A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

6. szekció - Vízügytörténet - 1. Dr. Czeglédi László (FETIVIZIG): Bérek és keresetek alakulása a vízügyi igazgatás történetében

ügyi-statisztikai útmutatója alapján tehetünk. (Útmutató a munkaügy-statisztikai adatszolgáltatáshoz (Érvényes: 2015. január 1-jétől) (ksh.hu) Tulajdonképpen keresetnek minősül a munkáltató által a munkavállalónak a munkaviszony keretében jutatott, valamennyi rendszeres és időszakos juttatás összessége. Elemei: alapbér, illetve törzsbér, bérpótlékok, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, a 13. és további havi fizetés.

A bérrendszer nem egzakt módon meghatározott fogalom. Más építőelemeket ért alatta a munkajog és mást a humán-erőforrás menedzsment. Jelen dolgozat keretében, bérrendszerként a vízügyi ágazatra jellemző és alkalmazható bérek, bérelemek és béren kívüli juttatások összességét, valamint azon szabályok egészét értem, mely dolgozónként meghatározza a konkrét juttatások mértékét.

AZ EGYSÉGES VÍZÜGYI IGAZGATÁST MEGELŐZŐ KORSZAKOK JELLEMZŐI Ókori kezdetek

A vízügyi igazgatás ősi formáinak létrejöttét tulajdonképpen a szervezett vízgazdálkodási iránti igény megjelenése indukálta. Jelenkori ismereteink szerint az elsőként kialakult civilizációk létrejöttében is vezető szerepet játszott a víz, mint alapvető természeti erőforrás. Ezek az ősi, ún. „folyamvölgyi kultúrák" - pl.: Mezopotámia, Egyiptom, India - Kr.e. 4-5. évezredtől kezdődően folyamatosan szerveződtek egyre komplexebb államalakulatokká. A növénytermesztésre áttért népek, akkor válhattak sikeressé, ha képesek voltak alkalmazkodni az olyan helyi adottságokhoz, mint például a lokális klimatikus viszonyok és a meghatározó vízrajzi sajátosságok. Mindebből okkal feltételezhető az, hogy az államszervezés legősibb időszakában is már állami, (köz)igazgatási feladatként jelentkeztek egyes, klasszikus vízgazdálkodási feladatok.

Az államszervezetek élén álló a despotikus hatalommal bíró uralkodók a papság és a hivatalnokok segítségével szervezték meg az öntözéses földműveléshez és az aszálykárok kivédéséhez szükséges infrastruktúra megépítését. Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy kik és milyen keretek között, milyen fizetség ellenében végezhették el ezeket a vízgazdálkodási teendőket.

Mivel a társadalomfejlődés igencsak kezdeti szakaszában járunk, nem meglepő, hogy egy fajta „közmunka" gyanánt a társadalom legszélesebb rétegét adó közrendű szabadok munkaerejének ingyenes biztosítása mellett, kvázi társadalmi munkaként voltak kivitelezhetők ezek a feladatok.

Hazai előzmények

Az előzőekben láthattuk, hogy a vízügyi igazgatás óriási múltra tekint vissza, és nincs ez másként hazánkban sem. Miként Gerencsér Balázs is megjegyezi, a legtöbb klasszikus szakigazgatás történeti vizsgálatánál elegendő, ha visszatekintünk a polgári államok kialakulásának időszakára az ún. klasszikus polgári fejlődés időszakára, azonban a magyar vízügyi igazgatás esetén jóval mélyebbre kell ásnunk, mivel egészen korai időkből vannak adataink szervezett vízügyi feladatok ellátását illetően. (Gerencsér 2013.)

Magyarország középkori feudális korszakából is bőven találhatunk olyan rendelkezéseket melyek vízügyi tevékenységgel kapcsolatos (köz)feladatokat szabályoztak. Ilyen volt a Zsigmond király 1426-ban kelt rendelete melyben egyaránt nemes és közrendű szabadok kötelességévé is tette az árvízvédekezésben történő ingyenes részvételt. Később a Werbőczy féle „Hármaskönyv" is összefoglalja a vizek kártételeivel kapcsolatosan ismert szabályokat, majd mintegy fél évszázaddal később az 1569. évi XXI. törvénycikk először határozza meg törvényi