A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 1. Abonyi Csaba - Veréb Dávid (ADUVIZIG): A hajózási feltételek változása a Duna 1433-1560 fkm közötti szakaszán
Gázló a folyó azon szakaszán kerül bejelentésre, ahol a megengedett méretű hajókötelékekkel történő biztonságos áthaladáshoz szükséges minimális szélesség, mélység nem biztosítható. A gázlónak minősülő mederszakasz jellemzőitől függően a jelentés a gázló teljes szélességére vagy jól elhatárolható mélyebb mederrész esetében a teljes szélességre és az elhatárolt nagyobb mélységű részre külön (piros vagy zöld úszó mellett vagy középen) határozza meg a vízmélységet. A gázlónak minősülő mederszakaszon akkor kerül mélyebb mederrész kijelölésre és jelentésre, ha annak szélessége hajózási kisvízszintnél, illetve azt meghaladó vízállásnál legalább 50 m, hajózási kisvízszint alatti vízállásnál legalább 30 m. A két mélységértékkel jelzett gázlók esetében a mélyebb terület szélességével és annak viszonyítási vonalával kerül meghatározásra (pl. a piros úszók mellett 40 m szélességben, vagy középen 50 m szélességben, vagy zöld úszók mellett 60 m szélességben.) Hajóútszűkületről beszélünk akkor, ha az aktuális napi vízállásnál nem biztosítható a Duna Bizottság ajánlásában megállapított hajóútszélesség az ajánlott vízmélységgel. A Duna Bizottsági ajánlások a Duna 1560-1433 fkm közötti szakaszára korábban 180 m szélességű és 27 dm mélységű hajóutat határoztak meg. Ennek az ajánlásnak megfelelően, mindig a legfrissebb mederdomborzati viszonyok és érvényben lévő dunai HKV értékeket figyelembe vételével került kijelölésre a dunai hajóút. A vizsgált 1560-1433 fkm közötti 127 fkm hosszúságú szakaszon a 2010-es években 17 szakaszon, mintegy 14,6 km hosszban nem állt rendelkezésre a 180 m szélességű és 27 dm mélységű hajóút a 2006-ban meghatározott, hatályos hajózási kisvízszinthez viszonyítva. A 17 szakaszon gázló 4 helyszínen, jellemzően a Dunaföldvár-Solt közötti szakaszon, illetve Baráka térségében alakult ki. A vizsgált szakasz csúcsgázlója (legrosszabb paraméterekkel rendelkező helyszíne, azaz a hajózás szempontjából mértékadó szakasza) a solti gázló volt ebben az időszakban, amely az 1558,5-1557,5 fkm közötti 1000 méter hosszú szakaszon található. A Paks alatti szakaszra mélységhiány nem volt jellemző, itt számos szűkület alakult ki, melyek az előírt 180 m szélesség helyett 130-160 m széles hajóutat jelentettek. A vízi szállítási módok valamelyest átalakulni látszanak napjainkban. A korábban jellemző tolt 6-os és 9-es, esetleg 12-es kötelékeket napjainkban felváltani látszanak az önjáró bárkák és a kisebb kötelékben közlekedő géphajók. Vélhetően ennek hatására is, az elmúlt években megváltoztak a Duna Bizottság ajánlásai a vizsgált Duna-szakasz hajózási űrszelvényére vonatkozóan. Az új ajánlásoka korábbi 180 m helyett 150 m szélességű hajóút kijelölését javasolják. Ezzel párhuzamosan a vízügyi ágazat a folyómeder ellenőrzésére is nagyobb hangsúlyt fektetett, hiszen 6 évente a teljes Duna-meder és évente legalább 1 alkalommal minden gázló, a csúcsgázló esetében évente 2 alkalommal végzi el a meder felmérését. A mederfelmérés a technológia fejlődésével lényegesen gyorsabbá, hatékonyabbá, pontosabbá és sok esetben jóval részletgazdagabbá vált napjainkra, mint az 1960-70-80-90-es években. A mederfelmérések jellemzően úgynevezett egysugaras mélységmerős technológiával, szelvényszerűen kerülnek végrehajtásra. A vízügyi ágazaton belül a gázlók felmérésére egy pontosabb képet adó, úgynevezett többsugaras mérési technológia is rendelkezésre áll, amely az egysugaras méréssel szemben nem szelvényszerűen, hanem raszteresen rögzíti a meder adatait, mellyel lényegesen részletesebb képet kaphatunk annak állapotáról. A többsugaras mérések végrehajtására egy új mérőhajó, a Garda került
