A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVIII. Országos Online Vándorgyűlése (2021. szeptember 14-15.)
5. Szekció - Vízügytörténet - 14. Valendorfean Barbara (FETIVIZIG): Az 1970. évi árvíz és következményei
Védvonal Szelvényszám (tkm) Szakadás hossza (fm) Szamos jobb part (Nábrád) 16+250-16+470 220 fm Szamos jobb part (Nábrád) 16+550-16+710 160 fm Szamos bal part (Tunyogmatolcs) 21+377-21+485 108 fm Túr bal part (Garbolc) 27+000-27+015 15 fm A szakadás teljes hossza: 503 fm 2. táblázat: A jelentősebb gátszakadások helyei (Lokalizációs terv, 2015) A Szamos mindkét oldalán az ideiglenes elzárást pátria lemezes védőművel oldották meg. A Túr gátszakadását követően a határ mentén a románokkal közösen együttműködve a folyó bal partján jászolgát épült. A jobb parton további 3 gátszakadás történt, mely ellen Nagyhódos- Garbolc települések közötti lokalizációs vonal megerősítésével sikeresen védekeztek. A töltésszakadások és vízvisszavezetések miatti átvágások okozták a legnagyobb károkat a védekezési időszak alatt. Június 27-ére, a Túr bal parti szakadásának kivételével, a helyreállítási munkák befejeződtek (Sipos, 1970). 1970. május 14. és június 27. között a Felső-Tiszán levonult árhullám következtében közel 1 millió árvízvédelmi zsák került felhasználásra. A legfontosabb időszakban 12379 ember segédkezett a védekezési munkálatokban. Összesen 31166 munkagép és jármű használatával 3000 tonna terméskövet és 18,5 tonna fóliát szállítottak a töltések erősítésére. Az árvíz ideje alatt több mint 5000 lakóház összedőlt, 2000 ház esetében felújítás vált szükségessé. 48 község közel 35.000 lakosának kitelepítésére került sor, melyből 40 község kiürítése az elöntés miatt, 8 község kiürítése biztonsági okokból történt. A motorcsónakokkal, kétéltű járművekkel és helikopterekkel kimenekített hontalanná vált embereket 31 település fogadta be (Dr. Szlávik, 2020). A védekezés tapasztalatai Példátlan összefogásról tettek tanúbizonyságot a védekezésben résztvevő szervezetek emberei, így sikerült megakadályozni a Tiszán és mellékfolyóin - a Szamos kivételével - a gátszakadások bekövetkeztét. Ennek köszönhetően az árvíz emberi életeket Magyarországon nem követelt (Dégen, 1971). Közel 180 km hosszan kellett az alábbi főbb, észlelt jelenségek ellen védeni a töltéseket: szivárgások, csurgások, és buzgárok. Jászolgát és nyúlgát építéssel, valamint pátrialemez leverésével védekezni kellett a töltések magassági hiánya miatt. Továbbá a vízoldali rézsű hullámverése ellen fólia leterítéssel be kellett avatkozni, 28 km hosszan.
