Hiradó, 1949. július-december (28. évfolyam, 27-52. szám)

1949-12-08 / 49. szám

VOL. XXVIII. ÉVFOLYAM — NO. 49. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY, NEW JERSEY 20 THURSDAY 1949. DECEMBER 8. Eltűnik a közélet porondjáról egy pökhendi politikus A hatalom kétélű fegyver. Ha valaki visszaél vele, saját magának okoz kárt. Az embe­ri gyarlóságnak ezt a gyak­ran megismétlődő kinövését ' találóan fejezi ki ez a magyar közmondás: fejébe szállt a hatallom. Aki magas állásba kerül, annak igen bölcs em­bernek kell lennie, hogy fejé­be ne szálljon a hatalom. Ezt a kis elmefuttatást New Jer­sey államban immár heted­szer megválasztott congress­man, Parnell Thomas ellen in­dított bűnügyben tartott tár­gyalás juttatta eszünkbe. Ezt az éppen deréknek nem nagyon mondható congress­­mant azzal vádolták meg, hogy képletesen okonaival töltetett be congressban-i iro­dájában olyan állásokat, a­­mikre a törvény szerint köte­lessége lett volna kinevezni ténylegesen dolgozó irodai személyzetet. A rokonoknak járó fizetéseket a “képviselő” ur egyszerűen zsebre vágta. A törvény megszegésével jog­talanul körülbelül 9000 dol­lárral gazdagodott ilyformán Congressman Thomas, ki a múlt héten Washingtonban ^ tartott tágyaláson beismerte bűnösségét és a bíróság ke­gyelmére bízta sorsát. Decem­ber 9-én hirdeti ki a bíróság az ítéletet, amit beismerő val­lomása miatt Thömas még csak meg sem felebbezhet. Thomast má rközel másfél év­vel helyezték vád alá, de köz­ben megbetegedett és részben emiatt, részben pedig külön­féle törvényes kibúvók igény­­bevétele következtében egész mostanáig volt képes a tár­gyalás megtartását elhalasz­tani. A vád alá helyezés vá­lasztóinak bizalmát azonban nem csökkentette, mert Tho­mast a múlt év novemberében újból is megválasztották. El­itéltetése után azonban a Kon­gresszus valószínűleg kény­szeríteni fogja Thomast a le­mondásra, s ezzel végleg letű­nik a politikai élet porondjá­ról egy “talmi gladiátor,” a­­kinek igazá nvigyázni kellett volna arra, hogy a fejébe ne szálljon a hatalom, — mert a fején vaj volt. Az amerikai demokráciában diktatóriális hajlamú egyé­neknek nincs helyük Ez a Thomas évekig elnöke volt a Kongresszus Amerika­­ellenes Tevékenységeket Ki­vizsgáló Bizottságnak. Soha amerikai közéleti egyén úgy vissza nem élt hatalmával, o­­lyan kihívó és diktátoriális hangon nem beszélt hatásköre alá került személyekkel, mint azt Thomas tette. Diktatúrák­ban Thomas nagy karriert csinált volna, de az amerikai demokráciában ő egy szúró tövis volt. Minden egyenes gondolkozást! becsületes em­ber utálta azt a módszert, a­­mit Thomas próbált megho­nosítani, de senki sem tehetett j ellene semmit, migcsak politi­kai változás következtében bizottsági elnöksége meg nem szűnt. De mivel a kiegyenlítő igazságnak végül is győzedel­meskedni kell, maga Thomas adott alkalmat arra, hogy méltó büntetésének elnyerése évén az igazság győzedelmes­kedjék. A törvényhozók nyugdija Thomas nem az egyetlen “törvényhozó,” ki összeütkö­zésbe került a törvénnyel. Egy volt congressman, And­rew J. May, ki mint a Kon­gresszus Katonaügyi Bizott­ságának elnöke, hadiszállí­tókkal csinált kis “magán­üzleteket” és ezért 8 hónaptól 2 évig terjedő börtön bünte­tést kapott, szintén a Thomas osztályába tartozik. ‘May leg­alább csendes ember volt, aki megtévedett és ezért elvette méltó büntetését. Thomas a­­zonban túl hangos parancsoló természet volt, aki mindik a vádló szerepét vitte a bizott­sági elnöki tisztségének pár­tatlansága helyett. Thomas azonkívül túlzott reakciós volt, ki az Egyesült Államok jó hírnevének is ártott, noha Thomas politikájával arány­lag nagyon kevesen azonosí­tották magukat itten. Azon­ban minden tévedésük dacára is sem May, sem Thomas nem fog anyagi gondokkal küzde­ni, mert mint congressmen­­ek, nyugdíjra jogosultak. May már eléte a korhatárt és mig él, havonta 280 dollárt fog kapni. Thomas még csak 54 éves és azért 8 évig kell vár­nia, mig megkaphatja a havi 250 dollár nyugdiját. Termé­szetesen a nyugdijat nem in­gyen kapják, mert például Thomas 6000 dollárt fizetett a nyugdíj alapra. Igaz, hogy elég fedezet jutott arra a ro­konok 9000 dollárnyi “fizeté­séből.” Tetszik a romantika az amerikaiaknak Ha a korhatárról írunk, akkor meg kell említenünk egy másik közéleti férfit is, kinek neve az utóbbi hetek­ben igen gyakan szerepelt az amerikai sajtóban. Alben W. Barkley, az Egyesült Államok alelnöke ez a gentleman, ki 72 évvel a vállán két héttel eze­lőtt nőül vette Mrs. Hadley-t, egy igen csinosnak mondható 38 éves nőt. A házasság két személynek magán ügye, s hogy mily korkülönbség van a' házasfelek között, ahhoz, — magyarán mondva, — senki­nek semmi köze. De mivel a volt Mrs. Hadley-ből az or­szág második asszonya lett, a nyár és tél frigyét a közvéle­mény rokonszenves érdeklő­déssel fogadta, bár Barkley­­nek néhány kijelentését, mi­ket az újdonsült férj szerepé­ben tett meg, a sajtó egész (Folyt, a 6-ik oldalon.) Ft. Bakajsza Elek Görög-szertartásu magyar katolikus pap volt. A Bethlehem, Pa.-i kárpát­orosz görögkatolikus egyház lelkipásztora. Lapunk szerekesztőjének apósa. LEGÚJABB ÖRÖKSÉGÜNK Irta: Borshy Kerekes György December 4-én, vasárnap este 8 órakor az Allentown, Pa.-i Sacred Heart kórházban örök álomra hunyta le szemeit ez az áldott jó ember, aki­nek 64 éves karában bekövetkezett halála mély gyászt hagyott szeretet­téinek szivében, könnyeket fakasz­tott hiveinek szeméből, pótolhatatlan veszteség oly sokunkra nézve . . . . . . Október végén néhány napot itt töltött körünkben, hogy mandula­operáción átesett kisunokáival lehes­sen ... Úgy volt, hogy Hálaadás Napján megint eljön, az amboyi egyház templomszentelési püspöki nagymiséjére. De ezen a napon aszt­marohama már ágynak döntötte, másnap bevitték a kórházba s néhány nap múlva az utolsó kenet szentségé­ben részesült . . .Az Ur magához szó­lította szolgáját, aki több mint négy évtizeden át lelkiismeretes hűséggel, odaadással, Istenfélő jó paphoz mél­tóan vezette a rábízott nyájakat . . . — O — Ft. Bakajsza Elek 1885. január 30-án, Homrogd, Borsod megyében született. Theologiai tanulmányait Budapesten végezte s ott szentekéül pappá 1907-ben. Felvidéki egyházak­nál lelkipásztorkodott, az első világ­háború alatt mint tábori lelkész szol­gált a magyar hadseregben s 1921- ben jött ki Amerikába. Itt előbb a Toledo Ohio-i, majd a McKeesport, Pa.-i magyar görögkatolikusok lelki­­pásztora volt, aztán orosz (ruthén) nyelvtudása folytán püspöke a War­ren, O.-i kárpátorosz hitközséghez s végül a Bethlehem, Pa.-i valamint Phillipsburg, N. J.-i St. Peter & Paul egyházhoz küldte s itt csaknem két évtizeden át, halála napjáig példás odaadással töltötte be nemes hivatá­sát ... A bethlehemi templom csak egy pince volt, amikor Ft. Bakajsza Elek odakerült, — ma az amerikai görög-katolikusok egyik leggyönyö­rűbb temploma hirdeti a pásztor és a hívek együttes munkálkodásának szép példáját, Isten dicsőségét . . . Özvegye, valamint gyermekei: Bakajsza Magdolna, férjezett Diénes Lászlóné és családja, Ifj. Bakajsza Elek és családja és Bakajsza Miklós és felesége, — unokái: Diénes Laci­ka, Magduska és Andrea és Bakajsza Elek — fivére Tarczai Jenő és csa­ládja (az óhazában), úgyszintén só­gorai, sógornői és más rokonsága úgy itt, mint az óhazában gyászolják. Temetése ma, csütörtökön, de­cember 8-án megy végbe Bethlehem­­ben, a St. Peter & Paul görögkatoli­kus templomban megtartott gyászmi­séveí, a papság, családfagok és hívők sokaságának részvételével. Az Örök Világosság fényeskedjék neki ! Már 1944-ben meg­kapták az atom­titkot G. Racey Jordan volt U. S. kapitány azt állítja, hogy a há­ború alatt, amikor szolgálatban volt és az alaskai Fairbanks-on át Moszkvába haladó amerikai repülőgépek podgyászait vizs­gálta, az orosz tisztek holmijai között “gyanús iratokat” talált. A külügyminisztériumból szár­mazó akták, tervrajzok, térké­pek és tudományos feljegyzések voltak az oroszok poggyászában. Egy aktatáskában Harry Hop­kins aláírásával ellátott levelet talált. Fulton Louis, Jr., aki a bot­rányt a rádión világgá szellőz­tette, azt mondja, hogy Henry Wallace akkori alelnök volt az, aki az atom-anyagok Oroszor­szágba küldését elrendelte, Groves tábornoknak, a háborús atombomba gyártás irányítójá­nak ellenzésére. 7 KARÁCSONYI SZÁMUNK a jövő héten, december 15- én, a második pedig decem­ber 22-én jelenik meg. A ka­rácsonyi üdvözletek, hirde­tések nagyrészét a december 15-i számban hozzuk, miért is kérjük mindazokat, akik lapunk utján óhajtják kife­jezni ünnepi jókívánságai­kat a magyarságnak, hirde­tésüket legkésőbb kedden estig adják le. Telefonhí­vásra elmegyünk a hirdeté­sért, ha olyan természetű. Tel.: METUCHEN 6-1369. Hirek a Budapesti A Public Service Magyar Női De- irodák karácsonyi mokrata C. köréből díszben December hónap folyamán két fontos eseménye lesz a klub­nak: December 15-én (tehát nem szerdán, hanem ezúttal csütör­tökön) rövid gviilés után, kb. es­te 8 órakor nagy társas-vacsora lesz, amelyen finom pulykát fog­nak felszolgálni a résztvevő ta­goknak és vendégeknek. A tagok és barátaik teljesen ingyen lesz­nek vendégei a klubnak ezen a vacsorán. Minden tagot ezúton is jóelőre meghívnak. December 18-án, vasárnap autóbusz-kirándulást rendez a klub New Yorkba, a Rido City­­be, a karácsonyi játékok megte­kintésére. Előreláthatólag 3 au­tóbusszal mennek a résztvevők s megelőző évek hasonló kirán­dulásainak sikerével fog végződ­ni ez a szórakozás. Jelentkezni lehet Mrs. Bálinál (Tel. P. A. 4-2998-W), vagy Mrs. Mitrus­­kánál (P.A. 4-1712). A Woodmen Circle ujtó gyűlése A Liberty Camp No. 65 Wood­men of the World magyar férfi osztály évzáró gyűlése most va­sárnap, dec. 11-én 2 órai kezdet­tel lesz megtartva a Smith St.­­en levő Odd Fellows Hallban. Ezen gyűlésen lesznek megvá­lasztva az osztály tisztviselői az 1950-ik évre és egyéb fontos ü­­gyek is kerülnek tárgyalásra. A vezetőség ez utón is kéri a tagság szives megjelenését. A Public Service Electric & Gas Company huszonnyolc iro­dája a szokáshoz híven ki lesz világítva az ünnepekre. Már kb. 18,000 lámpát ki is adtak erre a célra. Különböző figurák, mint szi­vek, gyertyák, gilandok és az ünnepi alkalomnak megfelelő e­­gyéb ábrák fogják jelenzi az ün­nep közeledtét. A legtöbb ga­rázs, remiz és áramfejlesztő te­lep szintén ki lesz világítva. A kereskedelmi irodá kablakai és polcai szintén a karácsony szel­lemében fognak pompázni. Temetést próbálnak rendezni odaát a Duna-Tisza mentén. Régimódi temetést, az uj embe­rek, a gyött-mentek, a Moszkvá­ból jötek s Moszkvába menen­dők. Bandavezérük régebbi tör­ténelmi olvasmányaiból talán visszarémlett az az emlék, mi­szerint meg kell fordítani a cí­mert, ha a család utolsója is ki­halt, ha nincs örökös, aki tovább viselje a nevet, átvegye a hagyo­mányokat. A sírba “hol nemzet süllyed el,” napról-napra hullanak az u­­jabb meg újabb áldozatok. Pa­raszt, munkás, iparos, kereske­dő, birtokos, vállalkozó, hivatal­nok, katona, művész, iró, pap, tanító, tudós, tudatlan, féz’fi, nő, ifjú vagy öreg: mindegy a hóhé­­ri temetésrendezőknek. Gyűlik a gyász, telik a sir, nő a rettentő félelem azoktól, akik őrjöngő halotti torra készülnek. Folyik az irgalmatlan pusztí­tás. A halálra Ítéltek száma u­­gyan nem merült még ki, de a Nyomozzák a kávé spekulánsokat A kormány vizsgálatot indí­tott annak megállapítására, hogy kik állanak a kávé árak felhajtásának hátterében. Tud­ni akarják illetékesek, hogy mi­ért, milyen eszközökkel hajtot­ták fel a kávé árát, holott bősé­ges kávékészletek vannak az or­szágban. A spekulánsok a sajtó félrevezetésével rendezték a pá­nikot, majd amikor a lapok meg­írták, hogy kevés kávé jön az országba, a háziasszonyok meg­rohanták az üzleteket és elkez­dődött a kávéhalmozás. A telhe­­tetlenség és mohóság százmillió dollárjáb akerült Amerika há­ziasszonyainak. Ennyivel többet dobtak ki attól való félelmük­ben, hogy nem lesz elég kávéjuk — az éléskamrában. Hasonló trükkel próbálták felverni a cu­kor árát is, de a kormány még idejében közbe lépett. A közön­séget figyelmeztette a földmive­­lésiigyi miniszter, hogy semmi­féle hiány vaklármának ne ül­jön fel. Sztálin már nem szereti Annát? Anna Pauker, a túlbuzgó kommunista külügyminiszternő, aki Romániát az oroszok kézére játszotta és akinek külön tele­fonvonala volt Sztálinhoz, — kegyvesztett lett. Előbb-utóbb az összes szovjet kegyencekre rájár a rúd. Most Ana került sorra. A moszkvai rádió különös nyomatékkai hangs ulyozta, hogy a legutóbbi Cominform tárgyalásra már nem hívták meg a kiöregedett kommunista veteránt. Azt Írják a keleteuró­pai lapok, hogy kiesett a Kreml lin kegyeiből. Anna megtette kö­telességét, Anna mehet. Okos ember újságot olvas Lelkiismeretes ember', elő­fizet. A Woomen Circle évzáró gyűlése A White Rose Grove No. 14 Woodmen Circle magyar női osz­tály december 12-én, hétfőn este 8 órakor tartja évzáró gyűlését az Odd Fellows Hallban, 90 Smith Street. Ezen gyűlés fogja megválasz­tani a tisztviselőket az 1950-ik évre és ugyanakkor több fontos ügy lesz tárgyalva, miért is a ve­zetőség ez utón is kéri a tagság pontos megjelenését. VEGYE HASZNÁT apróhirdetési rovatunknak. Ha valamit el akar adni, vagy bár­milyen más hirdetni valója van, hirdesse lapunk apróhirdetési rovatában. Olcsó, egyszerű és eredményes! Hirdesse mindkét lapunkban, a perth amboyi Híradóban és a new brunswicki Magyar Hírlapban egyszerre. mészárlók már is úgy érezték, elérkezett az utolsó aktus ideje: befordíthatják az ősi címert, a magyar Nemzet címerét és — nincs tovább... Azaz dehogy is nincs tovább, — gondolják. Uj címert agyaltak a zsebrákok szá­mára. Egészen újat. Az Anti­­krisztus csillagától beárnyékolt, furcsa tákolmányt amiben a ré­giből csak a színek halovány esikját felejtették ott — bűnje­lül. Kalapács és kalász lett, nem e­­gészen helytelenül, szimbóluma a jelen nyomorgatott Magyaror­szágnak. Kalapács, mely össze­zúzni hivatott a magyar élet ka­lászait. Kalász viszont, melynek máris nagyon sok magva pat­tant ki a pöröly ütései alól. Mil­liónyi magva szerte a nagy vi­lágba. Milliónyi magyar mag, mely nem hullott sziklás talajra. Kikelt az a múltban, kikéi az a jövőben is. Hiába rendezgetik tehát oda­át a nagy temetést. Hiába az uj cimeresdi. A család nem halt ki, az örökösök jelentkeznek. A be­fordított címer a földgömbnek ezen az oldalán a régi módon fénylik. A négy folyó, a hármas halom, az Árpádok piros-fehér­je a Kárpátoknak remény lő zöldjével együtt — amint azt Imrey Ferenc professzor a Már­tírok Esztendejének segélybé­lyegén oly gyönyörűen megfes­tette — arrafelé fordult, hol a szebb jövőnek boldog kékjével, szabad voltának 48 ragyogó csil­lagával gazdagítja meg a világ legemberibb hatalmának, az E- gyegsült Államoknak lobogója. A régi kivándoolt magyarság tarisznyája annak idején, a me­nekülőké mostanában, nem na­gyon duzzadt az áthozott javak­tól. Amit hoztunk, a lelkűnkben hoztuk. Ami többletet itt termel­tünk, abba az értékbe ágyazva termeltük. A háború alatt tudo­másul kellett vennünk, hogy az igazi magyarság őszinte hangja csak mi lehetünk. Megszólaltat­tuk tehát alkalmas és alkalmat­lan időben is. Most tudomásul kell vennünk az ősi címernek át­­származását is. A kriptazárók tévedni méltóztatnak: a cimer nem kerül ebek harmincadjára. Vállaljuk ezt a legújabb öröksé­get is. Vállaljuk mi, szabad ma­gyarok, szerte a végeken. Köny­­nyes szemmel, de boldogan ad­dig is, mig egy független ország­nak, szabad népnek kapuját dí­szítheti újra, mert Magyaror­szág volt, van és lesz!

Next

/
Thumbnails
Contents