A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

5. Szekció - Vízügytörténet - 10. Dr. Papp Ildikó - Polgár Antal (ÉDUVIZIG): A hullámtér

nagyobb biztonságos termőterület kellett a lakosság és a birodalom számára. A folyamat fejlődése nem volt egyenletes, valamint jelentős számú objektív körülmény befolyásolta. Ezek közül legfontosabb talán a tulajdonviszonyokban testesült meg. A folyók tulajdonosai a feudális társadalmi viszonyoknak megfelelően birtokolták az adott víztesteket. A nagyobb folyók esetében ingatlan nyilvántartás hiányában ez nem volt egységes a középkorban, konfliktusok sűrűn keletkeztek. Árvizek elleni védekezés is csak lokálisan történt. Nagy változást hozott Mária Terézia 1772. szeptember 4-i keltezéssel a magyar kancelláriának megküldött határozata, mely a folyók hasznosítását központi tervezés és irányítás alá vonta. Költségeit Magyarországon a só felemelt adójából befolyt összegből biztosította. E nap a magyarországi vízügyi szakigazgatás kezdetének tekinthető.1

A folyók hasznosítása, kártételeik elleni védekezés keretében a hullámterek kialakulásának - kialakításának - kezdete a XIX. század közepére tehető. A Tisza szabályozása során a kétoldali töltések megtervezésével és megépítésével létrejövő, a folyó szempontjából zárt területet kezdetben még nem nevezték hullámtérnek. A fogalom első írásos, a vízgazdálkodáshoz, és nem szépirodalomhoz kötődő említése az 1879-es szegedi árvízkatasztrófa utáni jelentésekben szerepel.2

1.2. Milyen társadalmi igények vezettek a hullámterek kialakulásához?

A XVIII. - XIX században az ország mindenkori gazdasági életét alapvetően meghatározta az árutermelés és a kereskedelem. A Habsburg birodalom Magyarországot, természeti adottságai miatt mezőgazdasági feladatokkal felruházott tartománynak tekintette. Feladata volt azon javak előállítása, amely biztosította a birodalom nyugati részének és elsősorban a hadseregnek az élelmiszer ellátását. Ugyanakkor, ezen termékeket nem csak megtermelni kellett, hanem el is kellett juttatni a felhasználási helyeikre. Ebben az időszakban nagy tömegű áruk szállítása kizárólag vízi úton történhetett. Sem közút, sem vasúti hálózat nem létezett. Ahhoz, hogy a vízi szállítás folyamatosan, biztonságosan és viszonylag gyorsan történjen, rendezett folyóparti vontató utak, mint műszaki létesítmények és kiépített, megszervezett vontató infrastruktúra kellett. A folyókon kialakuló vízdinamika és az időjárás változások miatt a tevékenység azonban nagyban függött a természeti tényezőktől. A rendszer fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos költségeket azok viselték, akik a hajóvontatásból jövedelemhez jutottak. Vízhasznosítási oldalról a hajózási tevékenységen kívül jelentős volt még a hajómalmok szerepe. Ezek azonban lokális hasznosítók voltak, valamint árvizek esetén több konfliktust is generáltak. Ennek következtében megítélésük, valamint szerepük ellentmondásokkal terhelt.

A folyókkal kapcsolatos vízkár elhárítási társadalmi igény akkor jelentkezett, amikor a lakosság számának növekedése magával hozta a termőterületek növelésének szükségességét. Kezdetben, a XIX. század elején ezek a folyamatok lokálisan és ad hoc jelleggel történtek. Sok esetben az egyik probléma megoldása máshol új problémát eredményezett.

1.3. Folyószabályozási, vízkár elhárítási feladatok finanszírozása

A vízgazdálkodással kapcsolatos műszaki beavatkozások mindig jelentős ráfordítást és anyagi áldozatot igényeltek. Igaz ez a tevékenységnek, mind a hasznosítás, mind pedig a kárelhárítás

1 Dóka Klára: Vízimunkálatok irányítása és jelentősége az ország gazdasági életében (1772-1918) MÜSZI Budapest 1987.

2 Szegedi Híradó, 1987. október 22., 174. szám Arcanum Digitális Tudománytár