A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 23. Szivler Zoltán (KDTVIZIG): Hódok a Bakonyból lefutó patakokon I. – Az ökoszisztéma-mérnök faj
A hód alkalmazkodására és válogatósságára jó példa az Ajka melletti Torna-patak partja. Ezen a helyszínen a magas feszültségű elektromos vezeték alatt irtást végeztek. A helyben hagyott, frissen kivágott fákat használta fel táplálkozásra és gátépítésre. Vegyes összetételű faállomány volt a területen, amiből irtás után a nyárfákat céljaira felhasználta, de az akácokat és a nyírfákat helyben hagyta, hiába volt elérhető közelségben. Válogatóssága miatt a patakmenti fás növénytársulások faji összetételét is módosíthatja. Mivel az invazív zöld juharhoz jellemzően nem nyúl, és előszeretettel rágja a természetesen előforduló fásszárú fajokat, így a természet szempontjából is negatív hatással lehet a növényzet faji összetételére. Jelenlétének nyomai A vizsgált területen ritkán látott állatról van szó. Néhány eset ismeretes, amikor élő hódot láttak, és csak két elhullott példányról vannak információink. Jelenlétét elsősorban a hátrahagyott nyomokon keresztül lehet beazonosítani. A friss iszapban a hód lábnyoma felismerhető, úszóhártyái kirajzolódnak. Üregének bejárata rendszerint a víz alatt található, de vízszintcsökkenés esetén nyílásai a vízfelszín fölé kerülve megfigyelhetőek. Ha járatai a földfelszínhez közel futnak, azok akár be is szakadhatnak. Ilyesfajta károk végett otthonát még nem hagyja el, a beszakadást rágott ágakkal kijavítja, így tovább használja kotorékát. Ez a viselkedésforma a megyében többfelé is megfigyelhető. Télen az általa visszaduzzasztott és lelassult vízfolyásokon lékeket nyit a jégben, és nem hagyja azokat teljesen befagyni. Ezáltal célját vízi úton érheti el, és csak rövid távot kell megtennie a szárazulaton. Mindig ugyanazt az útvonalat használja a szárazföldön, csapásokat alakít ki. Megfigyeléseink szerint ezeket a csapásokat a gátak általi vízvisszaduzzasztással több esetben is elárasztotta. A rágások az egyik legszembetűnőbb felismerhetőjele, hogy egy területen hód van. Kúposán, ceruzahegyező módjára körberágja a kiválasztott fát, amelyet döntés után sokszor teljesen le is kérgez. Rágásnyomai jellegzetesek, elkülöníthető más állatétól például a gímszarvasétól (Celvus elaphus). A hódrágás mindig határozott, éles élű, nem olyan roncsolt és tépett, mint a szarvas hántása. Különböző törzsvastagságú fák és cserjék rágásának egyaránt nekiáll, a 80 centiméteres törzsátmérőjű fákat is sikeresen kirágja. Ez néha több évet is igénybe vehet, így nem minden esetben dönti ki az állat a kiválasztott fát. Az időközben elpusztult faegyedek rágását felhagyja. Megfigyeléseink szerint az elhalt fát már nem, csak a még élő fát dönti ki. (1. ábra) A kisebb méretű fákból és cserjékből csak tüskéket és csonkokat hagy, többnyire a növény minden részét felhasználja.
