A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 6. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Megemlékezés a Vízgazdálkodási Lexikonról
MEGEMLÉKEZÉS A VÍZGAZDÁLKODÁSI LEXIKONRÓL Dr. Gerencsér Árpád A vizekkel történő gazdálkodás, a vízügyek egységes kezelése a múlt század 50-es éveinek elején az Országos Vízügyi Főigazgatóság megszervezésével kezdődött el újra. A hatvanas évek során létrejöttek, illetve megerősödtek az eredményes és hatékony munkát biztosító szervezetek, amelyekben jelentős szakember gárda dolgozott. Folyamatosan sok fiatal, kezdő szakember került az ágazatba. A növekedés mértékét mutatja például, hogy az aktív keresők száma 1960 és 1970 közt 10 ezerről 60 ezerre, a szervezetek száma pedig 285-ről 575-re nőtt. A hatósági munka, a kutatás-műszakifejlesztés, távlati és műszaki tervezés, a beruházói munka, a vízépítés, vízellátó és csatorna művek üzemeltetése sok különböző képzettségű dolgozót igényelt. Jogászok, közgazdászok, különféle mérnökök, biológusok, valamint különböző végzettségű szakmunkások - hogy csak néhányat említsek - kerültek és dolgoztak a szervezetekben. A korábbi hagyományos (ár- és belvízvédekezés, öntözés) vízügyi szakágazatokon túl az ágazati irányítás alá került a lakossági vízellátás, szennyvízelvezetés és tisztítás, vízminőségvédelem, valamint az ipari vízgazdálkodás is. Mindezeket figyelembevételével az ágazati vezetés a hatvanas évek végén úgy ítélte meg, hogy indokolt a szakmához tartozó fogalmak egységes értelmezését és elnevezését elősegíteni egy kiadvány elkészítésével. Ennek pedig „legjobb formája egy szaklexikon elkészítése és közreadása, mivel egy lexikon a fogalmaknak olyan betűrendes ismerettára, amely a benne szereplő címszavakra rövid, könnyen áttekinthető tájékoztatást nyújt". Figyelembe véve, hogy ilyen kiadvány korábban hazánkban még nem készült, ezért tartalmi és formai követelményeket határoztak meg. 1967-68-ban a kezdődött a munka, melyben rögzítették a főbb elvárásokat: • a kidolgozás során fel kell tételezni a majdani használókról a szakma középfokú ismeretét, • a használatban lévő hazai fogalmakat egységesen rögzítsék, • gyűjtsék össze a legfontosabb hazai és külföldi adatokat • mutassák be a vízgazdálkodás területén korábban kiemelkedő munkát végzett hazai és külföldi szakembereket is. A szorosan vett lexikonszerkesztés gyakorlatát túllépve követelményül szabták még, hogy a fogalmakat a szükséges mértékig ábrák is egészítsék ki. A hatékony és eredményes munka érdekében kialakították a megfelelő szervezeti struktúrát: A 15 fős szerkesztőbizottságot Dégen Imre, az OVH elnöke vezette, s a szerkesztés feladatára pedig három fő kapott megbízást. Az egyes szakágazatok területére készítendő címszavak, és szócikkek kidolgozásának koordinálására és szervezésre témakör felelősöket kértek fel a következők szerint:- Alap- és segédtudományok: Dr. Wisnovszky Iván,- Árvízmentesítés folyamszabályozás: Zboray Károly,- Vízrendezés: Najmányi László,- Mezőgazdasági vízhasznosítás: Budavári Kurt,- Vízellátás- csatornázás: Szitkey László,- Vízerőhasznosítás: Karkus Pál,- Vízgazdálkodás gépei és műszaki eszközei: Kövesi Gyula,
