A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
6. szekció - Vízügytörténet - 2. Farkas Ildikó (Környezetvédelmi és Vízügyi Levéltár): Vízügyi szakértői tevékenység Erdélyben - Tőry Kálmán feljegyzései
Az államtól kértek kb. 100 000 K támogatást, 10-15 000 k-t az érdekeltség össze tudott volna hozni. A dolog nem sikerült, a pénz körül nehézségek voltak, majd jött a háború, aztán a román uralom. A románok nem voltak hajlandók áldozatot hozni a színtiszta magyar vidék érdekében. Közölte még, hogy a társulatról Zajzon Géza volt magyar kultúrfőmérnök tudna részletesebb felvilágosítást adni, aki tudomása szerint Brassóból átjött Sepsiszentgyörgyre. De hogy átjötte már, vagy még Brassóban van, azt nem tudta." Majd a szeptember 25-i tovább részletezi: „[...] Kovászna-patak szabályozása, terve és iratai 2146/1913 sz. a. (alatt) a vármegye vízikönyvében megtalálható. [...] Költségelőirányzata 90 000 K melyet a FM. 72,724/1913 hagyta jóvá. A munkákat a világháború miatt megkezdeni nem lehetett. A román uralom alatt a szükséges költségfedezetet nem bocsátották rendelkezésre, mert színtiszta magyar vidékről volt szó. A munkálatokhoz jelenleg 80 000 P (pengő) kellene [...] A munka megindításához 20000 P is elég lenne. Minden hónapban további 20-25000 P-vel 3-4 hónap alatt be lehetne fejezni. A munkát feltétlenül még az év folyamán el kellene kezdeni, hogy már a tavaszi nagyvizeket levezesse, vagyis tavasszal már éreztesse javító hatását. [...] A költségek egy része kölcsön alakjában is adható [...] Ebből adjon 10000 P-t a szociális alap, további 20000 P-t adjon két részletben a fővezérség, 10 ezer P-t pedig ugyancsak két részletben a F.M. A munkálatokat Zajzon Géza vezetné." A társulat elő- és utóéletéről az alábbiakat tudjuk: a társulatra az 1913-as és 1941-es Földmívelési Értesítő hasábjain, továbbá a Budapesti Közlöny 1941-es számában találunk adatot, mint „Kovászna patak vízhasználati társulat". Előbbi a társulat alapszabályainak becikkelyezéséről ír (71 140/1913). A társulatot 1941-ben a földművelésügyi miniszter felügyelete alá vonták, s ugyanebben az évben a társulat ügyeinek igazgatására a földművelésügyi miniszter kirendelte miniszteri biztosnak dr. Bagoly Bélát, a kovásznai járás főszolgabíróját. 1940. október 11-én Tőry már Szatmárnémetiben járt. A város a Tisza-Szamosközi Ármentesítő és Belvízszabályozó Társulat székhelye is volt egyben. Az 1914-ben megalakult társulatnak a története sokkal jobban dokumentált. Területi illetékessége Szatmár és Ugocsa vármegyékre és a Tisza-Szamos zugra esett. Az első világháború alatt a tervezett Túr csatornának csak egy 4 km-es szakasza épült ki (Tiszapéterfalvától Csoma községig). A további munkálatokat igencsak megnehezítette, hogy a társulat illetékességi területe három állam fennhatóságára alá tartozott. Az alsóbb fekvésű magyar terület védelme nagyban függött a román fél társulati munkájától. A Túr szabályozási és vízrendezési munkáit 1927-ben indították meg Kövessy Győző miniszteri biztos irányításával, s 1930-ban sikerült befejezni (Fejér 2001). Tőry beszámolója az idevágó helyreállítási munkákról nehezen olvasható, viszont két érdekes, meg nem valósult, kevésbé ismert elképzelést is közölt röviden. Az egyik a Sárköz-Terebesi (Túrterebes) vízcsatorna és töltés kiépítéseamelynek a magasabb területről érkező vizek lezúdulásának megakadályozásában lett volna szerepe. Ugyanitt említett egy másik elképzelést is: „Túr-Hodosi csatorna. A Turc a Hodosig menne s a Hodos vizét vezetné a Túrba. A Batár völgyét szabadítaná meg a külvizektől." Ezt a munkát azonban a Túr jobb parti töltésének kiépítése kell, hogy megelőzze. Tőrymindkettő esetében a tervek hiányáról ír. 1940-től a visszacsatolt területekkel a társulatok száma is megugrott: 1943-ban Erdélyben 13, Felvidéken és Kárpátalján 32, Délvidéken 39 újjáalakult társulat működött (Dóka 2001). VÍZERŐHASZNOSÍTÁS
