A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 6. Dr. Gerencsér Árpád (nyugdíjas): Megemlékezés a Vízgazdálkodási Lexikonról

- Vízgazdálkodás-vízépítőipar: Stimm Miklós,- Vízkészlet-gazdálkodás: Bözsöny Dénes,- Vízjogé Dr. Bényey Zoltán,- Közgazdaság és tervezés: Dr. Vavrik Ferenc,- Vízügyi tudományok és szakoktatás: Dr. Wisnovszky Iván,- Történelmi és szervezeti ismerete: Dr. Homonnay András.

A témakör felelősökön túl még természetesen további szakemberek is részt vettek a munkában pl. a Vízgazdálkodás gépei és műszaki eszközei témán velem együtt kilencen dolgoztunk.

A lexikonba felveendő fogalmak, címszavak és illusztrálandó anyag összegyűjtésére összesen 109, különböző területén dolgozó szakembert kértek fel. A szakmailag felkészült csapat tagjaira jellemző, hogy 26-an MTA által minősítettek voltak és közülük 10 egyetemi tanár volt. A munkában tevékenyen résztvevők több mint 70%- a vízügyi szervezet munkatársa volt, s ezen belül 47 fő az OVH dolgozója is volt. Ez utóbbi adottság (Dégen Imre volt a főszerkesztő, és elnök is egyben) biztosította, hogy a kidolgozás fegyelmezetten és ütemesen folyt.

A kidolgozásban való részvételre történő felkérést a szakmai megbecsülésnek tekintettük és a munkát zömmel az akkori szokásnak megfelelően „társadalmi munkában" végeztük.

A mai számítástechnikai adottságokat és lehetőségek akkor még egyáltalán nem léteztek, így a szerkesztői munka pl.: a fogalmak és címszavak összeállítása teljesen hagyományos módszerrel készült. A témakörünkön belül eldöntöttük, hogy ki melyik részterület címszavait gyűjti össze, s ezeket cetlikre írva, tematizálva, ABC sorrendbe szedve teszi a témaköri asztalra. Ezek után a párhozamosságok kiszűrése és a hiányosságok felfedése történt, majd az e szinten jóváhagyott egyes fogalmakhoz, címszavakhoz tartozó ismertetés megírására, a szükséges kép, vagy ábra biztosítása, elkészítésére. Mindezek újbóli felülvizsgálata után került az anyag a lexikont szerkesztők asztalára. A hatékony koordinálás, a többszörös egyeztetés biztosította, hogy az előzetes célkitűzéseknek megfelelően készült el a végleges anyag, hazánk első - és vélhetően utolsó - Vízgazdálkodási Lexikonja.

A Vízgazdálkodási Lexikon 1970-ben jelent meg, az akkori szinthez viszonyítva nívós kivitelben. A mintegy 900 oldalas kiadvány több mint 1000 címszót és szócikket, és közel ugyanennyi illusztrációs anyagot is tartalmaz. Az egyes szócikkekhez szinte tankönyv mélységű, részletes, szöveges rész, vagy ábra csatlakozik.

Felvételre került több, mint száz, a vízgazdálkodás terén maradandót alkotott hazai és részben külföldi szakember is. Zömmel a múlt század közepéig elhunytak kerültek ismertetésre a lexikonba. (Talán kivételt képez Zboray Károly, a folyószabályozás avatott művelője, aki a lexikonnal kapcsolatos munka elején hunyt el.)

Fél évszázad eltelte után is úgy gondolom, hogy a kiadványban a szakma legfontosabb fogalmait, eljárásait és eszközeit az akkori időnek megfelelően sikerült bemutatni. Mai szemmel átböngészve az anyagot úgy találom, hogy a szócikkek, fogalmak, definíciók nagy része ma is időszerű és használatos. Az eszközök és részben a technológiák egy része viszont ma már csak történeti szempontból érdekes.

A szaklexikonok sorában az elsők közt szerepel a mi kiadványunk, hiszen például a természettudományi, a kémiai, vagy a mezőgazdasági szaklexikont is csak az ezt követő években készítették el.

A hatvanas éveket követően viszont a szakmában széleskörű szabványosítást, műszaki szabályozást indítottunk el. Az egyes témák kidolgozásánál alapkövetelményként tekintettük,