A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)

1. szekció - Vízkárelhárítás - 23. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök): A 2010. októberi vörösiszap-katasztrófa vízminőségi kárelhárítási munkái

rétegek találhatók. Ezek rétegek a kékesszürke agyag felett a kazetta egész területén összefüggően mindenhol megtalálhatók a felszínen, kivéve a gátszakadás helyén*. A gátszakadás helyénél csupán 30-50 cm volt a pannon agyag feletti üledék, amit gyakorlatilag el is távolítottak a gát alapozásakor, vagyis a gátszakadás helyén a gát közvetlenül a kékesszürke agyagra került!

A kékesszürke agyag a plasztikus indexe alapján közepes és kövér agyagnak minősíthető; felső része könnyen sodorható; mélyebben merev állapotú. Helyenként meszes, mészkőtörmeléket, ritkán kavicsbetelepülést tartalmaz. A függőleges vízáramlás szempontjából vízzárónak tekinthető. A nyírószilárdsági paraméterei és az összenyomódási modulusa is alacsony.

6. A GÁTSZAKADÁS LEÍRÁSA ÉS OKAI

A X. kazettára összeállított vízmérleg szerint itt 2010. tavasza óta jelentős mennyiségű „többletvizet" tároltak; a tározóban a zagyszint, és a folyamatos üzem miatt a vörösiszap szintje is egyre emelkedett, úgyhogy előkészületeket tettek arra, hogy az üres X/A. kazetta vörösiszapot fogadhasson. A 2010. szeptember 30-i felmérés szerinti 4,4 m volt a vízoszlop átlagos vastagsága a vörösiszap felett.

A korábbi engedélyek szerint a X. kazetta engedélyezett maximális betöltési szintje 216,0 m Bf. volt, amit végül is a vízszint 12 cm-re közelített meg a gát átszakadásakor. Ez volt az addigi legnagyobb terhelés (vörösiszap+víznyomás) a gáton. Bár a gyár kárelhárítási tervében 300 000 m3 kiömölhető víz szerepelt, a vörösiszap tetején lévő víz ennek mintegy háromszorosa volt és gátszakadáskor a víz még csaknem ugyanennyi híg iszapot vitt magával. A kiömlött anyagot mintegy 1 650 000 m3-re becsülték (OGY vizsgálóbizottság 2011).

A gátszakadás folyamatáról valójában egyetlen szemtanú sem tudott hiteles leírást adni. A telefonhívásokból és a villanyoszlop kidőlése okozta áramszünet alapján a gátszakadás 2010. október 4-én déli 12 óra után 10 percre tehető A kifolyt erősen lúgos folyadék és vörösiszap nagyobbik része kevesebb, mint 15 perc alatt távozott a kazettából, és mintegy 7-8 perc alatt érte el az első települést, Kolontárt.

A gát tönkremenetele statikus talajtörés volt, a gátszakadás csúszólap mentén ment végbe. Mivel a rideg anyagú salak-pernye töltés merev testként viselkedett csak minimális húzó igénybevétel felvételére volt képes, ezért a töltés több helyen eltört. A rideg anyag nem bírta ki a csavarási igénybevételt, az elmozdult gáttest két végén repedések alakultak ki (Farkas et al. 2013a, 2013b) (2. kép).

Először csak repedésen át folyt ki a zagy, azonban a nagy sebességgel kiáramló folyadék megbontotta az igénybevételek hatására megrepedezett gátanyagot; majd a folyás kezdete után pár perc múlva hirtelen erős morajlással robbanásszerűen átszakadt a töltés. Az északnyugati saroknál az inkább É-i irányba kirepülő hatalmas pernyetömbök egyike eltalálta, és eltörte az ott haladó villanyvezeték oszlopát. A vezetékek szikráztak, majd elszakadtak. A megnyílás szakaszosan nőtt, végül a szélessége elérte a 60 m-t.

A gátszakadásról készített geotechnikai szakvéleményben (Farkas et al. 2013a, 2013b) megállapították, hogy a vörösiszap-szint és a lúgos folyadékszint folyamatos emelkedésével egyre romlott a gátak állékonysága; a kazetta és a gátak alatti talaj terhének növekedése a gát belső oldalán járulékos süllyedést okozott, a nyírási ellenállás felhasználását jelentette, a gát alatti átszivárgás erősödését okozta és a hidraulikus gradiensnek, az áramlási nyomásnak a növekedését okozta. Az „igénybevétel" végül elérte azt a határt, amelynél a gát alatti kúszást követő talajtörés beindult és a gátszakadás bekövetkezett.