A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 20. Nagy Gábor (ÉMVIZIG): A Karcsa-rendszer vízpótlása
A KARCSA-RENDSZER VÍZPÓTLÁSA Nagy Gábor szakaszmérnök Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság BEVEZETÉS A világban mindenütt, így hazánkban is megfigyelhetők az idő- és vízjárás szélsőségességei: előfordul, hogy hosszú időn keresztül nem hullik csapadék, melynek következtében vízhiányos, aszályos állapotok alakulnak ki, illetve a rövid idő alatt koncentráltan lehulló jelentős mennyiségű csapadék miatt korábban nem tapasztalt árhullámok vonulnak le a vízfolyásokon kárveszélyt okozva. Mindkét esetre nehéz felkészülni, azt kezelni, a művek építésekor a szélsőségekre nem lehet méretezni, úgy végezni az üzemeltetésüket, hogy ne sérüljenek a mezőgazdasági-, természetvédelmi- és jóléti célok, érdekek. A Bodrogköz sem kivétel, melynek körülbelül egyharmad része Szlovákiában (felső-Bodrogköz), kétharmad része Észak-Magyarországon (alsó-Bodrogköz) helyezkedik el. A tájegységen a szabályozások óta jelentős területen mezőgazdasági művelés, hasznosítás folyik, de a fekvése miatt még mindig rengeteg vizes élőhely, mocsaras terület, tó és holtág található kiemelkedő természeti értékkel. Ennek részei többek között a Karcsai- és a Pácini-Karcsák is. A Karcsai-Karcsa 3,6 km hosszú, átlagosan 65 m szélességű, 570.000 m3 becsült térfogatú holtág, a határvíz szerepet is betöltő Pácini-Karcsa 3,8 km hosszú, átlagosan 100 m szélességű, 950.000 m3 térfogatú mélyvonulatban kialakult holtág. Mindkét helyen üdülőterületek települtek és épültek ki, igény és elvárás lett a korábban Magyar és Szlovák belvízvédelmi érdekeket szolgáló víztestek esetében, hogy a természetvédelmi- és jóléti érdekek minél kisebb mértékben, lehetőleg egyáltalán ne sérüljenek, azokhoz lehetőség szerint folyamatosan megfelelő vízszint legyen biztosítva vízpótlással. Mindkét holtág vízpótlása a Bodrog folyóból a Felsőberecki-főcsatornán keresztül végezhető, mely főcsatorna 80%-a államhatárt képez. A rendszer alapvetően a belvizek elvezetésére épült ki, nem a vízpótlásra, emiatt az alábbiakban szeretném bemutatni röviden a rendszer kialakulását, üzemeltetését és a már többször eredményesen végzett vízpótlási tevékenységet. A RENDSZER KIALAKULÁSA, BEMUTATÁSA A Bodrogköz három folyó: a Latorca, a Bodrog és a Tisza közötti 945 km2 kiterjedésű terület (1. ábra), mely a honfoglaló magyarság egyik első telephelye volt a Kárpát-medencében. 1846 előtt ősállapotban volt, az itt lakó népek a szélhordta dombokon települtek, kevés mezőgazdasági műveléssel, állattartással foglalkoztak, főként halászatból, pákászatból, vadászatból és nádkitermelésből éltek. A Bodrogköz területének 42,9%-a minősült víz által elöntött területnek, mely a rendszeres elöntések miatt többnyire állandósult. Később az élénkülő kereskedelem stabil mezőgazdasági termelést igényelt, aminek a kielégítésére az ártéri gazdálkodás már nem volt alkalmas, az ármentesítés volt az egyik igen lényeges feltétele a fejlődésnek. A Tisza jobb partján 1848-ig csak a Nagytárkány-Agárd-Leányvár szakaszon építették meg a védtöltéseket, majd a szabadságharc bukása után 1849-1855 között az első kezdetleges szelvényű töltések kiépültek Révleányvártól Tokajig, a Bodrog bal partján Imreg és Viss között, valamint a Latorca mindkét oldalán. Sajnos a kiépült töltések gyengének bizonyultak, az 1860- as években többször bekövetkeztek töltésszakadások, amelynek következtében a Bodrogköz jelentős területe sokszor elöntés alá került. Abban az időben a társadalom hozzászokott ahhoz, hogy a folyók tavaszi árvize a területen utat találva szabályozatlanul vonuljon, tehát az
