A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 19. Macher Gergely Zoltán - dr. Kozma Katalin - dr. Giczi Zsolt - dr. Koltai Gábor (SZIE): A talajnedvességi-állapot szezonális változásainak vizsgálata négy szigetközi mérőhelyen
talajvízmélység révén befolyásolja, ami már kisebb magasságkülönbség esetén is érezhető (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2016). Éghajlati jellemzők: Szigetköz éghajlata mérsékelten hűvös (ÉNy-i rész) és mérsékelten meleg (DK-i rész). Napfénytartam 1900 és 1950 óra között alakul, mely nyáron 770 óra körüli, télen mintegy 190 óra napfénytartamra oszlik. Az évi középhőmérséklet 9,7 oC - 10,0 oC közé esik (Dövényi 2010). A csapadék évi összege általában 650 mm körüli, a tenyészidőszak csapadéka 330 mm, a téli félévé 253 mm körül alakul. A legcsapadékosabb hónap a június és a július, (átlag 72 mm), a legkevesebb csapadék januárban hullik (35 mm) (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, 2016). A téli hótakarós napok átlagos száma 30 nap körül alakul. Az uralkodó szélirány leggyakrabban ÉNy-i, melynek átlagos szélsebessége 3 m/s körüli, relatív gyakorisága pedig 35% körül tendál. A mosonmagyaróvári szélsebesség-megfigyelések alapján megállapítható, hogy Magyarország egyik legszelesebb vidéke a Szigetköz. Földtan és talajtan: a kistáj szerkezetileg jelenleg is süllyedő fiatal medencerészlet, amit a Duna hordalékkúpja tölt ki (Dövényi 2010). Szigetköz talajképző kőzete a lerakódott üledék, a Duna által lerakott fiatal, jellemzően homokos-iszapos öntésképződmények. Emellett a területen aktuálisan előforduló talajtípusok kialakulásában a geológiai viszonyok is fontos szerepet játszottak. A táj talajképző kőzetét a legfelső üledék adja, mely nem tekinthető egységesnek, összetétele alapján pleisztocén korú, löszös, alsó pleisztocén kavics, öntéshomok, öntésiszap. Ezek közös jellemzője a könnyű mechanikai összetétel mellett a karbonátos jelleg, mely a szerves anyagok felhalmozódása révén kedvező humuszanyagok képződéséhez vezetett. A hullámtéren a talajképződés fontos meghatározója a napjainkra már csak alkalmanként jelentkező árvízi elöntések. Az árvízmentes és felszínközeli talajvízszintű területeken a réti folyamatok a meghatározóak, míg a mélyebb talajvizű területeken már a csernozjom talajképződési folyamatok érvényesülnek (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2016). Vízföldtan: a képződés során több ezer méter mélységbe süllyedt alaphegység miatt, a kristályos kőzetek vízzáróak, azok felett pedig nagy vastagságban kitöltő üledékek rakódtak le. A felső pannon homokrétegek jó vízadó képességének és a kedvező geotermikus adottságoknak köszönhetően ezekből termálvíz is nyerhető. E felett pleisztocén folyóvízi üledékek települtek több száz méter vastagságban, amik nagy mennyiségű vizet tárolnak (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2016). A szigetközi talajvízszintek alakulása a felszín alatti víz áramlási és utánpótlódási viszonyainak függvénye. Jellemzően befolyásolja a csapadékból történő beszivárgás, párolgás, a folyóból történő utánpótlódás és elszivárgás, illetve a felszín alatti áramlással érkező vizek mennyisége. A terület földtani felépítése miatt nehezen lehet különválasztani a talajvíz- és a rétegvízszintet, mivel nincs vízzáró réteg az üledék összetételében a rétegvízszint felett (Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság 2016). 2.1.2. A legfontosabb szigetközi víztestek és vízbázisok jellemzése A kistájat egyedülálló módon, egy folyók által lehatárolt területtel határozzuk meg, melyet északról a Duna (Öreg-Duna, Nagy Duna), nyugatról a Lajta, valamint szintén nyugatról és délről a Mosoni-Duna határol. Északról a Duna (más néven: Nagy-Duna vagy Öreg-Duna) határolja
