A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 14. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas): 125 éve épült a Fehér-körösön a Gyulai Duzzasztómű

2. Az 1855. évi katasztrofális árvíz a Fehér-Körösön 1854-55 telén kemény fagyok voltak. Február elején délnyugat felől, a Földközi-tenger térsé­géből meleg, csapadékos mediterrán ciklonok érkeztek a Kárpát-medencébe. Felváltva eső és hó esett, a hegyvidéken az 1 m-nél is vastagabb hó olvadásnak indult. A vastagon átfagyott talajba a lefolyó vizek nem tudtak beszivárogni. Arad megye területén a Fehér- és Fekete-Körös vízállása az 1816. és 1830. évi árvizek szintje fölé emelkedett, töltésmeghágások, töltésszakadások következtek be. A kitört vizek elborítot­ták a mentesítettnek vélt összes területet, óriási károk keletkeztek. Az árvizek Gyula felé foly­tak. A hóolvadásos, csapadékos idő tovább folytatódott. Február 21-én a Fehér-Körös árvize betört Gyulaváriba és Gyulára a védtöltések elégtelensége, részben pedig teljes hiánya miatt. A rémült lakosokat tutajokkal és hajókkal szállították a magasabb területekre. Gyulán a Fehér- és a Fekete-Körös kiöntéseivel a belterületen és a tanyavilágban összesen 1600 épület került víz alá, ezekből több mint 600 összedőlt. (Ekkor a lakóépületek száma a városban 2500 körül lehetett.) Az elöntött városban március 19-ig emelkedett az árvízszint, az apadás március 24- én kezdődött. Doboz, Gerla és Békés belterületére a továbbvonuló víz nem hatolt be, de teljes külterületük - a magasabban fekvő részek kivételével - víz alá került. Az árvíz után Albert főherceg, Magyarország katonai és polgári kormányzója az országos árvi­zek megszemlélése közben Szeged és Makó után Gyulán is megjelent. Bejárta az elpusztult városrészeket és kijelentette: „Ennek többé nem szabad megtörténnie, mert Gyula végleg megszűnik lakóváros lenni.” (Góg 1996) 3. A Gyula-Békési-nagycsatoma megépítése és következményei Bodoki Károly az árvíz után megkezdte a károk helyreállítását és az árvíz előtt jóváhagyott ha­józható csatorna építésének előmunkálatait. Bodoki 1855. évi (még az árvízkatasztrófa előtt elkészült) szabályozási tervében a Fehér-Körös Gyula-Békés közötti eredeti nyomvonalát kí­vánta fenntartani. A folyó Gyulán átmenő szakaszát 50 m szélességűre bővítették volna, de ez nem került kivitelezésre. Az 1855. évi gyulai árvízkatasztrófa miatt a Nagyváradi Helytartósági Osztály4 kötelezte Bodokit, hogy a korábban jóváhagyott - és kivitelezés előtt álló - tervét dolgozza át. A városon kívüli új nyomvonalat, a Gyula-Békési-nagycsatornát kellett megtervez­nie. A tervet haladéktalanul jóváhagyták, végrehatását is előírták és utasítást adtak a munká­latok azonnali megkezdésére. A Nagyváradi Helytartósági Osztály a Bodoki Károlynak a kiadott 14.824/1856. sz. engedélyben azt is elő­írta, hogy Arad megye területén, Székudvar községtől Békés megye határáig mintegy 14 km hosszúságban bontsák el a meglévő töltéseket és olyan távolságra (50 öl - 94,8 m) építsék újra, mint ahogyan azt a Gyula- Békési-nagycsatornánál előírták. A terv szerint a Gyula-Békési-nagycsatorna Gyulavárinál indult ki a régi mederből s 7,5 km után elérte Szanazugot, ahonnan 12,1 km hosszú nyomvonalon haladt Békésig, a Fekete-Körös régi medréig. 1874-ben Szanazugnál bevezették az új csatornába a Fekete-Köröst, így a Fehér-, Fe­kete-Körös egyesülése Békés helyett Szanazugnál következett be (2. ábra). A felhagyott Fe­kete-Körös mederből kialakították a térség belvizeit összegyűjtő Vargahosszai-főcsatornát. 4 Ebben az időben a vízügyi igazgatást többször átszervezték. Az 1855. évi Tisza-völgyi árvizek után a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium hatásköréből kivették a vízrendezési ügyek vitelét és azt a Katonai és Polgári Kormány Építési Osztályának felügyelete alá rendelték. Ugyanakkor a Tisza-szabályozási Központi Bizottság helyett a Nagyváradi Helytartósági Osztály Építésigazgatási Osztálya kapott vízügyi igazgatási feladatokat. (Ekkor állították fel a budai, kassai és a temesvári hasonló osztályokat is.)

Next

/
Thumbnails
Contents