A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 8. Kiss József Mihály (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Adalékok a magyar–brazil vízügyi kapcsolatok történetéhez

ADALÉKOK A MAGYAR-BRAZIL VÍZÜGYI KAPCSOLATOK TÖRTÉNETÉHEZ Kiss József Mihály levéltárvezető OVF - Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár Jair Bolsonaro brazil elnök 2022. februárjának közepén látogatott hazánkba. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, hogy vajon milyen múltra tekinthet vissza e két távoli ország vízügyi kap­csolata. Ezt a kapcsolatot természetesen nem lehet egy lineáris folyamatként elképzelni. Mi ezek közül az események közül jelen dolgozatban az 1960-as évek elejének és az 1980-as évek közepének történéseit vizsgáljuk a Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltárban őrzött dokumen­tumok tükrében. Az iratokat az 1953-ban felállított Országos Vízügyi Főigazgatóság, majd az 1967-közepén jugutódaként létrejött Országos Vízügyi Hivatal fondja tartalmazza. 1961 novemberében a NIKEX Nehézipari Külkereskedelmi Vállalat megkereséssel fordult az Országos Vízügyi Főigazgatóság Öntözési Főosztályához a brazíliai Bahia tartományban létesí­tendő öntözőmű tárgyában. Korábbi tárgyalásaikra hivatkozva megküldték a Vale do Rio Grande öntözési terveit. Kérték a tervek áttanulmányozását, és ezek ismeretében az OVF dön­tését. Szíves tájékoztatásul azt is közölték, hogy a bahiai öntözési terv Brazília első ilyen jellegű beruházási terve és a tervek megvalósításában való magyar részvételnek ebből a szempontból is rendkívül nagy jelentősége lenne. Az öntözési tervet a Rio de janeiro-i Gallioli Mérnöki Iroda készítette, amelynek a világ számos pontján működtek kirendeltségei (Athén, Buenos Aires, Isztambul, Kairó, Lisszabon, London, Lourenco Marques, New York, Párizs, Pretória). Az irodát Bahia állam Út és Közmunkaügyi államtitkára bízta meg a tervek elkészítésével. Mint ahogyan azt dr. Tarcillo Vieira de Mello útügyi államtitkárának írták, az ő kifejezett kívánságára és a San Fransisco-i Völgy Bizottságának felhatalmazására készítették el a terveket már 1957 áprilisára. Ez a csatolt árlistából derül ki, mely az akkori árak alapján adja meg a költségeket (egyébként 1959 közepére 35%-al mentek feljebb az árak). A tervek első része azoknak a munkáknak az összegzését foglalta magába, melyek megközelí­tőleg 25.000 hektár öntözését tették volna lehetővé. Mint írták, ezeknek a munkálatoknak a megvalósítása és az így öntözött földek kolonizálása, azaz telepesekkel való benépesítése olyan gazdasági komplexumot képez, amely lehetővé te­szi annak biztos alapon való megítélését, hogy az első nagy öntözéses földhasznosítás milyen eredménnyel jár. Ennek kapcsán azt is el lehet dönteni, hogy az előzetes tervben kifejtett meg­valósítási fázisok közül melyiket célszerű megvalósítani. Az öntözési terv nem csak külső létesítmények létrehozását feltételezi (odavezető csatorna, öntöző víz elosztási hálózat, vízlevezető- és belső úthálózat), hanem az öntözendő terület par­cellázását is, függetlenül a jelenlegi birtokviszonyoktól. Az iroda felhívta a figyelmet arra, hogy az első öntözési és kolonizálási terv sikertelensége év­tizedekig hátráltatná az öntözés fejlesztését Brazíliában és azoknak a súlyos problémáknak a megoldását, amellyel az ország küzd. Gondolván itt a mezőgazdasági termelés bizonytalansá­gára és csekély volumenére, különösen Brazília északkeleti övezetében.

Next

/
Thumbnails
Contents