A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 6. Farkas Dávid - Hajnal Géza (BME): Az Esztergomi Bazilika környezetének hidrogeológiai vizsgálata
ELŐZMÉNYEK, KORÁBBI SZAKVÉLEMÉNYEK BEMUTATÁSA A Bazilikát övező létesítmények talajmechanikai, illetve hidrogeológiai vonatkozású vizsgálatai a rendelkezésre álló dokumentumok alapján már 1965-ben is aktuálisak voltak. Talajmechanikai vizsgálatok és szakvélemények készültek a pincerendszerről (KTTI 1965), a Bakócz-kápolna falnedvesedéséről (FTV 1976), a Sötétkapu feletti területről (FTV 1980), a pincerendszerben létesített üzletsor tanulmánytervéről (KOMTERV 1985), a pincék vizesedéséről (Nyilassy és Szenczi 1989), valamint a pincerendszer idegenforgalmi felhasználásáról (KOMTERV 1989). A Bazilikát és környezetét terhelő káros vizek az új évezredben is problémát jelentettek. Vicze (2000) a Prímás Pince talajmechanikai vizsgálatait végezte el. Leírása szerint a Sötétkapu átjáró, a Prímás Pince, valamint a Kis-Pince falazata - főként csapadékos időszakot követően - vizesedett, a boltvállaknál csepegés is megjelent. Besey (2007) szakvéleményében javaslatot tett szigetelő, illetve szűrőrendszerek kiépítésére, amikkel véleménye szerint a pincerendszer mentesíthető a káros vizektől. A Prímás Pince étterem falain rendszeresen jelentős ázások voltak tapasztalhatók, melyet a beszivárgó csapadéknak tulajdonítottak, ezért 2008-ban szigetelés beépítésére került sor. A szigetelés a Prímás Pincétől délre fekvő támfalat, valamint a Sötétkapu támfalát is érintette (KIMA 2008). A Bazilikától északra található középkori kút régészeti feltárása, megtisztítása 2009-ben történt meg (Tolnai 2009). Wagner és Csonka (2008a) a pincerendszer északnyugati-északi mellvédfal további elmozdulásának megakadályozására feszítő horgonyzást terveztek. Ezen felül a Kis-Pincét terhelő vizek elvezetésére mentesítő szivárgórendszert terveztek (Wagner és Csonka 2008b). Besey (2016) egy átfogó mérnökszakértői tanulmányt írt, melyben megemlítette, hogy az alépítményhez tartozó altemplom, illetve az alapozás szerkezetileg megfelelő állapotban van, viszont a vizesedés, főként a kripta falain jelentős. JELENLEGI VÍZTELENÍTŐ RENDSZER JELLEMZÉSE A Bazilika lényegében az építésének kezdete óta a vízvédelmi művek természetes öregedése következtében, a talajnedvesség és különösen a csapadékvíz miatt folyamatosan károsodik. A vízkárok elhárítására időszakonként beavatkozások történtek, felújítások, javítások, majd a beázások ellen szigetelések, később talajvíz és beszivárgó víz ellen szivárgók (Möller-féle), továbbá több ütemben (évtizedes eltolódásokkal) csapadékvíz elvezető rendszerek épültek. A régebbi művek egy részét felhagyták, s helyettük - vagy mellettük - új koncepció szerint újabb védelmi beavatkozások történtek. Ezek a többnyire eltakart létesítmények mára felismerhetetlen szövevényes rendszert alkotnak. A térszín alatti építmények víz elleni védelmének fő módszere az építmény föld-szigeteléssel való ellátása volt. Későbbiekben ezeket a föld-szigeteléseket a csatornák és más közművek építése során munkaárkokkal megbontották, mely lerontotta ezek hatékonyságát. A pincerendszer és az altemplom nedvesedését általában nem a beázással hozták kapcsolatba, hanem a talajvízzel. Az elmúlt száz évben a föld-szigetelések megrongálódtak és elévültek, a Möllerféle névvel illetett szivárgók és vízelvezetők, esetleg egymás funkcióját is rontva, meghibásodás miatt is, már nem megfelelően működnek és nem felújíthatók. Körülbelül tíz éve az altemplom oldaltermébe szivárgót építettek be a pincepadló alatt áramló vizek elvezetésére. Az altemplom déli részén 1969-ben két víztelenítőkutat alakítottak ki. A kutak fenékszintje a pincepadlószinttől számítva a mélyebb esetében 3,87 m, a sekélyebb 1,62
