A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 23. Dr. Szlávik Lajos (nyugdíjas, MHT elnök): A 2010. októberi vörösiszap-katasztrófa vízminőségi kárelhárítási munkái
zett, a szükséges gátépítési munka a töredékére csökkent, kisebb lehetett a körtöltés keresztszelvénye, továbbá az egyik „maradék anyag" hasznosítható volt a másik tárolásához. A vörösiszap elhelyezésének ez a módszere az Ajkai Timföldgyárnál általános gyakorlattá vált. A későbbiekben így készültek a VI. - X. és X/A kazetták védőgátjai (1. ábra). Az 1990-es évektől 550 - 660 ezer m3/év vörösiszap elhelyezéséről kellett gondoskodni. A Hőerőműben pedig mintegy 250 ezer m3/év salakpernye keletkezett. Ennek kb. 80%-át használták fel a vörösiszap kazetták határoló töltéseinek az építésére. A gyár területén 1963 után a vörösiszap tárolására 6 db újabb kazettát építettek (VI. -X. és X/A kazetták), egyre magasabb gáttal. A VI. - IX. kazetták felületét 2010-re részben rekultiválták (1. táblázat). 1. táblázat. A MAL Zrt. vörösiszap-kazettáinak jellemzői (Farkas et al. 2013a nyomán) Kazetta Magassága Koronaszint Üzemelés VI. 5-7 m 214 m Bf. 1967-1974 VII. 7-10 m 214 m Bf. 1963-1969 Vili. 14-20 m 218 m Bf. 1971-1995 IX. 18-23,5 m 218,5 m Bf. 1980-2004 X. 20,2-25,7 m 216,5-218,5 m Bf. 1998-2010 X/A. 13-15 m 211-212 m Bf. üres volt 5.2. A tönkrement X. kazetta története A X. kazetta Torna-patak völgyében való megépítésének gondolata az 1970-es évek végén merült fel. A talajmechanikai feltárások többnyire 1980-ban történtek. A tervező 1980. decemberi és 1981. áprilisi keltezésű „Elvi vízjogi engedélyezési terveiben" 18 - 25 m magas, hidromechanizációs úton kiszállított, salak-pernye anyagú körtöltéssel létesített kazetta szerepel 212,8 m Bf ill. 219,8 m Bf magasságú koronaszintekkel. A vörösiszap-tároló lehetséges altalaj szigetelési módszerei közül nyolc változatot vizsgáltak meg (például a helyszínen található sovány agyag bentonitos keverékéből vízzáró fal kialakítását, vagy a kazetta fenékszintjén kialakított alumíniumbetétes, bitumenes lemez szigetelés megvalósítását). A kivitelezéskor végül nem készült alsó lezárás. Egy 1985. júliusában készült tervben már úgy szerepelt, hogy „a X. kazettában mintegy 42 m magasan helyezkedik majd el a vörösiszap" I Az erőmű salakjából hidraulikus úton, folyamatosan épülő gátak magassága 41,5 - 43,5 m lett volna; vagyis a 10 m széles gátkorona max. szintje 235,5 m Bf. lett volna. A vörösiszap végső szintje 234,5 m Bf-re volt tervezve; ami 13 millió m3 iszap tárolását tette volna lehetővé. A gátépítést két ütemben tervezték, első ütemben 216 m Bf. szintig (215,0 m Bf. szintű vörösiszap feltöltéssel) épült volna meg a határoló gát. Ugyanezek a túlzott gátméretek szerepelnek az 1988. májusi keltezésű részletes tervekben is. A továbbiakban azonban elvetették az ilyen magasságú gátak létesítését, és a tervező 1990. januári tervben már „csak" 25 m-es gátmagasság szerepelt, l:l-es rézsűhajlással az északi gátnál és a nyugati gát belső oldalán, valamint kicsit laposabb rézsűhajlással a nyugati gát külső oldalán. A gátépítést még 1993-ban elkezdték a korábbi kazettáknál alkalmazott technológiával. Az első építési ütem 1995-ben fejeződött be a 205 m Bf. gátkorona szint elérésével. A töltések talpszélessége a terepviszonyoktól és a rézsűhajlástól függően 65 - 70 m között változik (2. ábra). A tározó alapterülete kb. 18 -19 ha, kapacitása az engedélyezett 216 m Bf. feltöltési szintig 4,2 - 4,5 millió m3. A gátkorona szintje: 216,5 - 218,5 m Bf. között változott, a gát magassága 20,2 - 25,7 m, a legmagasabb folyadékszint a gátszakadás napján 215,88 m Bf. volt.
