A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

2. szekció - Területi vízgazdálkodás - 9. Gondárné Sőregi Katalin - Molnár Mária - Balogh Viktor - Modrovits Kamilla - Gondár Károly - Könczöl Nándorné - Vatai József (): A Dunántúli-középhegység vízgazdálkodási kérdései

A bizonytalanságok ellenére azonban azt mondhatjuk, hogy mára a Dunántúli-középhegységi főkarsztvíztárolóban új egyensúly alakult ki, amelyre a természetes áramlási és mennyiségi viszonyok jellemzőek: a hideg karsztvíztároló működését a földtani folyamatok során kialakult dinamikus egyensúly jellemzi. Csapadékszegény időszakban a beszivárgásból eredő hiány miatt a karsztvízszint és a források hozamcsökkenése várható, csapadékosabb időszakban a karsztvízszint ismét megemelkedik, és a két szélső helyzet között ingadozva a főkarsztvíztároló vízforgalma, víz- és hőkészlete, nyomás- és áramlási viszonyai hosszú idő átlagában egyensúlyban marad.

Meg kell jegyezni, hogy a projekt időütemezése miatt a modellezés és állapotértékelés 2020. októberében fejeződött be. A modellépítés munkaigénye miatt a legkésőbbi felhasznált tényadat 2019. január 1.-i volt. Az azóta eltelt időszak igazolta a modellezés eredményeit, hogy az éghajlati hatás dominál, és valószínűleg az „optimista" szcenárió lesz jellemző a 2020-as évekre. A források hozamában már a 2019-es mért hozamokhoz képest is csökkenés tapasztalható napjainkban.

4. VESZÉLYEZTETETT TERÜLETEK

A projekt egyik legfontosabb feladata volt a veszélyeztetett területek meghatározása. Az emelkedő karsztvízszint okozta problémák mennyisége a 2000-es évek közepétől kezdve egyre szaporodott és a problémák súlyossága is nőtt. A problémaköröket az alábbiakban foglaljuk össze: Források újra működése és vízhozamának emelkedése: Általában a nagyobb hozamú forráscsoportok környezetében vagy ott jelentkezett a probléma, ahol elapadt források helyén építkeztek. Az épített környezetben a források megjelenése és a megnövekedett vízhozam a kilépések környékén pincék, felületek vizesedését, úttestek besüllyedését okozta, mindemellett további jelentős problémát jelentett és jelent napjainkban is a vizek megfelelő elvezetése.

A lecsökkent karsztvízszint mellett létesített kutak és a régebbi kutak közül is több a karsztvíz nyomásszintjének megemelkedése következtében pozitívvá vált és éveken keresztül szabadon folyt el a víz a kútfejen keresztül, vagy a kútfej környékén felszínre emelkedett a karsztvíz. Ezek közül még mindig vannak olyanok, amelyek nem kerültek lezárásra. A használaton kívüli kutak gyakran elhanyagolt állapotúak.

A jelentős vízszintsüllyesztések idején nagyon sok kisvízfolyás, vízelvezetés kiszáradt. Ez az állapot sok évig tartott, aminek következtében ezek a vízfolyások teljesen elhanyagolt állapotba kerültek, a medret benőtte a növényzet, gyakran előfordult, hogy betemették (sokszor építésibontási illetve különböző típusú hulladékokkal). Azokban a vízfolyásokban, ahol a bányászattal emelt vizet elvezették, a bányászati vízemelések beszüntetésével drasztikusan lecsökkent a vízhozam (sőt gyakran ezek teljesen szárazra is kerültek). Az újra fakadó források egyre növekvő mennyiségű vizét a benövényesedett, csökkent vízszállító képességű, vagy hiányzó vízelvezetések nem voltak képesek megfelelő mértékben elvezetni. Ebből adódóan számos helyen a megnövekedett vízhozam infrastrukturális létesítményeket, lakóházakat is veszélyeztetett.

A felszíni, külfejtéses bányáknál a problémát leginkább az okozza, hogy a leművelésből adódóan ezek jelentős része felszíni szennyezésekkel szemben védtelen. Korábban több kisebbnagyobb ilyen bányaüreget hulladékkal töltöttek fel, jellemzően fenékszigetelés nélkül. Abban az esetben, ha a karsztvíz nyomásszintje olyan mértékben megemelkedik, hogy ezeknek a hulladékkal feltöltött valamikori bányagödröknek a fenékszintje fölé emelkedik a karsztvíz, akkor a lerakott hulladékból szennyezőanyagok oldódhatnak a felszín alatti vízbe. Van olyan felhagyott kőbánya (pl. Balatongyörök), ahol olyan szintig folyt a bányászat, hogy mára, a megemel