Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1949-09-22 / 38. szám

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 38. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY THURSDAY 1949. SZEPTEMBER 22. Meg lehetett volna akadályoz­ni a Noronic hajó utasainak katasztrófáját Noronic minden kényelem­mel berendezett kiránduló ha­jó volt, mely az Ontario tó biztonságos vizén adott kelle­mes nyári pihenést az arra vágyó sok száz amerikai és kanadai polgárnak. Azonban a 6950 tonnás hajó, mit 36 évvel ezelőtt épitettek, nem volt olyan biztonságos, mint a kisebbfajta tengerhez hason­ló nagyságú Ontario tó vize. A múlt szombaton hajnalban tűz támadt a hajón, melynek 511 utasából közel 200-an szörnyű tüzhalált haltak és 110-en kórházi kezelést igény­lő súlyos égési sebeket szen­vedtek. Szombaton este indult ovlna el a hajó Torontóból Clevelandba és Detroitba, hogy az idény utolsó kirán­duló útját megtegye. Ezt az utolsó utat már nem tette meg a hajó, sem annak sze­rencsétlen utasai, kik közül 95-nek még a maradványait sem találták meg a belül tel­jesen kiégett hajón. A kikötő­ben volt még a hajó, mikor a tűz kiütött. Azonban szeren­csétlenségre a tűz a hajónak azon az oldalán kezdődött, mely a part mellett volt és igy a tűz megakadályozta, hogy az utasok a part felé menekül­hessenek, mert igen rövid időn belül a hajónak ez az ol­dala egy lángban állt. Mint minden nagy kataszt­rófánál, úgy most is felvető­dik a kérdés, hogy vájjon nem lehetett volna-e a katasztró­fának ily nagymérvű kiszéle­sedését megakadályozni ? A válasz feltétlenül az, hogy — < igen, mert a repülőgépet kivz­­ve, minden közüzemű közleke­dési eszközön az emberileg e­­lőrelátható veszedelem elhá­rítható, ha szigorúan betart­ják az elővigyázati rendsza­bályokat. Mindenesetre a No­ronic már elég öreg hajó volt és-az ezután építendő hajókon jobban fognak vigyázni arra, hogy tűz esetén az utasok ne kerüljenek olyan csapdába, mint a milyenbe a Noronic szerencsétlen utasai kerültek. A múlt nagyobb hajó­­katasztrófái Szárazföldön belül lévő vi­zeken az Észak-Amerikai kon­tinensen csak két hajó ka­tasztrófa követelt nagyobb ember áldozatot, mint a No­ronic hajóé. 1904-ben a Ge­neral Slocum hajón, amint az HALLGASSA a ‘Voice of America’ (Amerika Hangja) magyar nyelvű rádió programot NAPONTA délután 3:00-tól 3:30-ig s 4:30-tól 4:45-ig (E.S.T.) Rövid hullámú (short wave) leadás. 19.25 ke. — 31 Meter A világ minden részében hall­gatják ezt a leadást magyar testvéreink. Az “Igazság Hangja” ez. Hallgassa meg! az East Riveren jött lefelé New Yorkba, tűz ütött ki, amelyben 1021 személy pusz­tult el. A másik nagy kataszt­rófa 1915-ben történt, amikor az Easland hajó a Chicago fo­lyón felfordult és a rajta lé­­vőek közül 812 belefultak a folyóba. A legnagyobb béke­beli tengeri katasztrófa a White Star Line Titanic ha­jójának elsülyedése volt 1912- ben, amikor az akkori idők legnagyobb hajója Ameriká­ba vezető első útja alkalmá­val jéghegybe ütközött és el­­sülyedt, — 1517 életet vive magával a hullámsirba. Az újabb idők egy másik nagy katasztrófája, melyben egy hajó is szerepelt, 1947-ben történt, amikor a Grandcamp francia teherhajó, mely rob­banó anyagból álló rakomány nyal volt tele, a Texas City-i kikötőben felrobbant és a ha­jón lévő személyzeten kívül a városi lakosságból is össze­sen 468 személyt ölt meg és több mint 2000-et megsebesí­tett. A háború ualatt termé­szetesen rengeteg ember pusztult el a tengereken. A legszomorubb rekord az első világháborúból, amikor a francia - Provence csatahajó 1916-ban a Földközi tengeren elsülyedt a rajta lévő mintegy 3200 tengerésszel. Hasonló­képen az első világháború a­­latt sülyesztették el á néme­tek az angol Lusitania hajót, melynek elsülyedése nemcsak 1198 életbe került, de egy­szersmind közvetve okozója volt annak is, hogy az Egye­sült Államok hadi állapotba került Németországgal. • Nincs értelme olyan rekordok javításának, miknek nincs gyakorlati értékük Az emberiség története te­le van katasztrófákkal, mik igen sok esetben elkerülhe­tetlenek voltak. Azonban an­nak igazán nincs értelme, hogy az ember saját maga ke­resse a bajt. Pedig ilyenek is vannak bőven és ezek között nem utolsó helyett foglalnak el az úgynevezett rekord-javi­­tók. Különösen a gyakorlati értékkel nem biró rekordok javítása iránti kísérlet nem­­csa khiábavaló áldozat de e­­gyenesen balgaság. Ezt követ­te el két szerencsétlen olasz repülő, akik egy kis egy-moto­­ros gépen nekiindultak, hogy Írországból Amerikába repül­jenek. Már csak 500 mérföld­­nyire voltak Amerikától, ami­kor a legutóbbi rádió értesí­tést küldték és minden úgy látszott, hogy a múlt szombat reggelre megérkeznek New Yorkba, — azonban 48 órá­­vla később sem érkeztek meg s valószínűnek látszik, hogy most már sohasem fognak megérkezni, noha kutatásuk­ra vág két tucat repülőgép száldogál az Óceán végtelen színe felett és a coastguard hajók is segítségükre siettek. Mi értelme volt ezeknek a repülőknek életüket kockáz­tatni és valószínűleg áldozni is, arra csak az egyéni hiúsá­got lehet válaszképen felhoz­ni. Emberek mindent elkövet­nek, hogy különbnek látsza­­(Folyt, a 6-ik oldalon) Péter Gábor úgy pusztult el, ahogy megérdemelte! A Budapesti látogatásból visz­­szaérkezett amerikai magyarok megerősítik azt a hirt, hogy Pé­ter Gábor, az egykori miskolci szabósegédből lett “altábor­nagy,” az Andrássy-ut 60 alatti politikai rendőrség véreskezü főhóhéra, nem él többé. Noha a budapesti kommunista sajtó nem közölte a halálhírét, Buda­pesten köztudomású tényként van elterjedve, hogy Péter Gá­bor többé nincs az élők sorában. Megtakarított egy szörnyen megérdemelt ítéletet az eljöven­dő szabad Magyarország füg­getlen bíróságának... Megölték-e, vagy öngyilkos lett, ezt nem tudják Budapes­ten pontosan az emberek. Bucsuvacsora Rév. Kinda Sándor tiszteletére Mint már megírtuk, Rév. Kinda Sándor, a Perth Amboy-i Magyar Baptista gyülekezet, a Temple Baptist Church lelki­­pásztora október elsejétől kezd­ve országos missziós munkát vállalt s végleg elhagyja Perth Amboyt, ahol hét évig szolgálta egyházát. A perth amboyi Temple Bap­tista Egyház most szombaton, szeptember 24-én este 6 órai kez­dettel bucsuvacsorát rendez a távozó lelkipásztor és családja tiszteletére. A vacsorára számos meghívót küldtek ki, nemcsak az egyház és a szomszédos egy­házak tagjainak, de más egyházi és világi vendégeknek is. (Hely: Pfeiffer Blvd. & Krochmally Ave., a Housinggal átellenben.) Rév. Kinda uj munkaköre ki­hat az egész ország területére, valamennyi magyar baptista egyház körzetébe. Mint a Ma­gyar Baptista Szövetség által megválasztott missziós prédiká­tor és szervező, felkeresi az ösz­­szes gyülekezeteket. Bizonyos, hogy nem csekély feladat elé néz. Az elmúlt hét év alatt Rév. Kinda valósággal csodákat mü­veit kicsiny, de lelkes amboyi gyülekezetében. Közel százezer dollár fordult meg az egyház pénztárában s á város Budapest nevű negyedében egy gyönyörű uj vöröstégla templomépület karcsú tornya nyúlik az ég felé, büszkén hirdetve a lankadatlan, szorgalmas egyházi munka, az összetartás, a hit, az akarat és áldozatkészség szép eredményét, Isten dicsőségére. Rév. Kinda Sándor aranybetükkel irta be nevét amboyi egyháza történe­tébe! A becsületes, odaadó lel­­kipászori munkának példaképet állított! Körünkből való távozását mi is veszteségnek tekintjük az amboyi és környéki magyarság­ra nézve, mert egy olyan ember megy el közülünk, aki általános magyar ügyekben is elölj árt, ve­lünk volt, mindig kész segítőtár­sa volt itt azoknak, ,akik közös magyar ügyekben való munkál­kodásra áldozatkészen összefog­ták. Reméljük, hogy a helyét maj­dan betöltő uj lelkészben is ilyen szerű magyar testvért nyerünk! Újabb DP menekül­tek érkezése Hétfőn, szept. 19-én ismét be­érkezett egy úgynevezett DP hajó New York kikötőjébe, ame­lyen most már közel 200 magyar testvérünk is volt. A hétfőn érkezett menekültek között volt Vincze András nyu­galmazott magyar altábornagy is feleségével, kiknek ki jövetelét Nt. Dr. Vincze Károly, a Füg­getlen Magyar Református Egy ház főesperese szponszorolta, hajlékot, munkát, pedig Mike László és neje Flemington-i kedves honfitársaink adnak ne­kik. A hajónál Dr. Vincze és a nagytiszteletü asszony várták a négy és fél évi németországi hontalanság után Amerika sza­bad földjére lépő, sokat nélkülö­zött idősebb házaspárt. A paró­kián meginterjuoltuk az egyko­ri magyar tábonok urat, aki el­mondotta, hogy 1938-ban, altá­­bornagyi ranggal vonult nyuga­lomba, politikával sohasem fog­lalkozott, a háborút Magyaror­szágon élték át s aztán ők is nyugatra menekültek. Az ame­rikai zónában levő DP táborok­ban éltek, s a volt magasrangu katonatiszt évekig halászattal és erdei famunkával foglalkozott, hogy megkéí'*!®! kettőjük min­dennapi kenyerét... Bár arány­lag gyorsan tették meg a tenge­ri utat, 8 nap alatt, mindkettő­jüket megviselte a hajóút, de hálával, örömmel, bizalommal, reménykedéssel van tele szivük Amerika gazdaságának, nagy­szerűségének láttán..*. És főleg: a magyar testvérek feléjük nyújtott segítő kezének meleg szorítása után... Szeretettel köszöntj ük őket, annyi más menekült magyar testvértinkkeLágyütt s biztatás­képen csak" annyit mondunk é helyről is: ne csüggedjenek a kezdeti nehézségek és átmeneti idő alatt, mert Amerikában ed­dig még minden becsületes gon­dolkozása dolgozni, harcolni kész bevándorló - előbb-utóbb megtalálta a maga megérdemelt helyét...! Nyugtával dicsérd a napot, Előfizetési nyugtával—a lapotl Az acélsztrájk küszöbén Truman elnök azt kívánja, hogy az acélgyárak és az unió közötti “fegyverszünetet” hosz­­szabbitsák meg, miután ezideig nem sikerült megegyezést létre­hozni és a kormány tanácsadói sem készültek el jelentésükkel. Az őszi kereskedelmi forgalom megélékíilt, a gyárak uj rendelé­seket kaptak mondják a gazda­sági szakértők s igy remény van rá, hogy a gyárak vezető is en­gedékenyebbek lesznek a mun­kásság követeléseivel szemben. Összehasonlítás Betiltották a vallás­­tanítást a magyar­­országi iskolákban Szeptember 7-ki jelentés sze­rint a magyarországi szovjet­csatlós kormány, utalással az uj kommunista alkotmányra, be­tiltotta az iskolai vallásoktatást és megteszi - az előkészületeket az állam és az egyház teljes szétválasztására, amit szintén a parancsuralmi módszerü válasz­tásokkal felkényszeritett alkot­mány alapján akarnak végre­hajtani. Egyleti jubileum Woodbridgen A Woodbridgei Magyar Re­formátus Egyház Templomse­­gélyző Nőegylete vasárnap, szeptember 25-én ünnepli fenn­állásának és munkálkodásának 35-ik évfordulóját. Délelőtt 11 órakor hálaadó istentisztelet lesz, melyen Nt. Dr. Kovács Ferenc egyletalapitó lelkipásztor prédikál, délután 1 órai kezdettel pedig az egyház nagytermében ünnepi ebéd" lesz. Az ünnepi alkalomra meghívó körlevelek is mentek ki, amelyet az egyház lelkésze, Nt. Kecske­­méthy László, valamint Busa Andrásné n ő e g y 1 e t i elnök és Sulymos Jánosné jegyző Írtak alá. Minden magyar testvért szeretettel hívnak és várnak erre a jubileumi ünnepi ebédre, amely újabb alkalom arra, hogy felekezeti és minden más szét­­tagozódáson felülemelkedve ta­nú jelét adjuk magyar testvéri együttérzésünknek! Egy norvég közgazdász ösz­­szahasonlitja az amerikai és szovjetmunkás béreit, mégpedig nem pénzben, hanem vásárlóerő­ben. Egy amerikai munkás 5 percnyi munkával vásárol egy kenyerét, egy szovjet két óraival. Egy öltöny ruha Amerikában 25 munkaóra, a szovjetben két hónap. Egy font marhahúst fél óra alatt keres meg az amerikai munkás, az orosz pedig egy nap alatt. • 11. ' \ Hitler utálta a német népet Megtalálták Hitler és Göbbels titkos feljegyzéseit és ezekből el­képesztő kép került az olvasók, de főleg a német nép elé. Hitler, aki osztrák volt, mélyen lenézte a németeket. “Birka fajta”, mondotta Hit­ler, “csordanép, amely nem méltó nagy eszmékre. De nekem nincs más választásom és velük, általuk vagyok kénytelen meg­valósítani terveimet.” Jellemző, Írja a N. Y. Times­­ben Amerika egyik legkiválóbb Hitler szakértője, H. R. Trevor- Roper, hogy Hitler sohasem ke­veredett a nép közé, még győzel­mei idején sem. Kihasználta ő­­ket a maga céljaira és amikor elvesztette a háborút, azt kíván­ta, hogy az egész németség “hal­jon hősi halált.” Amikor a né­met nép erre nem volt hajlandó, Hitler azt üvöltötte vezérkará­nak a berlini bunkerben, hogy “megérdemli ezt a csürhe, hogy eltűnjön a föld színéről.” Vissza az óra­mutatót ! AZ AMERIKAI MAGYAR ÉLET “SZENTHÁROMSÁGA” Borshy Kerekes György, az Amerikai Magyar Református Egyesület főtitkára, az Amerikai Magyar Segélyakció végrehajtó­bizottságának elnöke huszonötéves amerikai magyar közéleti mun­kássága tapasztalatait sürüsitette össze “Meddig élünk” cimü cikkében, amit egy középnyugati hetilap negyedszázados évfordu­lója alkalmával irt s amit legutóbb vezető helyen közölt a “Test­vériség” cimü hetilap. Az amerikai magyar élet “szentháromságával,” az egyházzal, az egylettel és a sajtóval foglalkozik ez a sok tekintetben fájdal­masan őszinte, de végeredményben bizakodással telitett cikk. “Az öntudatos magyarságnak támogatni kell mind a hármat,” hangoz­tatja Borshy Kerekes György, aki megmagyarázza, hogy közös­ségi életünk három fentartó oszlopa közül a sajtó van a legmegvi­­seltebb állapotban. “Ennek egyszerű oka abban található,” — Írja — “hogy utánpótlása kizárólag a nyelvi területre van utalva és — sajnos — éppen a nyelv az, amely leghamarabb elferdül a szánkon. Jelentősen ezen csak egy nagyobb, bevándorlási hullám segíthetne, amire viszont nem sok eshetőség van ma már. Mindezek ellenére is, a magyar sajtó életét illetőleg sem tartozom a boru-látók közé. Amig első és régebbi születésű második nemzedékbeli magyarsá­gunk van, addig magyar sajtónk is lesz. Azután pedig nem lesz már az sem, aki magyar lapot egyáltalán akarjon, vagy tudjon is Írni. Hogy pedig ez az állapot minél későbben következzen be, ez éppen úgy érdeke az egyházaknak, mint az egyleteknek és a mai sajtónak. Fel kell tehát az egymásra utaltságunkat ismernünk az eddiginél fokozottabb mértékben és nemzetiségbeli hagyománya­inknak épségben tartása és becsületes szolgálatán keresztül hosz­­szabbitani meg életünket. Mint közösség, mint amerikai magyar­ság.” Mélyenszántó figyelmeztetést tartalmaznak Borshy Kerekes György szavai, figyelmeztetést az amerikai magyar közösségi élet három fentartó oszlopa, az egyházak, egyletek é.s a sajtó felé, hogy egymásra vannak utalva s ma még fokozottabb mértékben, mint valaha is. Meg kell szivlelniök ezt a figyelmeztetést azoknak az amerikai magyar egyházaknak is, amelyek már több angol-nyelvű istentiszteletet tartanak, mint magyart s azoknak az amerikai magyar egyleteknek is, amelyek hivatalos nyelvnek csak az angolt használják. Mert igen nagy tévedésben volnának azok az egyházi és egyleti vezetők, akik azt hiszik, hogy az angol nyelv egyre foko­zódó használata szükségtelenné teszi a számukra a magyar nyelvű sajtó támogatását. Az amerikai magyarság öntudata az a fő erő­forrás, mely ezeket az intézményeket táplálja és ezt az öntudatot elsősorban is az amerikai magyar-nyelvű sajtó tartja életben. “Közösségi életünket s abban magyar sajtónkat csak saját közö­nyünk ölheti meg,” — írja Borshy Kerekes György. A közöny ellen harcol az amerikai magyarságnak ez a kiváló vezető férfia s reméljük, hogy cikke sok amerikai magyarnak a lelkiismeretét fogja felrázni. LEDÖNTÖTTEK WASHINGTON SZOBRÁT BUDAPESTEN Erzsébet királynő szobrát is eltávolitották. — -i Folyik a háborús uszítás A nyári időszámításnak szep­tember 24-én vége lesz. Szom­baton este az óramutatót egy órával vigyük vissza s igy visz­­szakapjuk azt az egy órai időt, amit a tavasszal elvettünk ma­gunktól. PÁRTOLJA lapunk hir­detőit, mert akik a Híra­dóban hirdetnek őszinte nagyrabecsülői az itteni magyarságnak! Budapesti jelentés szerint a magyar sajtóban és népgyiilése­­ken tomboló Amerika-ellenes gyűlölettől felbátorítva, a kom­munisták ledöntötték George Washingtonnak az amerikai ma­gyarság adakozásából emelt Stefánia-uti szobrát. (Ez az a mell-szobor, amelyik­ről a magyar Roosevelt-bélye­­gekkel üzérkedni és kommunis­ta propagandázni két év előtt Amerikába jött Udvarhelyi ne­vű akkori magyar postavezér­igazgató azt mondta itt, hogy: “Kevesen tudják amerikai ma­gyarok közül azt, hogy Budapes­ten, a városligetben Washing­tonnak lovasszobra áll...” Erről a helyről megüzentük akkor a vörös propagandistának, 'hogy bár csak mell-szobor, és nem lo­vasszobor az, de igenis tudnak itt róla annál is inkább, mert a­­merikai magyarok emelték. Ér­dekes, hogy akkor még Wash­ington szobrával kérkedtek e­­gyes álmagyarok, most pedig le­döntik ugyanazt... Szerk.) Erzsébet királynő szobrát, a­­mely az Eskü-téren volt, szintén eltávolították. A főváros taná­csa intézkedett igy, amelynek az uj kommunista polgármester, Pongrácz Kálmán diktál. t (Erzsébet királynő, Ferenc József felesége, a magyar nép őszinte barátja volt, aki megis­merte és megszerette a magya­rokat és akit — amikor egy gyilkos tőre kioltotta életét, — az egész magyar nemzet osztat­lan részvéte gyászolt és siratott. Emlékét ma is hálás kegyelettel őrzi szivében a magyar nép, a­­melynek árulói most még a szob­rát is eltávolítják. — Szerk.) Budapesten és a vidéken kép­telen háborús uszítás folyik Ti­to ellen és elképesztő hazugsá­gokat közöl a magyar sajtó az a­­merikai eseményekkel kapcso­latban. A hamisítások és rágal­mak özönét cáfolni tilos és aki abba a gyanúba keveredik, hogy az “Amerika hangja” rádióadá­sát hallgatja, az nemcsak állását veszti el, de börtönbe is kerül. TÖRTÉNT VALAMI CSALÁDJÁBAN? aminek hírét nyilvánosságra szeretné hozni? Ha igen, kö­zölje velünk a hirt és mi szí­vesen közreadjuk lapunkban.

Next

/
Thumbnails
Contents