A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 10. Dr. Papp Ildikó - Polgár Antal (ÉDUVIZIG): A hullámtér
4. a közcélú nyílt csatornák medre és parti sávja, 5. a vízbázis területek, 6. a hullámterek". Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendeletben a „hullámtér" kifejezést találjuk, mint beépítésre nem szánt vízgazdálkodási terület. A korábban már említett 83/2014. (III. 14.) Korm. rendelet szerint a nagyvízi meder területe újonnan beépítésre szánt területbe nem sorolható, továbbá a nagyvízi mederben lévő üdülőterület lakó-, vegyes vagy gazdasági területfelhasználási egységbe nem sorolható át. A jogszabály a nagyvízi mederben építmény elhelyezését vizsgálathoz és a folyószakasz mederkezelőjének hozzájárulásához köti. A vizsgálat a kérelemben foglaltaknak az árvíz és a jég levonulására gyakorolt hatására terjed ki. A jogszabály meghatározza azt is, hogy a vizsgálatot követően mely feltételek fennállása esetén lehet az építmény nagyvízi mederben történő elhelyezéséhez hozzájárulni. További megkötöttségek is találhatóak a jogszabályban a hozzájárulás kiadása tekintetében, külön melléklet rögzíti a nagyvízi meder egyes levezető sávjait érintően az építményekre vonatkozóan részletezett, az árvízvédelmi szempontok elsődlegességét biztosító követelményeket. 4. A TÁRSADALOM TAGJAINAK TUDÁSA A HULLÁMTEREKRŐL 4.1 Általános ismeretanyag A hullámtérrel kapcsolatos társadalmi tudást és ismeretanyagot egy közvélemény kutatással lehetne közel objektiven szondázni. Bizonyára más-más tudásszintre következtetne a felmérés a mentesített ártéren élők és az ország egyéb területén lakók körében. Felmérés hiányában egyéb dolgokból is tükröződhet a szakmán kívüli lakosság fogalommal kapcsolatos viszonya. Következtetés vonható le abból is, hogy a különböző lexikonokban, melyekben az adott szakterület szabályainak elvei szerint relevánsnak tekinthető a fogalom beemelése, milyen formában tárja az olvasó elé a szerző a meghatározást. Értelem szerűen az 1970-ben kiadott Vízgazdálkodási lexikon meghatározása tömörségével az akkori kor követelményeit tükrözi.4 Szintén tömör megfogalmazás található az OVF honlapján a vízrajzi fogalomtárban. Az 1897-ben kiadott Pallas Nagylexikon mai szemmel nézve is korrektül, de tömören határozza meg a fogalmat. A világ és hazánk tudáskincsét reprezentáló Britannica Hungarica, melynek angol nyelvű alapműve 1768-óta jelenik meg, sajnos meg sem említi a fogalmat. Ez annak tükrében különös, hogy olyan vízgazdálkodással kapcsolatos szócikkek, mint az Új-Zélandi Pukaki tó vagy a Kenyai Baringó tó részletes ismertetésre kerülnek. Az enciklopédia az ártér és az ártéri síkság fogalmakat sem a magyarországi vízgazdálkodásra jellemző és szakmaiságot tükröző formában ismerteti. További viszonyításunk lehet a társadalom jelenlegi és jövőbeli tudásszintjéről, ha egy aktuális gimnáziumi földrajzkönyvet vizsgálunk. Akár furcsa következtetést is levonhatunk abból, hogy a fogalom a 160 oldalas tankönyvben csupán három mondatban szerepel. Ennél már csak a 4 Vízgazdálkodási Lexikon. Mezőgazdasági kiadó. Budapest 1970.
