A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 18. Tömöri Fanni (TIVIZIG): A Keleti-főcsatorna múltja, jelene és jövője
A KELETI-FŐCSATORNA MÚLTJA, JELENE ÉS JÖVŐJE Tömöri Fanni vízhasznosítási referens Tiszántúli Vízügyi Igazgatóság, Debrecen TÖRTÉNELMI VISSZATEKINTÉS Az öntözés kérdése már a Tisza szabályozásának megkezdése előtt felmerült a gyakori szárazság miatt. Az aszály hatása vidékünkön leginkább az egyébként is csapadékszegény területeken jelentkezett, elsősorban a Hortobágy medencében, melyet korábban árvizek sújtottak. Sokak szerint a vízzel borított területek csökkenése okozta az aszályt, mert elmaradt a nagy vízfelület okozta kigőzölés és felhőképződés. A magyarázat azonban ellentétes ezzel a feltevéssel. Akármennyire is gyors volt a felhőképződés a párolgás miatt, a talajkisugárzás nem engedte egyesülni a páramolekulákat, így a felhő hűvösebb tájakra szállt. A 2000. évi nagy árvíz idején nagy kiterjedésű vízfelület volt a Tisza hullámterében. Hiába volt meleg, az Alföldön nagy aszály kísérte az árvizet, és hetekig nem hullott csapadék a területeken. A Magyar Alföld csapadékviszonyai főként az Atlanti-óceán felett kialakuló ciklonoktól függnek a több száz éves tapasztalatok alapján. A legnagyobb aszály 1863-ban volt, mely után szörnyű éhínség sújtotta az embereket. Az összefogás és a kormány általi támogatás mentette meg az Alföld lakosságát. A közvélemény elítélte azokat, akik az az ármentesítést szorgalmazták illetve megvalósították, mondván ők tehetnek a szárazságról. Teljesen alaptalan volt ez a vádaskodás, mivel a Tisza alacsony vízállása okán a területet árvédelmi töltések nélkül sem lehetett volna vízzel ellátni a minimális csapadék miatt.
