A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 20. Nagy Gábor (ÉMVIZIG): A Karcsa-rendszer vízpótlása

eseménynek nem volt hírértéke. Ezt követően a töltések magasítását, erősítését határozták el, valamint felvetődött az árvizek által elöntött területekről a víz főmederbe való visszavezetése is, elkészült az első lecsapolási terv. 1876-ban és 1881-ben a Bodrogon és a Tiszán levonuló nagyobb árhullámok ellen már sikeresek voltak a védekezések, azután 1894-1898 között a Bodrognak Imregtől a torkolatig terjedő szakaszára tervezett átvágásokat kiásták és a régi átvágásokat mélyítették.

1. ábra. Bodrogköz (forrás: https://maps.hungaricana.hu/hu/HTITerkeptar)

Az árvizek sorából kiemelkedő és sokáig meghatározó volt az 1888. évi árvíz, melynek során a Bodrogközt óriási erők mozgósításával sikerült megmenteni. A fejlődés kezdeti állapotában, amikor az első kiépült töltések már némi védelmet nyújtottak a Tisza és Bodrog folyók árvizei ellen, a belvízrendezés problémája tulajdonképp csak annak a feladatnak a megoldását jelentette, hogy miként lehet egyrészt a sűrűn jelentkező gátszakadások éveiben a megrekedő nagy víztömegeket a folyók főmedreibe visszavezetni, másrészt hogyan lehet utat nyitni esőből, hóolvadásból, a felfakadó és átszivárgó vizekből keletkezett szétterülő belvizeknek.

A XIX. század végére lényegében kiépült a Bodrogköz összes gravitációs vízkivezetési lehetősége, a Felsőberecki gravitációs műtárgy és gőzüzemű szivattyútelep a hozzá vezető főcsatornával 1896-ban. Gyakorlatilag ezek a gravitációs zsilipek a Tiszalöki duzzasztómű megépüléséig, 1954-ig tudtak üzemelni, jelenleg egyetlen üzemképes gravitációs kivezetési lehetőség van a Bodrogközben: a Felsőberecki szivattyútelepen a hozzá kapcsolódó főcsatornán keresztül. A Bodrogköz északi részén találhatóak a Karcsai- és a Pácini-Karcsák, a Karcsai-Karcsa teljes egészében országunk területén helyezkedik el, míg a Pácini-Karcsa középvonalán húzódik az államhatár. A bodrogközi Karcsa-rendszer a 18. században még hajózható sószállító útvonal volt (2. ábra), mára azonban szinte teljesen feliszapolódott, csak két hosszabb medervonulata maradt meg.