A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 7. Gyalog Gábor - Páli Miklós (NYUDUVIZIG): Vízerőtelepek a Rábán - az Ikervári Vízerőmű
folytatva útját a befogadóig. Az energiatermelés hatékonyságának maximalizálása érdekében a kezdetektől kiszolgáló rendszerek alkalmazásával épültek ki a hasonló erőművek. Leggyakrabban az esést növelő és a duzzasztást végző műtárgyak, valamint a generátorból nyert elektromosságot magas feszültségűvé transzformáló energiatelepek egészítették ki a működést, ellensúlyozandó a vízhozam időszakos ingadozásából adódó hajtóenergia-hiányt, illetve az elektromos energiatranszfernek a nagy távolságok áthidalásából következő szállítási veszteségeit. Általánosságban elmondható, hogy a vízerőre épülő üzem ebben a formában gazdasági szempontból stabil, létesítményeinek és berendezések élettartama magas, míg termelési költségei alacsonyak. A működés gazdasági kockázata is alacsony, mivel maga az üzem független például a tüzelőanyag esetében fennálló ármozgásoktól, forráshiánytól, valamint a műszaki élettartam egyszerű eszközökkel és viszonylag alacsony költségekkel megnövelhető (Mayer 2009). A primer energiaforrásként történő hasznosításának környezeti feltételei vizsgálatakor, ugyanakkor komoly ellenérveket is számon kell venni, ökológiai alapon. A hazai folyó- és vízszabályozás stratégiai tervezésének kezdetei is egybeesnek a vasút, a kohászat, a bányászat és az elektrotechnika fejlődésének időszakával. A XIX. század folyamán többször felmerült az igény a vízerő ipari célú hasznosíthatóságának általános felmérésére Magyarországon. Tényleges előrelépés Kvassay Jenő földművelésügyi minisztertanácsos határozott közbenjárására történt a kérdésben, melynek eredményeképpen az Országos Vízépítészeti és Talajjavítási Hivatal megbízta Viczián Ede királyi segédmérnököt a felmérés megszervezésével és elvégzésével. Az 1897 és 1903 közötti időszakban felmért felszíni vizek közül a bizottság 190 domb- és hegyvidéki víztestet talált energiatermelésre megfelelőnek. A Nyugat-Dunántúl viszonylatában kiemelten vizsgálták a Rába, a Répce és a Pinka hasznosíthatóságát (Lesz 2015). AZ IKERVÁRI KEZDETEK A Rába felső szakaszán, az osztrák tartományok irányából érkező árvizekkel érintett települések, szántó- és erdőterületek közel felét a XVII. század elejétől kezdve a Batthyány család birtokolta (Koltai 2012). A Rába mellett fekvő Ikervár a 18. században került a Batthyány család tulajdonába. A folyó ezen szakaszán több kiemelkedő teljesítményű vízimalom őrölte az uradalmi területeken megtermelt gabonát. Ikerváron a malom 1608-ban már hat kerékkel rendelkezett, így a Rába malmainak egyik legnagyobbja volt (Vadas 2014). A szükséges hajtóerő biztosítása érdekében ekkor épült ki a környék első, nagyobb malomcsatorna-szakasza, valamint a duzzasztást biztosító, rendszerint fűzfavázzal erősített pőzsök- és rőzsegátak. A második katonai felmérésen (1819-1869) már jól látszik a malomcsatorna nyomvonala és az akkori malom is. A turbina feltalálásával egyre több vízikerekes malmot alakítottak át turbinaüzemre, és ez az elektromosenergia-termelésnek nagy fellendülést adott a térségben. Nagy szerepet játszott ebben a szombathelyi Pohl Gépgyár, amely elsősorban azokat a méretű turbinákat kezdte el gyártani, amelyek a Rába középső szakaszának, illetve a vízgyűjtőn lévő vízfolyások energiájának hasznosítására voltak alkalmasak. Kifejlesztették Francis-rendszerű turbinájukat, amelyet az igények szerint függőleges, vízszintes és ferde tengelyű elrendezéssel is gyártottak (VITUKI 1987).
