A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 2. Dr. Antal Örs (OVF): A balatoni vízminőségi kárelhárítás keretében végzett mederkotrási munkálatok és a további szükséges feladatok
a 2019-es év turisztikai szezonját követően is megmutatkoztak, azonban egy évre rá, 2020-ban a vízminőségi havária állapotok megelőzése érdekében sürgős beavatkozásként az Országos Vízügyi Főigazgatóság a területileg illetékes vízügyi igazgatóságok aktív közreműködésével a kotráshoz és a mederanyag mechanikai úton történő eltávolításához szükséges beavatkozásokat megkezdte és mintegy 3 hónapon keresztül folytatta. A tanulmány átfogó betekintést nyújt a 2020. évi balatoni mederkotrási munkálatok körülményeibe és műszaki hátterébe, egyben nemzetközi kitekintést nyújtva hasonló esetek kezelésének tapasztalataira, illetve párhuzamaira. A VÍZMINŐSÉGI KÉRESEMÉNY KIALAKULÁSÁNAK OKAI, ELŐZMÉNYEI Míg a korábbi időszakokban a kotrások jellemzően fenntartási jellegű, a hajózás és rekreációs vízhasználatot elősegítő beavatkozások voltak, az 1960-as években már a hangsúly áthelyeződött a tó vízminőség javítását célzó üledékeltávolításra. Az üledék felhalmozódás (feliszapolódás) folyamatossága, valamint a mezőgazdasági, iparosodási és települési infrastruktúra (szennyvízbevezetések) külső terhelések erősödésével a mederkotrási beavatkozások időről időre újból szükségessé váltak, ami a Balaton jelenlegi vízrendszerét tekintve a jelenre és a jövő időszakára is elmondható. Ennek folyományaként 1992 és 2003 között zajlottak mederkotrási munkálatok állami erőforrások bevonásával, amelyek meg is hozták a várt javulást a vízminőségi paraméterek tekintetében, így a munkálatok hosszú időre felfüggesztésre kerültek. Mindez a trofitás változását mutató, alábbi ábrán (1. ábra) is jól lekövethető. A trofitás, vagyis a vizek természetes rendszerének szerves anyag termelésének mértékét a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (a továbbiakban: OECD) által meghatározott minősítési rendszer alapján kategorizálják nemzetközileg is elfogadottan, amely szerint a hipertróf - vagyis a jelentős tápanyag terhelés által előidézett, rossz vízminőség állapot - minősítés abban az esetben lép fel, ha a pigment kivonatban mérhető aklorofill koncentrációja meghaladja a 75 pg/l határértéket. (Bazsáné dr. Szabó, 2008) Mint látható, az 1970-es évek elejétől az eutrofizáció mértéke a Keszthelyi-medencéből indulva tendenciózus növekedésnek indult, így a 1990-es évekre már a Balaton többi medencéje is elérte, vagy megközelítette a hipertróf állapotot. A nagy volumenű, több évig tartó mederkotrási munkálatok azonban fokozatos javulást eredményeztek, aminek köszönhetően a 2000-es évek közepére a Balaton tápanyag termelődése ismét egyensúlyi állapotba került.
