A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)

5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 6. Farkas Dávid - Hajnal Géza (BME): Az Esztergomi Bazilika környezetének hidrogeológiai vizsgálata

Az altemplom víztelenítő kutjaiban megjelenő vizeket minőségi és mennyiségi szempontból is teszteltük. A kutakból vízmintákat vettünk, melyeket összesen húsz komponensre vizsgáltak a BME Vizi Közmű és Környezeti Tanszék laboratóriumában. A kutakon három év leforgása alatt több alkalommal próbaszivattyúzást hajtottunk végre. A leszívás, valamint a visszatöltődés ütemét nagy pontossággal és mérési frekvenciával rendelkező nyomás- és hőmérő műszerrel (Dataqua) végeztük.

A Bazilika tetőfelületének vízelvezetését szolgáló rendszer elvezetőképességét számításokkal ellenőriztük. A mértékadó csapadék a 147/2010. (IV. 29.) Korm. rendelet alapján p=1%-os valószínűségű, az ebből keletkező, elszállítandó vízhozamot a racionális módszerrel állapítottuk meg (Mulvaney 1851):

Qm P • W íp • ^ (1)

amelyben a

• p- késleltetési tényező [-],

• ^ - lefolyási tényező [-],

• ip - a p valószínűségű t összegyülekezési időhöz tartozó csapadékintenzitás [l/s-ha],

• A - a vízgyűjtőterület nagysága [ha].

A mértékadó csapadékhozam meghatározását követően elvégeztük a csapadékvízelvezető rendszer hidraulikai ellenőrzését. Ez magában foglalta a tetővíz elvezetését szolgáló ejtőcsövek, illetve a föld alatti vezeték szakaszait. A hidraulikai ellenőrzés alapfüggvénye a Darcy- Weissbach összefüggés volt (Darcy 1857, Weissbach 1845), amelyből a lejtésben fektetett csatornában telt szelvény esetén lefolyó víz közepes áramlási sebessége:

ahol a

• A - súrlódási tényező [-],

• R - hidraulikai sugár [m],

• I - hidraulikai gradiens, csőfenék lejtése [-].

A csatornák alapvezetéki szakaszaiban a mértékadó terhelésnek megfelelő térfogatáram lefolyásakor kialakuló áramlás jellege általában turbulens, és jórészt az átmeneti tartományba esik. Ilyen áramlásoknál a súrlódási tényező a Colebrook-White (1937) összefüggéssel számítható:

ahol

1

vx

ig[

k 2,51

ReVX J

3,71-D

2

k - a csatornafal abszolút érdessége [m],

D - a körszelvényű csatorna belső átmérője [m], Re - Reynolds-szám [-].

(3)

A tető vízgyűjtő felületek méretezésére az MSZ-04-134:1991 „Épületek csatornázása" korábbi szabvány előírásai voltak érvényben. Jelenleg már szigorúbb előírásokat szükséges alkalmazni, irányadók a DIN 18460 és DIN 1986-2 szabványok előírásai.