A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)

2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában

következő volt: Először egy csatornát ástak a tó körül, a Ringvaartnak (körcsatornának) megfelelően, hogy összegyűjtsék a tóban található vizet, és elvezessék az átemelő telepre. A körcsatorna másik feladata a hajózás elősegítése. A csatornából kitermelt földet töltés építésére használták, a gát 30-50 méter távolságra futott a tó körül. A módszert Andries Vierlingh írta le 1578-ban megjelent könyvében (ld. később).

Az eredeti Harlemi-tenger egy tőzeges mélyedés volt, de 1531-re a víz területe 26 km2-re húzódott vissza a polder kiszárításának eredménye képpen, és már csak három kissebb tó alkotta. A Holland függetlenségi háború idején 1629 január 7-én lett elöntve, 150 km2 került víz alá, aminek a század végére 170 km2-re nőtt a területe. Már 1643-ban Leeghwater azt javasolta, hogy csapolják le a tavat. Hasonló elképzelés időről-időre előkerült, melyek közül 1742. évi és 1820-as méltó külön említésre. De mindez csak addig tartott, amíg egy dühös hurrikán 1836 novemberében a tengervizet Amszterdam kapui alá vezette északról, és a polder újra elöntésre került. Nem kellett soká várni a következő árvízre sem, mely ugyanazon év karácsony napján az ellentétes irányból érkezett, elöntve a Leideni utat.

A következő évben 1837. augusztus 1-jén I. Wilmos király vizsgálóbizottságot nevezett ki, mely által kidolgozott műszaki rendszert a holland parlament második tanácsa 1839 márciusában hagyta jóvá. A munka következő májusban megkezdődött. Először egy 61 km hosszú és 2,4 méter mély csatornát ástak a tó körül, a vízelvezetés érdekében. A földet 30-50 méter talpszélességű gát építésére használták fel a tó körül. A csatorna által körülvett terület több mint 180 négyzetkilométer volt, és a tó átlagos mélysége 4 méter. Mintegy 1000 millió m3 vizet kellett mechanikus úton etávolítani.

Mivel a víznek nem volt természetes elvezetése, ezért csak szivattyúzás jöhetett szóba. Ez Hollandiában hagyományosan a szélmalmok feladata volt, azonban a technikai fejlődés lehetővé tette szivattyútelep létesítését. Ebben az időben a gőzgépek, egy olyan innovációt jelentettek, amelyek megújulást hoztak a szélmalmok segítségével működő víztelenítési gyakorlattal szemben a polderek történetében. A szivattyúzás 1848-ban kezdődött, és a tó 1852. július 1-jére kiszáradt. (Wikipedia) A Cruquius szivattyútelepen a munkát gőzgépek végezték, ami ellentétben áll azzal a történelmi gyakorlattal, hogy a poldereket szélmalmok segítségével leürítik. A három importált gőzgép a kor legnagyobbjának számított. (Az épület a 2. képen látható, ma múzeum.) A ténylegesen eltávolított víz mennyisége 800 millió tonna volt. 1853. augusztus 16-án először fizettek körülbelül 28 hektáros területért, a teljes terület értékesítésért ért kapott pénz pontosan lefedte a vállalkozás költségeit.

A harlemi polderben a talaj különböző vályog, agyag, homok és tőzeg. A legtöbb helyen elég termékeny, de az alsó részeken kopár foltok vannak, itt a területet gyenge növényzet borítja a magas sótartalom miatt. Kezdetben a mezőgazdaság volt a vezető szektor a harlemi polderben. De a földek 99 %-t birtokló gazdag földtulajdonosok, a gyenge termések és az alacsony mezőgazdasági árak miatt nem találták meg számításaikat, így az élet nagyon nehéz volt a bérlők számára. 1900 után a helyzet javult, amikor a termékárak emelkedtek, és a gazdálkodók már saját földet birtokoltak. Ezután nagyobb jövedelemtermelő képességű üvegházi gazdálkodás alakult ki. Az évszakos munkavállalók, akiket a jó fizetés vonzott, növelték a lakosságot a falvakban. A gabona, a kukorica, a szarvasmarha, a vaj és a sajt volt a fő termék. Manapság nagy ipari és irodai fejlesztések vannak, különösen Hoofddorp és Schiphol környezetében.

1917-ben katonai repülőteret építettek Schiphol közelében, ami polgári repülési központtá fejlődött. Napjainkban a Schiphol repülőtér Hollandia legnagyobb repülési terminálja, a polder földterületének 15 %-át használva. 1926-ban Amszterdam városi önkormányzata átvette a Schiphol vezetését, és a stockholmi repülőtér után a Schiphol volt a második európai repülőtér, amely szilárd burkolatú kifutópályával rendelkezett 1937-1938-ban. A Schiphol név azaz "hajó lyuk" az egykori tó viharok veszteségére utal, olyan mély lyuk, ahol a hajók odavesztek. Ez a története az egyik utolsók között víztelenített poldemek, a harlemi poldernek.

7