A Magyar Hidrológiai Társaság XXXVII. Országos Vándorgyűlése (Pécs, 2019. július 3.)
2. SZEKCIÓ - Az árvíz- és belvízvédelem időszerű feladatai / Vízkárelhárítás - 16. Dr. Nagy László (BME Építőmérnöki Kar): Tengeri és folyami árvizek rövid története Hollandiában
jelentős méretű lokalizációs gát is épült (pl. Diefdijk). Ezen gátak építése egy erős területi szemlélet meglétét bizonyítja, hasonlóan a folyószabályozási megoldásokhoz. Az ellensi-gát Bár minden holland gátnak jólismert a története, az Ellensi-gát példája talán jól mutatja a termőföld tengertől való visszahódításának hajdani munkáját. Egy körülbelül 180 km2-es területet, a Jade-öblöt nagyrészt a vihar árvizek hozták létre a XIII. és XIV. században. Ilyen árvíz volt 1384-ben is, amikor a tengerár behatolt a szárazföldre és a magas víz a hullámzással hozzájárult a Jade-öböl kialakulásához. Az öböl területe nyugaton messze a fríz-félszigetig terjedt, keleten a XIV. század elejétől a Weser folyó delta torkolatához csatolódott. Ennek következtében majdnem két évszázadra Butjadingen és Stadland a Weser bal partján keskeny szigetté alakult. Az áradások pusztítása és a területvesztés gyengítette a fríz közösséget. Az 1400-as években ugyan Bréma szabad városa már megpróbálta szabályozni Butjadingent és Stadlandot, de nem ért el sikert. A XVI. század elején a Jade-öböl körüli megyéket Oldenburg gróf] ai hódították meg. A Jade egy időben három összekötő ágon is csatlakozott a Weser torkolatán keresztül a tengerhez. Az első ilyen folyómedret 1450-ben zárták le gáttal, míg az utolsót 1515-ben. Azonban további közel egy évszázad telt el, hogy a többi elárasztott területet visszanyerjék legelőnek és szántóföldnek. A Stadland-sziget meghódításával együtt a Weser-delta legnagyobb ágát egy 1515-ös megnyílás szakította meg. A következő évtizedekben több vízfolyást is áttöltöttek. A XVI. század elejétől Hollandiában számos gát épült a tengeri viharok árvize ellen és azért, hogy szántóföldet nyerjenek. Az Ellensi-gát a Jade-öböl egy részét zárta le a Fekete-Brack iszapszigetei mentén, összekötve a Dél-Oldenburgi földet az Eszaki-Jeverlanddal. A mintegy négy kilométer hosszú gát áthaladt Ellens- és Ahm-szigeten. A fő gát, az Ellensi-gát, 1596 és 1615 között épült Oldenburg megye irányításával, a gátvonal lerövidítette a korábban megépített gátakat, ez volt az egyik legelső nagyobb összefüggő munka a tenger jelentősebb mértékű visszaszorítására. A Fekete-Brack egymástól elválasztotta a grófság két részét. A kapcsolat csak a kelet-fríz területeken keresztül volt lehetséges, amely azonban útdíjat követelt. Ezért a tervezte VII. János Oldenburg grófja a gátépítést Ostfriesland (Kel éti-Fríz) terület akaratával szemben az egész öbölben. 1593 történt az első lépés, megépült egy északra vezető gát Ellens szigetén át. 1595- ben a két Oberahmer-szigetet a Jever északi oldalához kötötték egy gáttal. 1596-1597-ben egy másik gát épült, ami Jiddingtől a Hiddels-szigeten át az Ellensi-szigetre vezetett, és így kiszáradhatott az Ellensi-szigettől délre eső terület. Az Ellensi-gát kialakításával kapcsolatban már az építkezés második évében (1597-ben) Ostfriesland kifogást emelt a töltésépítés ellen, majd 1599-ben a Birodalmi Bírósági Kamaránál (Reichskammergericht) az Oldenburgiakat beperelte. A bíróságon bemutatott dokumentumok és az értékes térképek pontosan leírták a meglévő helyeket, azok történelmi múltját. Ostfriesen a kereskedelem, a hajózás és a halászat elvesztésével indokolta panaszát. Az Oldenburgiak az ókori Oldenburg és Jever szárazföldi terület helyreállítására hivatkoztak. A pereskedés elhúzódott, ezért Oldenburgot 1604-ben arra kényszerítették, hogy szüntesse be az építkezést. Az 1612-es évben csak azzal a feltétellel folytatódhatott a kivitelezés, ha az akkori uralkodó, gróf Anton Günther, a per elvesztése esetén kötelezi magát arra, hogy eltávolítja a gátat. Végül a peres eljárás néhány évvel a kereszttöltés végleges megépítése után záródott sikeresen, így maradhatott a gát. A szárazföldi víz kiáramlásának biztosítására két új zsilipet tervezetek, egyet aj everi és egyet az oldenburgi oldalon. Az egyetlen zsilipet gondolatát elvetették, mert a megnyílás szükséges szélességét az akkor lehetséges technológia nem tudta megvalósítani. A zsilip évekkel azelőtt 5
