A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 2. Dr. Antal Örs (OVF): A balatoni vízminőségi kárelhárítás keretében végzett mederkotrási munkálatok és a további szükséges feladatok
Dr. Antal Örs osztályvezető Országos Vízügyi Főigazgatóság A balatoni vízminőségi kárelhárítás keretében végzett mederkotrási munkálatok és a további szükséges feladatok Kivonat A Balatonon az üzemszerűen végzett mederkotrások 2003-at követően, a jó vízminőségi eredmények miatt megszűntek. Az eltelt 15 év alatt, 2019-re ismét jelentős koncentrációban kimutatható volt az iszapban feldúsult, biológiailag hozzáférhető foszfor. Míg 2019-ben a feldúsulás következményeként történt vízvirágzás az üdülési szezonon kívül jelentkezett, addig 2020-ban már júniusban tapasztalhatóvá váltak a vízminőség romlás jelei. A Balaton nyugati medencéjében nagy kiterjedésű algásodás kezdődött, amely folyamat közvetlen és gyors vízminőség romlást okozott, aminek eredményeként a magas foszfortartalmú iszap azonnali, mechanikai úton történő eltávolítása vált szükségessé. A havária elhárításához indokolt lett ismét a Balaton kotrása. Az előirányzott kotrási tevékenység elvégzése (mélykotrás, zagytérben történő iszapelhelyezés és lepelkotrás) vállalkozási szerződések keretében történt. A tanulmány ismerteti a Balatonon 2020. évben kialakult havária közeli helyzet kialakulásának okait és előzményeit, valamint a mederkotrási munkák előkészületeit, technológiáját és végrehajtását. A dolgozatban kitérek továbbá arra, hogy milyen körülmények nehezítették a kotrási feladatokat és a mik az elvégzett munkák főbb tapasztalatai. A tanulmány továbbá nemzetközi tapasztalatok alapján alkalmazható gyakorlati megoldásokat fogalmaz meg a vízminőség-védelmi kotrások komplex feladatrendszerének megvalósítására. Tekintve, hogy a 2020. évi beavatkozások azonnali, vízminőségi havária állapot megelőzésére irányultak, további közép- és hosszú távú intézkedések szükségesek a tó vízminőségének stabilizálása, illetve tápanyagterhelésének csökkentése érdekében. Kulcsszavak eutrofizáció, mederkotrás, zagytér, iszap, foszfor, vízminőség-védelem BEVEZETÉS A Balaton Közép-Európa legnagyobb természetes kialakulású, sekély vizű tavaként rendkívül gazdag élővilágával és botanikai értékeivel egyedi, kiemelkedő kincs, illetve a Kis-Balaton természetvédelmi területével együtt országos és nemzetközi viszonylatban is különösen gazdag tájegység. A tó másrészről rekreációs, sport, turisztikai és ezekkel szoros összefüggésben nemzetgazdasági szempontból is meghatározó szerepet tölt be az ország életében. A műtrágya használat robbanásszerű növekedése, az urbanizációs folyamatok és az ezekkel összefüggő, külső forrásból eredő diffúz és pontszerű terhelések a Balaton vízminőség romlásának tendenciájában is megmutatkozott. A káros jelenségek előjelei már az 1940-es években felismerhetők voltak, azonban az 1960-as években vált olyan mértékűvé, hogy beavatkozások szükségességét indukálták. Első komoly lépésként az 1970-es években megkezdődtek a Kis-Balaton Vízvédelmi Rendszer kialakítására irányuló előkészületek a Balaton tápanyagterhelésének csökkentése érdekében, illetve egyre nagyobb hangsúlyt kaptak a tó vízminőség javítására irányuló mederkotrási munkálatok is, a tó és környezetére káros anyagok üledékkel való eltávolításával. A kotrási beavatkozások, illetve helyszínek meghatározásánál meghatározó volt a vízminőségi káros anyagok koncentrációja, valamint azon területek, ahol az áramlási viszonyok jelentősebb felhalmozódást generáltak. A vízminőség-védelmi beavatkozások, illetve az azokat szükségeltető eutrofizációs folyamatok intenzitásának felerősödésével a Balaton kotrása ismét időszerűvé vált, melynek előjelei már
