Hiradó, 1949. január-június (28. évfolyam, 1-26. szám)

1949-01-13 / 2. szám

Az Amerikai Magyar Lelkész Szövetség erélyes határozata a kommunisták ellen A híveknek tilos kommunisták lapjára előfizetni, gyűlé­seiken vagy mulatságaikon részt venni A Magyar Lelkipásztori Szö­vetség legutóbbi new yorki gyű­lésén egyhangúlag rendkívül e­­rélyes határozatot fogadott el az amerikai magyar kommunisták ellep. A határozatot, amelyet Biró Benedek r. k. plébános el­nök és Daróczy Sándor reformá­tus lelkész jegyző hitelesítettek, a Szövetség tagj ai magukra néz­ve kötelezőnek ismerték el. A határozat megtiltja a hí­veknek, hogy kommunista új­ságra előfizessenek, kommunis­ta összejöveteleken, gyűléseken és mulatságokon megjelenjenek, továbbá, hogy egyháztagok kommunista ügyeket anyagilag, vagy erkölcsileg támogassanak. 'A lelkipásztori Szövetség ki­jelenti, hogy mindazokat Krisz­tus árulóinak és ellenségeinek kell tekinteni, akik az említett támogatást a kommunistáknak megadják. Ennek a rendkívül világos s félreérthetetlen * határozatnak az indokolására a Szövetség megállapítja, hogy: 1. Magyarországon a hatalom urai rendkívüli fényűzésben él­nek, mig a népnek alig van bete­vő falatja és ruházata. Ez is mu­tatja, hogy a népet félrevezetik! és elárulják; » 2. Uralmuk biztosítására a -nyers erőszak fegyvereivel él­nek. Bebörtönzések, kivégzések és internálások, valamint az em­bertelen kinzások utján minden magyart tehetetlenné és nyomo­rékká akarnak tenni. Százezres tömegnek kellett elmenekülnie Magyarországról és ha igy tart, akkor másfél éven belül minden ép testii és elméjű magyar vagy börtönben ül, vagy pedig elme­nekül az országból; 3. A kommunisták politikája nemcsak magyar-, hanem egy­házellenes is. Az egyházi isko­lákat Magyarországon elvették, a papokat, tanítókat lemondás­ra kényszeritették, bebörtönöz­ték, vagy halálra kínozták. A templomba járó híveket kémek­kel figyeltetik és a gyanúsak lis­tájára teszik. A felsőbb iskolá­zás és a kenyérkereset jogától a nem kommunistákat megfoszt­ják; • 4. A hazai és a kommunisták­kal együttérző külföldi lapok e­­zeket az igazságokat elleplezik és a rabló uralmat kedvező szín­ben igyekeznek feltüntetni. E tények felsorolása és meg­állapítása után mondja ki ez a nagyj elentőségii határozat szó­szerinti a következőket: “A fenti tények alapján mi, Istent és embert szerető vezetők és hívek a legerélvesebb tiltatko­­zásunkat fejezzük ki mindazzal az embertelenséggel és egyház­ellenes magatartással szemben, ami magyar vér- és hittestvére­inknek nemcsak szabadságát, de életét is veszélyezteti; a köre­inkben ta látható velük mege­gyező gondolkozásu és érzésű e­­gyéneket, mindazokat, akik akár szóval pártolják vagy a­­nyagilag támogatják őket, akik újságjaikra előfizetnek, össze­jöveteleiken, gyűléseiken, vagy mulatságaikon résztvesznek, az emberiségért keresztfán szenve­dett Krisztus árulóinak és el­lenségeinek jelentjük ki, őket egyházainkból kizárjuk és velük mindenféle gazdasági és társa­dalmi kapcsolatot megszakí­tunk: olyanoknak tekintjük ő­­ket, mint akikre a Legfőbb Biró ezt az ítéletet fogja kimondani, AZ AMERIKAI magyar lelkészi kar közelmúltban megtartott konferenciáján nagyjelentőségű tiltó- és védekező határozatot hozott a kommunisták ellen. (Lásd lapunk más helyén.) — A vörösek erre felröffentek és szokásukhoz híven pénzt akar­nak összeszedni a még megma­radt néhány elszéditett atyafitól azon az alapon a “reakciósok el­leni harchoz” pénz kell. Döglődő napilapjuk pénzt kunyerál, né­hány hetilapjuk pedig jajgat és átkozódik, ami azt jelenti, hogy papjaink határozata “telibe ta­lálta” őket... MARSHALL állam- és külügy­miniszterünk súlyos betegsége miatt lemondott. Helyére Tru­man elnök Dean Acheson kül­­ügyi államtitkárt nevezte ki, a­­kinek kinevezését még a kon­gresszus kell megerősítse. Ache­son állítólag folytatni fogja az “erős kéz” politikát, habár köz­tudomású róla, hogy a Szovjet­tel megalkuvók és barátságot kunyerálni próbálók közé tarto­zott. Értékes tapasztalatokkal és nagy képességekkel rendelke­zik s meglehet, hogy uj pozíció­jában egy nagyszerű vezérfér­fiul« ismerünk majd meg benne. A 81-IK KONGRESSZUS, a­­mely jan. 3-án kezdte meg il­lését, minden valószínűség sze­rint keresztül fogja vinni Tru­man elnökünk programjának javát, mindazt, amit megnyitó “távozzatok tőlem én Atyám­nak átkozottal!” A Magyar Lelkipásztori Szö­vetség nevében: BÍRÓ BENEDEK, elnök; DARÓCZY SÁNDOR, jegyző. üzenetében felvázolt. A minap benyújtott 42 billiós költségve­tése legkevésbbé tetszik a repub­likánusoknak... ÖT ANGOL repülőgépet lelőttek az izraeli katonák, állítólag Egyiptom felett. Az angolok er­re csatahajókat küldtek Izrael felé s komoly háborús előkészü­leteket tettek. A zsidó állam vá­lasza erre az volt, hogy meg­kezdte hadseregének leszerelé­sét, hogy ezzel is megmutassa békés szándékait. Rhodos szige­tén megkezdődtek az egyezkedé­si tárgyalások s minden remény megvan arranézvéj hogy az a­­rab-zsidó kérdés végre "békés megoldást talál... Elítélik Mindszentyt - jósolja Spellman kardinális Felemelik az elnök fizetését A republikánusokból álló sze­nátusi albizottság formálisan is sürgeti a kongresszust, hogy duplájára emeljék az elnök tisz­teletdiját. A jelenlegi évi 75,000 dollár helyett évi 150,000 dollár lesz az elnök honoráriuma. Az eredeti fizetés évi 100,000 dollár lesz, ehhez külön, adómentes 50,000 dollárt adnak a “költsé­gek fedezésére.” Az alelnök fiz&físét ugyan­csak megduplázzák, összesen 222 magasrangu állami tisztvi­selő kap emelést 1,600,000 érték­ben. Bizonyosra veszik, hogy a kongresszus még január 20-a e­­lőtt megszavazza a javaslatot, nehogy a beiktatás után az eme­lés meghiúsuljon azon a törvé­nyen, amely tiltja, hogy az elnök fizetését — mig elnökségi termi­nusa tart — felemeljék. Francis Spellman kardinális nyilatkozott a Mindszenty ügy­gyei kapcsolatban. Kijelentette, hogy véleménye szerint Mind­szenty József hercegprímást a kommunisták el fogják Ítélni. “A szemfényvesztésre szánt bírói tárgyaláson bűnösnek mondják majd ki — folytatta New York kardinálisa — holott Mindszenty minden bűne az, hogy Isten és ember jogait vé­delmezte a Sátánnal szövetke­zett kommunisták ellen.” Mindszenty ügyét St(epinatz hercegérsek ügyével hasonlítot­ta össze. Stepinatzot Tito bőr-, tönöztette be, mert a bátor fő­pap ugyancsak bírálta a kom­munizmust. — Az a biiniik mindkettőjük­nek — mondotta Spellman •— hogy nagyok, istenfélők, ami a legnagyobb bűn a szovjet szemé­ben, miután meg sem tudják ér­teni. — Ennek* a két férfiúnak a tettei és nevei tovább fognak él­ni, martiriumuk pedig sokezer fiatal fiút fog ösztönözni hason­ló ellentállásra. Újra tárgyalják Ordass püspök bűnügyet A magyar luteránus egyház fejének, Ordass Lajosnak “va­lutaspekulációs bűnügyét” saját kérelmére újra tárgyalja a Nép­­biróság. Ordass be akarja bizo­nyítani, hogy hamis vád alap­ján ítélték el, mert a szóbanfor­­gó félmillió dollárt nem hozta “feketén” Magyarországra. FEJLÉCEK, VAGY FEJTÁBLÁK? “Kelet-Amerika magyar pásztorai együtt tiltakoztak” — “New York százezer veteránja ‘piketelte’ a magyar kon­zulátust.” — “Az Egyesült Egyletek tekintélyes ezrei nép­­gyülést szerveztek Clevelandban.” — Ausztria hontalan magyarjai a Szövetséges Kormányok közbelépését kér­ték.” — “A Magyar Nemzeti Bizottmány kiáltványt kül­dött a világ szabad népeihez.” — “Amerika kormányának hivatalos tiltakozását kérte az Amerikai Magyar Szövet­ség.” * újságból azonban csak 19 kö­zölte le a tiltakozást! A vasfüggöny utolsó redőnye már már legördül volt hazánk felett... Mit teszünk most mi, A- merika magyarsága? Tétlen er­­nyedéssel és halálravált közön­­bösséggel ácsoljuk a fej fát óha­zánk sírjára? A Pápa a legerősebb fegyve­rével, egyházi kiközösítéssel bünteti az egyház üldözőit. Ame­rika kormánya álnok kétszínű­ségnek (“treacherous sham”) bélyegzi a vallás-tipró bolseviki magyarok gyalázatát. A világ­sajtó informált forrásai megír­ják, hogy a Szófiában tartott Cominform “titkos” gyűlésén már december elején elhatároz­ta Rákosi bandája, hogy mikor és milyen vádakkal tartóztatják le Mindszenty bíborost. Hát Amerika magyarsága mit tesz egyházanként, egyleten­ként, városonként? Feleljen er­re mindenki a legjobb lelkiisme­rete szerint. Az Amerikai Magyar Szövet­ség épen úgy, mint eddig, min­den választott amerikai szená­tor figyelmét ezután is felhívja a kommunisták óhazai bűntet­teire. Amíg” ercTírkböf~és—centj é­­inkből telik, addig nem hallgat­juk el igazságunkat. Miért nem. tehetné ugyanezt minden városban minden ma­gyar? Ha mi elhallgatunk, ki fog szólani helyettünk? BALOGH E. ISTVÁN Amerikai Magyar Szövetség 1624 Eye Street, N.W., Washington 6, D. C. Ezek a fejlécek, amelyekkel néhány amerikai magyar lap beszámolt Ordass lutheránus püspök és Mindszenty katholi­­kus hercegprímás letartóztatá­sának lelkünket gyászba boritó híreiről. $ Mi következik ezután? — A közömbösség és hallgatás fej­­táblái? Hitler leégette a csehek egyik faluját, Lidicét s a hir még a legsötétebb “jungle’-’-ekbe is be­hatott, mert Amerika cseh pol­gárai az egész világnak elmond­ták. A Mindszenty-Ordass tra­gédia azonban nem egy kis falu­nak, hanem az egész óhaza val­lásszabadságának a gyilkos pusztítása. Mit tesz tehát a világ legna­gyobb demokráciájának közel egy milliónyi szabad magyar­sága ? Mondjuk el egymásnak, egész őszintén. ...Az amerikai magyar luthe­ránusok főesperese, Nt. Leffler Andor, szívig ható igazsággal irta meg Ordass püspök bebör­­tönözését s összesen 18 amerikai magyar lap közölte a cikkét. Mindszenty hercegprímás ka­rácsony éjjeli tragédiáját köve­tő napon az Amerikai Magyar Szövetség az amerikai kormány­hoz, a világsajtó irodáihoz, az amerikai katholikus sajtóköz­ponthoz és a magyar nyelvű új­ságokhoz azonnal eljuttatta pol­gártársadalmunk erélyes tilta­kozását. Minden illetékes fórum és az angol nyelvű sajtó megér­téssel visszhangozta kiáltó sza­vunkat... A 36 amerikai magyar A magyarságnak önmagáról századok folyamán kialakult véleménye az, hogy a magyar: jogász nép. E megállapításnak kétségtelenül van bizonyos tudo­mányos értéke, mert történelmi és nemzet-erkölcsi alappal ren­delkezik. Tény az, hogy a ma­gyar — még nemzetközi vi­szonylatban is saját szemmérté­kével mérve, — túlságosan nagy jelentőséget tulajdonit a jognak és az igazságnak, melyek a leg­több népnél mint érzelmi körbe tartozó elvont fogalmak másod­sorba szorulnak az anyagi ér­dekkörbe tartozó materiális fo­galmak (üzlet, haszon, stb.) mögött. Ezzel magyarázható az, hogy kezdve az első világháború­tól egészen napjainkig, a ma­gyarság erősen hitt az anyagi és erkölcsi igazság, általában a jogi eszmények győzelmében és emiatt nem részesítette illő fi­gyelemben ellenségei rosszindu­latú, a tényekkel ellenkező, de mindig célirányos propagandá­ját. Minden esetben utólag kel­lett a magyar közvéleménynek rádöbbennie arra, hogy ellenfe­lei még az abszolútnak hitt igaz­ságokat is olyan eredményesen forgatták ki a világ színe előtt, amilyenre az esetek sorozatos is­métlődése miatt talán nem is volt példa a világtörténelemben. Csak a legkirívóbb eseteket em­lítve : 1914 évben az Osztrák-Ma­­gyagyar Monarchia koronata­nácsában egyedül Magyarország miniszterelnöke, gróf Tisza Ist­ván szavazott a háború ellen és csak a Monarchia különleges jo­gi és hatalmi felépitettségének volt a következménye, hogy Ma­gyarország háborúba kevere­dett. Mégis az 1920-ban Tria­nonban megkötött békeszerző­Kell-e szégyenkeznünk? Irta: Nyujtódi Lajos désben Magyarországot mint háborjis főbünöst kezelték és sú­lyosabban büntették, mint akár Ausztriát,- akár Németországot, mert a cseh, román és szerb pro­pagandának sikerült a világgal elhitetnie, hogy az első világhá­ború egyik okozója Magyaror­szág volt. Holott annak a hábo­rúnak összes hadviselő felei kö­­^:ül Európában az egyetlen volt a magyar, mely senkivel szem­ben sem támasztott sem területi, sem gazdasági igényt. A páriskörnyéki békék erköl­csi alapját a Wilson elnök által meghirdetett pontok képezték, melyeknek egyik sarkalatos elve a népek önrendelkezési joga volt. E címen szabadítottak fel Európában minden nemzeti ki­sebbséget, csak éppen a magyar­ral tettek szomorú kivételt aké­­pen, hogy minden népszavazást mellőzve, sőt, még a néprajzi statisztikákat is felrúgva, az e­­gész magyarság egyharmadát a legembertelenebb k i s e bbségi sorba taszították, kiszolgáltatva e szerencsétleneket a mind kul­turális, mind erkölcsi, mind gazdasági téren sokkal alacso­nyabb színvonalon álló szom­széd népek atavikus gyűlöleté­nek és elnemzetietienitő törek­vésének. A trianoni békeszerződéssel akkora területeket ragadtak el az ország testéből, hogy ezzel nemcsak milliós magyar töme­geket kényszeritettek kisebbségi sorba, hanem a megmaradt csonka Magyarországot is gaz­daságilag életképtelenné tették, i A szörnyű igazságtalanság el­len felhozott magyar panaszokat és békés revíziós törekvéseket megmosolyogták, vagy legfel­jebb jóindulatúan tudomásul vették, de a helyzet megváltozta­tására egyetlen komoly lépést sem tettek, sőt, eltűrték a nagy­hatalmak, hogy a kimondottan Magyarország m e g f ojtására Csehszlovákiából, Romániából és Jugoszláviából alakult Kis­­entene a legféktelenebb terrort gyakorolja Közép-E urópában mindennel szemben, ami ma­gyar. 1948-ban Magyarország kor­mányzóját, miniszterelnökét és külügyminiszterét a németek Kielbe hajókeresztelésre hívták és ünnepségekkel várták, hogy a Csehszlovákia eljen irányuló német-magyar katonai szövet­ségre vonatkozó ajánlatukat ve­lük- elfogadtassák. Magyaror­szág azonban hü maradt hagyo­mányos békepolitikájához, nem kívánt fegyverhez nyúlni, mert hitt az igazság békés utón be­következő győzelmében. Horthy, Imrédy és Kánya inkább prog­ramellenesen, szinte szégyen­szemre, időelőtt visszatértek Magyarországra, mintsem hogy a háborút jelentő német szövet­ségi ajánlatot elfogadják. En­nek ellenére a háború végén, az 1946 évi párisi béketárgyaláson Magyarországot mint háborút provokáló bűnös országot kezel­ték és azzal büntették, hogy még jobban megcsonkították, mint Trianonban. Ausztria és Csehszlovákia meg sem kísérelték a német ter­jeszkedésnek ellenállni. A né­met csapatokat szó nélkül been­gedték, mégis mindkét országot mint a nemzetiszociálizmus alól felszabadított országot, sőt, Csehszlovákiát, mint a németek ellen hadat viselő szövetséges ál­lamot kezelték a szövetséges ha­talmak. Ezzel szemben Magyar­­ország mereven ellenállt a né­met követeléseknek, azt sém en­gedte meg, hogy a német csapa­tok a Lengyelország elleni had­műveletekhez Magyarországon keresztül is felvonuljanak, mé­gis Magyarországot mint legyő­zött ellenséget kezelték Párisban a “béketárgyalások” alkalmá­val. Amikor Magyarország a Csehszlovákia sorsa felett döntő müncheni tanácskozásra össze­ült nagyhatalmak miniszterel­nökeihez fordult jogos területi igényeinek békés kielégítésére, e kérés feletti döntést ezek Né­metország és OlhszöKszág kül­ügyminiszterei elé utalták, kik az első bécsi döntéssel bizonyos kizárólag magyar-lakta terüle­teket vissza is adtak Magyaror­szágnak. E döntést azután 1946- ban Párisban ugyanazok a nagyhatalmak semmisnek jelen­tették ki, hogy az eredeti igaz­ságtalan állapotot visszaállít­sák. Románia 1941-ben, noha nem is volt Németországgal szom­szédos állam és igy különösebb német nyomásnak . ki sem volt téve, hogy a németek elismeré­sét és kegyét kiérdemelje, majd­nem egyidejűleg a németekkel hadat üzent Oroszországnak és teljes erejével bele is feküdt a harcba. Ezzel szemben Magyar­­ország később és cs^k akkor ü­­zent hadat Oroszországnak, mi­kor előzőleg orosz repülőgépek már Kassát és a keletmagyaror­szági közlekedési útvonalakat bombázták. Mégis Románia — valószínűleg azért, mert az oro­széval azonos görögkeleti vallá­sa miatt előretolt kulturális bás­tyája lehet a pánszlávizmusnak — megkapta mindazokat az er­délyi területeket, melyeket mint kizárólag magyar-lakta terüle­teket a második bécsi döntés j uttatott vissza Ma­gyarországnak 1940-ben, holott e döntésért annak idején Romá­nia is folyamodott Németor­szághoz és Olaszországhoz. A Németországgal szomszé­dos országokban német nyomás­ra mindenütt életbe léptettek zsidóellenes intézkedéseket. így Magyarország is hozott bizo­nyos vagyonjogi korlátozásokat tartalmazó törvényeket a zsidók ellen, de e magyar törvények, eltekintve attól, hogy a zsidókat személyes szabadságukban nem korlátozták, távolról sem voltak olyan szigorúak, mint bármelyik más környező államban, ahol (mint pl. Romániában, Horvát­országban stb.) egyidejűleg tö­megmészárlásokat is rendeztek a zsidóság között. Az akkori magyarországi állapotok em­berséges voltára jellemző, hogy a szomszédos országok, igy Szlo­vákia, Lengyelország, Horvát­ország stb. menekülő zsidó la­kosai közül számosán kerestek és találtak Magyarországon me­nedéket a háború alatt. Ez a helyzet csak 1944 március 19-én változott meg, amikor a néme­tek Magyarországot — attól va­ló félelmükben, hogy a nyugati hatalmakkal lepaktál — meg­szállották. (Lásd: Vozári Ala­dár volt képviselőnek a háború után, 1945-ben Budapesten meg­jelent “így történt...” c. köny­vét.) Mégis a világháború után a némettel szövetséges országok között egyedül Magyarország volt az, melynek szemére vetet­ték a zsidók szomorú sorsát. Még számtalan történelmi példát lehetne felhozni arra, mennyire helytelenül Ítélte meg a nyugat közvéleménye Magyar­­ország szerepét az utolsó 40 év 'alatt és ebből nemcsak Magyar­­országra, de egész Közép-Euró­­pára mennyire tragikus követ­keztetéseket vont le. Ha nem csonkították volna meg 1920- ban Magyarországot,- vagy nem darabolták volna fel az Osztrák- Magyar monarchiát, akkor en­nek erején mind a nemzetiszoci­álizmus, mind a kommunizmus megtört volna, Európára nem szakadt volna a második világ­háború borzalma és ma nem kel­lene a harmadik világháború bekövetkezésétől tartani. Mi magyarok ezt tudtuk és hirdet­tük is, hangunkat azonban sen­ki sem hallgatta meg, mert e­­gyetlen fegyverünk az igazság, célunk a megrendült erkölcs és jogállapot helyreállítása volt, mely elvont fogalmaknak az u­­tóbbi évtizedek politikája nem sok jelentőséget tulajdonított. A második világháború után í visszamaradt anyagi és erkölcsi zür-zavarból menekülni akaró világ közvéleménye is kezd rá­döbbenni arra, hogy az igazság és a jog még a politikából sem száműzhető büntetlenül. E felis­merés a magyarság külső és bel­ső ellenségeit arra késztette és készteti, hogy utolsó, féltve őr­zött fegyverét, az igazságot is kicsavarják kezéből. Céljukat olyképen igyekeznek elérni, hogy a tényeket meghamisítva az utolsó 20 év magyar politiká­ját támadó imperialista politi­kának szeretnék feltüntetni és a magyarságban nem létező bű­nök miatti btinbánatot próbál­nak felkelteni. Ilyen hangon ir a kommunistáktól diktált ma­gyarországi sajtó, igy beszélnek a “felszabadulásnak” nevezett szovjet rabszolgaság magyar ve­zetői. Az otthoni magyarságot, mely saját átéléséből ismeri a tényeket, ez nem téveszti meg, de alkalmas lehet sírra, hogy testvéreit, az amerikai magya­rokat, kik a második világhábo­rú előtti és alatti magyarorszá­gi eseményeket nem közvetlen tapasztalatból ismerik, félreve­zesse. A közöttünk ólálkodó belső el­lenségekkel szembeni önvédel­münk érdekében ne felejtsük el soha, hogy a magyarságnak a második összeomlásig követett poltikája miatt nincs mit szé­gyenkeznie, nincs mit megbán­nia. A magyar politika mindig a tisztesség utján haladt, mert hitte, hogy az igazságnak ezen az utón is győzedelmeskednie kell. Hogy mégis elbukott, ez nem a magyarság szégyene, mert az igazság és a nyers erő nem midig azonosak, de mig ez utóbbi egyszer majd lelankad, az előbbi törhetetlen és örökér­vényű marad.

Next

/
Thumbnails
Contents