A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 11. Katona Marianna (TIVIZIG): A Hortobágyi ártéri öblözet lokalizációs rendszerének vizsgálata és fejlesztése
3. A Hortobágy-medence szabályozás utáni helyzete A Tisza szabályozása és töltésezése előtt a folyó nagyvizei a Hortobágy fokokon átbukva az árteret részben, vagy teljesen elöntötték. Mivel a síkság Tiszadobtól délre a Körösök felé alig észrevehetően - egyenletesen - lejt, az ármentesítés előtti időkben a Tisza kiöntéseiből keletkező vizek a Hortobágy folyón ömlöttek a Berettyó Sárrétjébe, majd innen a Körösökbe. Egy-egy vízbetörés alkalmával a Tisza mindenkori árvízszintjétől függően több-kevesebb terület került rövidebb-hosszabb időre víz alá. Az árvíz igen sok mész-szegény iszapot szállított a területre, s az évszázadok során ismétlődő árvizek hatására számtalan vizes rét, mocsár és láp alakult ki. Ez a helyzet az ármentesítések végrehajtása után gyökeresen megváltozott. Az Alsószabolcsi Tiszaszabályozó Társulat már 1854-re megépítette a Tiszadob-Polgár közötti 15.448 fm hosszúságú töltést. Ezt követte 1856-ban a Polgár-Tarján közötti 10.154 fm rész, a Tarján-Csege közötti 26.384 fm szakasz, 1858-ban a Csege-Füred közötti 25.077 fm hosszú töltésvonal, végül ugyanebben az évben a Dob-Urkomi 4.361 fm töltésszakasz megépítése. A töltésezés azonban még nem biztosított teljes védelmet. 1855-ben a jobb parti területek megmentése érdekében az előző évben megépült Dob-Polgár közötti gátat Sulymoshátnál a borsodi kerületi főnök átvágatta, s a Tisza elöntötte bal parti árterét. 1887-88 telén az Alföldet 40 cm, a Tisza vízgyűjtőjét pedig egy méternél is magasabb hótakaró borította. A gyors felmelegedést követő olvadás következtében a Tiszán és mellékfolyóin megindult az áradás, s a vízmércéken addig soha nem észlelt árvízszinteket mértek. A Tisza vize a partokon is átbukott és 1888. március 24-27-e között Tiszalök határában 13, Tiszadada határában pedig 7 helyen, összesen 1.500 m szélességben és fél méter magasságban ömlött a Hortobágy-medencére. A tiszalöki és dadai határban kitört víz április közepén érkezett a dévaványai határba, közben elöntött 87.000 ha-t a Hortobágy völgyében. Ezt megelőzően 1879-ben pedig, - a nagy belvíz idején - 59.000 ha állt elöntés alatt. A Hortobágyon azonban az árvizek mellett a szárazság jelentett gondot. Aszályos időszakok az ármentesítési munkák előtt is gyakran előfordultak a medencében. A Tisza töltésezésének bejezése után kézenfekvő volt, hogy a szabályozás ellenzői az ármentesítésben látták az okát. Ebben az időszakban a legnagyobb aszályt az 1863. évi csapadékhiány okozta. A Tisza alacsony vízállása miatt a terület árvédelmi töltések nélkül, a nyitott fokon sem kapott volna vizet, hiszen a vízgyűjtőterületen esett minimális csapadék miatt a folyó a medrét már két éve nem hagyta el. Az 1860-as száraz éveket követő évtizedben nedves csapadékos időszak következett. A települések ennek hatására egyre sürgősebben követelték, hogy földjeiket, a Hortobágy völgyében összegyűlő belvizektől mentesítsék. 1878-ban a vízrendezések végrehajtására megalakult a Hortobágy-Berettyó vidéki belvizeket szabályzó társulat4. Az öblözet belvízvédelmi szempontból is rendkívül összetett, a belvízvédelmi szakaszok szoros kapcsolata miatt. Kis- és közepes vizek esetén a Király-ér 09.02 sz. védelmi szakaszon elhelyezkedő alsó része vezeti le az érintett csatorna felső 09.03 sz. védelmi szakaszhoz tartozó vízgyűjtőjén keletkező belvizeket. Mértékadó helyzetben a 09.03 sz. belvízvédelmi szakaszhoz tartozó Rejei szivattyútelep emeli át még a 09.02 sz. védelmi szakaszhoz tartozó Király-ér szállított belvizeket is. A Rejei szivattyútelep intenzív üzemeltetése esetén a Király-ér előbbi szakaszán a vízfolyás iránya megváltozik. A Forgácsháti 4 Dunka Sándor (1996):A Hortobágy-medence régi vizei és a tógazdálkodás
