A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
5. szekció - Hidrológia, hidrogeológia, hidraulika, numerikus modellezés - 1. Báder László (BME): Magyarország vízmérlegének elemzése az éghajlatváltozás tükrében
alapismeretből, vagy érdekes kutatási témából létkérdéssé vált az emberiség számára. Más kutatások is szorgalmazzák olyan fontos témák tisztázását, mint amilyen a növényzet szerepe a hidrológiai ciklusban (Arora 2002) vagy a párolgás szerepének megfelelő értékelése az energiacsere folyamatokban (Ripl 2003, Hesslerova et al. 2019). Felhívják a kutatások a figyelmet arra is, hogy a szárazföldek vízellátásának biztonsága nem csak a beérkező nedvességtől függ, lényeges szerepet játszik a folyamatban a kis vízkör működése, a növényborítás és a csapadék/párolgás helyben történő újra hasznosítása is (Kravcik et al. 2007, Spracklen et al. 2018). Új fogalmak is kezdenek bekerülni a köztudatba, mint az „égi folyamok", amelyek óriási mennyiségű nedvességet szállítanak az egyenlítőtől a magasabb szélességek-, és a szárazföldek belseje felé, ahova a felszíni lefolyás vízmennyiségének sokszorosát juttatják el. A tanulmányok egy része a légköri szárazföldek vízellátásának elemzésével kapcsolatban használja a kifejezést (URL1), híradások a rendkívüli csapadékeseményekkel összefüggésben említik (URL2). Bíztató, hogy a vizsgálatok egyre inkább a hidrológiai ciklus egészének megismerését célozzák meg. Az általános rendszerelmélet atyjának a figyelmeztetése azonban ma is érvényes. A modern tudomány hajlamos a részletekben elmerülni, a legapróbb részletek működési mechanizmusát megismerni, miközben megfeledkezik a részek együttműködésének fontosságáról. A rendszerszemlélet célja, hogy a vizsgálat tárgyát teljes „egész-ség" -ben ismerje meg (Bertalanffy 1968). Ne feledkezzünk meg erről a továbbiakban. Nem zárt kockába rendezett igazság egy modell, hanem egy közelítés, hogy összetett dolgokat, folyamatokat átlássunk és megértsük: hogyan állnak össze a részek jól működő egésszé. 2 2. MÓDSZER Egy rendszer működésének lényege leírható a környezetének (bemenetek, kimenetek) alrendszereinek, a rendszerelemek közötti funkcionális kapcsolatoknak, a szabályozó- és korlátozó folyamatoknak az azonosításával (Sasvári 2020). A hidrológiai ciklus esetében induljunk ki az alapvető funkcióból, a főbb tagok meghatározásából, azok szerepének és a közöttük lévő kapcsolatoknak a leírásából. A globális folyamatok helyett összpontosítsunk Magyarországra. A bevezetőben abból indultunk ki, hogy a légkörzés motorja a Nap felől beérkező rövidhullámú sugárzás földrajzi szélességek közötti eltérése. A légkörzés és a hidrológiai ciklus egymásba fonódnak, ezért a rendszerműködés megértéséhez célszerű egy közös modell felvázolása. A globális felmelegedés teszi aktuálissá és sürgetővé a rendszerszemléletű elemzést. Magyarország éves átlaghőmérsékletének emelkedését mutatja be az 1. ábra az 1981-2020 közötti időszakban. Az ábra az Országos Meteorológiai Szolgálat homogenizált, rácspontokra interpolált éghajlati adatsora, illetve az ECMWF (European Centre for Medium-Range Weather Forecasts - Európai Középtávú Időjárás-Előrejelző Központ) ERA-5 Land reanallízis adatsora alapján készült MATLAB-ban feldolgozva.
