciáknak is problémája Annyi sok szó esik mosta­nában Anglia leromlott gaz­dasági helyzetéről és ezzel kapcsolatban az Egyesült ál­lamok kormánynának gond­teljes igyekezetéről, mellyel a fuldokló Anglia segítségére siet, hogy a világpolitikával keveset törődő átlagember is kénytelen felfigyelni a hábo­rú befejezése utáni zavaros világ ezen legújabb problémá­jára. Kétségtelen, hogy Ang­liában bajok vannak, mert az angol nép életszínvonala, mely évszázadokon keresztül mindig magasabb volt, mint bármely más népé, az utóbbi években oly következetesség­gel sülyedt egyre mélyebben, hogy a további sülyedést meg­állítani parancsoló szükséggé vált. Ez nemcsak Angliának életbevágó érdeke, de ép oly fontos az összes nyugati de­mokráciáknak s nem kis mér­tékben az Egyesült Államok­nak is. Ez a magyarázata an­nak, hogy miért sietett az E- gyesült Államok pénzügymi­nisztere, John W. Snyder, Londonba, hol komoly tanács­kozásokat folytat az angol és kanadai pénzügyminiszterek­kel. Az angol gazdasági válság­nak fundamentális oka abban rejlik, hogy az angol biroda­lom ma már nem az, ami volt. Karjától-lábától megfosztott test nem tudja piagát azon a színvonalon tartani, amelyen ép-kézláb korában volt. Nem­­is egész egy évtized alatt Ír­ország, Burma, Pakistán, Ceylon, India függetlenítet­ték magukat Angliától és az angol befolyás, ami egyúttal gazdasági előnyöket és szá­mokban kifejezhető jövedel­met hozott, úgyszólván telje­sen megszűnt a Közép-Kele­ten és Kínában. Anglia a bi­rodalmából élt, — de az angol birodalom, — mint olyan, — megszűnt. Az aránylag igen kis szigeten élő 40 milliós an­gol nép a világkereskedelem­nek volt a vámszedője. Ez a világkereskedelenf, illetve az ebből folyó jövedelem képezte az alapját az angol fontnak. Ez az alap kicsúszott az ango­lok kezéből és a fontot egyelő­re tartotta a régi jó időkből felhalmozót tarany, illetve dollár tartalék, azonban las­sacskán ezek szintén a mini­mum alulira estek. Anglia' ma egy vérszegény test, ami saját magát táplálni továbbra nem tudja. HALLGASSA a ‘Voice of America’ (Amerika Hangja) magyar nyelvű rádió programot NAPONTA délután 3:00-tól 3:30-ig s 4:30-tól 4:45-ig (E.S.T.) Rövid hullámú (short wave) leadás. 19.25 ke. — 31 Meter A világ minden részében hall­gatják ezt a leadást magyar testvéreink. Az “Igazság Hangja’’ ez. Hallgassa meg! Az angol fontnak nincs meg már a régi sulija Az Egyesült Államok rövid és hosszú lejáratú dollár köl­csönök nyújtásával segítheti Angliát. Politikailag ez bizo­nyos mértékig indokolható, mert egy radikálisabb gazda­sági válság, politikában is könnyen radikális változáso­kat hozhat. Azonban gazdasá­gilag ez a segítségnyújtás csak limitált mértékig enged­hető meg, mert az Egyesült Államoknak nem szabad túl nagy áldozatot hozni, hogy Anglia gazdaságilag talpra álljon. Ha az angol font csak az amerikai kölcsön dollárok­kal, amiket talán sohasem lesz képes Anglia visszafizet­ni, tud a jelenlegi színvonalon fentmaradni, akkor az előbb­­utóbb úgyis csak esni fog, mert a végtelenségig nem le­het Angliát amerikai dollá­rokkal tömni. Mindenesetre az amerikai tőkének angliai befektetéseit súlyosan érinte­né az angol font esése, azért valószínűnek látszik, hogy egy pár billió dollárt oda vá­gunk még az angoloknak, hogy a fontnak meglegyen — a súlya. “Ha Isten áldozatul szánt egyházamért és hazámért...” Egyre zavarosabb lesz a Hiss ügy A politikai hátterű izgal­makkal telt hosszú tárgyalás után kíváncsisággal várta az amerikai közvélemény, hogy Alger Hiss ügyében milyen határozatot fog hozni a tiz férfi és két női tagból álló es­küdtszék. E 12 embernek volt a feladata megállapítani, hogy ki hazudott? Alger Hiss, a State Departmentnek volt magas állású tisztviselője, aki a new yorki Grand Jury előtt azt vallotta, hogy ő semmiféle titkos okiratot nem adott át Whittaker Chambersnek, ön­beismerése szerint volt kom­munista ügynöknek, kit — vallomása szerint—Hiss 1937 óta nem is látott. Vagy pedig Chambers, aki szintén magas pozíciót töltött be, amennyi­ben a Times folyóiratnak volt 30 ezer dollár évi fizetéssel javadalmazott társszerkesz­tője, amely állásról a kipat­tant skandalum következté­ben mondott le, s aki azt állí­totta, hogy többször találko­zott 1937 óta is Hiss-szel és felmutatott több titkos állami okirat másolatot, amiket álli­­litólag Hiss adott át neki, hogy azokat az oroszok kezé­be juttassa. A tárgyalás folyamán Hiss tagadta e vádakat, —- s az es­küdtek nem tudtak megegyez­ni abban, hogy ki mondott igazat és ki hazudott? Mivel az esküdtek csak egyhangú megállapodás után hozhatják meg a határozatukat, s mivel ez esetben 8 esküdt azon az állásponton volt, hogy Hiss a bűnös és 4 esküdt pedig őt ár­tatlannak tartotta, a bíróság nem hozhatott Ítéletet, hanem uj tárgyalás tartását rendelte el. Ezzel az eddig is igen zava­ros Hiss-Chambers ügy még zavarosabbá vált. Mindszenty József magyar bíboros hercegprímás felett is­mét ítélkeztek a vörös pribékek; a “legfelső bíróság” helyben­hagyta az életfogytiglani ítéle­tet. Ezzel kapcsolatban a német­­országi amerikai katonai ható­ságoktól jön a hir, hogy a her­cegprímást a váci fegyház kór­házából elszállították egy ideg­­szanatóriumba. A mártír magyar katolikus egyházfő, a­­kivel a vallatások során kegyet­­lenkedtek, (fenyegetésekkel és kábítószerekkel törték meg aka­raterejét) ma már valóságos de­­liriumban van. Amikor legutóbb megengedték, hogy édesanyja meglátogassa börtönében, nem tudta, hogy mi történt vele és azt kérdezte, hogy mikor lesz a tárgyalása. * * * Amikor 1945-ben Serédi her­cegprímás váratlanul meghalt, Magyarország fele már orosz megszállás alatt volt. (Akkor még sokan voltak, akik azt mondták: “jönnek a felszabadí­tók”...) A temetésen a magyar püspöki karnak csak egy része vehetett részt. Az apostoli nun­­cius Grősz kalocsai érsek volt, aki az összeült püspöki karnak kijelentette, hogy e nehéz idők­ben csak Mindszenty püspök le­het a hercegprímás s ezért ő le­mond elsőbbségi jogáról. Egy­ben vállalta, hogy ő elmegy a dunántulra és kikéri az ottani püspökök belegyezését is. Miu­tán nagy nehézségek árán vé­gigjárta a dunántúli püspöksé­geket és megkapta a beleegyezé­seket, felkereste a Bodajkon tartózkodó Mindszentyt s közöl­te vele a püspöki kar kívánsá­gát. Mindszenty nem akarta el­fogadni a hercegprimási széket. A tárgyalások éjjel 2 óráig tar­tottak. Végre abban egyeztek meg, hogy Mindszenty reggel ad választ. Ezután elment kápolná­jába, ahol reggelig imádkozott. A kápolnából visszatérve a reá várakozó Gröss érseknek szósze­­rint a következőket mondotta: “HA AZ ISTEN ÁLDOZAT­NAK SZÁNT EGYHÁZA­MÉRT ÉS HAZÁMÉRT, AK­KOR ELFOGADOM A PRIMÁ­­SI SZÉKET.” így lett Mindszenty József Magyarország mártir-herceg­­primása, aki már akkor, előre tudta, hogy önmagát és életét kell feláldoznia hazájáért és az egyházáért... “A munkások hazája” Mint megírtuk, Nyáradi Mik­lós, volt magyar pénzügyminisz­ter, aki néhány hét előtt érke­zett az Egyesült Államokba, a Saturday Evening Postban cik­ket ir, amelyben súlyos gazda­sági leleplezéseket közöl arról, hogyan használja ki a szovjet a csatlós államokat. E cikk egy részletében ir a csepeli munkások sztrájkjá­ról is. Rákosi Mátyás megjelent testőreivel Csepelen és beszédet tartott a sztrájkolókhoz. Min­den kertelés nélkül tudomásuk­ra adta: “Aki öt perc alatt nem tér vissza a munkájába, azt az ál­lamvédelmi rg^dőrség őrizetbe veszi.” így fest belülről a “munkások hazája.” Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapot! Magyar Testvér Saját jól felfogott .érdeked­ben tartsd távol magad kom­munista lapokban hirdetett piknikektől, népünnepélyek­től és összejövetelektől! Egy­szer még hálás leszel nekünk ezért, hogy erre jóelőre fi­gyelmeztettünk ! A Fehér Ház átépítése A Fehér Ház sorsa erősen ké­tes ezekben a napokban. Mint is­meretes, az elnök jelenleg nem lakik a Fehér Házban, amely ja­vítás alatt áll, mert öreg, roska­tag falai életveszélyt jelentenek. Az átépítés költségei több mint 5 millió dollárt tesznek ki és egy hattagú bizottságot nevezett ki a kongresszus, amelynek felelős­sége az építés feletti döntés. Ez a hattagú bizottság most tartja ülését, de nem tud dön­tésre jutni. Szó lehet arról, hogy az egész épületet lebontják és újraépítik. Egy másik lehetőség az, hogy a külső falakat meg­tartják és a belső részt építik újjá. De van’egy olyan felfogás is, hogy az elnök részére egy külön házat keresnek lakás cél­jaira és a Fehér Házban csak hivatalos fogadtatásokat tarta­nak. A bizottság nem akar elha­markodott határozatot hozni, mert — mondják — a döntés a következő száz évre szól és azon­kívül nemcsak gyakorlati szem­pontokat kell figyelembe venni, hanem a hagyomány szempont­ját is. Hawaiiban is nyomoznak... A hawaii rakodósztrájk ügyé­ben a kongresszus Amerika-elle­­nes bizottsága is akcióba lépett. Közlést ’adott ki, hogy nyomo­zást indít annak megállapításá­ra, mi közük volt a sztrájkhoz a unióban befészkelődött kommu­nistáknak. Az Atlanti Szövet” ség elfogadását kéri V a n d enberg republikánus szenátor egy hatásos beszédében kérte a szenátust az Atlanti Szövetség ratifikálására, amely “a legjobb eszköz a háború elke­rülésére.” Nyugatra menekült magyarok dala... VISSZAMEGYÜNK Irta: Segesdy László Ezernyi sebből vérző ország, Most véres, könnyes sápadt orcád, Mert feldúlt falvaid határát Részeg muszkák tiporva járják. Kifosztva áll a házunk, kertünk, Űzött, bujdosó árvák lettünk, De minden szentre esküszünk: Visszamegyünk, visszamegyünk! Elűzhetnek a városunkból, Kis utcáinkból, otthonunkból, Elrabolhatják mindenünket, A testvérünket, gyermekünket. — Hajtsanak tankkal, géppuskával, Szögesostorral, kancsukával, — Az Úristen ott lesz velünk... Visszamegyünk, visszamegyünk! Lerombolhatják várainkat, A tűzhelyünket, házainkat, Felégethetnek minden zugot, Hol egykor harci nótánk zúgott. —■ A pokol kínja ránk szakadhat, És könnyünk tengerré dagadhat: A sorssal bírókra kelünk, Visszamegyünk, visszamegyünk! Hiába jönnek, mint a sáskák, Hogy sírunkat otthon megássák, Hiába űznek, té-pnek', vernek, Italunkba mérget kevernek. Hiába golyó, tűz, bitófa, Mi ott élünk ezer év óta, S ha elűznek is, esküszünk, Visszamegyünk, visszamegyünk! Visszamegyünk, mert hiv a földünk, Minden szivünkhöz nőtt göröngyünk, Hiv az alföld, a gém kutágas, Szerelmes szóval hiv a nádas, — A muskátlis ablakok hívnak, A bércek hivó nótát sírnak, És Erdély népe int nekünk, — V is számé gyünk, visszamegyünk ! A falu, város, minden utca — Titkolja bár, de mégis tudja, Folyók, patakok egyre zúgják, I Kopott cigányok sírva húzzák, Hogy nem marad igy, nem maradhat, Magyarnak magja nem szakadhat S egyszer még nagy csodát teszünk: Visszamegyünk, visszamegyünk! Kellemetlen incidens a berlini “hideg fronton” A múlt háború egyik érde­kes epizódja volt az amerikai (Folyt, a 4-ik oldalon) Lehet, hogy koldus tarisznyával, Csak egy ásóval és kapával, Fegyvertelen puszta ököllel, De elszántan és tiz körömmel, S ahol apáink vére folyt, — Vesszavesszük a drága hont. Földönfutók mi nem leszünk... Visszamegyünk, visszamegyünk! MASOK ÍRJAK * * • ERRE Jó LENNE FIGYELNI! A National Maritime Union (hajósok szakszervezete) kebe­lében csaták dúlnak, mert ki a­­karnak zárni minden kommu­nistát a unióból. S érdekes, hogy nem is azon vitáznak, vájjon a kommunistákat kidobják-e ma­guk közül a munkások, csak az alapszabály megfogalmazása ad okot a vitára, mert nem akar­ják, hogy ezen a címen az “el­lenzéket” ki lehessen törülni. Csak egy esztendővel ezelőtt is minden liberális amerikai pol­gár (s közöttük a mi újságunk) késhegyig menő harcot folyta­tott volna minden ilyen javaslat ellen, mert minden tisztességes ember úgy tartotta, hogy egy a­­merikai polgár politikai felfo­gásának nincs' semmi köze a munkához. Történt azonban valami az utolsó néhány hónapban, ami e­­rősen megváltoztatta az embe­rek véleményét erről a kérdésről s ma már nem háborodik fel Segélykérő levél Indokmából A közelmúlt napokban az a­­lábbi levél érkezett lelkészi hi­­vatlunkhoz: Kelt Caolang, Indokina, 1949 május 10. Mélyen tisztelt Füg­­getle nReformátus Egyház veze­tőségének. Hittestvéri szeretet­tel és bizalommal fordul két testvér, akiket a balsors szeret­teitől távol Indokinába sodort, önökhöz, mint hittestvérekhez, hogy a lehetőségekhez mérten valami anyagi adománnyal eny­hítsék sorsüldözöttségünk kál­váriáját. — Fiatalon, engem 17 és -az öcsémet 16 éves fejjel a sors keze belesodort a második világháborúba, majd később francia hadifogsággal pecsétel­te meg az életünket. A fogság szenvedéseiben teljesen megtör­ve, a franciák ismét tévútra ve­zetve ifjú fejünket, az idegen lé­gióba csempésztek és most az ő sátáni karmaik között viseljük az élet szörnyű ostorát ifjúi gyenge vállainkon. — Bízunk benne, hogy hittestvéreink meg­értik és átértik e ké tifjui lélek­nek az elkeseredett harcát a sorssal és tehetségükhöz képest csekély adománnyal megköny­­nyitik elviselni az élet kereszt­jét. Kálvinista üdvözlettel a megértés reményében.” (A két testvér aláírása és cime, amit biztonságuk érdekében nem közlünk.) A hozzánk immár nem Ma­gyarországról, hanem Magyar­­országról menekültektől jövő kérő levelek közül ezt különösen megrenditőnek tartjuk. Elzsib­basztó tükre ez a szétszórt ma­gyar életnek. Indokínában a franciaák harcban állanak a függetlenségre törekvő benn­szülöttekkel. A harctér az or­szágnak fehér ember számára pokolszámba menő mocsaras ős? erdejei. A franciák hazájukat vesztett, sorskivetett embereket használnak, vas fegyelem alatt, ezekre a gyarmatmentő harcok­ra. És a magyar róna fiaiból is vannak ezek között az élő halál­ra kárhoztatottak között! Kihez forduljunk, hogy rajtuk segít­hessünk? Az amerikai magyar segély­akció még él. Magyarországra nem küld segélyt, mióta a kül­dött segély kiosztását a saját embere nem ellenőrizheti Buda­pesten. Ellenben a rendelkezésé­re álló szerény eszközökhöz ké­pest segélyezi az ősi földről sa­ját hibájukon kívül kiszorította­kat, mint amilyen a fentebb kö­senki, ha egy munkásszervezet a kommunistákat a tagok közül kizárja. Sőt ellenkezőleg, feltét­lenül követőkre fog ez a szerve­zet találni. S előbb-utóbb követni fogja a példát az amerikai munkáss?er­­vezet, különösen kénytelen lesz azt követni minden olyan mun­kás-szervezet, amelynek tagjai fontos iparágakban dolgoznak. Mikor a kommunisták hivata­losan bejelentették, hogy árulói a hazáiknak, hogy az amerikai kommunisták egy esetleges há­ború esetén az ellenséget támo­gatnák, akkor elvesztették a jo­gukat arra, hogy olyan ipará­gakban dolgozhassanak, ame­lyek fontosak, s amelyekben szabadon szabotálhatnának. Melyik hadviselő állam kor­mánya lenne őrült, hogy ellensé­ges katonákat engedjen be a fontos iparokba, akik előre beje­lentik, hogy ők az illető nemzet ellen kívánnak harcolni? Moszkvának tetszett azzal fe­nyegetni a nyugati világot, hogy háború esetén az áruló ötödik hadsereg csatlakozni fog egy el­lenséges hadviselő félhez, s nem törődött vele, hogy amiatt eset­leg százezrek, talán milliók es­nek ki a különböző országokban a munkából. Nem törődött azzal sem, hogy pontosan Moszkva elvakult a­­lattvalóit fogja ez a sors érni, mert hiszen a kommunista poli­tika épen azt kívánja, hogy nyo­mor, éhség, elkeseredettség le­gyen minden szabad országban. A kommunistáknak a mun­kás-szervezetekből, tehát ezzel együtt a munkából való kizárása sorozatos nyugtalanságot és sok keserű vitát fog okozni, de szük­­ségszerüleg végre fogják azt hajtani, mert azt követeli a nem­zet biztonsága. Azoknak a magyaroknak, a­­kik beszédültek a vörös ingo­ványba, nagyon jó lesz meggon­dolni, hogy hajlandók lesznek-e családjaikkal együtt a munkát­­lanság és kenyértelenség márti­­romságát vállalni. Ha nem a­­karják azt tenni, akkor jó lesz menekülniük abból a bandából, amely szemérmetlen nyíltsággal jelentette be, hogy árulók ebben a hazában, s hogy háború esetén az ellenséghez pártolnak. {Magyar Bányászlap) zölt levél két testvér gyermek­ember Írója is. Mi, független magyar reformátusok sokat nem igen tehetünk se ezért a két testvérért, se a megszámlálha­tatlan többi sorsüldözöttért. Ha Isten éltet bennünket, junius 17- ikén, vasárnap, egy külső per­selyt kérünk a számukra. A be­jövő összeget a levéllel együtt beküld j ük a segélyakcióhoz, hogy lehetőleg megtoldva továb­bítsa a kényszer alatt francia gyarmatot védő két szerencsét­len magyar ifjúnak. Jó volna, ha mások is maguk­hoz címzettnek éreznék a két testvér levelét és erre a célra szintén küldenének valamelyes adományt a segélyakcióhoz. És érdemes volna róla gondolkozni, hogy a változott körülményekre tekintettel nem jó volna-é a se­gélyakció perth amboyi osztá­lyát feleleveníteni és ha szeré­nyen is, de jó lélekkel, kivenni részünket azoknak segítéséből, akiknek nyomorúságát a honta­lanná, hazátlanná levés is sú­lyosbítja. A segélyakció uj cime ez: The American Hungarian Relief, Inc. 246 Fifth Avenue, Room 509, (at 28th Street), New York 1. N. Y. Dr, Vincze Károly

Next

/
Thumbnails
Contents