Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)
1949-12-29 / 52. szám
VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 52. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY A hires magyar vendégszeretet ma már csajt a múltnak emléke Talán sehol a világon jobban nem becsülték meg az idegent, mint Magyarországon. Aki a régi Budapest uccáin idegen nyelven beszélt, különösen ha franciául vagy angolul, arra a benszülött pestiek önkéntelenül is olyan megkülönböztető tisztelettel tekintettek. Minden magyar boldognak látszott, ha valami kis szivességet tehetett, vagy útbaigazítást adhatott ezeknek a vendégeknek. Igen, mertmint mindenki úgy érezte, mintha saját vendégei lettek volna ezek a messze Nyugatról vagy még inkább az Óceán másik oldaláról jött idegenek, kik elragadtatással meséltek odahaza barátaiknak a magyar nép páratlan vendégszeretetéről. Ez azonban ma már mind a múlté. Szép emlék volt ez, mert egy nép karakterének gavalléros megnyilvánulását jelentette. De annál kellemetlenebb, sőt fájóbb, hogy'mikép kezelik az idegeneket a múlt hagyományaival minden téren szakított mai Magyarországban, a mi szegény szerencsétlen szülőhazánkban. Ma már nem vendég az idegen, hanem kém, vagy legalább is kém-gyanus. Szinte lehetetlen, hogy a magyar ember jellegzetes lelki tulajdonságát, a vendégszeretetet olyan rövid idő alatt és anynyira gyökeresen meg lehetett volna változtatni. Csak a külső és ellenállhatatlan nyomásnak engedelmeskedve történhetett meg az inzultusoknak a sorozata, ami az idegeneket az utóbbi időkben Magyarországon érte. A múlt novemberben az International Telegraph and Telephone Companynak magyarországi vezérképviselőjét, Robert Vogeler amerikai állampolgárt és e társaságnak egy másik főtisztviselőjét, Edgar Sanders angol állampolgárt. A múlt héten hasonlókép kémkedés gyanúja miatt letartóztatták I. Jacobsont, a Joint Distribution nevii amerikai jótékony szervezet budapesti igazgatóját, ki szintén amerikai állampolgár. Megtorlással élnék a nyugati demokráciák a magyar kormánynak idegenüldöző politikájával szemben Miután a magyar kormány sem az Egyesült Államok, sem Anglia külképviseletének erélyes tiltatkozása dacára sem akarta eleinte még csak beisrherni is, hogy ezeket a tekintélyes idegen állampolgárokat letartóztatta, majd mikor ezeknek letartóztatását tovább titkolni nem lehetett, nem engedte meg, hogy a letartóztatottakkal a saját országuk konzulai érintkezésbe léphessenek, azért Anglia félbeszakította a Magyarországgal folytatott kereskedelmi tárgyalásokat, az Egyesült Államok pedig megtiltotta, hogy polgárai Magyarországra mehessenek. Ebben a bonyolult és kavargó világhelyzetben ezek az incidensek alap j ában véve apró kis események, azonban félreismerhetetlen szimptomái annak a nagy betegségnek, egy lázas háborús állapotnak, mely az egész emberiséget végveszedelembe sodorhatja. Azt szokták régen mondani, hogy akinek vagyont és hatalmat adott az Isten, annak eszet is ajott hozzá. Ebben sok az igazság, azonban a sorrend tekintetében egy iks eltérés lehet. U- gyanis ész kell ahhoz, hogy valaki vagyont és hatalmat szerezhessen, — de kétséges, hogy a vagyon és hatalom megszerzése után is megmarad-e mindig az ész? Ugyanis ha látjuk, hogy napról napra jobban mélyül a szakadék, mely a legridegebb diktatúra alatt álló Oroszországot és csatlós államait elválasztja a demokratikus nyugati, országok népeitől, akkor ennek okát csakis a vezetők esztelen politikájában tudjuk megtalálni. Demokráciákban az esztelen vezetőket a népek a szabad választó joguk gyakorlása utján mindig elmozdíthatják. Ennek következtében szinte lehetetlen, hogy egész nemzetek tökéletesen elveszítsék józanságukat és ha ideigóráig elragadtatják is magukat, a többségben a józan ész végül is győzedelmeskedni fog az indulatok hevessége felett. Az emberi szabadság jogokbam nagyobb erő rejlik mint amennyi a diktátorok hatalmában van A diktáturákban a népnek nincs sok szava, — sőt egyáltalában nincs szava, legfeljebb csak szajkó módra ismételhetik azt, amit a diktátorok hallani akarnak. Ha ez nem igy lenne, akkor nem lenne szükség diktáturára. Emberi szabadság szemp ontjából semmiféle d i k t á turaának nincs létjogosultsága, bármilyen osztályra, eszmére vagy színre is támaszkodnak a diktátorok. Ezért veszett el a történelem folyamán móg minden diktátor és el fog veszni ezután is, mert az embernek természetes egyéni joga a szabadság amit tartósan semmiféle diktátura nem nyomhat el, — hatalmasabb minden diktátor hatalmánál. Az igazi demokráciának erőssége éppen abban áll, hogy mindenkinek szabadságát egyformán biztosítja. Az igazi demokráciában egy osztály sem kerekedhet felül a másikon, mert az igazságos emberi társadalomban az osztályok közötti egyensülyt fenn kell (Folyt, a 4-ik oldalon) Orvosi vélemény a fokhagymáról A magyaros konyha egyik nélkülözhetetlen fűszere a fokhagyma. Kevesen tudják, hogy ez a fűszer nemcsak ételizesitésre alkalmas, hanem igen nagyhatású, sokféle betegség ellen használható gyógyszer is. Indiában, Kínában már négyezer évvel ezelőtt ismerték és fogyasztották a fokhagymát. A nagy pestisjárványok idején és a kolerajárványok korszakában az emberek fokhagymát rágtak, mert az volt a hit, hogy ez megmenti őket a pusztító betegségtől. Kiütéses tífusznál és diftériánál is alkalmazták régen ezt a fűszernövényt. Tejjel megfőzve, reggelire elfogyasztva, vizkórság és asztma ellen is sokan használták. Külsőleg is alkalmazták mint gyógyszert a fokhagyma nedvét, főleg ótvar ellen, sokan pedig fogfájás megszüntetésébe, ínyükre helyeztek egy-egy gerezdet. A modern kutatás megerősítette a régi tapasztalatokat és általános elterjedését csak az akadályozza, hogy bármilyen belsőséges alkalmazás esetén is a lehellet kellemetlen illatú lesz. Még injekció után is jelentkezik rövid idő múltán a jellemző fokhagymaszag, amely sokszor még négy napon túl is érezhető. Érdeke viszont, hogyha a hagyma1*-eket győz -■■ ■■■■zoüdán.-.keresztül juttatják a szervezetbe, a kellemetlen illat elmarad. Szénnel szagtalanítható a fokhagyma nedve, ugyanakkor azonban elveszti gyógyhatását. Kipróbálták már a fokhagymát influenza megelőzésére, bélerjedések meggátlására, görcsoldószerként, nikotinmcrgezéseknél. A kísérletek beigazolták, hogy a fokhagyma erősiti az inzulin hatását. — Egyes kutatók tbc alkalmával mint belélegzőszert adagolják a fokhogymalevet és injekcióval is a beteg szervezetébe juttatják. Jó hatásúnak bizonyult szamárhurut ellen. Nyulakon és békasziven végzett kísérletek igazolták, hogy megszünteti az aorta-szükiiletet. Idegnyugtató hatása főleg a gyermekgyógyászatban nyilvánult meg. A fokhagymás belkezelés megbénítja és kipusztitja a bélférgeket. Megállapították, hogy a péppé őrölt fokhagymának a legintenzivebb a hatása. A kutatások most arra irányulnak, hogy a fokhagyma kellemetlen illatának ellenszerét megtalálják és ez esetben a legkülönféléb gyógyszerek fognak készülni ebből a fűszerből, amely gyógynövénnyé lép majd elő. Fellendülés előtt A kormány gazdasági szakértői és elnöki tanácsadói azt jósolják, hogy 1950 “jó év” lesz. Általános fellendülés előtt áll az ország. Az árak nem fognak em^lkedni és nem lesz munkanélküliség. U THURSDAY 1949. DECEMBER 29. “Amerika egyetlen nagy szövetségese » a Vatikán” Az egész írnüvelt világot megsemmisítéssel fenyegtő ázsiai vörös barbarizmussal folytatott óriá.ú küzdelemben az oroszlánrész az Egyesült Államoknak jut. A hideg háború gerinces erej'e az amerikai dollár. Ha az amerikai dollár letenné a fegyvert, az ázsiai vörös barbarizmus akadálytalnul tiporhatná le a világ minden népét. Természetesen Amerikának egész sereg szövetségese is van ebben az egész világ megnyeréséért folytatott, elkeseredett küzdelemben. Tudjuk azonban nagyon jól, hogy ezek a szövetségesek, bár segítségükre szükség van, édes keveset jelentenek önmagukban. A valóság az, hogy Amerikának, a világnak végveszedelemtől való megmentésében egyetlen egy hatalmas és valóban erőt képviselő szövetségese van. Ez a szövetséges pedig nem más, mint a Vatikán. így írja ezt meg, egy a pittsburghi “Post Gazette”-ben megjelent sorozatos Írásban, egy dél karolinai presbiteriánus újságíró, John P. McKnight. A Vatikán, írja ez az amerikai protestáns iró, olyan szövetséges, amelyikre száz százalékig lehet számítani, s amelyik olyan hadsereggel rendelkezik, amilyenbe i - -■ - világon nincs. Amikor a második világháború előtt Pierre Laval, francia miniszterelnök Stalin előtt megemlítette, hogy a Hitler elleni küzdelemben a Vatikánra is lehet és kell számítani, Stalin megvető hangon válaszolt: “A Vatikán? Hány fegyveres hadosztálya van a Vatikánnak?” Stalinnak alkalma lesz meggyőződni arról, hogy a Vatikán hány fegyveres hadosztállyal rendelkezik, ha a hideg háború elég sokáig fog tartani, s esetleg fegyveres háborúba lobban. A Vatikán hadserege 423 millió lelket számlál. S ebből a 423 millió lélekből rengeteg fegyveres hadosztály fog kikerülni akkor, amikor erre szükség lesz. A Vatikán a Sátán világrontó hadakozását látja az ázsiai vörös barbárizmus istentelen ágaskodásában, amellyel szemben minden katholikus hivő kötelességévé teszi azt, hogy azzal mereven szembeforduljon. Érdekes megállapítása ennek a presbiteriánul Írónak, hogy amióta a Vatikán világi hatalmát elveszítette, óriási mértékben megnövekedett lelki hatalma, s ma nagyobb befolyással bir a táborába tartozó hívek felett, mint tizenkilenc évszázados fennállása alatt bármikor is birt. Nem szenved ugyanis semmi kétséget az a tény, hogy világi hatalmának elvesztése óta, a Vatikán olyan óriási méretű bel- és külmissziói tevékenységet fejt ki, amelynek az eredményeit lépten-nyomon lehet látni, l^y azt, amit világi hatalmának Protestáns egység felé Tizennégy vezető protestáns felekezet képviselői gyüléseznek a Connecticut állambeli Greenwich városában és gyülésezésük tárgyát a protestáns egység kérdése képezi. A gyülésező képviselők több mint 15 millió egyháztagot képviselnek s az uj egyház, amely ezek egyesülése következtében létesülne, a “United Church of Christ in America” nevet viselné. Az egyesítési tárgyalásokon résztvesz az Evangelical and Reformed felekezet is, amelyhez nagyszámban tartoznak magyar református gyülekezetek is. (“Magyarság,” Pittsburgh, Pa.) Ez az az egyesülés, amelynek megvalósulása esetére az a bizonyos new yorki lelkész az egyik szenátusi albizottság kihallgatása során eskü alatt tett vallomásában azt az állítólagos “felsőbb” kijelentést idézte, amely a Magyar Egyházkerület eltörlését helyezi kilátásba. És amikor mi, a kongresszusi jegyzőkönyv hivatalos másolatának birtokában ezt szóvá mertük tenni lapjainkban, amikor az eskü alatt tett vallomásnak hitelt adva aggályainkat egy cikkben kifejezésre mertük juttatni, némelyik egyházközség papja es a nép egy részé nem arra. fordult. ';tTii(']\u’ol oY'ÍTUr; veszély fenyegetheti, nem az ellen állt fel, aki ezt a súlyos vallomást tette s a bonyodalmat okozta, hanem reánk dobott követ ... A régi közmondás vált valóra: “Mondj igazat és betörik a fejed!” Szívesen vállaljuk a mártiromság és megkövezettség minden fájdalmát és következményét, csak ne lenne igaza annak, aki azt az állítólagos kijelentést tette! Isten minket úgy segéljen! Azonban az “ügy elintézését” még most sem látjuk férfiasnak s még kevésbbé szerencsésnek két-három szókimondó, hivatását teljesítő magyar hetilapnak lehurrogásával azon néhányak részéről, akik hivatva érezték magukat a beleszólásra, de — úgy látszik — hiányzanak az eszközeik ahhoz, hogy a szoba levegőjét rontó urat kitessékeljék az ajtón. (Aki a levegőt rontotta, továbbra is bent marad, de aki azt merte mondani, hogy nyissanak ablakot, azt mindennek elmondják, lehurrogják, a fejére ütnek.) birtokában nem tudott megten, ni, ma, lelki fegyverek erejére támaszkorva, játszva ki tudja vívni, mert a vallásnál nagyobb hatalom nincsen a világon, s Róma ezt tudja. Eléggé feltűnő dolog az, hogy egy amerikai protestáns iró ilyen megállapításokra jut, azonban a helyzet az, hogy, józan gondolkozás alapján, más megállapításokra jutni ebben a kérdésben nem is lehet. Megnyugvás Sokat zúgolódtam, hogy nehéz az élet; Lelkemre szálltak fájó sóhajok, Hófehér, téli, csöndes alkonyaiban Karácsonyeste — boldog vagyok. Az élet küzdelmes, nehéz viharában Múlnak az álmok, elhagynak a könnyek, Fenyő illatú kicsiny szobámba, Karácsony este — visszajönnek. A béke ünnepén csöndesen megnyugszom, Szivemből elröppen az átok . . . Harag, csalódás, minden elfelejtve, Karácsonyeste — megbocsátok. Boldog Uj Évet Kivánunk lapunk minden előfizetőjének, hirdetőjének és barátjának! Magot szedünk, mert reménykedünk Három évnek pár héttel felette ezelőtt elhunyt főgondnokunk ajándékozott meg aymak idején egy maradék délig nyitó (morning glory) maggal. Azóta minden év nyár közepétől késő őszig a délignyitók tarka változatú tölcsérvirágai köszöntik a reggelt a parókia templomfelöli oldalán. A magot évröl-évre megszedem és tavasszal elvetem. A napokban is kimentem és délignyitó magját szedtem. Mintha láthatatlan szemlélő szántott volna meg, úgy ötlöttek agyamba gondolatők. íme, magot szedek, hogy tavasszal földbe vessem, Jcikelését várjam, virágjaiban gyönyörködjem. Mi más ez, mint a reménységnek a munkája? Reménykedés abban; hogy lesz tavasz, lesz kikelet, lesz virágzás és itt leszünk mi is, a vetést végezni, a virágzást élvezni. Reménykedés kiben? Reménykedés Abban, Akit annyira magától értetődőnek veszünk, hogy jövőre néző tevékenykedéseinkben sokszor rá sem gondolunk. Reménykedés Istenben, ciki egyformán ura a természet rendjének s egyéni életünk külső és belső körülményeinek. A természet rendjéről ezt mondotta: “Míg a föld lészen, vetés és aratás, hideg és meleg nyár és tél, nap és éjszaka meg nem szűnnek." (I. Móz. 8:22). Egyénenként pedig igy biztatja Igéje a hívőket: “Az Ur megőriz téged minden gonosztól; megőrizi a te lelkedet. Megőrzi az Ur a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké." (Zsolt. 121.) Mindezek világánál, az uj esztendő kapujánál, milyen biztató erővel zeng felénk az apostoli áldás: “A reménységnek Istene pedig töltsön be titeket minden örömmel és békességgel a hivésben, hogy bövölködjetek a reménységben a Szent Lélek ereje által." (Rám. 15:13.) DR. VINCZE KÁROLY Rákosi Moszkvában A szovjetcsatlós országok bábkormányainak vezetőit is meghívták Moszkvába a Sztálin 70-ik születése napjára rendezett ünnepségekre. A Presidium asztala körül kaptak helyet az “illusztris” vendégek. Elsősorban Mao Tzetunk, a kínai kommunisták vezére, majd a bolgár, román, csehszlovák, lengyel és magyar kommunistavezérek, akiknek soraiban ott ült Rákosi Mátyás is. Olyan hírek is érkeznek, hogy Rákosi egyszerűen — eltűnt. De hiszen Kun Béla is annakidején csak úgy egyszerűen eltűnt a szovjetben. Valahol valamit nem jól csinált és aztán eltűnt. Ez a Ludas Matyi is talán túllőtt a célon, talán éppen akkor, amikor a zsidóság amerikai képviselőjét is lefogatta. A zsidó segély-szervezet lefogott emberét azóta szabadon engedték, de kérdés most már, hogyha Moszkvába ment, vájjon szabadon engedik-e Rákosi Matyit is?
