A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
3. szekció - Települési vízgazdálkodás - 7. Kálmán Attila (SZIE): Kék-zöld infrastruktúra, avagy egy kooperatív, pozitív összegű játék
károk mértékének számszerűsítése, a jövőbeni hatások megbecslése meghaladja a lehetőségeket, mert egyfelől az érintettek sokfélék és nincs konkrét veszteség modell a különböző területekre, amelyeket összegezni lehetne. Másfelől, egy kérdőíves felméréssel a hatások értékelése pontatlan, időigényes és csak felületes, így megbízható eredményre nem vezetnek. Ugyanakkor egy pozitív példa a Kiotói egyezmény, ahol is sikerült kooperatív irányba elmozdulni és hosszú távon egy pozitív összegű megállapodást kötni. A természet-alapú megoldások lokális szinten egy nagyon hasonló szisztéma szerint működő rendszer, csak ebben nem az országok, hanem a helyi érdekeltek megegyezése szükséges. Ennek főbb segítői a társadalmasítás, együtt gondolkodó közösségek, és a helyi közigazgatási szerv - általában az önkormányzat és a polgármester - nyitott, támogató hozzáállása. A kutatásban résztvevő Nadap Község Önkormányzata és a település lakossága ilyen. 2.3.4 Pareto hatékonyság, pozitív összegű játék A közmű szolgáltató cégek, a csapadékvíz gazdálkodás, a kék-zöld infrastruktúrák kialakítása, működtetése jellemzően nem versenypiaci körülmények között történik, főként monopolisztikus vagy államilag erősen szabályozott feltételek között zajlik, ezért a Pareto optimum nem feltétlenül teljesül és valójában nem is teljesen elvárt. Akkor áll fenn Pareto hatékonyság, ha egyik érintett sem hozható jobb helyzetbe úgy, hogy közben egy másik érintett hasznossága ne csökkenne, azaz a társadalmi összhasznosság az egyéni érintettek hasznosságainak összegeként számszerűsíthető. Mindezzel együtt, a vízgazdálkodás történhet Pareto elvek szerint, hiszen a hasznosság növelése, különösen a különböző érintettek egyidejű hasznosságának növelése pozitív folyamat. A társadalom, a vízgazdálkodással érintettek céljai egy irányba mutatnak és megfelelő tájékoztatással és érdemi kommunikációval összeegyeztethetők. A társadalmi együtt gondolkodás, az érdekeltek közötti együttműködés a természet-alapú megoldások elterjedésének kulcsa. A döntési folyamatot legjobban a játékelméletből ismert, többszemélyes (nem) kooperatív játékkal lehet leírni. A résztvevők száma több mint 2 és szerencsétlen esetben előfordulhat, hogy az érintettek közül senki, szerencsés esetben valamenynyi érintett koalícióba lép, amely lehetőséget biztosít a Pareto optimum eléréséhez. A döntési folyamatot tovább bonyolítja, hogy az összhasznosság nem állandó, a kék-zöld infrastruktúrák sokrétű függősége és az érintettek sokszínűsége miatt. Ugyanakkor pozitívum, hogy az érintettek között, akár tudtukon kívül is, részben összhang van, azaz nem teljesen érdektelenek (Szabó 2010 és Forgó 2005). A szereplők számának növekedésével, a költség és hasznossági mátrixok igény esetén akár N-dimenziós eseménytérre bővíthetők. 3 3. MÓDSZERTAN, FEJLESZTÉSI IGÉNYEK Az anyagi lehetőségek szabta korlátoktól eltekintve, a kék-zöld infrastruktúrák térnyeréséhez alapvetően két szempontot szükséges megvizsgálni:- a fejlesztési nyitottságot, azaz a természet-alapú megoldások támogatottságát, a döntést befolyásoló okokat, valamennyi érintett részvételével, beleértve a területi politikai és a szakmai döntéshozókat, valamint a helyi közösségek tagjait is (kék-zöld infrastruktúrák elfogadása és széles körű támogatása);- a területen rendelkezésre álló csapadékvíz mennyiségét, illetve ennek összegyűjtési lehetőségeit és a különféle igényekkel való összehangolását, hogy a kialakításra kerülő kék-zöld megoldás mind műszaki szempontból, mind a társadalmi hatékonyság szempontjából a lehető legjobb, Patero-optimális legyen (rendelkezésre álló vízmennyiség feltérképezése és hatékony szétosztása).
