A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 18. Rácz Tibor (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.) - Réti Gábor (HYDROInform Bt.) - Németh Tamás - Sütő Gergely - Balogh Balázs - Ádám Zsófia (Fővárosi Csatornázási Művek Zrt.) - Szabó János Adolf (HYDROInform Bt.): Budapest árvízi öblözeteinek 2D-s szimuláción alapuló elöntési elemzése, térképezése
Budapest árvízi öblözeteinek 2D-s szimuláción alapuló döntési elemzése, térképezése Rácz Tibor(1) - Réti Gábor(2)- Németh Tamás(1) - Sütő Gergely(1) - Balogh Balázs(1) - Ádám Zsófia(1) - Szabó János Adolf(2) 1) Fővárosi Csatornázási Művek Zrt., Ár- és Belvízvédelmi Osztály 2) HYDROInform Bt., Hidroinformatikai Kutató, Rendszerfejlesztő és Tanácsadó BT. Bevezetés Budapest természeti katasztrófa veszélyeztetettségének legfontosabb elemét a Duna árvizei jelentik. A főváros lakosságának és a lakosság, valamint a társadalom közös javainak árvízi károsodás elleni védelme, az ország termelésének bő harmadát biztosító Budapest működésének fenntartása alapvető feladat. Ezt még abban az esetben is fenn kell tartani, ha bármilyen havária miatt a Duna árvize elöntést okozna a város egyes területein. A kérdés az, hogy melyek azok a területek, amelyek a Duna árvize szempontjából valóban veszélyeztetettek lehetnek egy szélsőséges árvízi helyzet esetén, valamint az, hogy a veszélyhelyzet miatti lokalizálásra milyen lehetőségek állnak rendelkezésre. Budapesten a védművek - kevés állami tulajdonú védművet leszámítva - a Fővárosi Önkormányzat tulajdonában vagy fenntartásában állnak. A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. tv. 17.§ (3) bekezdése szerint az önkormányzati tulajdonban levő védműveken az árvíz- és belvízvédekezés műszaki feladatait a polgármester, Budapesten a főpolgármester látja el. A feladat operatív ellátását a Fővárosi Csatornázási Művek végzi a második világháborút követő megalakulása óta hagyományosan, és a cég részvénytásasággá alakulásával, valamint részleges privatizációját követően a feladat végrehajtását megbízási szerződés is rögzíti. A feladat ellátásának része a hatályos jogszabályi feltételek teljesítése, így a 10/1997. (VII. 17.) KFIVM rendeletben foglaltak szerint az árvízvédelmi lokalizációs tervek elkészítése is. A lokalizációs tervek elkészítése azon területekre kell kiterjedjen, amelyeket a folyó elönthet. Az elönthető területek kiterjedése a domborzat és az elöntéssel kialakuló vízszintek (vízfelszíngörbe) függvénye. E két mennyiség egymásra is hatással van, hiszen a domborzat az ártéren befolyásolja a kétdimenziós vízfelszín alakulását duzzasztással, leszívó hatással. A városi felszín igen dinamikusan változó felület, amely a beépítés és a terepszint változásával egy esetleges elöntés alkalmával lényegesen eltérő elöntési karakterisztikát eredményez, értve ez alatt a kialakuló vízmélységeket, a jelenség lefolyása közben kialakuló sebességeket és az elöntés kifejlődési területének méretét. A folyami vízfelszín ugyancsak befolyásolja azt, hogy milyen távolra képes a folyó vize eljutni. Az árvízvédekezésben sok esetben elválik a természetes vízfelszín és a védekezési felkészülést megalapozó, jogszabályban rögzített mértékadó árvízszint. A 2013-as árvíz újra igazolta azt a tapasztalatot, hogy a jégmentes árvizek Budapest környezetében az akkor érvényes árvízszinthez képest lényegesen eltérő vízfelszínnel vonulnak le. A főváros déli területein a Duna vízfelszíne a jogszabályban rögzítettnél alacsonyabban alakult, míg az északi szakaszon (kb. a Flatár-árok torkolatától északra) attól magasabban volt észlelhető. Nyilvánvaló, hogy a korábbi árvízvédelmi tervek ezzel a jelenséggel nem számolhattak, így az elöntési területek felülvizsgálata szintén indokolt volt. Az elöntési modellezés végrehajtása tehát elkerülhetetlen volt a lokalizációs tervezés sikeres és a kialakulható valós állapotot tükröző végrehajtásához. 1. Az elöntési modellezés előzményei Budapesten A Duna árvizeinek hatásterületét a korábbi időszakokban is igyekeztek meghatározni, az adott kor technikai színvonalának megfelelően. A történeti árvízi térképezés legmarkánsabb megjelenése az 1838-as jeges árvíz elöntésének kiterjedését ábrázoló térkép előállítása volt. Amint az ismert, a jeges árvíz kb. 1030 cm mai vízállásnak megfelelően, de nehezen beazonosítható vízfelszínnel vonult le, az 1
