A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 7. Gyalog Gábor - Páli Miklós (NYUDUVIZIG): Vízerőtelepek a Rábán - az Ikervári Vízerőmű
garanciavállalással, 15 évre szóló adómentesség biztosításával, valamint a korábbitól eltérő hitelezési formák által, az új iparágakat meghonosító hosszú távú fejlesztések tekintetében is (Varga 1978). AZ ELEKTROMOSSÁG ÉS AZ IPAROSODÁS 1879-ban Edison egyenáramú villanyégője és az első elektromotorok megjelenése hozta el a következő nagy fordulópontot az iparosodás történetében. A kisipari, majd lakossági közcélú villamosenergia-szolgáltatás elindulásával a megnövekedett energiaigényt a főként kőszén fűtőanyagú erőművek már nem tudták kiszolgálni, ezért ismét előtérbe kerültek a vízenergia hajtóerejének kihasználásával működő rendszerek létrehozására irányuló erőfeszítések. Az egyenáramú Thury-rendszer segítségével már viszonylag nagy távolságokra lehetett eljuttatni az elektromosságot. A Ganz-gyár 1878-tól működő villamos osztályán megalkotott egyen- és váltóáramú gépelemek, dinamók és ívlámpák külföldön már ekkor is elismert minőségű termékek voltak. Ugyan tömeges alkalmazásuk itthon a gyakorlatban csak később kezdődött el, de példaként említhető, hogy már 1879-ben, a nagy szegedi árvíz idején egyenáramú Ganz-ívlámpák fénye segítette a körtöltés éjszakai műszaki munkálatait (Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala, honlap), illetve a csepeli gátépítésnél is elektromos világítási rendszer került kialakításra 1878 és 1883 között (MOL Z421 11. cs). 2. fénykép: Thury-féle dinamó A korszakalkotó találmányoknak köszönhetően, a korai kapitalizmus időszakában, a vízenergia által generált mechanikus energia elektromos árammá történő alakítását, és annak nagy távolságokra történő továbbítását már folyóvizes erőművek, és az azok által táplált hálózati rendszerek végezték. A folyóvizes erőművek működési elve nagyon hasonló a klasszikus értelemben vett, patakra épülő malmokhoz. Ennél az erőműtípusnál, a korábbi malomcsatornák mintájára a helyzeti (mozgási) energiát szolgáltató vízfolyás vizének csak egy részét vezetik üzemcsatorna vagy felszín alatti csatornaszakasz formájában a vízkerékhez, majd turbinához, amely aztán az elektromos energiát fejlesztő generátort hajtja meg. A munkára fogott víztömeg ezután egy másik csatornaszakaszon keresztül elhagyva a létesítményt, visszatér a vízfolyás medrébe,
