A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Vízügyi szakértői tevékenység Erdélyben - Tőry Kálmán feljegyzései
Tőry különös részletességgel és gonddal ír a vízi erőművekről, ezek közül is elsősorban a marosvásárhelyi telepről. Emögött az érdeklődés, adatgyűjtés mögött egy korábbi, nagy jelentőségű vízgazdálkodási terület „revíziója" sejlik fel. A vízerő korszerűbb kihasználásának igénye, a villamos vízierőtelepek tervezése, építése hazánkban a 19. század utolsó évtizedében kezdődött meg (Tomka et al 1929). A századfordulón és azt követően korszak olyan nagy nevei foglalkoztak a témával, mint Rohringer Sándor, Fejér Gyula, Bogdánfy Ödön, Steller Antal.1905-ben, hat évnyi felmérő munka eredményeként született meg Viczián Ede jóvoltából az ország hegy- és dombvidékeinek vízfolyásait, illetve vízierőit összesítő nagyszabású munka„Magyarország vízierői" címmel (Tomka et al 1929). Elkezdődött a nagyobb folyók vízerejének számbavétele is: többek között 1908-ban a Pozsonyi Folyammérnöki Hivatal vezetője, Schmidthauer Antal elkészítette a Mosoni Dunaágban építendő 3 erőmű tervét, Kovács Sebestyén Miklós a Szentendrei Dunaág hasznosítását javasolta, Rohringer Sándor a Rábán, Nicknél tervezett vízerőművet. A nagyobb folyókra megálmodott elképzelések közül azonban csak igen elenyésző számban valósultak meg tervek (Dóka 1980b). Ezzel szemben kisebb vízfolyásokra települt hegyvidéki művek szép számban épültek meg, pl. az ikervári, garamszentbenedeki, illetve erdélyi területén a kolozsvári, resicai, nagyszebeni, temesvári vagy a Tőry által említett marosvásárhelyi villamos vízmű (Tomka et al 1929). Bogdánfy 1914-es munkája 72 vízerőtelepet tart nyílván (Bogdánfy 1914) Nagymagyarország területén, s1918-ra (az Országos Vízépítési Igazgatóság kiegészítése nyomán) számuk - dacára a háborús helyzetnek - 96-ra növekedett (a vízerőkészletet - beleértve a tározási lehetőségeket is - 2 788 400 LE-re becsülték (Dóka 1980b, Tomka et al 1929). Trianonnal a hegyvidéki területek túlnyomó része és az ország vízerőinek meghatározó része is határon túlra került, amely a vízgazdálkodási politika irányvonalának megváltoztatását is elkerülhetetlenné tette/és a vízügyi politika is megváltozott. Avízerőhasznosítás és az azzal kapcsolatos tározás egy ideig „parkolópályára" került, az országnak és a vízügynek is a területi veszteségekből adódó kihívásokkal kellett szembenéznie. A Monarchia szétesésével Magyarország sokkal kiszolgáltatottabb helyzetbe került, a korábbi helyzetéhez képest sokkal jobban függött a külföldi árubehozataltól - elsősorban a nyersanyagoktól -, s rákényszerült az intenzív gazdálkodás kialakítására is.A kivitel ellensúlyozása végett a figyelem az Alföld felé fordult, mezőgazdasági hasznosításának fejlesztése, területeinek védelme létfontosságú lett. Ennek megfelelően vízimunkálatok súlya eltolódott az alföldi területek öntözésének korszerűsítése irányába. A vízügy mezőgazdaság szolgálatába való állítását a 30-as években jelentkező súlyos aszályos periódus csak még inkább indokolttá tette. Elkerülhetetlenné vált egy szakhivatal felállítása: hosszas előzmények után (és Trummer Árpád szorgalmazásának köszönhetően) 1937-ben életre hívták az Országos Öntözésügyi Hivatalt (2850/1937. MF számú rendelet). (Dóka 2001) Feladatait és szervezetét az 1937. évi 20. tc. határozta meg. Fő feladta elsősorban - az öntözéses gazdálkodás lehetővé tétele végett - a Tisza és HármasKörös folyókon egy-egy duzzasztómű létesítése, a Tisza mentén két szivattyútelep, továbbá a mindezekkel kapcsolatos öntözőcsatorna-rendszerek megépítése volt. Meg kell jegyezni, hogy bár a vízerő kérdése lekerült a napirendről, de nem teljesen tűnt el. Az 1914-ben megszervezett „Vízierőművek létesítésével kapcsolatos közgazdasági kérdések tárgyalására szervezett bizottság" még a 20-as évek közepén is ülésezett és hozott döntéseket vitás kérdésekben. 1927-ben üzembe lépett a tassi, 1938-1943 között megépült kesznyéteni vízerőmű, s a Rábán is történtek korszerűsítések, bővítések (Dóka 2001). A fentebb említett Országos Öntözésügyi Hivatal, illetve a Földművelésügyi Minisztérium foglalkozott a vízerőhasznosítás kérdésével is, ezt mutatják azok a tanulmánytervek, amelyek elsődlegesen
