A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 12. Rajz Renáta - Csorbák Erika (OVF): A vízügyi ágazati szakképzés aktuális kérdései
A VÍZÜGYI ÁGAZATI SZAKKÉPZÉS AKTUÁLIS KÉRDÉSEI Rajz Renáta oktatási referens, Országos Vízügyi Főigazgatóság Kivonat A vízügyi ágazati szakképzés az elmúlt időszakban többször változott. A szakképzésben tanulók s oktatók számára egyaránt nagy kihívásokat hozott a 2020-as év. 2020 január 1-én lépett hatályba a 2019. évi LXXX. sz. törvény a szakképzésről, mely gyökeresen átalakította annak rendszerét. A 2020/2021-es tanévben a szakképzésbe belépő tanulók már e szabályozás alapján kezdték meg tanulmányaikat, a változásokat ettől a tanévtől felmenő rendszerben vezették be, azaz az Országos Képzési Jegyzékben szereplő alapszakmákat kizárólag iskolai rendszerben lehet már tanulni. A vízügyi és a környezetvédelmi képzés 2020-tól újra egy ágazatba került. Ettől kezdve mindkét szakterület tekintetében „Környezetvédelmi és vízügyi" ágazati képzésrő'l beszélünk. Szakmajegyzék szerint a vízügyi képzés mindössze egy technikusi formára korlátozódik, melynek megnevezése „vízügyi technikus", területi vízgazdálkodó, települési vízgazdálkodó és vízügyi gépész választható szakiránynyal. Emellett létezik még a „vízügyi munkatárs" 3 éves képzés is, ami a korábbi vízügyi szakmunkás képzésnek felel meg. Az új szakképzési rendszer célja, hogy a tanulók karrierlehetőséghez, vonzó oktatási környezethez és naprakész tudáshoz jussanak. Ennek elérése érdekében olyan rendszert állítottak fel, amelyben szélesebb tudással rendelkező, de ugyanakkor a szakmáját jobban ismerő szakembereket tudnak képezni, a mindenkori piaci igényeknek megfelelő'en. 2020-tól az oktatásban nem csak a szakmajegyzék változása, de a felsőfokú felvételi bemeneti követelmény is módosult. Ez azt jelenti, hogy ezentúl emelt szintű érettségivel mindenképp rendelkeznie kell a lelkes, felső'oktatásban első' ízben tanulni vágyóknak. Ezek a jelentő's változások késztettek bennünket arra, hogy a szakképzés történetében mélyebbre ássunk, s különös tekintettel a vízügyi szakképzésben próbáljunk analógiákat keresni. Kulcsszavak szakképzés, oktatás, szakképzés története, változás, szakközépiskola, szakgimnázium, technikum, szakiskola, szakmunkásképző, stratégia, szakma, duális képzés A SZAKKÉPZÉS TÖRTÉNETE A régmúlt A szakképzés szervezett megjelenése Magyarországon a céhek alapításához köthető, a XIV. században. Magyarországon az elsők között Comenius teremtett a kor igényeinek megfelelő szakképzést. A Sárospataki kollégium számára dolgozott ki új módszereket erre, s 1650 és 1654 között hangsúlyt próbált fektetni a mesterségek kitanítására, a szakmák előtérbe helyezésére és a technikai ismeretek oktatására. A szakképzőintézmények azonban csak a 18. században kezdtek igazán elterjedni. Mária Terézia híres rendelete, a Ratio Educationis (1777) azonban nem pártolta a szakiskolák működését. Csak később, fia, II. József rendelete hozta létre a nemzeti rajziskolákat, melyeknek célja a céhekben folyó iparos tevékenység gyakorlása volt. Ezután a reformkorban történtek nagyobb változások a szakképzés fejlődésében. Eötvös József kultuszminisztersége idején, a népiskolai törvény elfogadása után, 1870-ben a középiskolai törvénytervezetet is elkészítette, amiből bár nem született törvény, szükségessége nem volt kérdéses. Ez a középiskola al- és felgimnáziumokból állt volna 4+2 osztállyal, vagy al- és főreáliskolákból 4+3 osztállyal, vagy líceumokból 3 osztállyal, vagy ipari és kereskedelmi szaktanfolyamokból 4 osztállyal. A gimnázium mellett a szakképzés gondolata tehát már realizálódott, az ipari és kereskedelmi szaktanfolyamok beilleszkedtek volna a középfokú oktatásba. Az eötvösi középiskola-koncepció terv maradt csak, s csak halála után Trefort Ágoston minisztersége alatt született meg a középiskolai törvény, szakképzés nélkül.
